Mákos császárzsömle

A minap szépséges mákos császárzsömléket kaptam a boltban, és próbaképpen sütni akartam én is ilyen látványos zsömlét, hogy majd jól feltegyem ide a blogba, hogy ámuljatok. Első lépésként rá is kerestem a Google-ban a császárzsömlére, és legnagyobb döbbenetemre mindjárt másodiknak Csincsilla szépséges péksütijét dobta ki. (Ez tényleg annyira ciki, hogy nem emlékeztem rá, hogy nálunk is van ilyen recept!) Bár nagyon tetszik az övé is, sőt még az is lehet, hogy képes lennék az elkészítésére, de én úgy képzeltem, csak simán bevagdosom a zsömlék tetejét, mert azt feltételeztem, hogy akkor fog ilyen szép mintázatot adni, amilyet a boltinál is láttam.

Csincsilla tanácsait megfogadva, a következőképpen készült ez a tészta:

A délutáni sziesztám előtt 43 dkg réteslisztbe (ennyi volt otthon) belemorzsoltam 1/4 élesztőt, hozzákevertem 1 teáskanál cukrot, 2 teáskanál sót, 2 dkg vajat, egy maréknyi lenmagot és 3 dl langyos vizet. Ezt hagytam kelni 2 órán keresztül vagy talán tovább is, majd hozzákevertem még 25 dkg sima lisztet és 1 dl vizet és szép fényes tésztává dagasztottam a géppel. A tálat vékonyan kiolajoztam, letakartam és a kis bucit újabb 2 órán át kelesztettem. Amikor megint szépen megkelt, 11 db 95 grammos gombócot vágtam a tésztából, a tetejét eléggé bevizeztem (szó szerint vízbe mártottam) és a vizes felét belenyomtam egy nagy kupac mákba. Vékony pengéjű, éles késsel finoman 5 vágást ejtettem rajta csillag alakban, és hagytam megint kelni. Mivel ekkorra már elég hűvös lett (este 9 órakor), rásegítettem kicsit az 50 fokos sütőben, de így is újabb egy órát kellett keleszteni. Ekkor 200 fokon megsütöttem a zsömléket.

Talán a sütőm hibája, hogy ilyen fehér lett a császárzsömléim teteje, pedig az aljának gyönyörű színe van. Nem tudom mi történhetett, de nem mertem tovább sütni, nehogy teljesen kiszáradjanak, és nehogy kőkemény legyen a zsömlék teteje. Azért így is mutatós. Meg hát az enyém...