Mivel az erdélyi utam idején nem tudtam megkóstolni, és mivel hoztunk haza finom erdélyi juhtúrót, mindenképpen akartam készíteni juhtúrós puliszkatekercset, amiről annyit áradoztak mások.
Hosszas kutatómunka előzte meg a főzést, mert nem tudtam eldönteni, hogy kukoricadarából, vagy kukoricalisztből kell-e készíteni az igazi puliszkát (puliszka románul mămăligă). Rengeteg kiváló és érdekes cikket olvastam végig, még annál is több receptet hasonlítottam össze, míg végül kialakult a saját verzióm, aminek ez a recept lett az alapja, amivel - úgy éreztem - megtaláltam az arany középutat. (Éjszaka hasított belém a felismerés, hogy a juhtúrós puliszkát Csincsilla már rég feltette a mi blogunkra! Ezt nem hiszem el, hogy már megint belefutottam ebbe a hibába!)
Szombat este 9-kor összekevertem 10 deka kukoricalisztet 10 deka kukoricadarával. 7,5 deci vizet felforraltam, beleszórtam egy kávéskanál sót (ez kicsit sok lett szerintem), majd amikor már iszonyúan forrt a víz, beleszórtam a kukoricalisztes kukoricadarát. Kézi habverővel kevertem, mint az őrült, de így is állandó puffogásával megégette a kezemet. Ekkor fedeztem fel a masszában a kis fekete izéket. Kihalásztam őket (amikor még jobban megégtem) és megállapítottam hogy van lába (de szépen behúzta!). Nosza, kiöntöttem az egész cuccot, és kezdtem elölről:
Összekevertem 10 deka teaszűrőn átszitált kukoricalisztet, 10 deka kukoricadarával. 7,5 deci vizet felforraltam, beleszórtam egy kávéskanál sót (ez megint kicsit sok lett szerintem, de az első alkalommal képtelen voltam megkóstolni a sokkhatás miatt), majd amikor már iszonyúan forrt a víz, beleszórtam a kukoricalisztes kukoricadarát. Kézi habverővel kevertem, mint az őrült, de állandó puffogásával megint megégette a kezemet. Ekkor ismét felfedeztem a masszában a kis fekete izéket. Kihalásztam egyet és újból bebizonyosodott, hogy bogár van a cuccban. Odaöntöttem az előző kísérlet mellé, hadd melegítsék egymást és most már a kukoricadarát kezdtem tanulmányozni. Kiöntöttem az egészet egy sütőlemezre és kegyetlen pillantásokkal méregettem végig, aztán kicsit jobban szétterítettem, beletúrtam az ujjammal, de egy árva bogarat nem találtam.
Rejtély számomra, honnan került a pici páncélos a puliszkába, de egy jó időre elment az egésztől a kedvem. Az esetet mégis azért írom meg, mert sokan nehezményezik, ha hosszabb ideig nem írok, és szeretném érzékeltetni, hogy az elrontott és ezért meg nem jelentetett ételek mögött is mennyi munka van. Eredmény nélkül...
A kép innen van. Hát igen, ilyennek kellett volna lennie annyi módosítással, hogy én pirosra sütöttem volna a tekercset a sütőben. :'-( Valaki csináljon nekem ilyet please!
15 megjegyzés:
szeeeeeeeeeeeeeegééééééééééééény!!! :)
Köszi! Tudtam, hogy együttérzel majd velem! :'-(
A (számomra) bevált recept a következő: decinként egy púpos evőkanál kukoricadarát vagy lisztes darát szórok a lassan forrdogáló, enyhén sós vízbe, "takarékon" azaz alacsony hőfokon tartva habverővel keverem, amíg be nem sűrűsödik, három-tíz percig. Ha kihűlt - akár órák múlva - kemény és szinte zselés állagú lesz, hogy feltekerni lehet-e, azt nem tudom, de szeletelhető. Igaz, eredeti erdélyi puliszkát sose ettem... Sok sikert!
Podruzsik
Köszönöm Pudruzsik!
Andi,ne add fel,kár lenne érte!Most komolyan én is megkívántam.
Amúgy nálunk az szokott lenni hogy ami megmarad azt másnap reggel palacsintasütőben ropogósra megsütjük(így szeletenként ahogy a képen látod)Pfuuu...
Orsi, köszi!!! Pont ilyeneket hallottam róla és annyira szerettem volna megkóstolni szombat éjszaka, hogy kétszer is nekiálltam. Persze újabb próba következik, de előbb meg kell tudnom, melyik összetevőben volt bogár.
igen, csatlakozom! én a múlt héten főztem egy kukacos tejberizst (brrrrrrrrrrr), azóta sem tudom kiheverni, meg egy annyira ehetetlen juhtúrós puliszkát, hogy megfogadtam, hogy én soha az életben többé nem. mondjuk, a kutyák köretként megették, legalább.
Rendesek!
:( Ne add fel, Andi! Sikerülni fog, tudom!
Ügyes vagy Te Tesókám, meg tudod csinálni. Pedig erre azt is írhattam volna, hogy így ke csinyálnyi e :)
ejsze így!
Szia Andi! Véletlenül kerültem a receptjeid közé, de adhatok tanácsot puliszkatéren. Én gyakran főzök puliszkát mert nagyon szeretjük.
Nincs benne semmi ördöngősség, mindössze 7 púpozott evőkanál kukoricadarát kell számítani 1 liter vízhez, sót ízlés szerint, de a belekavart anyagok sósságát is figyelembevéve. Manapság a puliszkát érdemes csak darából készíteni, a régi lisztformájú puliszkaliszt csak azért volt, mert még nem találták fel a grizeset.
A másik nagy titkom az, hogy a puliszkát inoxedényben főzöm, kicsi tüzön.
A tekercsedhez a következő eljárást javasolnám:
1 liter forrásban levő sós vízhez, folyamatos habverővel való kavargatás mellett, lassan hozzáadok 7 evőkanál kukoricadarát(ezt előzőleg kimérem egy kis tálba). Mikor már felpuffadt és kezd rotyogni, letakarom a fedővel, fedő alatt még főzőm kis ideig, majd leoltom alatta a tüzet.
Hozzákeverek tíz deka vajat és kétmaréknyi reszelt sajtot vagy juhtúrót, amíg az egész felolvad és egyenletesen elkeveredik a puliszkával. Ez a puliszka ha kihül egy kicsit, formálható állagú lesz. De javasolom, hogy a sikeresebb eredmény érdekében gyúrj hozzá egy nyers tojást is. Ezek után kinyújthatod, de gombócokat is lehet készíteni juhtúróval vagy például hagymás-húsos töltelékkel.
A tekercset vagy a gombócokat be lehet tenni a sütőbe, ekkor nem rossz egy pici darab vajat tenni a tetejére.
Amúgy a bogarak meg a molykukacok ellen legjobb ha az ember folyamatosan ellenörzi a kamráját, kidobja vagy átszitálja a gyanús dolgokat és használ molycsapdát.
Ha van további kérdésed, megtalálsz a freeblogon, házitigris fedőnév alatt.
Fúúú, kedves Házitigris, köszönöm a sok jótanácsot, meg fogom próbálni az útmutatásaid alapján!
Nagyon szívesen! Tekercset ugyan még nem próbáltam, de biztosan menni fog így. Mi úgy fogyasztjuk, hogy a tányérba töltöm még forrón, aztán a tetejére is juhtúrót szórok és körbeöntöm tejfellel.
Nagyon jól hangzik! Köszönöm!
Megjegyzés küldése