2010. május 24., hétfő

Házikenyér-parti és királyréti kirándulás

Mivel hétvégén nem főztem szinte semmit - vagy csak olyant, ami már szerepel a blogon - ezért ez egy recept nélküli beszámoló lesz, arról, hogy hogyan telt a szombat esténk és a ma délelőttünk.

Ugyanis szeretnék eldicsekedni azzal, hogy milyen finomságok vártak minket megint Dávidnál és Bee-nél, akikhez szombatra házikenyér-partira voltunk hivatalosak. Sajnos kevés kép készült, mert a rengeteg ínycsiklandó falat elvonta a figyelmünket. :)

Ezen a képen láthatjátok a kínálat háromnegyedét. Hiányzik róla a snidlinges sajtkrém, a padlizsánkrém és a tojáskrém (ez utóbbit én készítettem). Viszont szerepelnek rajta a gyönyörűen elrendezett sajtok, zöldségek, kolbász, tepertőkrém, a frissen készült burgonyás házikenyér és az általam sütött császárzsemle.


A tepertőkrémet ilyen ötletesen, kis gombócokká formálva kínálták nekünk ezen a fatálon.


Két hatalmas burgonyás kenyér várt arra, hogy elfogyasszuk. Bee azt mondta, félt, hogy kevés lesz, de természetesen maradt belőle, hiszen egy egész hadseregre készültek. :)


Ismét teleettük magunkat, többet is mint kellett volna. De hát a szemünk nem tudott ellenállni semminek. Én a sajtkrém kivételével mindent megkóstoltam és természetesen megint mindent csillagos ötösre osztályoztam. Sajnos a sajtkrém egyszerűen már nem fért belém. És még helyet kellett hagynom Bee specialitásának, a házi rétesnek, amit almás, almás-mákos és túrós töltelékkel készített el. Ezekről nincs kép, egyszerűen eszünkbe sem jutott fotózni. :(

Jó kis este volt. A házigazdák megint kitettek magukért, amit ezúton is köszönök mindenki nevében.

Ma pedig Királyréten tettünk egy rövid kis túrát, hogy ne csak a pihenésről, semmittevésről szóljon a hosszú hétvége. Ide természetesen a két kutyával érkeztünk, akik nagyon élveztek minden percet. Nagyokat rohangálhattak, dagonyázhattak a sárban (a végére úgy néztek ki, mint két varacskos disznó), labdáztak és okos, jól nevelt kutyák módjára sétáltak.

Íme egy kis válogatás abból a majdnem száz képből ami készült róluk.


Vilma el nem mozdult volna mellőlem.

Váci barátnőmmel Bernivel, és férjével megbeszéltük, hogy a királyréti parkolóban találkozunk, így ők is részt vettek a kutyákkal való közös labdázásban.

Berni és Vilma, a "rongyfülű".

Néha persze kellett egy kis pihenő is, a vizslatempó elég fárasztó tud lenni.

Frakk éberen figyeli Imit, nem tévesztené szem elől.

Aztán persze beindult a labdázás, a rohangálás. Már akinek. Ugyanis Vilma rendszerint arra várt, hogy Frakk elszaladjon a labda után, visszarohanjon vele és már a "célegyenesben" futott elé és próbálta meg elvenni tőle.

Karesz eldobta a labdát, Frakk hét határon túl, Vilma pedig azt gondolja "Hadd fusson csak Frakk, én kevés energiabefektetéssel is meg tudom szerezni a lasztit.".

Aztán Vilma is megunta az álldogálást és beindult, futott mint a nyúl.


Persze a labda általában Frakk szájában maradt.

Az életet élvezni kell - ez lehetne Vilma mottója.


És néha megpihenni - tehetné hozzá Frakk.

5 megjegyzés:

Andi írta...

De jó képek! Gyönyörű a terítés és nagyon szép helyen kirándultatok. Irigykedem!

Daisy írta...

Nem is gondoltam, hogy ilyen jó idő volt, pedig mi is közel lakunk Királyréthez. Aranyosak a kutusok.

Bianka írta...

Nagyon jó lehetett, és iszonyú guszta a vegyes tál

csincsilla írta...

milyen jó ötlet, ez a gombócolás! gyönyörűek a zsemlék, meg Bee kenyere is (az is kinyomtatva várja, hogy egyszer megsüssem).
a kutyákra meg szavakat sem találok, hogy mennyire tüncik!!! egyik szebb, mint a másik! és nagyon fotogének!

Bea írta...

Köszönöm szépen, tényleg nagyon jó volt kirándulni a kutyákkal. :)

Daisy, nyakig érő sár volt fent és néha eleredt az eső. De ahogy észrevettem abból az embertömegből, akik fent voltak, ez nem igazán zavart senkit.