Főtt kifli

A cím egy kicsit ijesztő, de a képeken igazán gyönyörű kiflik vannak, igaz? Régóta foglalkoztat ez a péksütik sütés előtti pár másodperces forró vízben fürdetése, hogy vajon mi "sül" ki ebből a dologból. A bagelnél olvastam először erről a technikáról, és azért is húztam-halasztottam a kipróbálást, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy kezelhető maradhat a kelttészta, miután ázik egy darabig. Aztán a napokban A Poppykonyha szépséges kiflijei elvezettek engem erre az oldalra, ahol nemcsak meggyőző fázisfotók biztosítottak a működőképességről, de egy számomra új formázási módot is megtanulhattam.

A kifliformázásnál mindig zavart, hogy a két csücsök teljesen elvékonyodott, sütéskor megszáradt és szeleteléskor töredezett. Most az utasítások szerint haladva úgy csináltam, hogy a kis tésztagombócot (100 grammos), nyújtófával köralakúra nyújtottam, a kör felső szélét kicsit széltében meghúzogattam, kellőképpen kiszélesítve ezzel a felső részt, majd ennél a szélesebb résznél kezdve elkezdtem feltekerni. Amikor félúton jártam, a kör alsó szélét meghúzogattam, hosszában megnyújtva ezzel a félkört, ezzel a megnyújtott félkörrel fejezve be a tekerést.

Az eredeti két recepten nem sokat változtattam, de azért leírom, hogy ne kelljen kattintgatni:

Hozzávalók:

- 40 dkg simaliszt

- 20 dkg grahamliszt

- 8 g só

- 25 g élesztő

- 4 g cukor

- 60 ml olaj (na most látom, hogy ezt kifelejtettem!!)

- 300 ml tej vagy víz (én aludttejet használtam, de nem 300 ml-t, hanem jóval többet, amennyit a tészta felvett)

A hozzávalókat a robotgéppel megdagasztottam, nyilván a kifelejtett olaj miatt kellett még olyan sok vízzel pótolnom a folyadékot. Egy óra alatt duplájára kelesztettem, és 10 db egyforma 100 grammos golyót formáztam a nagy gömböcből. Minden egyes golyóbist sodrófával a lehető legvékonyabbra nyújtottam, és a fent leírt módon formáztam a kiflit. Lisztezett konyhapulton újabb 40 percig kelesztettem, majd 5 db kiflit egyenként gyöngyözőn forró vízbe dobtam, a szedőlapáttal pár másodpercre víz alá nyomtam, ott is tartottam, amíg 6-ig lassan elszámoltam. (Nem tudom, miért pont 6-ig!) A vízbe előzőleg egy kávéskanál cukrot szórtam, ami az ízén nem változtatott, csak sütéskor szebb színt kaptak a kiflik tőle. Kivettem a forró vízből és sütőpapírral borított sütőlemezre raktam a vizes kifliket. (Az egyik eléggé eldeformálódott a művelet alatt, ezért a másik ötöt főzés nélkül tettem a lemezre. Nagyon harcolnak az életükért a víz alatt, mindenképpen a felszínre akarnak jönni!) Megszórtam fekete és fehér szezámmaggal, zabpehellyel és lenmaggal a kifliket, majd 200 fokon 20 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Ide egy holnapra gusztusosan elkészített kolbászos-sajtos-paradicsomos szendvics fotóját szántam, de a barátaim telefonhívásai megakadályoztak ebben. Kit érdekel a szendvics, azt reggel is el tudom készíteni, fő, hogy jókat dumáltunk!