Túrókifli és túrós pogácsa

Igazoltan hiányzom:) Csupa olyat sütök-főzök, amiről nincs mit írni (újkrumpli, saláta, zöldségleves, palacsinta, hirtelen ezek jutnak eszembe az elmúlt napokból). És előreláthatóan ez így is marad, jön a rengeteg friss zöldség és gyümölcs, kinek van kedve süteményezni az eperszezon közepén? Legfeljebb egy kicsit, na. Mondjuk ezt.
Tegnap azért kicsit játszottam a túrós tésztával. Összevontam az Andi-féle túrókiflit meg az én túrós pogácsámat, összeállítottam egy nagyobb adag tésztát, sósat, a feléből normál pogácsa lett, a másik feléből meg lekváros/csokis kifli, a tepertős-szilvalekváros papucs mintájára. Isteni finom lett, mindegyik.

A tészta a szokásos, 1-1 adag túró, liszt és vaj, most 50 dkg mindegyikből, és hogy sós legyen, két csapott evőkanál só (nem olyan nagy az evőkanalam:)). Jéghideg vaj meg a liszt meg só aprítógépben összemorzsásítva, aztán gyúrótáblán gyors kézzel összedolgozva.
Aztán két cipóba osztva ment a hűtőbe, most nem nyújtottam ki előre, nem volt kedvem gondolkodni, pedig szerintem az jobb módszer, akkor biztosan jó hidegen kerül majd a sütőbe.
Néhány óra után elővettem, hagytam egy fél órát szobahőmérsékleten, hogy a kőszerűsége némileg csökkenjen.
Az egyik feléből sima pogácsa lett. A tésztát olyan kisujjnyira kinyújtottam, kisebb szaggatóval kiszaggattam, a tetejét felvert tojással megkentem, szezámmaggal megszórtam.
A másik feléből lettek a kiflik. Mivel mindig nagyon irigykedem az Andi milliméterre egyforma süteményeire, most nem voltam rest, és elővettem a konyhai mértani eszközeimet, azaz a wok fedőjét (melynek sugara pontosan 18 cm) és a kis derékszögű, átlátszó háromszög vonalzómat (aki eleve a konyhában lakik, hogy ilyen célokra gyorsan bevethető legyen).
A cipómat elfeleztem, kicsit lisztezett deszkán mindegyiket vékony, kb. 36 cm átmérőjű körré nyújtottam. A wokfedővel pontosítottam a helyzeten, a leeső darabokat félretettem.
A köröket a vonalzóm segítségével pontosan nyolc-nyolc cikkbe vágtam. A maradék tésztát is kinyújtottam, azokból is lett még vagy 3 körcikkem (azokat a körcikkeket, amikkel épp nem dolgoztam, egy deszkán betettem a hűtőbe, hogy ne melegedjen át a tészta).
A körcikkek széles végét megpakoltam házi cukormentes szilvalekvárral, és feltekertem. Néhány darabba már nem jutott, azokat ribizlilekvárral megkentem, és némi csokicseppel megszórtam, ezekből kisebb táskákat hajtogattam, hogy meg lehessen különböztetni a szilvalekvárosaktól. A tetejét felvert tojással megkentem, jégcukorral megszórtam.
Mindegyiket jó forró, 220 fokos sütőben sütöttem, olyan 20-25 percig, amíg szép pirosak lettek.