A kiskert ma

"Tanítómestereim", Hédi és Ági már nagyon várják a képeket a kiskertről, érthető is, hiszen annyi szép virágot kaptam tőlük onnan a messzi Szigetközből! Mostanában már szívesebben foglalkozom a virágokkal, mint a tűzhellyel, ez meg is látszik a bejegyzéseimen. Legszívesebben minden szabadidőmben kapirgálnék, csak valaki főzzön nekem finomakat :-).

A színes margarétám gyönyörűen kivirágzott, most már nem téveszteném össze a sárgarépával :-). Lehet, hogy nem elég napos a kertem a számára, mert eléggé meg van nyúlva, mintha több napfényt szeretne kapni. Na nem baj, biztosan örülni fog egy kis árnyéknak a 45 fokos nyári melegben a perzselő napsütésben! Annyira szép, egészen beleszerettem!

Ez pedig az évelő len. Nem sikerült jó képet csinálni róla, sokkal kékebbek a virágai, mint ami a képen látható. Talán a fényviszonyok nem voltak túl jók.

A földön a növény körül látszik a sok-sok kék virág: mindennap újabb virágok nyílnak ki rajta, amik még aznap lehullanak. Kerestem a lenmagot a virágok helyén, de még nem találtam.

A sebesült aranyesőm: egyik reggel amikor elindultam dolgozni, szokásom szerint végignéztem a kertet és azt láttam, hogy szegény aranyesőre rálépett valaki. De nem a járda felől dőlt be a kert felé (mintha egy kutya, vagy egy részeg lépett volna be a kertbe), hanem fordítva, a kertből kifelé. Nem tudtam elképzelni hogy történhetett. Aztán siettem haza a munkából, gyorsan bekötöztem a föld közeli sebesülését, és még egy kötést kapott, hogy a kikarózás miatt a drót meg ne sértse az ágat. Úgy tűnik, meg se kottyant neki ez a kis incidens. Csincsilla mesélte, hogy ők is meggyógyítottak már így egy pórul járt fájukat, hát reménykedem.

Aztán ma, amikor délelőtt kertészkedtem egy kicsit, rájöttem, mi is történhetett. Kettővel fölöttem egy elég primitív család lakik, sokszor dobálnak ki egymásnak az ablakon dolgokat, mivel nincs kedvük felmenni érte az emeletre. Most ott voltam a kertben, nem merték a virágokra dobni a nehéz szatyrot, de látszott, így szokták. Talán így történhetett, hogy valami nehezet dobtak ki és ráesett az aranyesőre, ami ettől eltörött és földig hajolt. Borzalom! Nem részletezem most a gondolataimat, nem illene ide.

Ez a növény hamarosan már nagyobb lesz, mint én. Itt nőtt ki a kertben, és annak idején meghagytuk Tomával, mert olyan szép volt. Most virágzik, ezért nincs szívem kiásni, pedig Bori azt mondja, ami ilyen nagyra nő, az csak gaz lehet. Vajon tényleg az?

Erről a növényről még mindig nem tudjuk, hogy micsoda, Hédi és Ági citromfűnek vagy borsmentának nézte. Megszagoltam, de nincs egyik növényhez hasonlító illata sem. Majd ha még kupálódik, biztos kiderül, hogy mi lehet.

Próbáltam hasonló szögből is képet készíteni, mint legutóbb: elöl a pénzlevelű lizinkák, mögötte a tűzliliom, ami sajnos nem virágzott, biztosan megviselte az átültetés; a liliom mellett balra a szépséges boglárcserje, ami még mindig virágzik egy kicsit; a tűzliliom mögött a "gaz" és az ismeretlen citromfű vagy borsmenta. A kert és a kép jobb szélén sövény van, mögötte a hadirokkant aranyeső, mögötte az évelő len, amögött barka, és utána mályvarózsák. A kép bal alsó sarkába is egy mályvarózsa lóg be.


Na és itt van Ferenk orgonája, amit - most már általánossaágban elmondhatjuk - tesóm locsol nagyjából kétnaponta. Még így is erősen kókadozik, bár ez a képen nem látszik. Ágitól és Héditől kapott orgonáimról nagyon rosszul sikerült a kép, mivel nagyon rosszul is vannak. Ma megmetszek közülük kettőt, hátha segít rajtuk.

Lehet, hogy így elsőre nem látszik, de egyik orgonaág, amit kénytelenek voltunk megmetszeni, mert letört a teteje ültetéskor vagy szállításkor, szépen elkezdett hajtani. Nem értem, hogy a biokertész könyv miért írta, hogy első évben nem viseli el a metszést, amikor látszik, hogy milyen jót tett neki, hogy nem kellett a sok-sok levelet életben tartania. Tanultam az esetből!

És új lakók az erkélyemen is:

A piacon vettem szép kék lobéliát, nagyon szeretem ezt a virágot, minden évben ültetek az erkélyemre. Nyár közepére már nagyon bebokrosodik és folyamatosan virágzik.

És vettem még lila lobéliát is, ilyenem még sosem volt. Remélem, jól fogják érezni magukat nálam.

Ezt a gyönyörű cserepet Petitől kaptam, sokat gondolkodtam, hogy mit ültessek bele. Az már biztos, hogy ha lesz házam, a bejárati ajtó mellett jobbra fog állni a nagy cserép és valami szépséges lesz benne, talán rózsa, talán leander.

Most az anyu szomszédasszonyától kapott növénykéket ültettem bele, és nagyon jól áll neki. Sajnos a növények nevét nem tudom.