Virágok az erkélyen

Blogszerzőtársamat, Beát szeretném felköszönteni ezzel a sok szép virággal a szülinapja alkalmából. Sajnos elkéstem, de még benne vagyok a nyolc napban! [Érteeem? :-)]

A sárga kankalin még mindig ontja virágait, de a piros sajnos egyik pillanatról a másikra kipurcant. Az okát nem tudom.

Ezek itt Csincsilla bazsalikomjai, egy hétvégén pátyolgathattam őket amellett, hogy bizonyos részüket elültettem magamnak múlt hétvégén. A néni, akitől vásároltam a sok palántát azt mondta: Most már lesz sok szép bazsalikája, drága! Ne felejtsem el, hogy én is bazsalikának akarom nevezni ezentúl! :-)

Nem tudom ennek a szép fehér futó növénynek a nevét, de nagyon szeretem, mert mindig ontja a virágait. Legközelebb ha arra biciklizünk, Mazsi, ne felejtsük el megkérdezni a nevét a virágárustól!

Illatozna szegény petúnia, ha sütne a nap. Remélem még azelőtt megérkezik a nyár, mielőtt ezek a szépséges és isteni illatú növények megsértődnének az időjárás miatt!

Ez, azt hiszem a kokárdavirág. Pont ilyen van a kertben is, de azokat sajnos kidöntötte a vihar. Most már sikerült felkötözni őket, de így már nem ennyire szépek, mint az erkélyen lévő testvéreik.

Szép szerény virágaival teljesen belopta magát a szívembe, bár a nevét ennek a növénynek se tudom.

Ez itt a meglepetés. Ildikétől kaptam egy kék virágú hortenziát, ami haldoklott egy hosszú hétvége után az irodában. A sok öntözés következtében már az első munkanapon összeszedte magát kicsit, aztán átültetés után ledobálta a kék virágokat, majd hosszabb idő alatt a leveleket is, de közben már sok-sok új helyről törtek elő levelek, új hajtások és egy virág is. Utánanéztem, hogy a meszes talajt kedveli, ezért kagylókkal raktam körül, de gyönyörű kék virágait egy bizonyos vegyszeres öntözésnek köszönheti. Sajnos most nem találom az erről szóló jegyzeteimet. Elhatároztam különben, hogy hatalmas bokrot nevelek belőle, óriási kék virágokkal, s amikorra majd erről a bokorról tudósítok, előkeresem a gondozásával kapcsolatos jegyzeteimet is - ha érdekel ez valakit.

Hajnalkáim harcolnak. Kicsit sok kelt ki magról is, miután néhányat kipalántáztam. Nem tudom, rózsaszín lesz-e a virága azoknak, amelyeket a Kisnánán szedett magból ültettem? Alig várom, hogy láthassam! Jól megfigyelhető, hogy keresik, hova futhatnának fel, félelmetes, hogy milyen "szemük" van erre.

Ez itt Micike tavalyi karácsonyfája. Amint megkaptam kitettem az erkélyre, bár még tél volt, reméltem, hogy a hirtelen hőmérsékletváltozás nem viseli meg túlságosan. A lakásban nem tarthattam, mert túlságosan száraz itt a levegő. Tavasszal elkezdtem rendesen öntözni, és szép kis új hajtásokkal hálálta meg a gondoskodást. Mivel az erkélyen nincs olyan pont, ahol az eső lemoshatná a virágboltban karácsonyi dísznek ráfújt fehér festéket, ezért egy darabig még el kell szegénynek ezt viselnie. Nem merem kiültetni, amíg ennyire kicsike, az utcai virágládánkból már legalább öt tő filléres értékű muskátlit loptak el.


Ezt a cserepet nemrég vettem, nem bírtam ott hagyni a boltban, pedig rengeteg szép kaspóm van. Aztán vennem kellett egy beleillő növényt is, így hát beszereztem két lobéliát, az már úgyis nagyon hiányzott, miután eddig minden évben nevelgettem ilyen növényt, és eléggé szeretem is. Nagyon jól állnak egymásnak szerintem!