Marlenka

Ezt a sütit Éva unokatesóm sütötte Toma és Mazsi közös, összevont szülinapi bulijára, és majd kicsit később szeretném az elkészítését az ő szavaival közzétenni, de előbb pár szót magamról:

Látom, blogszerzőtársaim lenyomtak megint az oldalról, olyan régen írtam. Én is hiányolom a blogéletet, de a túl sok munka, a rengeteg befőzés, a stressz, egy kis megfázás, nos ezek gátolják még a legszorgalmasabb bloggert is a munkában. Pedig rengeteg ötletem van! Sajnos a szuper nyaralásaim is pont abban akadályoztak, hogy újdonságokkal kísérletezzem a konyhában, amikről aztán beszámolhatnék. Pedig fiam szülinapjára évek óta hagyományosan kipróbálok szegény családomon néhány újfajta kaját, legtöbbször sikerem is van ezekkel, és most is volt néhány ötletem, de sajnos nem sikerült annyi szabadságot kivennem a befőzéseimhez és egyben a szülinapi felkészüléshez, mint amennyit szerettem volna, ezért nem volt időm a kísérletezésre.

Így hát tesómmal közösen rendeztük az Amerikából most hazatért, és szülinapját ott kint ünneplő 21 éves Mazsi és a szintén 21 éves Toma szülinapi "zsúrját". Rájöttem, mennyivel egyszerűbb így, ha két főszakács dolgozik a finomságokon, ezért remélem ezután majd minden évben így csináljuk! Az ünnepi asztal körül kilencen ültünk, de alig fértünk el, az asztalra kipakolt sok-sok finomságtól:

A menü: libaaprólék-leves, rántott karaj, rántott gomba, grillezett cukkini, hasselback krumpli erdélyi kecskesajttal és juhsajttal, sült krumpli, petrezselymes rizs, görög saláta, uborkasaláta, idei csalamádé, idei házi ketchup, argentin padlizsán, amerikai uborkás mártogató, aminek a neve nem jut eszembe, viszont nagyon finom volt, eltekintve a sok ízfokozótól és társaitól.

A képen a görög saláta látható juhsajttal és kecskesajttal megszórva, a most vásárolt szép erdélyi tálamban. Mellette jobbra lent, a házi ketchup, fölötte a tesóm által készített saslik maradéka.

Itt a hasselback krumpli, a házi ketchup és a grillezett cukkini látható. A jobb felső sarokban a képbe belóg a petrezselymes rizs egy kicsi része, ami szintén egy szép erdélyi tálban volt feltálalva, valamint balra lent tesóm isteni idei csalamádéjából látszik mintegy 5 milliméter.

Ez itt a tesóm által készített isteni saslik. Pulykamell, kolozsvári szalonna és hagyma van felfűzve a saslikrudakra. Na erre biztosan nem lett volna időm, és akkor éhen maradnak a vendégek!

Az egyik torta a fiam kedvence vakondtúrás torta, a másik főszereplő az Éva készítette Marlenka volt. Ezt szokták rendelni Annával, ha kávézóban, cukrászdában járnak, mert anniyra szeretik. Nekem kicsit túl édes ez a süti, de én nem vagyok édesszájú, inkább borozni szeretek, mint sütizni, tehát nem vagyok mérvadó. Elkértem Évától a Marlenka receptjét, és olyan jól írta le a sütivel kapcsolatos tapasztalatait, hogy azon nem akarok változtatni, csak bemásolom. Legjobb, ha mindenki saját maga kipróbálja és megmondja, túl édes, vagy pont jó?

Marlenka

ez a recept a hunorkatej honlapjáról van. A marlenka eredetileg egy örmény édesség, amit ma nagyüzemben Csehországban gyártanak. (Egy örmény mérnök, lakberendező !! kezdte Csehországban gyártani és óriási siker lett…) Dobozos változata is onnan jön hozzánk a kávézókba! Anna imádja!!

Hozzávalók:

A tésztához:

- 450-500 g liszt,

- 100 g vaj,

- 2-3 evőkanál méz,

- 200 g cukor (100 grammot tettem),

- 1 csapott evőkanál szódabikarbóna,

- 1 kávéskanál (max. 10%-os ) ecet,

- 2 egész tojás,

- 2 evőkanál tejföl (ezt kihagytam)

A krémhez:

- 1 db (397 g) sűrített tej, (nekem 2 doboz kellett, Markomilk nevű, Hunorka Bt. termék)

- 350 g vaj,

- 15 dkg barna cukor (ezt kihagytam!!!)

- 100 g darált dió, (ezt is kihagytam)

- 3 cl konyak vagy rum (konyakot használtam)

Mint a legtöbb süteménynek, ennek is többféle elkészítési módja ismeretes. De még a legegyszerűbb is elég macerás, tehát gyakorlott háziasszonyoknak ajánljuk. (Hát igen, szó ami szó ez nem egy laza esti kis desszert!! Nem véletlen hogy kis unokaöcsém 21. születésnapjára készítettem!! )

Tegye egy edénybe a mézet, a cukrot, a vajat, a tojásokat és gőz fölött állandó kevergetés közben sűrítse be. Vegye le a szirupot a tűzről, majd keverje el a szódabikarbónát egy kevéske ecetben és adja a még meleg, de nem forró sziruphoz. Dolgozza bele a lisztet is, és gyúrja rugalmas tésztává. Hagyja állni szobahőmérsékleten 2-3 órát. Közben készítse el a karamell krémet.

(Ehhez 100 g vajat olvasszon fel, adja hozzá a barna cukrot és a sűrített tejet. Folyamatos keverés közben melegítse, amíg az egész massza világos barna karamellé változik. ) (Szokták ajánlani, hogy a bontatlan sűrített tejes dobozt főzzük kb 2 (3 óráig kell!!!) órán át és karamellt kapunk. Nem ajánljuk! A túlnyomás szétvetheti a dobozt, komoly sérüléseket okozhat.) Most nagyon megijedtem, mert én persze 3 órán át főztem a konzervdobozokat, mert 10 másik helyen így ajánlották!! Most találtam csak meg ezt a figyelmeztetést, de úgy érzem nem hagyhatom figyelmen kívül, nehogy valakinek baja essen!!

Miután ez a massza is kihűlt, a maradék vajjal keverje habosra és adja hozzá a konyakot. (A dióból tegyen félre valamennyit, amit majd a sütemény tetejére szórhat.) Közkívánatra kihagytam a diót a sütiből a tetejére se tettem. 10 dkg csokit azonban felolvasztottam a meleg krémben. Először keserű csokit használtam másodjára meg tejcsokit. Változtatni azonban hiba volt így még édesebb lett az amúgy is ragacs-édes krém!! Keserű csokit használjatok, ha a csokis változat mellett döntötök!! A mézes-diós változathoz 8 dkg dió vagy mogyoró és 3 cl konyak kell.

A tésztát ossza 5-6 részre és nyújtsa ki őket. A méz miatt lehet, hogy a tészta kissé képlékeny és nem túl könnyű bánni vele. Célszerű sütőpapírt használni. A tésztát ki lehet nyújtani a papíron 2-3 mm vastagra (a papírt nem kell vajazgatni és lisztezni), majd a tepsi külső felén süsse meg. (Sütőlapon sütöttem.) A sütőt előzőleg 180°C-ra melegítse elő. Végezetül a lapokat kenje meg a krémmel és helyezze egymásra őket. Fölül krém legyen, amit szórjon meg darált dióval. (Az egyik lapot morzsolgattam az utolsó réteg tetejére.) Ha maximalista kíván lenni, a tetejére vékony csíkokban olvasztott csokoládét csorgathat. (Sajnos ezt csak most tudtam meg!!)

Igazán finom 2-3 nap után lesz, amikor a tészta megpuhult. Hűtőszekrényben tárolandó.

A próbasütés alkalmával nem karamellizálódott a sűrített tej (akkor Maresit használtam), ezért egy óriási méretű besamellhez tettem tejet, a sűrített tejet, 10 dkg keserűcsokit és azt hiszem 10 dkg cukrot. Nekem jobban ízlett az eredmény mint az autentikus karamellizált sűrített tejes. :-(( Ennyit az eredetiség varázsáról.

Szerettem volna írni arról a napról is, amikor Mazsi hazaérkezett Amerikából, s Viki (Mazsi tesója), Tata (Mazsi anyukája), Poczak (Viki kutyája) és én (hát, nem is tudom), valamint egy MAZSI feliratú tábla és persze egy Spongya Bobos gázzal töltött lufi, mentünk a repülőtérre fogadni a messziről jöttet, aki talán már magyarul se beszél. Poczakot úgy fényképeztem le, hogy a Hungária körúton a dugóban derékig kihajoltam a hátsó ablakon, hogy az első ablakban könyöklő Poczakról szemből készítsek egy (vagy több) képet. Tesóm ezután felhúzta az ablakomat, nem tudom miért...

Félórával korábban érkeztünk Ferihegy 2-re, megitattuk Poczakot és azt terveztük, hogy sétálunk egy félórácskát, amíg a gép beérkezik, nehogy Poczinak kényelmetlen legyen a hosszú várakozás a váróteremben, amikor megszólalt tesóm telefonja Mazsi csengőhangjával, s pillanatokon belül megtudtuk, hogy Mazsi gépe másfél órával korábban leszállt és ő már a repülőtér bejáratánál vár bennünket. Oda lett a hatás, hiszen úgy terveztük, hogy Viki Poczakkal a kezében, tesóm Spongya Bobbal a kezében és én a MAZSI feliratú táblával a kezemben állunk egymás mellett és erre a hatásos képre lép majd ki Mazsi a kapun.

(Közbevetőleg azonban még el akarom mesélni, hogy Mazsit legutóbbi, angliai útjáról hazatérve vártuk egy ugyanilyen táblával (akkor tesómmal kettesben). Filmeken láttam ezt a megoldást és szerettem volna hatásos jelenetet a repülőtéren, de akkor jóval korábban sikerült kiérkeznünk, s a táblával a kezünkben sétáltunk a váróterem egyik végétől a másikig, hogy felderítsük a terepet, amikor a váróterem néhány pontjáról több önkéntes jelentkező is akadt, aki magát Mazsinak nevezve próbált beférkőzni a családba, de persze nem hagytuk magunkat, tesóm még meg is mondta, hogy egy sokkal szebb Mazsira várunk...)

Kiderült tehát, hogy késve érkeztünk, de sebaj, a parkolóból erőltetett menetben iszkoltunk fölfelé a bejárathoz, ahol meglátva egymást mindenki sírva fakadt, kivéve Poczakot, aki a fő meglepetés volt, mert erre még maga az amerikai lány se számított.

A fényképen balról jobbra: Évi (a szintén amerikai lány, Mazsi barátnője), Évi (argentin) anyukája, mellette Évi (olasz) apukája, én, Mazsi, Tata, Viki és Poczak látható. A szülinapi ebéden bevillantott argentin padlizsánt Évi anyukája készítette és ígérete szerint az általuk ezután indítandó argentin főzös blogról majd megtudhatjuk a receptet is. Este kipróbáltam a padlizsánt főtt rizsre téve, ahogyan Évi anyukája ajánlotta, és el lettem varázsolva. KÉREM A RECIT! :-)