Ha jól számolom, ez a hatodik kuglóf a blogon. Ez abban különbözik az előzőektől, hogy nem élesztővel, hanem sütőporral készült. No meg abban, hogy egyetlen jó fotót se sikerült készíteni róla.
Több apropója is volt annak, hogy ma ezzel kísérleteztem: egyrészt anyu volt nálam vendégségben, mert meg akarta kóstolni a joghurtos-római köményes pulykamellet, másrészt ideje volt már kipróbálnom a tesómtól névnapomra kapott kuglófsütőmet és a harmadik ok az volt, hogy Marcsitól egy nagyon érdekes csokoládébevonót kaptam, amivel álomkönnyű volt dolgozni, és a végeredmény egy csilivili gyönyörűség lett.
Na ezek miatt lett ma kuglóf, bár a receptet már réges régen kinéztem a "Titkok nagymama konyhájából" (Reader's Digest) című szakácskönyvemből, csak nem volt kuglófformám hozzá. Azt írja a szakácskönyv: A magyar kuglóf szó a német "Gugelhupf" magyarításával keletkezett. Sütéséhez olyan formára van szükség, amelynek a közepén kürtő van, így a tészta belülről és kívülről egyenletesen kapja a hőt.
Hozzávalók:
- 22 dkg vaj
- 12 dkg porcukor
- 3 tojás
- 1 tojássárgája
- 1 tojássárgája
- 1 kiskanál rum (én ehelyett házi narancslikőrt használtam)
- 4 dkg vágott mandula
- 4 dkg mazsola (nálam most 2 dkg aszalt meggy és 2 dkg mazsola)
- 1 citrom (kihagytam)
- 1,2 dl tej
- 22 dkg liszt
- 4 dkg kukoricakeményítő
- 1 csomag sütőpor
- vaj és liszt a formához
- porcukor vagy csokimáz a tetejére
A vajat habosra kevertem a porcukorral és a 4 tojássárgájával. Hozzáadtam a narancslikőrt, a mandulaforgácsot, valamit a megmosott mazsolát és aszalt meggyet. A lisztet összekevertem (összeszitálás helyett) a kukoricakeményítővel és a sütőporral, majd a tejjel felváltva, állandó keverés közben hozzáadtam a vajas-tojásos masszához. Felvertem a 3 tojásfehérjét kemény habbá (nem tudom miért nem lehetett mind a négyet felhasználni), és a habot óvatosan a tésztába kevertem. Kivajaztam és kiliszteztem a formát (2 literes űrtartalmú forma kell ehhez a mennyiséghez), és beleöntöttem a tésztát. 175°C-on sütöttem 60 percig.
A kisült kuglófot leöntöttem a finom csokimázzal, és eperrel meg tejszínhabbal tálaltam. Nem tudom miért, kicsit ferde lett az alja, nem egyformán nőtt meg a tészta a formában.
A következőkben pedig tesóm csokimázas kuglófját mutatom meg. Ő nem szokott sütőporos kuglófot készíteni és összes próbálkozása közül legjobban Bea vaníliás kuglófját szereti.
Itt látható a gyönyörűen megkelt és megsült vaníliás kuglóf.
Finom csokoládéruhát kap a kuglóf.
És teljesen feldíszítve. Az a jó ebben a csokimázban, hogy nagyon könnyen felolvad és utána nagyon gyorsan megdermed. Ráadásul finom is!
A nap kérdése: járhat-e egy nagymama farmerszerelésben? Szerintem igen! :-)
5 megjegyzés:
gyönyörűek a kuglófok :)))) Anyukátok meg nagyon csinos, kifejezetten jól áll neki a farmer :)))
Köszi Marcsi! Akkor már kapott egy szavazatot, hogy járhat farmerben! (Nem meri felvenni...)
nekem is nagyon tetszik a kuglóf! és a sütőporos kuglóf egy más világ, az is nagyon finom tud lenni. és ki eszi meg ezt a hatalmas sütit???
anyukád esetében igennel szavazok, gondolom, ő is azért ilyen karcsú, mert állandóan edz, mint te. csak így tovább! egyébként meg kifejezetten jól áll neki a cucc, sztem:)
Köszi, remélem el tudja olvasni, amit írtál!
Nagyon-nagyon szép lett mindkét kuglóf. Azok az eprek meg különösen feldobják. Annyira örülök, hogy Tatának bejött a vaníliás változat. :)
Anyukád meg igenis járjon csak farmerban, szerintem az nincs korhoz kötve és neki tényleg jól áll.
Megjegyzés küldése