Fényképes beszámoló következik szerdai kirándulásunkról Mazsival. Kábé 10 éve nem voltam ilyen hosszú biciklitúrán, és kábé három éve alig ültem biciklin. Ezért el tudjátok képzelni a végeredményt...
Fél 12-kor indultunk szendvicsekkel, ásványvízzel, esőkabátokkal felszerelkezve, amire az út első negyedében szükség is volt, mert picit szemerkélt az eső. A Váci úton haladtunk a Megyeri híd felé, szinte végig szép bicikliúton.
Amikor a Megyeri hídhoz érkeztünk, tényleg rákezdett az eső, de ez nem tántorított el minket, bár megfogadtuk, hogy akárhogy esik, a hídig elmegyünk. Később azt fogadtuk meg, hogy mindenképpen átmegyünk rajta, és legfeljebb nem megyünk el Szentendréig, hanem a híd túloldalán visszafordulunk. Ha nagyon esik.
Amint ezen a hosszú emelkedőn felértünk, kisütött a nap, gyorsan elővettük a napszemüvegeket, ledobáltuk az esőkabátokat, és szívtuk magunkba a napfényt. Miután hetek óta szakad az eső, ez a kis napfény olyan örömet okozott nekünk, hogy ettől kezdve az út végéig a fülig ért a szánk. Mazsi említette is, hogy neki jobban tetszik a biciklistársadalom, mint a gyalogos- vagy az autóstársadalom, mert olyan kedvesek, integetnek, mosolyognak, köszönnek, de rávilágítottam, hogy valószínűleg a mi boldog képünk okozza, hogy annyira barátságosak az emberek velünk. El is gondolkodtam, hogy ki kéne terjeszteni ezt a mosolygós, boldogságsugárzós viselkedést az élet más területeire is.
Hát igen, a bátor Mazsi felállt a híd egyik pillérére, innen integetett az autósforgalomnak, mert persze dudálást is kaptunk.
Én meg mutogattam, kértem és könyörögtem, hogy ne lépkedjen tovább hátra, figyeljen a lába elé, ne járkáljon, ne mozogjon, és egyáltalán: JÖJJÖN LE! A fekete macska a trikómon túránk szerencsehozó állata lett. Végig vigyázott ránk.
Toma készítette fel a biciklimet az útra, meg is hatott a figyelmessége. Szó nélkül előkereste az esődzsekimet, ezt a biciklistáskát felszerelte, meg is erősítette biztosítótűvel, mert nem találta elég tutinak a helyén.
A kulacstartóm csavarjait is meghúzta, majd odaerősítette a vázhoz, mert még így is eléggé lötyögött. Megnézte a féket, a váltót, ment egy kis kört az utcán vele. Olyan kis gondos bocs lett ez a férfigyerek, úgy örülök neki!
A gyönyörű Duna a hídról fotózva. Tényleg lenyűgöző látvány a finom tavaszi napsütésben. A híd teljes hossza 3,5 km!
Kicsit magas a vízállás, ez nem csoda a sok monszunesős hét után. Kíváncsi vagyok, hogy nyáron hol lesz a Duna partja? Remélem, lefotózzuk akkor is!
A Megyeri híd budai oldalán is hosszú, kanyargós bicikliút vezet le. Rengeteg fát telepítettek a híd alá és mellé, ezek most vízben álltak, illetve némelyiket tövestől kitépte a szél. Sajnáltuk őket.
Pár perc kerekezés után találtunk egy ilyen elhanyagolt eperföldet. Itt megengedték, hogy bemenjünk kóstolni, és körülnézni. Elég gazos, csúnya volt ez a föld, a tövek megritkulva, és az eper - bár még nem teljesen érett - mézédes! Igazi, napon érett édesség!
Telepakoltuk a hasunkat eperrel! Micsoda öröm találni egy-egy érett szemet! Majd amikor indulni akartunk, bármerre néztünk, pirosló szemeket láttunk, amihez persze le kellett hajolni, így hát elég sok időt töltöttünk az eperföldön.
Az otthoniaknak először csak egy maréknyi kóstolót szedtünk, de aztán kivettük a kerítéshez támasztott biciklink táskájából a szatyrunkat és abba kezdtünk pakolni.
A katica csak jót jelenthet bármelyik kertészetben! Remélhetőleg itt is azt jelenti, nem vegyszerezték a növényeket.
Végül ennyi epret szedtünk, pont egy kiló lett. Egy kiló eper 380 Ft, tíz kiló fölött 350 Ft. Kicsit arrébb is találtunk egy eperföldet, az sokkal szebb volt, szinte alig gazos.
Amikor végeztünk az eperszedéssel, megettük a szendvicseinket, és továbbindultunk. A híd legeslegvégén útelágazáshoz érkeztünk: balra az Omszki-tó, jobbra Szentendre, eredeti úticélunk volt. Azért választottuk mégis inkább a tavat, mert hamarosan vissza kellett indulnunk, ötre haza kellett érnem.
A tónál elcsodálkoztam, micsoda nyüzsgő szörfös élet folyt. Hát hová kellett volna születnem, hogy én is ezt tegyem egy rendes dolgos hétköznapon? Nyilvánvaló volt, hogy ezek a fiatalok nem csak az egy darab szabadnapjukat töltötték itt, hiszen annyira profin szörföztek, sok-sok óra gyakorlás volt benne.
Aztán megvigasztalódtam, mert Mazsi rávilágított, hogy mások még a biciklizést sem engedhetik meg maguknak, és igen, itt eszembe jutottak azok, akiket személyesen ismerek én is.
Az út végén elmondhatom, hogy kellemesen elfáradva, fájó izmokkal, kicsit megpirult bőrrel, de napfénnyel, élményekkel és jókedvvel feltöltekezve értünk haza. Én épp Supermant adom elő, de inkább nem részletezem, mekkora fájdalmaim voltak itt-ott.
Legközelebb Szentendréig meg se állunk! Aztán Leányfalu, aztán Esztergom, aztán... ! Igaz Mazsi?
8 megjegyzés:
naná! csak valaki adjon morfiumot!! :D még egy tüsszentéstől is izomgörcseim lesznek, nem is beszélve a (kamionsofőr stílusban) leégett karomról és homlokomról...:D de olyan jó volt visszaolvasni, hogy akár most is elindulnék ha hívnál ;) OLYAN JÓÓÓ VOOOOLT!!
ja és a képek közül hiányolom a megcsócsált epret és a közelről lefotózott szörfös fijjút ;)
Vasárnap egy biciklitúra? :-)
már anyuval megbeszéltem hogy edzünk. de előtte vagy utána benne vagyok ;)
De jó kis út! Én is szeretnék menni, ha beférek! júni elején ráérek!! Nem is láttam még ezt a hidat közelről! Andi hívjál fel ha felébredtél szeretnék kérdezni vmit bodza ügyben.
Nagyon mozgalmas program és jó hosszú :)
Na megint én vagyok, szedtem tegnap bodzát és a neten azt olvasom, hogy a szalicil méreg ne tegyek a leendő szörpbe, igaz ez? Most tegyek vagy ne??
Tök jó lehetett! Én is nagyon élveztem tavaly a biciklitúrát ugyanezen az útvonalon. Most újra átéltem, ahogyan olvastam a beszámolódat. :) Remélem a következőről is születik valamilyen írás.
Megjegyzés küldése