2008. szeptember 28., vasárnap

Pischinger torta

(Nagyítsd fel a képet, akkor el is tudod majd olvasni!)

A Pischinger ostya, amit anyutól kaptunk, nagyon felvillanyozott, mert emlékeztem, hogy keresztanyám szakácskönyvében találtam annak idején néhány kézzel írott receptlapot, egyiken egy Pischinger torta nevű süti szerepel, a jobb fölső sarokban pedig aláhúzva, felkiáltójellel, hogy "nagyon jó!". Már többször készültem rá, hogy megcsinálom ezt a sütit, de még nem jött össze.

Amikor hazaérve elővettem a receptet (kedvenc Stahl-szakácskönyvemben őrzöm őket, persze), azonnal hívtam anyut, hogy szerinte kinek a receptje lehet ez? Keresztanyám, Gizi anyukájáé? Azt válaszolta, hogy biztosan nem, mert ők annyira szegények voltak, hogy nem sütöttek tortát. Inkább Lajos (a keresztapám) nagymamájának a receptje lehet, őt a nagymama nevelte.

Ezer kérdés vetődött fel bennem azonnal, de kellett tálalnom a vacsorát, készíteni a fényképeket a blogba, tudtam. hogy még a bejegyzések megírása is sok idő, de azután sincs vége a napnak, mert készülni kell a holnapi munkanapra, és egyéb teendők is vártak még. Egyszóval nem tettem fel a kérdéseimet, és belátom, így rohantam el életemben sokszor nagyon fontos információk mellett, amiket tudom, hogy már sohase tudhatok meg...

Tudni szeretném, miért voltak olyan szegények, hogy nem tudtak tortát sütni? Tudom, 8 saját és egy nemsaját gyereket neveltek, köztük nagymamát, Irént, aki a harmadik legidősebb gyerek volt, és Gizit, a keresztanyámat, aki a második legfiatalabb. És ha nem sütöttek, mit ettek édességnek? Tudni szeretném még azt is, hogy miért a nagymamája nevelte keresztapámat, hol éltek Gyöngyösön, dolgozott-e az a nagymama, vagy gazdálkodott, vagy esetleg eltartotta-e a férje? Azaz: ő miből élt, hogy ő viszont tudott tortát sütni? És így tovább... majd még felteszem anyunak a kérdéseimet!
















A recept szó szerint, gyönyörű kézírással:

1/8 kiló tea vaj, 1 tojás sárgája, 2 tábla reszelt csokoládé, (5 kros tábla), 15 deka vaniliás por czukor, egy leveses kanál fekete kávé egyszerre összetéve fél óráig keverendő. 5 drb karlsbadi ostyára kenve összerakni és a krémből kívül is bevonni.

Házi feladat Csincsillának: ezt a sütit megcsinálni, és behozni! :-)

Ez pedig a bolti Pischinger ostya. Milyen szép!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Na és milyen ízűek ezek a gyönyörű gyári pisiéladkjglgj sütik?? Ha Még finomak is akkor nagyon kiakadok a német édesiparra!!

csincsilla írta...

értettem. tegnap berohantam egy ósanba, hogy bolti, sőt, osanos pogácsát vigyek egy piknikre, és viszonylag hosszasan merengtem egy csomag ostyalap fölött, hogy meg kéne venni. nem tudom, kell-e mondanom, hogy talán még soha az életben nem vettem ostyalapot, és nem is szoktam rajta merengeni. szerintem előre féltem, hogy majd izélgettek, ha nem csinálom meg gyorsan a még ki sem adott feladatot.

Andi írta...

Már előre megérzed a veszélyt! Remek!
Én egyszer vettem ostyalapot, pont azért, hogy ezt a sütit megcsináljam, de aztán egy év múlva kidobtam... előre tudtam, hogy majd azt szeretném megkóstolni, amit te csinálsz. főleg, mert nem tudom, mekkora az az 5 krajcáros darab csoki... neked viszont nem kell pontos mértékegység :-)

Andi írta...

Tomával fanyalogtunk, hogy ezek milyen egyenízűek ezek a gyári csokik, hogy milyen csalódás, jobbra számítottunk, ehhez képest kettő perc múlva üres volt a tányér...