2010. május 2., vasárnap

Virágok anyák napjára - minden anyukának


Ezzel a szép cserepes sziklakerti kompozícióval kívánok minden ismerős és ismeretlen anyukának, elsősorban persze az én anyukámnak nagyon boldog Anyák Napját!



Miről írnék Anyák Napján is, mint a saját fiamról, aki a virágültetésre szánt szabadnapomat olyan kalandossá varázsolta, mint az előző 21 és fél évet. Anyukaságom nagyon fontos állomásához érkeztünk pénteken: a fiam leadta a szakdolgozatát az iskolában. Többen tudjátok már, hogy rendszergazdának készül, és ezt a szakmát se adják ám olyan könnyen, mert a vizsgákat komoly szakdolgozatírás előzi meg. Legnegyobb csodálkozásomra időben elkészült a szakdolgozattal, aztán eljött a pénteki nap, annak is a déli 12 órája volt a leadási határidő. A dolgozat címe: Adatmentés, helyreállítás. A legszebb cím!



Előző nap megformáztuk, tartalomjegyzéket készítettünk hozzá, kinyomtattuk, spiráloztuk (Segebaga tesókám segítségével). Péntekre szabadságot kaptunk mindketten. Elég sok tervünk volt aznapra, de nem akartunk korán kelni, így hát kilenckor nyugiban megkávéztunk megreggeliztünk, én pakolásztam, majd háromnegyed 10-kor megkérdeztem, ugye a CD-re írás folyik a laptopon? Persze, hogy nem! Levelezett a drága, eszébe se jutott, hogy dolga van, tehát sürgetésemre elővette a pendrájvját, amin - mit ad isten - nem volt rajta a bent megformázott szakdolgozat! Én már elég dörzsölt anyuka vagyok, így hát elővettem a saját pendrájvomat, amin - mit ad isten - rajta volt a dolgozat, úgyhogy sikerült kiírni az anyagot CD-re, amin szintén le kellett adni. Fél 11 körül rohantunk a kocsihoz, hogy még időben odaérjünk a suliba, ami tőlünk 15 percre van, ha nincs dugó, és ki tudja mennyire, ha van. De az autó nem indult, lemerült az akkumulátorja! Mire a felmentő sereg megérkezett, már negyed 12 volt, s így sikerült az utolsó pillanatban megérkezni a suliba a dolgozattal (ahol kiderült, hogy voltak bizonyos formai követelmények, amikről az én gyermekem nem tudott).


Ezután a "nagyon izgalmas" történet után mesélem el, hogy tegnap végre sikerült elültetnem az erkélyen a virágokat, s megint élmény kint üldögélni a mézillatú virágok között. Az előző képen látható sárga virágnak és ennek a szép fehér futónak a nevét sajnos nem tudom, de gyönyörűek. A fehérnek még keresem a helyét, szeretném ha érvényesülne szelíd szépsége.


Ezen a képen a lila petúnia mögött látható a dísznapraforgóm. Harkányi nyaralásunk alatt, Drávaszabolcson vettük a magokat, s én hármat kaptam, mind ki is kelt. Kellemes emlékek fűznek ahhoz a hétvégi kiruccanáshoz, s ez a virág fog emlékeztetni rá egész nyáron.


A piros és sárga kankalint Ildikétől örököltem meg. A kiültetést háromból kettő élte túl, és az elvirágzásuk után most ismét virágozni kezdtek legnagyobb örömömre.


Ez a sárga, még csak bimbózó állapotban van. Az életben sokkal szebb, mint a képen.


Lila petúniáim gondoskodnak a nyáresti finom illatokról az erkélyen, és a szobában is. Minden évben ültetek pár tővel.


Ez pedig egy kis fa az erkélyládámban. Nem tudom milyen fa lehet, és azt se, mikor ültessem majd ki a kiskertbe, hogy ne viselje meg az átültetés. Örülök, hogy hozzám költözött.


A tavaly Héditől és Ágitól kapott berki szellőrózsáim végre megmutatták magukat teljes pompájukban. A zűrös pénteki nap egyetlen jó pillanata volt, hogy reggelre egyszerre virágba borult az összes berki szellőrózsám.


Csodaszép! Nem győzöm elégszer megköszönni a sok-sok segítséget az Amatőr kerti napló gazdáinak!


Ezt a begóniát választottam Anyák Napjára anyunak. Annyira gyönyörű volt a többi testvérkéje között, de amikor itthon kibontottam, láttam, hogy szegénykének meg kell menteni az életét. Rengeteg levele törött, és egyetlen virágja se ép. Gyorsan átültettem, és remélem, azért anyu örülni fog a kis hadirokkantnak!


Régebben dicsekedtem bazsalikomjaimmal és koriendereimmel. A bazsalikom azóta egy millimétert se nőtt, pedig néhányat kísérletképpen különültettem egy cserépbe, hátha a sűrű kelés miatt ilyen visszamaradottak. Az sem segített.


A korianderek sokkal jobban néznek ki, de szerintem ez se az igazi. Az átültetés ezeken a növénykéken se segített. Nem tudom, mi lehet a baj, az biztos, hogy vennem kell majd palántákat is.

11 megjegyzés:

Éva írta...

Boldog Anyák napját neked is Andi! És hol vannak a lila-pink kis virágok, csak nem pusztultak el?

Andi írta...

Köszönöm! :-)

A sziklakertbe ültettem, nem látod?

mazsolla írta...

mégeccer nagyon boldog anyák napját az én tökéletes anyukámnak!! és nagyon boldog keresztanyáknapját is! :)

Andi írta...

Köszi! :-) És köszi a sárga tulipánokat!

mazsolla írta...

az viki érdeme... (piri) de nagyon szívesen a nevében is!! :D

csincsilla írta...

nagyon szépek a virágaid!!! most már igazán megérdemelnél egy szép nagy (na jó, nem olyan nagy!) kertet egy nem túl nagy házzal, hogy ne kelljen folyamatosan aggódjál a kerti növényeidért. megrendelem.

Andi írta...

Megrendelted már? Mikor szállítják?

Bea írta...

Gyönyörűek! De hát milyenek is lehetnének egy ilyen gondos kertész kezei között ezek a virágok? :)

Az a kis fa nagyon juharnak tűnik, pontosan ilyen fa áll a házunk előtt és sajnos nagyon utálom. :(

Boldog anyák napját így utólag, kedves anyukák!

Andi írta...

Az a juharfa, amelyik összeragacsozza a környékét és kinyír minden növényt maga körül?

Bea írta...

Az első állítás igaz rá: az autóm jelenleg úgy néz ki (mivel alatta tudok megállni csak), mintha ragasztóval öntötték volna le, mivel most érik a termése, az a "helikopterszerű" valami. Előtte pedig tele volt pici sárga virággal, ami szintén hozzáragadt.
A második állítást nem tudom igazolni, mivel semmilyen más növény nincs a közelében. :)

Andi írta...

Értem! Azt a fát én se szeretem! Nálunk az utcában elég sok ilyen van, de nem mindegyik alatt van ragacsos kör, nem tudom mitől függ a ragacsozása.