Eszti-féle krumplis lángos

Nem véletlenül időzítettem mára ezt a bejegyzést, pedig a lángost már réges-régen megsütöttem. Eszter nap van ma, ezért a most következő írást a hozzám legközelebb álló két Eszternek ajánlom. Névnapjukra a Mazsolino által küldött virágok képeiből válogattam, amit még pénteken fotózott a kiskertjükben.

Verbéna

Eszti Imi unokatestvére, Erzsi néni és Miki bácsi (a vépi keresztszülők) lánya. 3 hét híján 10 évvel idősebb nálam. Stílusosan szerettem volna ideírni, hogy majdnem pontosan 10 éve találkoztunk, de még szerencse, hogy tegnap beszéltünk telefonon, és Eszti kijavított, még csak idén lesz 9 éve! Neki nem nehéz visszaemlékezni, van mihez kötni az időpontokat. Első találkozásunkkor kendőt viselt a fején, mert nem volt haja. Nem tudom, ki volt nagyobb zavarban, ő vagy én, de arra emlékszem, hogy elnézést kért, amiért így néz ki. Éppen akkor küzdött a rákkal. Fia 8 éves volt, lánya 3. Mindenki aggódott érte, volt aki már előre elsiratta és volt, aki csak magában küzdött a félelemmel, és próbált úgy tenni, mintha minden rendben volna, pedig nagyon nagy volt a baj.

Esztit sok mindenért tisztelem, de az akaraterejéért különösen. Nem hagyta magát és nem hagyta a gyerekeit anya nélkül felnőni! :) Mostanában háztartást vezet, gyereket nevel, dolgozik, főiskolán tanul és kijelentette, hogy soha többet nem lesz beteg. Soha nem értettem, honnan van ennyi energiája egyszerre.

Az első pillanattól kezdve megértettük egymást. Nagyon szeretem.

Nem mellékesen nagyon finomakat süt-főz. Amikor legutóbb náluk jártunk, tavaly a Savaria Karnevál idején, egyik este náluk vacsoráztunk. Kérdezte, mit szeretnénk enni. Felsorolt pár dolgot és ezek közül választhattunk. Így lett krumplis lángos a vacsora. Annyira ízlett, hogy elkértem a receptjét. Megígérte, hogy átküldi mailben. Aztán kezdődött a főiskola, vizsgaidőszakok és mindig elfelejtette. Végül idén márciusban megkaptam egy bocsánatkérő levélkében és mellékelt hozzá egy egész szakácskönyvet Lángosok könyve címmel. :)

Még akkor elkészítettem Eszti lángosát, de vártam az alkalomra...

Hozzávalók:

-60 dkg liszt

-30 dkg burgonya

-2 dkg élesztő

-só

-tej

-cukor

-olaj a sütéshez

A burgonyát héjában megfőzzük és még melegen áttörjük. A tejet meglangyosítjuk, simára keverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet összegyúrjuk a krumplival és az élesztős tejjel. Közepesen kemény tésztát készítünk belőle. Lisztezett deszkán félujjnyi vastagra kinyújtjuk és kis darabokra szaggatjuk. Tetejüket liszttel meghintjük és letakarva fél óráig langyos helyen kelni hagyjuk. A megkelt, kissé széthúzogatott lángosokat bő, forró olajban kisütjük. Én vizespohárral szaggattam ki a lángosokat, direkt kicsiket szerettem volna sütni. Ha jól emlékszem, Eszti is picire szaggatta, de ő a végén már késsel vágta, szögletes formájúra. Úgy is nagyon mutatós.

Itt látható, mekkorára sikerültek a lángosaim: Valamivel több krumplit tettem bele, mint amennyit a recept ír, így kissé lágyabb lett a tésztám, de még könnyen dolgoztam vele. Viszont rengeteg lángos készült belőle! Öten ettük, majdnem mind elfogyott, de utána mindenki a halálán volt. A fokhagyma, tejföl és sajt elmaradhatatlan mellőle!

Ernőnek külön kérésre E betűt formázó lángost is csináltam. :) Ő nem tudom hány darabot evett, 10 után már nem számoltam.

Mivel Eszti lányát is Eszternek hívják, ezért mindkettejüknek szeretnék nagyon-nagyon boldog névnapot és mindenféle szépet és jót kívánni!

Pázsitszegfűt láthattok ezen a képen. A háttérben pedig Mazsolino bordó és pink angolmuskátliját teljesen kinyílt állapotban. Tesókám nagyon sajnálja, hogy nem örökítette meg a folyamatot, ahogy virágba borul, de szerintem úgyis így a legszebb. Mint egy nagy csokor virág!