A recept innen van (nagyon jó kis blog!), kicsit változtattam rajta. Merthogy volt némi talált dióm, és már mindjárt itt az idei is, szóval muszáj volt elsütni, ez meg olyan jó kis gyors-egyszerű-mégis nagyon hízlaló receptnek nézett ki.
Hozzávalók a tésztához:
- 1 pohár barnacukor (fehéret használtam)
- 3 tojás
- 1 pohár tejszín vagy fél pohár tej
- 1 csomag sütőpor
- 2 pohár liszt (én egy pohár lisztet és 1 pohár darált diót használtam)
Hozzávalók a tetejéhez:
- 15 dkg vaj
- 3 evőkanál tej
- 1 bögre barnacukor (fehéret használtam)
- 3 marék dió (én 20 dkg-ot használtam)
- rumaroma (én 2-3 evőkanálnyi rumot használtam, sajnos, nincs már kicsi gyerek a családban:))
Összeállítjuk a tésztát. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, beleöntjük a tejet vagy a tejszínt, utána belekeverjük a sütőporral összekevert lisztet és a darált diót. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és 170 fokra előmelegített sütőbe tesszük.
Közben összekeverjük a tetejére valókat, 15 dkg vajat a 3 evőkanál tejjel és a bögre cukorral feltesszük olvadni egy kislábasban, amikorra karamellizálódott, beletesszük a durvára tört diót és a rumot.
A félig sült tésztát kivesszük a sütőből, és rákenjük diós-vajas karamellt, és visszatoljuk a sütőbe még vagy 15 percre.
Az íze nagyon finom lett, de a formátum sajnos nem lett tökéletes, Egyrészt túl kicsi tepsit (20x33 cm) használtam, emiatt túl magas lett a tészta, és túl vastag rajta a diós-karamelles bevonat, ergo három kézzel kell utána kapkodni, annyira potyog a tetejéről (persze, ha van kéznél - illetve lábnál - egy édességmániás kicsi foxilány, akkor ez bizonyos szempontból nem hátrány, hanem előny). Szóval legközelebb az egy számmal nagyobb tepsimet fogom használni. Másrészt nekem a fent leírt módon nem karamellizálódott rendesen a tető, szóval legközelebb úgy csinálnám, hogy először csak a cukrot karamellizálnám egy lábasban, és amikor az már szép aranysárga, akkor tenném bele a vajat, tejet és a diót. Köszi a receptet, megfelelő kivitelben karácsonyi aprósütinek is remek lehet.
4 megjegyzés:
Nem volt vastag rajta a diós-karamelles bevonat, mert az volt a legfinomabb része, bár az egész süti úgy ahogy volt, nagyon finom volt (upsz, lehet, hogy nem írhatok róla?)! Ha egyszer majd egy ilyen diós-karamelles cuccot külön is csinálsz, vevő vagyok rá! 1-2 kiló rendel...
Nohát ezt én is nagyon megkóstolnám, pedig nem vagyok nagy diókedvelő... :)
Viszont karamellkedvelő vagy, tesó! :) Gondoltam, hogy erre a sütire rábuknál.
Tényleg lehetne egy kicsit laposabb, de azért így is elfogyna szerintem! :)
Az eredetei recept se rossz, de ez a duplán diós izgalmasnak tűnik. Feltétlenül ki fogom próbálni!
Megjegyzés küldése