A kecske pácban

Gyönyörű kecskehúst sikerült szerezni a XV. kerületben nemrég megnyílt Magyarok Piacán található hentesboltból. Jó kezdeményezés lehetne ez a piac, ha több lenne benne az árus és kevesebb a politika. Péntek reggel fél 8-kor mindössze egy kosaras (meg mindenféle bóvlis), egy kenyeres, két zöldséges és Csabi, a hentes volt nyitva az egész piacon. A többi asztal újszerű állapotban, teljesen elhagyatottan, üresen állt - nekem úgy tűnt - nem csak kivételesen.

Még sosem láttam sehol, hogy árulnának kecskét, sőt mi több, receptet se nagyon találtam hozzá. Hiába szántam sok időt a receptkeresésre, a kecskepörköltön kívül nemigen találtam semmit. Így akadtadtam rá Bächer Iván: Kecskepörkölt c. nagyon humoros írására, ami a Vándorbab című könyvéből van - ezt persze már olvastam, de élvezet volt feleleveníteni. Ebből a remek írásból tudtam picit tájékozódni a kecskehúsról, s leginkább az utolsó bekezdésekben olvasottaktól rémültem meg:

"Csak a fűszerezésére ajánlatos ügyelni: a kecskepörköltbe bele kell tenni, szuszakolni, zúdítani mindent, ami a kezünk ügyébe kerül, nemcsak kilónyi hagymát, öt fejnyi fokhagymát, két liternyi vörösbort, nem csupán nyakló nélkül sót, borsot, paprikát, de kell adjunk neki maroknyi majorannát, koszorúnyi babért, kis bokor lestyánt, csokréta tárkonyt, bazsalikomot, rozmaringot, kakukkfüvet, koriandert, citromborsot, csillagánizst, fehér ürömöt és feketét, illatos kutyafüvet, büdös kerti borókát, morzsolt légyfogót, zsályát, vasfüvet, turbolyát.

Így talán egy kicsit elvehetünk a kecskehús ízéből.

Ízre ugyanis a kecskehús valami rémes."

Mindez nem volt elég nekem a kecskehússal való ismerkedéshez! Miután a szombati ebédre készített másfél kilós csirkét 200 fokon két óra alatt sem sikerült tökéletesen átsütnöm (rendesen 180 fokon másfél órát szoktam sütni), megállapítottam, hogy a sütőm is kezd használhatatlanná válni. Ezért úgy döntöttem, hogy ezen a hétvégén csak bepácolom a kecskémet és majd egy másik alkalommal, amikorra már túlleszek az új sütő beszerzésével kapcsolatos őrületen, az igen ritkán használt cserépedényemben, sok zöldség társaságában fogom megsütni.

Valahol azt olvastam, hogy a kecskehús édes, tehát sok citromot használtam a páchoz. Majd elválik, hogy jól tettem-e!

A páchoz összekevertem 1 deci extra szűz olivaolajat, egy egész citrom levét, 3 gerezd lereszelt fokhagymát, egy csapott kiskanál sót, jó sok frissen őrölt borsot, kakukkfüvet, őrölt babérlevelet. Ez utóbbi elhagyható, csak próbaképp gondoltam használni, mert annyira finom illata van az üvegben. A húsdarabokat jól elkevertem a pácban, hogy mindenhol szépen bevonja őket, egy illatos rozmaringágat dugtam közéjük, szorosan bezacskóztam és betettem egy éjszakára a hűtőbe. Másnap ismét jól átforgattam a pácban a húst, és így betettem a mélyhűtőbe, ahol várja, hogy jobb idők köszöntsenek rám.

Szombaton délelőtt nagy nehezen rábeszéltem magam, hogy kimenjek az újpesti piacra. Régebben heti rendszerességgel jártam oda, de az utóbbi időben sajnos nem teszi ezt lehetővé az időbeosztásom. Pedig a piac maga az élet, az ötlethalom, az inspiráció, a gasztroblogger nélkülözhetetlen segítsége. Mostanában mégis csak akkor megyek, ha elkerülhetetlen. Ez a látogatás is sürgető volt már, mert elfogyott a jázminrizsem, s az egész városban csak ott tudom a kínai lánynál a legolcsóbban megvenni ötkilós kiszerelésben. Kiautókáztam tehát, s mivel az építkezések miatt újabban parkolási gondok is vannak arrafelé, nagy nehezen leparkoltam, és mit látok? Csak a kínai lány boltja előtt van lezárva a járda, mivel ott szép új díszkövet tesznek le, tehát a bolt nem nyitott ki. Ebből a jelből rögtön rájöttem, hogy nem kéne ezen a hétvégén semmit se csinálnom, de nem hallgattam a belső hangra, sőt képtelen voltam otthagyni az akciós áron kínált eltenni való uborkát, ezért vettem 16 kilót 140 Ft-ért. Hát nincs nekem elég bajom?