Előszülinapi ebéd a Mátyás étteremben - limonádéval és meglepetéssel :)

Szeretnék eldicsekedni a tegnapi ebéddel. Nem én főztem! :) Mivel a héten lesz a szülinapom, Imi múlt héten, mintegy mellékesen megkérdezte tőlem, hogy meghívhat-e a Mátyás étterembe vasárnap ebédre, hogy előre megünnepeljük. Hát persze, hogy meghívhatsz! - vágtam rá. Jól ismerem a helyet, voltam már párszor ott. Tavaly szilveszter előtt ott ünnepeltük Imi és Tomi szülinapját a barátokkal. Nem is sejtettem, mi készülődik, hogy nekem is hasonló élményben lesz részem. Ugyanis Imi már hónapokkal korábban elkezdte szervezni, hogy ezt az ebédet ne kettesben fogyasszuk el. :) Meghívta tesómékat, a barátaimat, kolléganőmet, úgy hogy mindannyiuknak sikerült teljesen titokban tartaniuk előttem. A különterembe belépve a következő látvány fogadott: egy nagy asztal mellett 11 ember ült, arcukat az étlappal eltakarva. Nem bírtam ki nevetés nélkül, de még az engem kísérő pincér sem.

Az összeesküvők egy része. Középen a főszervező. :)

A kezdeti sokk után rögtön a kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt és koccintottunk. Bár nem szeretem a pezsgőt, ez határozottan finom volt. Mégsem bírtam meginni, lepasszoltam Tominak és inkább rendeltem egy ház specialitása-limonádét. Két ember kivételével mindenki követte példámat, mert decemberben már megkóstoltuk milyen ez és nagyon meggyőző volt! A lényege az, hogy a szokásos cukor-citrom-víz keveréken kívül narancsot és vaniliáscukrot tesznek bele, amitől kap egy jellegzetes karakteres ízt. Most egy kicsit kispórolták belőle a narancsot, de érthető is, hiszen télen könnyebben beszerezhető.

Miközben próbáltam kiszedni a többiekből, kit mikor szervezett be Imi és mégis hogyan, sikerült kiválasztanom az ebédemet is. Hárman is emellett döntöttünk. Roston sült jércemellet ettem fűszerkéregben, ropogós zöldségekkel összepirított tésztával. Finom volt nagyon, csak - és ezt zárójelben jegyzem meg - (az olajbogyót kihagyhatták volna belőle). Hatalmas tányérokon hozták ki az ételeket, kb. 35 x 35 cm-esek voltak. Első pillantásra az én jércemellem picinek tűnt rajta, de ahogy fogyott, rájöttem, hogy nem is olyan kevés, sőt! Valamilyen finom paradicsomos-boros szósszal volt leöntve a tészta.

A borjú bécsijük hatalmas! Ezen a képen jól láthatjátok mekkora, főleg, ha kb. 35 x 35 cm-es tányérhoz méritek. A köret szinte eltűnik alatta.

Ha jól emlékszem, a következő képen mangalica szűzérméket láthattok ropogós baconnel és friss kevert salátával. Legszívesebben végigkóstoltam volna mindenki ebédjét! Még Imi és Kriszti kolléganőm halászléje is nagyon jól nézett ki, pedig nem szeretem a halat.

Miután mindenki jól teleette magát, következett az újabb meglepetés. Behozták a tortáKAT. Bizony, nem is egyet, hanem kettőt! Egy feketeerdőt és egy somlói tortát. Imi a Vanilin Cukrászdából rendelte még napokkal azelőtt.

Sajnos a sütiket nem sikerült túl jól megörökíteni, de azt azért szeretném megmutatni, hogy még tűzijáték is volt a feketeerdő tortán.

És az ominózus évszám. Megköszöntem a pincéreknek, hogy nem fordított sorrendben rakták rá a gyertyákat. :)

Mindenkinek köszönöm (különösen Iminek, aki az egészet kitalálta, megvalósította és hónapok óta izgult, nehogy valaki elszólja magát), aki részt vett a szervezésben, titkolózásban, felköszöntött, akár el tudott jönni, akár nem. Emlékezetes marad számomra a tegnapi nap!