Gólyafüggőségem

Mondtam már, hogy nyáron Erdélybe utazunk a barátokkal egy hétre? Annyira várom, hogy egy kamera segítségével már oda is röpítettem magamat gondolatban.

Egy gólyapárt szoktam figyelni itt, mindennap szakítok rá időt, hogy megnézem, hogyan élik az életüket. Néha elég unalmasan persze, de olyankor igyekszem a környezetet tanulmányozni, este láthatók az útmenti ház ablakának fényei, napközben az elsuhanó Daciák, az esőcseppek a tócsában, és néha-néha egy-egy járókelő.

A kamerát valahol Dumbravioara településen, Romániában szerelték fel, és én rettenetesen sajnálom, hogy nem esik a látókörébe, és ezért nem láthatjuk a felvételeken a falu életét: a jövés-menést, a kertjükben dolgozgató embereket, a ház elé, az utcára kitett kispadot, az ezen a padon folyó pletykálkodást (szigorúan csak látni, és nem hallani szeretném!), az este hazatérő tehéncsordát, s mindent, de mindent, ami zajlik egy hegyek közt lévő falucska életében.

Erről a kamerás kukkolásról eszembe jutott valami, de ez egy másik történet lesz, ha megírom.

Ha jól olvastam, a gólyamama április 15-én rakta le első tojását, s ez május közepén, úgy 15-18-a körül fog kikelni. Összesen 4 tojás van, remélem "ott leszek" valamelyik kisgólya születésénél. Aztán már igazlmasabb időszak következik a kukkolók életében, amikor nyomon követhetjük, hogyan gondozza és neveli az életre a golyapár a kicsinyeit! Ha van kedvetek, nézzétek ti is! Külön ajánlom Anna unokahúgom figyelmébe, aki állatgondozó lesz, ha felnő!