Igen, én is észrevettem, hogy ez a kaja hajszálra ugyanolyan, mint Csincsilla bolognai canellonija, de most mit csináljak, már késő! Úgy emlékeztem ugyanis, hogy ő nem besamel mártással öntötte le, hanem paradicsomszósszal... de persze másodszor futok bele, hogy olyat készítek, ami már fent van a blogunkban. Hadd tegyem fel mégis az én verziómat, ha már dolgoztam vele, legalább a gyönyörű képek miatt. Amiket Toma készített nekem.
Remélem, létezik olyan tésztafajta, hogy paccheri! Én onnan vettem a nevét, hogy ez van a dobozra írva. Marcsitól kaptam egy jó nagy dobozzal, és mindig töröm a fejem valami különleges tölteléken. Amíg most töltögettem a kis tésztarudacskákat, már eszembe is jutott egy újabb, mondhatni vegetáriánus verzió, amit ki fogok próbálni a közeljövőben. Ahhoz persze az kell majd, hogy legyen itthon egy "B" menü is a fiamnak.
Szóról szóra ugyanúgy készítettem, mint Csincsilla: maradék bolognai szószt töltögettem mokkáskanállal a nem előfőzött tésztarudacskákba. A kedvenc sütőtálam aljába egy merőkanálnyi besamelt oszlattam szét egyenletesen, ebbe tettem az elkészült paccheriket és az egészet leöntöttem a maradék besamellel. Nekem volt még egy decinyi bontott tejszínem is a hűtőben, azt is ráöntöttem a tetejére, de persze ez nem kötelező!
A besamelt én is kábé 5 dkg vajból, egy evőkanálnyi lisztből és fél liter tejből készítettem. A végén kicsit megsóztam, megborsoztam és szórtam bele szerecsendiót, és ezeket a fűszereket alaposan belekevertem.
Fóliával letakarva 180 fokos süőben 30-40 percig sütöttem. Úgy félidőben egy éles kést szúrtam az egyik tésztába, ezzel megállapítottam, hogy megfőtt-e már. Ezzel a módszerrel is könnyen eldönthető, hogy elkészült-e már (nekem nem, tehát visszatoltam még egy időre), még kóstolni se kell a tűzforró tésztát.
A végén jó sok reszelt sajtot olvasztottam a tetejére. Pont olyan finom lett, mint egy jól sikerült lasagne. Érdemes kipróbálni, mert eltér a megszokottól, és a töltögetés tényleg nem tartott sokáig, épp annyi ideig, amíg a sütő bemelegedett.
9 megjegyzés:
annyira de annyira......guszta!! nem jutott eszembe jobb szó, a fejemet kéne látnod!:D
LÁTOM! :-)
ja tényleg, hisz ismersz....;)
Nagyon jól néz ki! Hol lehet ilyen tésztát szerezni?
Köszi Hédi! A Culinarisban vette Marcsi a tésztát.
nagyon jól néz ki Andika, mivel bejelentettem, hogy a következő egy évben nem vagyok hajlandó senki kedvéért lasagnet csinálni-ezt a receptet fogom kipróbálni..:)
Remek döntés, Marcsi! :-)
(Amúgy holnap gondolok rád és szorítok!!!)
annyira ügyes vagy!
Tésztaaaaaa! Nagyon finom lehetett, és még ráadásul jól is néz ki! Bár ha tészta, akkor nekem mindegy, hogy szép vagy csúnya, csak sok legyen!
Megjegyzés küldése