Többcukros kifli

A hétvégi borzalmas időjárás másik következménye. Tulajdonképpen kakaós csigát sütöttem, az elkészült kelt tészta nagyobb részéből lettek a csigák, és a maradékból, mondjuk az egyharmadból ezek a kis kiflik, untam volna, ha ez is kakaós lesz. Jól sikerült kísérlet volt, nagyon finomak lettek, lesz ismétlés.

Hozzávalók:
- egy adag édes kelt tészta (ld. lentebb)
- többféle cukor (sima kristály, barna, jég, vaníliás)
- kb. 15-20 dkg vaj

Édes kelt tészta: mindig ugyanezt a tésztát használom, nekem nagyon bejött. Másnap is nagyon finom, puha, nem keményedik meg, jól fagyasztható.
- 555 gramm liszt
- negyed kocka (12,5 gramm) friss élesztő
- 4 evőkanál cukor
- 1 teáskanál só
- némi vaníliás cukor vagy vaníliakivonat
- 3 dl langyos folyadék (zsíros tej és tejszín valamilyen arányú keveréke, amit találok otthon)
- (kb. 5 dkg langyos vaj, de ki is lehet hagyni, ha a 3 dl nagy része tejszín volt)

Ezekből a szokott módon inkább lágy kelt tésztát dagasztunk, én géppel szoktam, de persze lehet kézzel is. A liszt minőségétől függően egy kis folyadékkal vagy liszttel lehet korrigálni, lágyabb tésztát szoktam csinálni, azzal könnyebb dolgozni. Hagyjuk megkelni a duplájára. Utána átgyúrjuk, formázzuk.

Én a fenti adag tészta harmadát használtam, ebből kb. 10-12 kis kifli lett.
Téglalappá nyújtottam (kb. 45*25 cm). Az egyik felét megkentem olvasztott vajjal, megszórtam az egyik cukorral, és kettéhajtottam a tésztát (mint egy könyvet). Megint megkentem a felét vajjal, megszórtam egy másfajta cukorral, és megint kettéhajtottam. Meg még egyszer. A kapott kis, immár nyolc rétegű téglalapomat óvatosan kinyújtottam egy hosszúkás téglalappá. A maradék olvasztott vajjal megkentem, kis cukorral megszórtam, és szép hosszúkás háromszögekké daraboltam, a háromszögeket meg feltekertem kiflikké.
Sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztattam őket, hagytam a duplájára kelni (ilyen hűvös időben az ötven fokos sütőbe tolom őket melegedni). A sütés előtt megkentem a tetejüket langyos cukros vízzel, aztán 200 fokra előmelegített sütőben majdnem szénné égettem mindet (tanulság: cukros vízzel lekent kifliket sütése alatt ne bonyolódj jóízű telefonbeszélgetésbe a sógornőddel!). De az utolsó pillanatban még sikerült kikapni a tepsit, még éppen ehetők voltak.