Elég hűséges típus vagyok, két csalódás sem tud eltántorítani mostani kedencemtől, az Ünnepi étkektől. Lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy már réges-rég bejelöltem a recepteket, amiket ki akarok próbálni belőle, és nem tudok elszakadni a terveimtől. Ez most végre nem egy sütemény volt, ezért itt nem lehet olyan nagyot hibázni: ha nem írnak bele valamit a receptbe, rutinból akkor is el tudom készíteni. (Itt most eszembe jut egy korrektorsulis osztálytársam, aki a dolgozatokra nem készült, hanem azt mondta íkúból írja meg őket. Hogy ez a nagyképűsködés mennyire zavart akkoriban! Most én is alkalmazom ezt a kicsit visszataszító, önbizalomteljes dumát. Bocsi.)
Szóval, most a Hagyományos amerikai hálaadási ünnep menüsorából választottam. A menü így hangzik, ha valakit érdekel:
Fűszeres sütőtökleves almával
Kukoricakenyérrel töltött pulykasült
Fűszeres áfonyaszós (chutney)
Rókagomba, szelídgesztenye és gyöngyhagyma kakukkfűvel
Zelleres burgonyapüré (ez készült ma)
Fokhagymás kelbimbó parmezán sajttal (ez még nagyon izgat)
Mandarintorta (sütit nem készítek ebből a könyvből, mert nincs elég rutinom)
Ne fogjátok vissza mangatokat, szavazhattok megint, hogy mit próbáljunk még ki!
A könyv azt állítja, a zellertől édesebb, könnyebb lesz a burgonyapüré. Nekünk azért a krumpli szimplán vajjal és tejjel sokkal jobban ízlik.
3 nagy régi krumplit megszúrkáltam és 200°C-on sütöttem kb. 1 órán keresztül. Míg a krumpli sült, meghámoztam és kockákra vágtam egy nagyobb fej zeller felét, és húsleveskockával ízesített vízben - fedő nélkül, mert ezt írta a könyv - puhára főztem (kb. 25 perc). Amikor mindenki megpuhult, a zellert leszűrtem és aprítógéppel pépesítettem, a krumplit pedig félbevágtam és kanállal kikapartam a belsejét, rádobáltam a zellerpürére. Ehhez a két forró zöldséghez tettem még 5 deka vajat, és krumplinyomóval összenyomtam a krumplit is. Forró zsíros tejjel, habverővel pürét készítettem belőle. Még kicsit utána kellett sózni.
Almával töltött pulykamellel tálaltam, a krumplira helyezve a hústekercsből kifolyt fűszeres sajtot. Szerintem finom volt, de érzem én, hogy ezzel már elvetettem sulykot, Toma kicsit bepöccent a hétvégi kaják miatt. Megígértem neki, hogy jövő héten semmi újdonság, semmi kísérlet, csak szimplán bableves, pizza, rántott hús fog szerepelni az étlapon. Rendes volt, mert egy kis adagot megevett ebből, de számítok Micikére, hogy elintézi a maradékot a kedvemért, amiért máris hálás vagyok neki.
5 megjegyzés:
toma egy finnya! :D de a leendő feleségének könnyű dolga lesz (kivéve ha olyan kísérletező típus mint te ;)) érdekes lehet ez is meg a husi is. mondanám, hogy segítek elpusztítani, de kedves anyukám annyit főzött szokás szerint, hogy esélyét sem látom annak, hogy más kaja is beleférjen a menübe hétvégééig, amikoris minden kezdődik elölről...szörnyű sorsom van, ugye?:D
hát eléggé! :-)
Még nem ettem, de nagyon finom lehet
hát, én a mandarintortát szeretném, persze én ezek után nem mernék nekilátni:)
egyszer csináltam ilyet (a krumplit főztem, és nem sütöttem), és mi imádtuk! legalábbis a zellerevő részleg.
a gyerek meg irtó rendes, hogy egyáltalán megkóstolja!
Igen, én is hálás voltam neki!
Megjegyzés küldése