Fót, Kurjancs

Látkép árvalányhajjal Fót Kurjancs hegyoldalról - gyönyörű!

Sokszor rámtör az a vágy, hogy hétvégi házas telket szeretnék venni! Főleg ilyenkor tavasszal, amikor az illatok, a színek, a vágyakozás a természetbe hihetlen erővel tör elő ismét. Az interneten kinéztem egy telket, de telefonon nem adták meg a pontos címét, tehát elindultunk Évával megkeresni. Annyit tudtunk róla, hogy Fót Kurjancs részén található. Amit megtaláltunk, persze nem az igazi volt, de legalább a környezetet felderítettük. Nekem tetszik...


Bár a képen nem látszik tökéletesen, itt egy birkanyáj látható, amit a lakott terület mellett éppen a domboldalon legelészik. Az egész környékre jellemző ez a kettősség: miközben sűrűn beépített, hétvégi nyaralók és lakóházak váltakoznak, közben óriási területek, legelők vannak szabadon és engedik a szemnek a messzire tekintést. Csodálatos! Ha bele mernék vágni ebbe a telekügybe, akkor ez azért lenne jó, mert az a vágyam is teljesülne, hogy közel kerülök a természethez, de az is, hogy nem félnék mint amikor egyedül lennék egy tanyán.


Itt a Kurjancson több lovardát is láttunk. Azt láttam, hogy ezeket a lovakat nem azért tartják, hogy idegenek lovagoljanak rajtuk, hanem csak a gazdik saját örömére. Ebben a kertben egy lóházaspár lakott és látszott, hogy nagyon boldogok. A helyük tiszta volt és rendezett, volt fedett épület, ahová behúzódhattak és egy másik épület színültig volt rakva szénával. Szerintem ez a lómennyország! (Ha ezt Marcsi meglátja, azt hiszem ő is támogatni fogja itt a telekvásárlást !)




Ez egy teljesen üres eladó telek a Kurjancson. A telek végében a panoráma hihetetlenül gyönyörű!



Aztán állandó túratársaimmal, Annával és Évával átmentünk a fóti Somlyóra kirándulni egyet. Este fél nyolc volt, a képen úgy tűnik,mintha a fák lángolnának, pedig csak a lemenő nap fényei játszottak velünk. Majdnem megint egy ijesztő éjszakai túra lett a kirándulásunkból, de aztán még a teljes besötétedés előtti pillanatokban visszaértünk az autóhoz.

Ezen a csodálatosan kényelmes úton indultunk el, s ahogy mentünk, sehogyan se emelkedett az út eléggé ahhoz, hogy időben felérjünk a csúcsra. Aztán találkoztunk egy rendkívül szimpatikus és intelligens és kellemes és kedves :-) kutyasétáltató férfivel, aki azt mondta, hogy 300 méter múlva egy meredek emelkedőn gyorsan felérhetünk a csúcsra, és ha elég gyorsak vagyunk megláthatjuk a naplementét. De sietnünk kell vissza, mert mindjárt ránksötétedik. Sajnálom, hogy nem kísért el bennünket...

Megtaláltuk a meredetek emelkedőt, életünket kockáztatva fel is értünk a csúcsra és a tetőn még arra is maradt időnk, hogy Anna egy tücsköt vadásszon elő a lyukból.

Amikor előcsalogattuk, akkor láttuk, hogy szegénynek hiányzik egyik lába és egyik szarvacskája. Miután jól megfigyeltük, Anna visszatette őt a házához, hogy szépen hazataláljon.

És pár perccel a teljes sötétség előtt megtaláltuk a levezető utat. Amilyen szerencsénk volt, majdnem a kocsihoz vitt ez az út.

Nem tudom, talán ez a Kurjancs látképe a Somlyóról. Ha mégsem, akkor is gyönyörű!