2009. szeptember 16., szerda

Csalamádé 2.

Andi megelőzött a csalamádés bejegyzéssel, ezért én a második helyre szorultam. :) De megbocsátom neki, mert Tata korábban is rakta el, mint mi, mert nálunk ez az elmúlt hétvége programja volt. És ahogy elnézem, Tata isteni csalamádéja - amit egyébként már volt szerencsém kóstolni - majdnem megegyezik anyu isteni csalamádéjával. De csak majdnem. A különbség minimális. :)

Hozzávalók:
- 2 kg káposzta,
- 1 kg paprika,
- 1 kg uborka,
- 1 kg hagyma,
- 1 kg sárgarépa,
- 10 dkg só,
- 1 evőkanál szalicil,
- 1 kávéskanál borkén,
- 40 dkg cukor,
- 6 dl 10 %-os ecet vagy 3 dl 20 %-os
- valamint rengeteg fokhagymagerezd

Máris kiemelném az első, a második és a harmadik különbséget: a mi receptünk több sót, több szalicilt, viszont kevesebb cukrot ír, valamint zöld paradicsom helyett sárgarépát. Mivel mi pont ezt szeretjük benne a legkevésbé, ezért ebből jóval kevesebb került bele, a többi zöldséggel pótoltuk arányosan.

A csalamádé-eltevési projekt nálunk a következőképpen alakult:

Péntek délután Imi nekiállt megpucolni 1 kiló fokhagymát, amibe végül én is besegítettem (körtebefőtt készítés után), ez volt az előkészület.
Szombat reggel családilag (anyu, apu, én) kivonultuk a Bosnyák téri piacra, ahol beszereztünk összesen 5 adaghoz, 30 kilónyi (!) zöldséget.
Ezután ugyanez a három személy hiper-szuper aprítógép híján kézi erővel elkezdte az aprítást. :)

Szegény apura osztottuk a legrosszabb feladatot: a hagymavágást. Sírt is rendesen, pedig valahonnan előkeresett egy úszószemüveget és abban mászkált egész idő alatt. Le akartam fotózni, de az elem pont akkor adta meg magát, ezért nem sikerült a kép. :( Ő kapta még a sárgarépa aprítást is. Ezt nagyon picire szoktuk gyalulni.

Anyu szeletelte az uborkát, én pedig a paprikát karikáztam. Látszik is, nem lett olyan szép vékony.
Viszont a káposztát már eleve gyalult állapotban vettük, így azzal nem kellett foglalkozni.

A következő lépés ugyanaz, mint Tata csalamádéjánál: a zöldségeket lerétegezzük és megszórjuk cukorral, sóval, borkénnel, szalicillel, meglocsoljuk ecettel. 24 órát állni hagyjuk, közben többször átkeverjük.

Mi minden egyes üvegbe rakunk legalább 4-5 gerezd fokhagymát (de van amelyikbe 10-12 kerül), miközben töltjük bele a csalamádét. Különleges ízt ad neki, és köztudott, hogy a fokhagyma vérnyomáscsökkentő hatással rendelkezik, magas vérnyomásos pedig nem is egy van a családunkban.
Saját levével felöntjük, ezután lezárjuk az üvegeket.

Ebből a mennyiségből összesen 35 db 720 ml-s üveg, és 4 db nagyobb, kb. 1,5 literes üveg lett. Mivel az egész rokonság és a kollégák is szeretik, muszáj volt ennyit eltenni. :)

8 megjegyzés:

Andi írta...

Hát ez fantasztikus! Ezt az ipari mennyiséget! Gratulálok!

Ezer megjegyzésem volt olvasás közben, remélem mind eszembe jut:
Az egyik, hogy nekem van rengeteg fémtetőm, amit a műanyag helyett használhattok, szívesen adok, nehogy tönkremenjenek a cuccok. És üveg is van még, ha esetleg...

A második, hogy tényleg egy kiló fokhagymát pucoltatok? Az nagyon sok! Imit kölcsönadhadnád néha. :-) És milyen körtebefőtt? Azt miért nem teszed fel?

Szívesen megnéztem volna apukádat úszószemüvegben! Sajnálom különben, hogy nincs aprítógépetek, legközelebb ilyen ipari mennyiséghez szívesen kölcsönadom az enyémet!

És végül hogy a fokhagymát is megeszitek belőle? Vagy csak ízt ad a csalamádénak? Ha megeszitek, akkor azt miért nem aprítjátok?

Na ennyi, köszi!

Bea írta...

Kedves Andi!

Én pedig igyekszem mindenre válaszolni:

Köszönöm szépen az összes felajánlásod! Nekünk is van sok-sok fém tetőnk, de azok a műanyag tetős üvegek, amit a képen látsz, a kolléganőmé. Tőle így kaptam az üvegeket, így adom vissza. Ő kovászos uborkát szokott nekünk gyártani (azóta eltanultam tőle), és cserébe felajánlottam neki a csalamádét, amit imád.

Tényleg egy kiló volt a fokhagyma! :) Imit bármikor kölcsönadom, de gyanítom, hogy ebbe ő is beleszólna szívesen. Persze, megesszük a fokhagymát is. Szerintem aprítva már túl intenzív íze lenne tőle a csalamádénak. Egyben meg olyan finom!

Annyira sajnálom, hogy nem sikerült apuról a kép, pedig még pózolt is rajta. Na majd legközelebb! Az aprítógépet megbeszélem anyuval, bár így, közösen nagyon jó hangulata van a munkának. :)

A körtebefőtt lesz a következő bejegyzésem. Eddig ott figyeltek a konyhaszekrényen az üvegek, én meg nézegettem, nehogy felforrjanak. De úgy tűnik, megmaradnak. Ezért ma lettek feldíszítve és holnap természetes fénynél le is lesznek fotózva. :)

És végül: idén már nem szeretnék eltenni semmiiiit! :) Csak anyu lecsót... Tényleg, lehet, hogy majd ahhoz fogok kölcsönkérni tőled üveget!

Andi írta...

Tényleg, lecsót én is szeretnék. De előbb még az uborkát kéne, ha szerez végre a zöldségesünk....

csincsilla írta...

szerintem is nagyon szépek! és nagyon tetszik ez a családi manufaktúra! és sírok az úszószemüveges fénykép után:)

tata írta...

éjjen! a bea üveget akar! éjjen! mikormikormikor?

Mazsolino írta...

Tesókám, beüvegezhetnél télre egy kis jó időt, mert te nem szereted a telet! :) Még suli mellett van egy kis időm úgy 1 hónapon belül segíteni elrakni! :)

Bea írta...

Hidd el, Csincsilla, én is sírok :(

Tata, még nem tudom egészen pontosan, hogy mikor, de hamarosan! :)

Mazsikám, igazad van! Hogy ez nekem nem jutott eszembe előbb! De akkor sietnünk kell, mert már nem sokáig lesz jó idő :(

Mona írta...

SZINTÉN ELKÉSZÍTETTEM A CSALÁD ÖRÖMÉRE,KICSIT KEVESEBB SÓVAL ,DE EZ MINDENKINEK A SAJÁT IZLÉSE SZERINT ....FINOM LETT!!!KÉNYTELEN LESZEK RÁSZOKNI EZEKRE AZ OLDALAKRA,JAHHH ÉS ANYUKÁM AKI GYAKORLOTTABB HÁZIASSZONY ELKÉRTE A RECEPTET,HÁT KELL ENNÉL NAGYOBB ELISMERÉS? KÖSZÖNÖM ISMÉT