A Pischinger ostya, amit anyutól kaptunk, nagyon felvillanyozott, mert emlékeztem, hogy keresztanyám szakácskönyvében találtam annak idején néhány kézzel írott receptlapot, egyiken egy Pischinger torta nevű süti szerepel, a jobb fölső sarokban pedig aláhúzva, felkiáltójellel, hogy "nagyon jó!". Már többször készültem rá, hogy megcsinálom ezt a sütit, de még nem jött össze.
Amikor hazaérve elővettem a receptet (kedvenc Stahl-szakácskönyvemben őrzöm őket, persze), azonnal hívtam anyut, hogy szerinte kinek a receptje lehet ez? Keresztanyám, Gizi anyukájáé? Azt válaszolta, hogy biztosan nem, mert ők annyira szegények voltak, hogy nem sütöttek tortát. Inkább Lajos (a keresztapám) nagymamájának a receptje lehet, őt a nagymama nevelte.
Ezer kérdés vetődött fel bennem azonnal, de kellett tálalnom a vacsorát, készíteni a fényképeket a blogba, tudtam. hogy még a bejegyzések megírása is sok idő, de azután sincs vége a napnak, mert készülni kell a holnapi munkanapra, és egyéb teendők is vártak még. Egyszóval nem tettem fel a kérdéseimet, és belátom, így rohantam el életemben sokszor nagyon fontos információk mellett, amiket tudom, hogy már sohase tudhatok meg...Tudni szeretném, miért voltak olyan szegények, hogy nem tudtak tortát sütni? Tudom, 8 saját és egy nemsaját gyereket neveltek, köztük nagymamát, Irént, aki a harmadik legidősebb gyerek volt, és Gizit, a keresztanyámat, aki a második legfiatalabb. És ha nem sütöttek, mit ettek édességnek? Tudni szeretném még azt is, hogy miért a nagymamája nevelte keresztapámat, hol éltek Gyöngyösön, dolgozott-e az a nagymama, vagy gazdálkodott, vagy esetleg eltartotta-e a férje? Azaz: ő miből élt, hogy ő viszont tudott tortát sütni? És így tovább... majd még felteszem anyunak a kérdéseimet!
A recept szó szerint, gyönyörű kézírással:
1/8 kiló tea vaj, 1 tojás sárgája, 2 tábla reszelt csokoládé, (5 kros tábla), 15 deka vaniliás por czukor, egy leveses kanál fekete kávé egyszerre összetéve fél óráig keverendő. 5 drb karlsbadi ostyára kenve összerakni és a krémből kívül is bevonni.
Házi feladat Csincsillának: ezt a sütit megcsinálni, és behozni! :-)
Ez pedig a bolti Pischinger ostya. Milyen szép!
4 megjegyzés:
Na és milyen ízűek ezek a gyönyörű gyári pisiéladkjglgj sütik?? Ha Még finomak is akkor nagyon kiakadok a német édesiparra!!
értettem. tegnap berohantam egy ósanba, hogy bolti, sőt, osanos pogácsát vigyek egy piknikre, és viszonylag hosszasan merengtem egy csomag ostyalap fölött, hogy meg kéne venni. nem tudom, kell-e mondanom, hogy talán még soha az életben nem vettem ostyalapot, és nem is szoktam rajta merengeni. szerintem előre féltem, hogy majd izélgettek, ha nem csinálom meg gyorsan a még ki sem adott feladatot.
Már előre megérzed a veszélyt! Remek!
Én egyszer vettem ostyalapot, pont azért, hogy ezt a sütit megcsináljam, de aztán egy év múlva kidobtam... előre tudtam, hogy majd azt szeretném megkóstolni, amit te csinálsz. főleg, mert nem tudom, mekkora az az 5 krajcáros darab csoki... neked viszont nem kell pontos mértékegység :-)
Tomával fanyalogtunk, hogy ezek milyen egyenízűek ezek a gyári csokik, hogy milyen csalódás, jobbra számítottunk, ehhez képest kettő perc múlva üres volt a tányér...
Megjegyzés küldése