Bográcsgulyás, kakaós és vaníliás csiga

Szombaton megtartottuk idei utolsó, nagy baráti bográcsolásunkat. Szerencsére az idő is kedvezett és a meghívottak közül is sokan el tudtak jönni, bár a nagy létszám most egy picit hátrány volt. Ugyanis a legnagyobb bográcsunkban is csak annyi gulyást tudtunk főzni, ami épp hogy elég lett mindenkinek. :(

Most először készítettünk gulyást. Mármint nemcsak bográcsban, hanem úgy egyébként. Ugyanis én nem szeretem. :) Legalábbis eddig azt hittem.

Mivel megint Imi volt a szakács, így ő keresett hozzá egy receptet, amit kisebb módosításokkal felhasználtunk.
A marhalábszárat és -lapockát előző este kis kockákra vágtam, hogy aznap a takarítás és rendezkedés közben már ne ezzel kelljen foglalkozni.

A bográcsban Imi zsíron megpárolta a felaprított vöröshagymát, rádobta a felvágott paradicsomot és paprikát (még mindig a vépi, szép piros kaliforniai paprika) és együtt rotyogtatta rövid ideig. Ezután pirospaprikát szórt rá, összekeverte, és rátette a kockára vágott húst, amit kicsit pirított, majd felengedte vízzel, kb. a duplájával.


Beletette a csíkokra vágott fehér- és sárgarépát, gulyáskrémmel, sóval, őrölt köménnyel ízesítette. Addig főzte, amíg a hús már majdnem megpuhult, ekkor hozzáadta a kockára vágott krumplit és felöntötte annyi vízzel, hogy a bogrács tele lett. Én közben folyamatosan kóstolgattam, mert olyan jól nézett ki! :) Mire megfőtt a krumpli is, egészen sűrű leves lett belőle.

Nekünk is van ám két kuktánk:

Már megint értékelheteten képeket készítettem. Ez az egy a legnormálisabb a levesről, de remélem Boriék megszánnak és küldenek valami jobbat. Legalábbis remélem, hogy lefotózták!

Szóval mindenkinek csak egy ilyen pici tálnyi jutott. :( Elfogyott az utolsó cseppig, pedig Tomi nem is evett belőle, inkább kolbászt sütött. Én is szívesen felajánlottam volna a részemet valakinek, mert ahogy említettem, nem szeretem. De még jó, hogy nem tettem, mert a hűvös estén nagyon jól esett a forró leves. És finom is volt! Bár elég sósnak találtam a részemet, és akik már az aljából kaptak, szintén azt mondták, hogy sós. Valószínűleg elég lett volna a gulyáskrémmel sózni. De első próbálkozásnak szerintem nagyon finom lett!

Aki akart, tehetett bele magának erős darált paprikát. Friss barna és fehér kenyeret szeltünk fel hozzá.

A mi drága Bee-nk pedig betegen sütött nekünk ismét finom sütit. Most nem rétest hozott, hanem kakaós és vaníliás csigákat (ezt Halásziban, ahonnan ő származik zsidó rózsának hívják, leglábbis úgy emlékszem, ezt mondta). Annyira finom volt ez is, hogy mindenki azonnal lecsapott rá, szerencsére még időben sikerült lefényképeznem, bár ez a tál teljesen tele volt:

Tudom, hogy már van fent a blogon két kakaós csiga recept, de úgy sejtettem, ő másképp készíti, mint Csincsilla, ezért elkértem tőle a receptet, amit ma át is küldött. Ezt írta:

"Ne haragudj, de nem éreztem túl jól magam a hét elején és teljesen kiment a fejemből.

tészta:
60 dkg liszt
1 csomag élesztő
4 dl tej
3 tojás sárgája
2 evőkanál tejföl
5 evőkanál olaj vagy 10 dkg teavaj olvasztva
porcukor
só
Ebből dagassz egy kelt tésztát és pehenjen először jó melegen legalább egy órát.
Utána sodord ki kb fél cm vastagra és locsold meg az egész felületet olvasztott vajjal (itt mennyiséget nem tudok sajnos mondani) és a vajra jó vastagon szórj kristálycukrot és kakaót, vagy cukrot és fahéjat vagy cukrot és vaníliáscukrot.
Tekerd össze és vágd szeletekre, kiolajozott tepsiben keleszd még fél órát.
Én először olyan 150 fokon szoktam sütni és amikor már rózsaszín akkor meglocsolom cukros tejjel és tovább sütöm hogy jó barna legyen.

Nem nagy ördöngösség és amig pihen a tészta sokminden mást el tudsz mellette végezni, én ezért is szeretem.

Sok puszi és nagyon jó étvagyat hozzá.
Bee"

Én is jó étvágyat kívánok mindenkinek! :) Bee-nek pedig mielőbbi gyógyulást!