Mézzel sült paradicsom

Ezt a receptet is az Ünnepi étkek című szakácskönyvből néztem ki, az Ebéd a szabadban c. fejezetből. Itt a következő menüsort ajánlják:

Ráksaláta burgonyával, zöldbabbal és pestóval
Juharszirupos, mustáros csirke
Friss kukoricás polentaszeletek
Mézzel sült paradicsom kucsmában (ezt készítettem)
Fűszeres őszibarack
Meleg áfonyás linzer

Nagyon szeretjük a paradicsomot. Toma inkább nyeresen, míg én inkább a belőle készült ételeket szeretem. Ezért választottam ezt a mézes sült paradicsomot.

Hozzávalók: (6 személyre)

- 1,5 csésze (kb. 10 dkg) zsemlemorzsa

- 1/2 csésze (1,2 dl) olívaolaj

- 1 kávéskanál só

- 1/2 kávéskanál frissen őrölt bors

- 6 evőkanál (12,5 dkg) méz (kevesebbet használtam)

- csipetnyi őrölt szerecsendió

- 6 érett paradicsom (én 4 darabot használtam)

A paradicsomokat félbevágtam, egy sütőpapírral bélelt sütőtálba tettem őket, jól megsóztam. A sütőt előmelegítettem 180 fokra és kb. 1 dl olívaolajon gyakori kavargatással aranyszínűre pirítottam a zsemlemorzsás-sós-borsos keveréket. Kicsit ropogósnak, de nem keménynek kell lennie, ez kb. 20 perc alatt megvan. Félretettem, és ugyanezen a lapon kislábasban takarékángon felmelegítettem a mézet 2 evőkanál olívaolajjal, meg a szerecsendióval. Ezt a meleg mézet igazságosan elosztva kentem a paradicsomok tetejére, erre halmoztam a zsemlemorzsát, majd a kicsi maradék mézet a tetejére csorgattam. Addig kell sütni, amíg a paradicsom megpuhul, és kissé megpirul a teteje (15-20 perc), közben a mézes keverékkel kéne többször megkenni, de ezt nem tettem.

Elég jó lett, bár a Stahl-féle sült paradicsom ugyanennyi energiabefektetéssel, ugyanennyi mosogatnivalóval és ugyanennyi idő alatt sokkal de sokkal finomabbat eredményez. Ha valaha készítek még ilyet, akkor jóval kevesebb mézet fogok használni, bár most is csökkentettem a mennyiséget. A következő alkalommal úgy lesz, hogy kábé 2-3 evőkanál olajat 2-3 evőkanál mézzel fogok melegíteni. Szerintem úgy jobb lesz. Most is finom volt ez az édes paradicsom, de a végén a sütőpapírral együtt rengeteg mézet dobtam ki sajnos, ami engem eléggé bosszant.

Ide a végére biggyesztem még az ugyanebből a könyvből készített sajttortámat. Mint a fotón is látható, sajnos nem sikerült, pedig sok drága anyagot használtam hozzá és igen sok munka van benne. Kezdődött azzal, hogy a receptből kifelejtették, hogy mennyi tejszínt használjak. Ez azért idegesítő, mert a tegnapi sütivel is ugyanígy jártam: ugyanebből a könyvből készítettem, és nem adták meg a vaj mennyiségét. Most még azzal fokozódott a szerencsétlenségsorozat, hogy a 23 cm-es tortaformámba egyszerűen nem fért bele a sajtkrémes-tejszínes-tojásfehérjehabos keverék. Képzelhetitek, hogy nézett ki a konyhám, miután átpakoltam mindent egy nagyobb tortaformába (alul egy darált mogyorós-vajas keverékkel volt bélelve a tortaforma). Ezután már csak annyi volt a probléma, hogy a megadott hőfokon és idő alatt a teteje feketére sült, míg a tortaforma alján csöpögött valami lé. Javaslatom minden receptet kiadó cégnek: szívesen elősütök mindenféle receptet, nem kérek érte semmi honoráriumot, csak a drága hozzávalókat biztosítsák nekem. Amit el tudok készíteni, azt meg lehet jelentetni egy szakácskönyvben is.

Ezt a tortát Dezső unokabátyám névnapi köszöntésére szántam a blogban, és egyúttal szerettem volna még Zsófinak múlt vasárnapi névnapjáról is megemlékezni. Így hát most ezzel a szép égett, ám ugyanakkor nyers tortával kívánok nekik nagyon boldog névnapot!