Epres csigatorta

Vasárnap a szüleimnél ebédeltünk. Ünnepi ebédre készültünk, hiszen anyák napja volt és aznap ünnepeltük Mazsolino névnapját is. Mint kiderült, anyuval egymástól függetlenül a Nők Lapjából, Lajos Mari receptjei közül néztük ki, hogy mivel is készüljünk ebédre. Ő egy töltött karajt választott egy régebbi újságból, én pedig a múlt heti lapszámban bukkantam rá a desszertre: az epres csigatortára.

Olyan gyönyörű volt a képen, hogy elhatároztam; muszáj megcsinálnom. Még ha tizedannyira lesz csak szép az enyém, az íze akkor is biztosan finom lesz. Bár arra a napra szerettem volna tökéleteset alkotni, hiszen anyukám és testvérem ünnepe volt!

Először is elkészítettem a piskótalapot.

Hozzávalók:
- 120 g finomliszt
- 30 g étkezési keményítő (kihagytam)
- 1 kávéskanál sütőpor
- 4 tojás
- só
- 100 g cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
+ a kenéshez eperlekvár

A lisztet, sütőport összeszitáltam. Ebbe a keverékbe került volna az étkezési keményítő is.
A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjét 4 evőkanál hideg vízzel, 1 csipet sóval, majd az apránként hozzáadott cukorral és vaníliás cukorral kemény, fényes habbá vertem. Egyenként beledolgoztam a tojássárgáját, majd a lisztet.
Sütőpapírral bélelt kb. 30 x 40 cm-es tepsibe simítottam és 200 fokos sütőben kb. 10 percig, tűpróbáig sütöttem.

Benedvesített, jól kicsavart konyharuhára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt és még forrón, eperlekvárral megkentem a piskótalapot. Ezután hagytam hűlni.


Elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók:
- 6 zselatinlap
- 400 g krémes állagú tehéntúró
- 60 + 30 g porcukor
- 1 citrom
- 1,5 + 3 dl tejszín (én 1,5 + 3,5 dl-t használtam, mivel 5 dl-es kiszerelésben vettem)
- 1,5 tasak habfixáló (én 2 tasakot használtam)
+ a díszítéshez eper

A zselatinlapokat beáztattam bő hideg vízbe. A túrót, 60 g porcukrot, az alaposan megmosott citrom reszelt héját és 2 evőkanál átszűrt citromlét simára kevertem. A zselatint kinyomkodtam és annyi vízzel amennyit magába szívott egy lábasban, gyenge tűzön felolvasztottam. Lehúztam róla, hozzákevertem 1 evőkanál túrókrémet, aztán a krém egészéhez kevertem.
1,5 dl tejszínt fél csomag habfixálóval kemény habbá vertem és óvatosan beleforgattam a túrókrémbe.


A piskótalapot egy tálcára emeltem. Egyenletesen megkentem a túrókrémmel, majd fél órára betettem a hűtőbe hogy dermedjen.

Ezután 6 db kb. 4,5-5 cm széles hosszanti csíkra vágtam a sütit. Egy lapos tálon kezdtem el feltekerni csigaszerűen a csíkokat, úgy hogy szorosan és folytatólagosan egymás után, a krémes felével befelé helyezkedjenek el a piskótacsíkok. Szabályos, kerek tortaformát kell kapnunk a végén.

Állítható tortakarikát helyeztem köré, és egy éjszakára betettem a hűtőbe.


Másnap délelőtt leemeltem a karikát a tortáról. Az epret megmostam, megtisztítottam, felitattam róla a nedvességet és a legnagyobb szem kivételével mindet félbevágtam. :)

A maradék 3 dl (nálam 3,5 dl) tejszínt 30 g cukorral és az 1 csomag (nálam 1,5 csomag) habfixálóval kemény habbá vertem és bevontam vele a tortát. Az eperrel szépen feldíszítettem. Középre helyeztem az egyben hagyott eperszemet. :)

Ha tökéletesen nem is sikerült utánoznom az újságban látott képet, azért szerencsére eléggé hasonlóra sikerült. Az íze is olyan lett, amilyenre számítottam. A tejszínhab édességét és a túró töménységét ellensúlyozta a friss citrom és eper íze. A piskóta pedig... imádtam vele dolgozni. Lágy, puha, rugalmas tésztája volt, abszolút nem morzsálódott, töredezett. És ami a lényeg: mindenkinek nagyon ízlett!

Ebéd után pedig kiültünk egy kicsit a kertbe, ahol többek között a lila akácban gyönyörködhettünk. Mazsolino le is fotózta.

A bejegyzés nem véletlenül ma született, hiszen ma van Mónika napja, vagyis még egyszer nagyon-nagyon boldog névnapot kívánok tesókám!