Fekete szezámmagos tejes kenyér

A receptet Csincsilla küldte nekem, mert amióta meglátta a Marcsitól kapott gyönyörű fekete szezámmagjaimat, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy elhasználtassa velem az összeset, nehogy már nekem legyen :-). Ez persze nem így van, tudom én is, egyszerűen csak segíteni akart, és ötletet adni. Sikerült is, köszönöm!

Amikor megláttam az eredeti receptet, rögtön tudtam, hogy én is meg fogom sütni ezt a kenyeret. Sokszor nézegettem már a pékségekben a magos kenyereket, hogy mitől marad rajtuk a sok mag? És itt megtaláltam a megoldást, tehát nekiálltam! De mivel én méregetős fajta vagyok és nem tudom a csészézős méricskélést megszokni, saját szokásos kenyértésztámat használtam, a blogról csak a technikákat lestem el. Ez a nagyon sok feketeség pedig illett is a hétvégi lelki állapotomhoz.

Hozzávalók az én kenyértésztámhoz:

- 50 dkg rétesliszt

- 18 dkg finomliszt

- 1 teáskanál kristálycukor

- 2 teáskanál só

- 2 evőkanál fekete szezámmag

- 1/3 kocka élesztő

- 4,5 dl langyos tej

- 2 dkg vaj

A fentieket dagasztókarú robotgéppel összegyúrtam, majd szépen megdagasztottam. A tálat kiolajoztam, beletettem a tésztát és folpackkal letakartam, hogy ne száradjon ki. Még egy tiszta konyharuhát is dobtam a tetejére. A mosogatóba egy kis forró vizet engedtem, talán csak a tál alja ért bele, majd ebben kelesztettem a tésztát, amíg már majdnem kifolyt a tálból:

A további lépéseket az eredeti blogról is le lehet lesni, mert gyönyörűen van dokumentálva, de én is próbáltam lépésenként fotózni.

Tehát: a megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, kicsit átgyúrtam, majd elfeleztem. Az egyik bucit visszatettem a tálba, a másikat kézzel téglalap alakúra lapítottam. Feltekertem, mint a rétest.

A végét az ujjammal megcsipkedve hozzáragasztottam a hengerhez.

Egy tojás fehérjét (mindig rengeteg van belőle a mélyhűtőben) kézi habverővel felhabosítottam, és ezzel a tojáshabbal mindenhol megkentem a tésztát.

A fekete szezámmagból egy jó maréknyit kiszórtam a deszkára és a tojáshabos tésztarudat jól belehengereltem, hogy mindenhol befedje a gyönyörű fekete mag.

A második tésztabucival ugyanezt végigcsináltam, és ezt is beleforgattam a fekete szezámmagba. Látható a képen, hogy másodszorra már jobban sikerült befedni a magokkal.

Meleg helyen (50 fokos sütőben) duplájára kelesztettem, és sütés előtt éles késsel 3-4 helyen bevagdostam a kenyérkéket.

200 fokos sütőben 30 perc alatt szép pirosra sütöttem. Úgy kábé a huszadik perctől lazán egy alufóliát borítottam rájuk, nehogy nagyon megégjenek. A megsült forró kenyérkéket rácsra tettem kihűlni.


Toma már meg is kóstolta és azt mondta, nagyon finom lett. A felvágott kenyérről és a szeletekről holnap fogok fotókat készíteni, mert közben lemerült az elem és töltenem kell, úgyhogy holnapig izgulnotok kell, mert nagyon szép lett ám belülről is! :-)