Vadas 2. zsemlegombóccal - Mazsolino névnapjára

Mazsolino névnapja van ma. Mónikának hívják, én "adtam" neki a nevét. :) Nagyon akartam kistestvért, sokáig nyaggattam anyuékat érte. Közöltem velük, hogy lehetőleg lány legyen, hogy Moncsicsinek tudjam hívni. Méghozzá azért, mert akkoriban a Moncsicsi című gyereksláger volt a kedvencem. A szüleim azt mondták, hogy a Mónikát becézik így, ezért nem volt kérdéses, hogy fogják hívni a húgomat. Mert én eldöntöttem, hogy lány lesz! Aztán megszületett és soha nem hívtam Moncsicsinek, hanem inkább Mazsi lett a beceneve. :) Ő a világ legjobb tesója, nagyon szeretem! Boldog névnapot kívánok, hugi!Tegnap névnapi és anyák-napi ebéd volt a szüleimnél. A menü: tyúkhúsleves, vadas sertéshúsból (tesóm kérésére) zsemlegombóccal. A desszertet nem árulom el, ez majd egy újabb bejegyzés lesz hamarosan. Milyen jó, hogy legalább a szüleim sütnek-főznek, kisegítenek, amikor én nem teszem be a lábamat a konyhába, vagy beteszem, de olyasmit főzök, amit innen a blogról lestem le. Ha nekem csinálnak vadast anyuék, akkor marhahúsból készítik, de tesóm jobban szereti sertésből.

Hozzávalók (ezek a "hivatalos" mennyiségek, anyuék nem ragaszkodnak szó szerint hozzá)
- 1 kiló marha- vagy sertéshús
- 1-2 szál sárgarépa
- 1-2 szál fehérrépa
- 1 kisebb fej hagyma
- 1 deci ecet
- szemes bors
- 1-2 babérlevél
- só
- 3-4 darab kockacukor
- 2 deci tejföl
- 1 kanál liszt
- olaj

A húst tisztítás, mosás és sózás után forró olajban megpirítunk, majd felöntjük kb. fél liter vízzel és az ecettel. A sárgarépát, fehérrépát karikára vágjuk, a hagymát felaprítjuk, beleszórjuk a hús mellé, szemes borssal, babérlevéllel, sóval fűszerezzük. Fedő alatt addig pároljuk, amíg megpuhul a hús, ha kell pótoljuk a vizet.
Ezután kivesszük a húst, vékonyra szeleteljük. A levét a benne lévő zöldségekkel kézimixerrel vagy turmixszal pépesítjük.
A kockacukrokat barnára pirítjuk, felöntjük az összeturmixolt zöldségekkel. A tejfölben elkeverjük a lisztet, a mártásba keverjük és összeforraljuk, majd visszatesszük bele a húst és együtt tálaljuk.

Nincs benne paradicsom, Andi és Tata! :)
Régen nem szerettem a zsemlegombócot, ha vadas volt, nekem külön tésztát kellett főzni. Pár éve viszont már nem háborgok, ha nincs tészta, megkedveltem az apu által készített zsemlegombócot. :)

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 4 egész tojás
- 5 zsemle
- 2-3 dl tej
- 1 csokor petrezselyem
- só
- 10 dkg füstölt szalonna
- olaj

A kissé szikkadt zsemléket pici kockára vágjuk, serpenyőben, vagy tepsiben (sütőben) világosbarnára, ropogósra pirítjuk.
A liszthez hozzáadjuk a tojásokat, ízlés szerint sózzuk és apránként annyi tejet öntünk hozzá, hogy lágy galuskatésztát kapjunk. Belekeverjük az apróra vágott petrezselymet és a kihűlt zsemlekockákat és jól összedolgozzuk.
Evőkanállal forrásban lévő vízbe szaggatjuk és kifőzzük a tésztát, az újraforrástól számított kb. 10-15 percig főzzük. Kiszedés után vízzel leöblítjük a gombócokat.
Miközben a galuska készül, a vékony csíkokra vágott szalonnát zsírjára sütjük, majd ebből eltávolítjuk a szalonnát. A forró zsírra szedjük a zsemlegombócokat és jól összekeverjük, hogy mindenhova jusson a füstölt ízből.

Már majdnem nekikezdtem az evésnek (azért áll fejjel lefelé a villám), amikor rájöttem, hogy még meg sem örökítettem az ebédet. :)

A következő képeken pedig Mazsolino angol muskátlijait láthatjátok. Húsvétra nem csokit kért tőlünk, vagyis a nyuszitól, hanem valamilyen szép virágot. Ezek elég szépre sikerültek. :)

"Ezeket szeretném a blogra, és írd meg kérlek, hogy tőletek kaptam, és nagyon örültem neki. :) " - ezt írta a tesóm, amikor átküldte nekem a képeket a szépségekről. Látszik, hogy jó helyre kerültek, törődnek velük.

Én pedig utólagosan is sok boldogságot kívánok anyukámnak és minden anyukának, aki megfordul itt a blogon! :)