Érsek szelet

Andival ellentétben én a héten nem sűrűn forgolódtam a konyhában. :) Nem nagyon volt kedvem sem főzni sem sütni, legalábbis olyanokat nem, amik még nem szerepeltek a blogon. Viszont a szüleimnek és tesómnak hála, találtam a gépemen elmentve a képek között egy sütit, amit régebben terveztem, hogy felrakok, de aztán elmaradt. Ez pedig az érsek szelet. Még húsvétkor készült, de év közben is gyakran előfordul anyuéknál, mert nagyon egyszerű, gyors és kiadós süti.
A Váncza-féle sütiskönyvből (A mi süteményes könyvünk) van a recept. Nekünk is ez a piros, 1990-ben megjelent kiadásunk van meg, ami elvileg ugyanaz, mint amit 1936-ban Váncza József cukrászmester írt és saját rajzaival illusztrált. Nagyon jópofa, hogy minden recept mellett ott van egy kis egyszerű rajz a sütiről. Vagyis csak hinnénk, hogy egyszerű, mert amikor elkészült egy-egy sütemény, meglepődtem, hogy milyen jellemzően tudta lerajzolni pár vonalból Váncza úr a finomságokat. :)
A könyvről zsannamanna blogján olvashattok még egy-két érdekes gondolatot.
"2 egész tojást fél kg liszttel, 10 dkg cukorral, 1 csomag sütőporral, 1 dl tejföllel, 12 dkg vajjal jól összegyúrunk és hideg helyen pihentetjük. Nagyobb tepsibe 3 réteg tésztát teszünk, egyik rétegre szeletelt és fahéjjal megszórt almát, a másik rétegre pedig valamilyen gyümölcsízt kenünk. Kihűlés után szeleteljük és vanilincukorral kevert porcukorral beszórjuk."

Így írta le cukrászmesterünk anno a receptet. Egyébként a könyvben szinte minden recept ilyen röviden és - szerintem - ennek ellenére érthetően van leírva.
Anyuék mindig szeletelt almát tesznek bele, de láttam már reszelt almával elkészítve is. Nálunk a baracklekvár a nyerő bele, de ez csak ízlés kérdése. :)
Tényleg kiadós, mert ha nem is fogyasztjuk el azonnal, mint például mi húsvétkor, amikor volt rengeteg más süti is, még 5-6 nap múlva is finom. Persze fontos, hogy legyen benne jó sok lekvár és alma.

Mivel május elseje van, és mindenhol rendezvények vannak, mi sem maradtunk itthon. A XV. kerületben a napközis tábor területén szokták megrendezni a rákospalotai majálist. Van ott minden: ugrálóvár a gyerekeknek, műbika-megülő verseny, sportversenyek, fellépők, bemutatók, este koncertek, buli. De a lényeg a főzőverseny, amin a XV. kerületi önkormányzat is indul mindig, általában bográcsételekkel. Ez azért fontos, mert tesóm, Mazsolino is ott dolgozik és erősíti a csapatot. Idén lecsóval, pásztortarhonyával és paprikás krumplival neveztek. Mivel mi délelőtt temetőben voltunk, ezért elég későn értünk ki hozzájuk, de kértem, hogy nekem mindenképpen tegyenek el egy kis lecsót. Mire kibringáztunk hozzájuk, a lecsó és a pásztortarhonya elfogyott. A versenyben induló ételekből bárki ingyen ehet, ráadásul szép nagy adagokat kapnak a sorbanállók. Képzelhetitek, ahogy elkészültek az ételek, pár perc alatt kiürültek a bográcsok... Tesóm azért megmentett nekem egy tálnyi lecsót, az lesz a holnapi ebédem. :) Imi úgyis biciklizni megy a Balcsihoz, így legalább megintcsak nem kell főznöm.

A paprikás krumpli is olyan jól nézett ki, hogy nem tudtam ellenállni neki, úgyhogy kaptam abból is. Megosztoztunk rajta Mazsolinoval, mert ő még nem evett akkor semmit, akkora volt a pörgés. Osztogatni kellett az ételt, kenyeret, savanyúságot a sok éhes embernek.

Nem csalódtam: finom volt a paprikás krumpli. Picit csípős, nagyon forró, volt benne virsli is kolbász is. Kiváncsi vagyok a lecsóra. :)

Ezt kaptam én. :)