Gombás-szalonnás spagetti á la Stahl

Amikor bejön a hideg idő, nálam reflexszerűen bejön ez a kaja. A piros Stahl-könyvem ott nyílik ki! (109. oldal) Nagyon-nagyon szeretem és mindig nagyon rosszul vagyok tőle.

Nem történt ez másként most sem. Amikor hazaértem a munkából, még elsétáltam a gyógyszertárba, hogy köhögős rokonaimnak vegyek valami kenőcsöt, ami csillapítja köhögésüket és hogy el tudjanak aludni (és nem utolsósorban Mazsi is meg én is!), majd onnan még benéztem a közértbe tejszínért, de már hazafelé sétálva észrevettem, hogy itt nagy baj lesz, nem érek haza, mert előbb fogok éhen halni. Mire a kocsihoz értem, hogy kivegyem a kosaramat, mindenféle cuccomat, már szakadt rólam a víz, úgyhogy rohantam föl és mindent eldobva nekiálltam főzni.

Gyorsan összeszedtem a hűtőből a hozzávalókat, az ölemben cipelve elvonszoltam magam a konyháig és utolsó utáni erőmből nekiálltam. Stahl utasításait követve odatettem a tésztafőző vizet, majd egy kicsit eltértem, mert mások ugyan nem pucolják meg a gombát, de én le szoktam húzni róla amit le lehet, mert otthon így láttam. Nem tudok leszokni róla... de ezután már folytattam a könyvből: vékonyra vágtam a bacon szalonnát, kicsi olajon kevergetve megsütöttem, de "nem túl pörcösre" (ahogy írja). Amikor elkészült, kiszedtem az olajból és a helyére dobtam a szalonnapirítás alatt vékonyan felkarikázott egy csokor újhagymát, és ezt is kevergettem egy darabig, utána jöhetett az egy gerezd szétnyomott fokhagyma. Amikor ennek "isteni illatát megéreztem" (ahogy írja), a félcentis csíkokra vágott uszkve 25-40 dkg gomba is mehetett a serpenyőbe. Ezt 10 percig lefedve pároltam, ezalatt több mint 2 deci tejszínt egy tojássárgával kézi habverővel elkevertem (tojásutálók tehetnek szerintem étkezési keményítőt vagy sajtot is), egy csokor petrezselymet felaprítottam, és a megfőtt tésztát leszűrten (pont ahogy elő volt írva!). Amikor a gomba elkészült, ráöntöttem a tejszínt, besűrűsödésig kevertem, majd a gombás-tejszínes szószra öntöttem a leszűrt tésztát, a szalonnapörcöket (amit soha nem adnék a négylábúaknak) és a petrezselymet és mindezt jól elkevertem. Időnként, amikor eszembe jutott, meg amikor elő volt írva a könyvben, sóztam és borsoztam az egész főzés ideje alatt bármikor...

Amikor mindezzel megvoltam, tányérba szedtem, remegő kézzel készítettem néhány fényképet és gyorsan mindet befaltam (nagyon rosszul lettem megint!). 18:00-kor pedig már bebújtam a pokrócok közé délutáni sziesztámra. :-)

Viki, egyszer kérdezted, hogy nálam is szörnyű állapotba kerül-e a konyha főzés után, hát igen, és tessék nézd meg a saját szemeddel! Kérdezted, hogy nekem is a földre hullik-e mindig minden ... nos, a földet már le se mertem neked fényképezni :-)

Természetesen szieszta előtt rendet raktam, elmosogattam és kiszellőztettem!