A kiskert ősszel

Marikának szól ez a bejegyzés, egyik leghűségesebb olvasónknak, akinek ma van utolsó napja a munkahelyen és nem tudtunk elbúcsúzni, mert itthon nyomom az ágyat (meg a billentyűket). Remélem, még találkozunk!

Marika kérte, hogy tegyek fel képeket a kertről megint, mert olyan régen írtam róla, és most azt találtam ki, hogy bemutatom a tavaszi és a mostani kertet egymás után. Remélem, érdekes lesz, mennyit változott a kép pár hónap alatt.

A kert Toma ablakából így nézett ki tavasszal,

és így néz ki ma. Egyik hétvégén a szomszédaim kiszedték az elszáradt körömvirágokat és büdöskéket, talán még más kedves növényeimet is véletlenül, és én nagyon szomorú voltam, mert én akartam rendbe tenni a kertet, de a nagy befőzési hullám miatt nem volt rá időm. Megelőztek, és még magokat se gyűjtöttek. No nem baj, nagyon szép munkát végeztek, illedelmesen meg is köszöntem nekik!

Ez a kép készült tavasszal az utcán állva a kertről. A meglocsolt körökben virágmagok vannak.

És így néz ki ma. A magokból lepkevirág és estike lett! Bori szerint az estikére hatalmas éjjeli pillangók jönnek, amit a cicája mindig levadászott és ajándékként a lába elé letett, de nem döglött, hanem félholt állapotban. Az óriási lepke elkezdett csapkodni, Bori alig bírta elkapni és kitessékelni a lakásból. Egyszer ugyanez történt egy egérrel is. Marci cica és Bori nagyon szerették egymást, nyilvánvaló, hogy a cica ezért halmozta el Borit kedves ajándékaival. :-)

Ez a barkám tavasszal. Zsuzsitól kaptam és azt mondta, óriási növény lesz belőle. Alig bírtam elképzelni.

De ma már magasab nálam, és kezd törzse lenni. Olyan, mintha barkafa lenne belőle ha kifejlődik. Alig várom!

A tűzliliom tavasszal, amikor kaptam és előtte a boglárcserje, mellette hátrébb valamilyen fűféle. Az alattam lakó szomszédtól származik, azért engedte ide kiültetni, mert a cserépben haldoklott szegényke. Tavaly nem is tért magához egész nyáron.

De mostanra hihetetlenül gyönyörű lett! Ha lesz kertem, biztosan fogok ilyen fűféléket tenni bele, mert annak ellenére, hogy nem virágzik, nagyon mutatós. A boglárcserje is nagyot nőtt, de ezen a képen sajnos nem látszik. Még egyszer virágzott a nyáron, nagyon kedves tőle.

Itt van a Petitől kapott pampafű. Nem hittem volna, hogy megmarad. Sokáig szenvedett, de aztán kicsit összeszedte magát.

Ma már ilyen nagyra nőttek a hajtásai. Remélem, jövőre még több szép új levele lesz, mint az előbbi fűfélének is.

Ezek az estikék palántakorukban. Magról is ültettem egy másik helyre, de akkor még nem tudtam se ennek, se a magnak a nevét. A magot Kisnánán szedtük Segebagával tavaly. Ezeket a növénykéket pedig egy járókelőtől kaptam tavasszal.


Ma így néznek ki! Mindenféle színű virágot hoztak, rengeteg cirmos van közöttük. Óriási fekete magot érlel, amit elhullajt és szépen kinő jövőre is. Ha valaki ki nem szedi a kis kelyhekből! :-) Borinak gyűjtöttünk Kisnánán egy egész dobozzal!

Erről a növényről fénykép alapján nehéz volt megállapítani, hogy citromfű vagy menta-e. Marika felismerte, hogy óriási sárga virág lesz belőle, ilyen van az ő kertjében is.

Ilyen! Nagyon gyönyörű volt már kora nyártól és még most is szépen virágzik. Sajnos a fényviszonyok miatt minden virágom kicsit eldől, ez pedig nem is kicsit.


A nagy kedvencem, a pénzlevelű lizinka. Sok képet tettem már fel róla fénykorában, amikor gyönyörű sárga virágaival kápráztatja el az arra járókat.

Most már ilyen magas növény lett belőle. Amikor nem virágzik, akkor is gyönyörű!

A mályvarózsát fekete és zöld hátú bogarak lepték el idén is, nem tudom, nem kéne-e permetezni vagy valahogyan kiirtani őket, mert félek, kárt tesznek a bimbókban és azok nem fognak kinyílni. Leginkább a poloskára hasonlít, remélem mégsem az!

Hogy ne a bogaras képpel kelljen búcsúzni, bemutatom Marci cicát. Remélem, Marika, hogy tetszett ez a neked szánt bejegyzés. Jó lenne a kommentjeidből értesülni majd arról, ha kipróbáltál valami finomságot a blogból.

Na, akkor vigyázz magadra! (És köszi, ha segítesz még majd tesómnak a munkában!)