2010. május 30., vasárnap

Gombás-sonkás cannelloni


Már egy ideje várakozik a szekrényben egy doboz cannelloni, amit Natitól kaptam, mert ő - mint mondta - nem hajlandó a töltögetésre. Az egyszerűbben készíthető kajákat szereti. Pedig ha tudná, mennyire nem nagy ügy megtölteni ezeket a tésztarudakat... de persze én nem mondom meg neki, sőt mindenkit biztatok rá, hogy nekem adja bármelyik kajaalkatrészét, ha nincs kedve vacakolni vele.

Volt 6 db gomba a hűtőben, egy csokor újhagyma már elég régóta várta a sorsát, meg az üveg alján lötyögött egy kis paradicsomlé, és ott volt még a szerdán vásárolt zacskós tej maradéka. Adta magát, hogy valami gombás, hagymás, besamelles tésztát készítsek, és így még fel is használhattam a Natitól kapott cannellonikat.


Felforrósítottam a wokot, megdinszteltem benne az apróra vágott újhagymákat, hozzáadtam a feldarabolt gombát és együtt sütöttem őket. Fűszereztem sóval, borssal, oregánóval, aprított petrezselyemmel, majd ráöntöttem a kábé másfél deci paradicsomlét. Addig főztem, amíg jól besűrűsödött a szósz. Felkockáztam pár szelet füstölt sonkát, és ezt is a mártásba kevertem. Félretettem hűlni, mert nem tudtam, hogy még ma, vagy csak holnap fejezem-e be kaját. Ha lett volna itthon, szívesen kevertem volna a szószba még egy kis reszelt parmezánt.


Olyan 3-4 dkg vajból és 1,5 kanál lisztből, valamint kábé 5 deci tejből besamell mártást készítettem, sóztam, borsoztam, szórtam bele szerecsendiót. A kihűlt gombás-hagymás-sonkás masszát KÉZZEL beletöltögettem a cannellonikba úgy, hogy bal kezem mutatóujjával alul befogtam a nyílást, fölülről pedig töltögettem (nem tartott 5 percig se). A megtöltött rudakat a besamellel kikent tálba tettem, és amikor elfogyott az összes töltelék, a besamellt szépen rácsorgatva elosztottam a cannellonikon. Reszelt sajttal megszórtam a tetejét, és először fóliával letakarva, majd fólia nélkül sütöttem 200 fokon, amíg ilyen szép színe nem lett.


Aki mégsem akarna a töltögetéssel megpróbálkozni, annak ajánlon figyelmébe ugyanezt a tésztaételt lasagne-változatban, az ötletet én is innen merítettem.

6 megjegyzés:

Bianka írta...

Hű ez isteni lehet

Nati írta...

Kedves Andi!

Kérdezem én, amikor kicsi fiad, csak 2,5 éves volt, akkor is csináltál ilyeneket? Ugye nem, nem volt időd. Hát én is így vagyok ezzel. De nagy öröm számomra, hogy neked adhattam, s te ilyen csodát varázsoltál belőle. Majd meg is kóstolnám, ha még nem ettétek meg az összeset amit behoztál:-)

Andi írta...

Nem,amikor a kicsi fiam 2,5 éves volt, utáltam főzni!

Nati írta...

:-)
jelentem minden kedves olvasónak, hogy nem ették meg az összeset, megkóstolhattam, s rettenetesen finom volt

Andi írta...

Köszi, hogy beírtad ide, Nati, és annyira örülök, hogy ízlett neked is!

Bea írta...

Azt hiszem, én is a lasagne mellett döntenék. Érdekes, hogy sütikkel szeretek elvacakolni, de kajákkal annyira nem.
Viszont szívesen elnézegetem a legbonyolultabban elkészíthető ételeket is. :)