A New York Times legendás szilvatortája

A sok almás süti után már nagyon szerettem volna valami mást, és Éva ajánlotta figyelmembe ezt a szilvatortát Annuskámtól. Állítólag ez volt a legnépszerűbb recept az internet előtti időkben, amit 1983-tól 1995-ig a szilvaszezonban minden évben publikálták a lapban. Nekem is nagyon bejött, mert egyszerű az elkészítése, és mert a tésztára reszelt marcipán nagyon különlegessé teszi. Olvastam olyat is, hogy a lisztet kell fele-fele arányban mandulalisztre cserélni, hát az a változat is érdekes lehet. Langyosan a legfinomabb ezért mindig kicsit megmelegítettem mikróban, és jó hideg tejszínhabot tettem rá.

Hozzávalók:

• 10 dkg szobahőmérsékletű vaj
• 10 dkg cukor
• 1 csipet só
• 2 tojás
• 13 dkg finomliszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 10 dkg marcipánmassza
• 9 db szilva
• fél narancs leve
• 2 evőkanál barnacukor
• 1 teáskanál őrölt fahéj

A vajat, cukrot, sót és a tojásokat robotgéppel habosra kevertem. Hozzáadtam az átszitált lisztet és sütőport, és ezekkel simára kevertem. Eredetileg 22 cm-es tortaforma kell hozzá, de nekem csak 24 cm-es van. Ezt kibéleltem sütőpapírral, és ebbe simítottam a tésztát. Tényleg el kell simogatni, mert elég sűrű az anyag.

Nagylyukú reszelővel ráreszeltem a marcipánt, és elrendeztem rajta a megmosott, félbevágott és kimagozott szilvákat. Meglocsoltam a fél narancs levével, megszórtam két evőkanál barnacukorral, és 1 teáskanál őrölt fahéjjal. 180 fokon 50 percig sütöttem, de még visszatettem 5 percre, amit nem kellett volna. Csak félidőtől kapcsoltam be a légkeverést, de mehet elejétől végéig, és nem kell a plusz 5 perc.

De az élet nem csupa marcipán és szilvatorta! Sőt, elég keménynek tűnik, bár nem az van, aminek a képen látszik! Ne higgyetek a szemeteknek!

Nem a sintér fogta be a rémült Amyt, hanem a napközibe viszik éppen, csak így sikerült a beszállás. Nem tudom, Lufi miért hagyja ezt? És még Amy játssza el azzal a szomorú nézésével, hogy ő az áldozat.

Aztán a napköziben meg a legjobb barátnők:

Win-win Zone fotó

Almás majonézes céklasaláta

Ezt a céklasalátát még tavasszal készítettem, az akkor utolsó céklákból. Ha jól emlékszem, csináltam egy finom borscslevest, és két kicsike céklát nem használtam fel hozzá. Hosszan kerülgettem a hűtőben, aztán szerintem voltunk Tahiban és ott ettem Anna céklasalátájából. Abban a céklasalátában nem volt alma, de úgy is nagyon különleges volt. És akkor határoztam el, hogy az én két öregecske céklámból is saláta lesz. Nem írtam akkor le a receptet, mert nem volt kedvem, de tesóm máltai rózsaszín tálkája a húsvéti buliból került át hozzám, tehát azután csinálhattam valamikor. Azért is halasztottam az írást, mert a céklaszezonból már kifutottunk akkoriban. Most viszont megint itt van!

Anna receptjét nem tudom, de ez az almás céklasaláta így készült:

Hozzávalók (egy 1 személyes adaghoz):

• 2 db kisebb cékla
• 1 db savanykás alma
• majonéz
• tejföl
• só és bors
• torma is mehetne bele, biztos jól áll neki, én nem használtam

A céklákat megmostam, héjastól fóliába csomagoltam, és betettem őket a sütőbe. Gondolom 180-200 fokon sütöttem, amíg megpuhultak. (Nyilván volt mellettük valami más sütnivaló is, nem indítom be két cékláért a sütőt. A cékla, ha megsült, várakozhat napokat a hűtőben, szóval érdemes összehangolni a sütést, mert ezek elférnek bármekkora tepsi mellett.) Nem tettem sem olajat, sem sót és borsot hozzá, egyszerűen csak megsütöttem őket. Amikor kihűltek, kockákra vágtam. Az almát meghámoztam, szintén kockákra vágtam (a magház nélkül). Pár kanál majonézből és tejfölből mártást kevertem, sóztam és borsoztam, majd a cékla- és almakockákat belekevertem. Snidlinggel díszítettem a fotózáshoz (de folyamatosan a tálka mintájára fókuszált a gép, a cékla meg életlen maradt).

Nagyon jól ment egymáshoz az édes cékla és a savanyú alma! Egy egyszerű pirítóshoz is tök jó, de húsok körete is lehet, nem rontja el. És a cékla nagyon-nagyon egészséges! Gondolom, nyersen még egészségesebb, és ki kéne próbálni úgy is, mert találkoztam olyan recepttel is. Ha nyersen használnám, akkor a nagylyukú reszelővel reszelném inkább, és nem kockáznám.

Cicahíradó: Szabi cicát tanul rajzolni, és Winston ki van borulva a tévén látható új cicától. Még a képről is ordít a feszültség, ami Winstonban lejátszódik:

Hosszú percekig nem vette le a szemét a betolakodóról. Nagy szerencse, hogy nem támadta meg!

Almás-joghurtos pohárdesszert

Évától kaptam az almákat, és tőle van a recept is, vagyis ő találta a Stelázsi és zsírosbödön oldalon. Az alma legalább 2 kiló volt, ha nem több, az utóbbi almás sütik ebből a szállítmányból készültek. De most már kicsit elég volt belőlük, úgyhogy ma a maradék 1 kiló almát ledinszteltem és betettem a mélyhűtőbe. Szerintem imádni fogom magam ezért egyszer, mondjuk amikor majd almás pitét akarok csinálni. Vagy milyen régóta szeretném a mekdöncis almás pitét valahogy előállítani itthon. Van ötletem, de most egy kicsit muszáj valami mást sütni.

Ez a desszert nagyon egyszerű, és finom is volt. Jobb lett volna, ha két ilyen üvegbe osztom szét, de nem volt elég joghurt itthon (megvettem, de tesómnál maradt és mindig elfelejtettem hazahozni). Így készült:

Hozzávalók:

• 3 db nagyobb alma (Én 4 db ilyen kisebb sárgát használtam, és az egész itt látható, illetve egy evőkanálnyi nem fért már a tetejére sajnos.)
• cukor, az alma édességétől függően
• ½ citrom leve
• fahéj (ízlés szerint)
• keksz (győri édes zabkeksz volt)
• joghurt
• magok a tetejére (nálam mandulalapok voltak)

Az almákat meghámoztam, lereszeltem, kicsi cukorral, fél citrom levével és egy kis fahéjjal megdinszteltem. Amikor kihűlt, egy kisebb befőttes üvegbe rétegeztem a joghurttal és a keksszel: alulra került az ujjaim között szétmorzsolt keksz, rá a langyos alma, arra joghurt, megint keksz, megint alma és megint joghurt. Még egy réteg alma jött volna, de nem fért az üvegbe, ezért csak mutatóba tettem rá egy kanálnyit, megszórtam összemorzsolt keksszel és mandulalapokkal. Hűtőbe tettem, majd mind megettem.

Nagyon finom volt, de kb. háromszori nekifutásra bírtam ezt a mennyiséget megenni, szóval tényleg kisebb üvegekbe kell szétosztani.

Napi cuki Amy, aki itt épp azt mutatja, hogy elvesztette az egyik zokniját:

Pedig most már megjött a hideg, jó lenne valahogy megtalálni.

Édeskrumplichips a sütőből

Vettem egy óriási (kb. 30 cm-es) édeskrumplit egyik nap, és csak a felét használtam fel. Ez a másik fél ott fonnyadozott a hűtőben, egy egész kajához nem elég, venni még hozzá nem akartam, mert más terveim voltak, kidobni képtelenség, ezért kitaláltam, hogy sütőben készítek belőle chipset. Mostanában nagyon rá vagyok kattanva a bolti chipsekre, tudom, hogy nem egészséges, de olyan jó! Kerestem recepteket, hozzá, hogy legyen miből kiindulni.

Hozzávalók egy kis tálkához 1 személyre:

• 1 normál méretű édeskrumpli
• olaj
• só - nagyszemű sót írtak, de ne azt használjátok, nekem nem jött be
• bors
• 1 evőkanál étkezési keményítő
• legközelebb őrölt chili is kell rá!

Az édeskrumplit megpucoltam, uborkareszelővel vékonyra szeleteltem. Egy tálba tettem, meglocsoltam olajjal, és alaposan összekevertem. Rászórtam a fűszereket és az étkezési keményítőt, és ezekkel is összekevertem. A vékony karikák összetapadtak, de igyekeztem szétválasztani őket. Aztán két tepsire sütőpapírt terítettem, és egyenként kiraktam rá az olajos-fűszeres krumplkarikákat. 160 fokon 15-20 percet ajánlottak mindenhol, DE! 

10 perc múlva így nézett ki:

14 perc múlva pedig így:

Légkeveréssel sütöttem, mind a két tepsi egyszerre bent volt, és a fölső tepsit vettem ki hamarabb. Szerintem a 14 perc is sok, a második tepsin kicsit több az égett krumpli.

Én pedig idén is feltekertem a Farkasréti temetőbe bringával, de nem elsején mentem, hanem ma, harmadikán, mert elsején reggel sikeresen meghúztam a hátamat egy mozdulattal. Olyan szempontból jobb volt ma menni, hogy nem volt tömeg, ezért a temetőfal melletti szűk járdán nem kellett lassítanom vagy leszállnom, alig jöttek szembe páran. A tavalyinál 1 perccel jobb időt mentem, ezt nem hittem volna! Már csak azért sem, mert idén először történt, hogy kétszer is meg kellett állnom oxigénvételezés miatt. Először a Kékgolyó utca végén, az Istenhegyi útnál pihentem egy fél percet, utána a szokásos helyen, a körforgalomnál. Idén 1 óra 4 perc alatt értem fel, amiből a tekerés 57 perc 14 másodperc volt. Amikor felértem a temetőbe, 14,1°C volt, ha elsején mentem volna, 20 foknál is több lett volna. Tavaly egyébként 18,7°C volt. Jó volt ez a hűvösebb idő, mert nem izzadtam meg annyira.

Idén is az erkélyemről vittem a virágokat, és egy igazi hétpettyes katicával találkoztam, aki valamelyik virágról esett le, már bent a lakásban. Kivittem a virágokhoz, hogy lefotózzam.

A másik mai cuki egy csigusz lesz, akit a temetőben fotóztam:

Mutatom, hogy hová vackolta be magát télire (bár ez a szobor eléggé borzalmas, legalábbis nekem nem tetszik):

Na, kíváncsi vagyok, hogy jövőre fel tudok-e bringázni! Amikor hazaértem, muszáj volt legalább 2 órát aludnom és még másnap is eléggé nyugger formában voltam.

Almás klafuti Micikétől

Mondom, hogy mindenki süt, ezt a fotót és receptet Micikétől kaptam. Volt néhány kornyadozó almája, amit nem evett meg frissiben, mert nem annyira jött be neki, és keresett hozzá valami jó egyszerű receptet. És meg is találta a kedvére valót ebben a cikkben, Palacsintatésztában sült gyümölcs néven. Azért írom be a blogba a recit, mert én meg kaptam Évától megint egy nagy szatyor almát, ezek Peti telkén teremtek, és picit sem hibátlanok, viszont nagyon finomak. Ezt a sütit terveztem megcsinálni egy részéből, de várnom kellett, hogy az előző almatorta elfogyjon végre. Néhány almát ehhez fel tudok használni, de a többiből még nem tudom mi lesz, mert annyi más tervem is van az almás sütiken kívül. Egyébként már csak 2 db almám volt itthon, és azzal tudtam is, hogy mit fogok csinálni, amikor beesett az újabb szállítmány alma. Jó nekem, hogy ilyen gondjaim vannak, érzem én!

Tehát a recept. Hozzávalók:

• ½ kg gyümölcs (lehet szilva, sárgabarack, nektarin, meggy, szeder, vagy most csak alma)
• 3 dl tej
• 3 tojás
• 100 gramm liszt
• egy csipet só
• 1 evőkanál olvasztott vaj + a sütőforma kikenéséhez
• 3 evőkanál cukor - a gyümölcs édességétől függően

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A gyümölcsöket előkészítjük: megpucoljuk, kimagozzuk, kábé egyformára szeleteljük, ha kell. Egy kivajazott sütőformába tesszük, és megszórjuk egy evőkanál cukorral. Én itt még fahéjat is szórnék rá, fogok is. Mehet a sütőbe, és amíg sül, kikeverjük a palacsintatésztát.

A tojásokhoz hozzáadjuk a maradék cukrot, a sót, az olvasztott vajat, elkeverjük, majd folyamatos keverés mellett a lisztet is beleszórjuk. Végül mehet hozzá a tej is. 

Tíz perc sütés után kivesszük a sütőből a gyümölcsöt, ráöntjük a tésztát és további 20 percig sütjük. Nem baj, ha kissé remeg még, hűlés közben megszilárdul.

Ez már az én almás klafutim. Annyit változtattam, hogy a tetejére szórtam mandulát, és a tésztájába meg tettem egy kis (kb. 1 deci) maradék párolt almát. Ezért kb. fél decivel kevesebb tejet használtam. A tejet nem kellett volna csökkenteni.

A cikkben további jó kis gyümölcsös süti recik is vannak, ha valakit érdekel. Csincsilla 2009-ben készült almás klafutija pedig itt található, ez almaszósszal készült.

Cicahíradó: Micike barátnőjének van egy bejárós cicája, Patrik. Aki szereti mutogatni a pocakját. Meg érdekesen nézni.

Szerintem eléggé tudja élvezni az életet ő is, mint a legtöbb cica.

Ary csinált neki egy házikót, hogy ne ázzon-fázzon, de ő persze a ház mellett fekszik:

Pedig a házra rá is írták a nevét. Nem értem, nem tud olvasni? Igaz, most nem esik, napozni kell!

Édeskrumplipüré

A zöldségboltban, ahol tesóm másodállásban dolgozik, néha lehet találkozni olyan aranyos vevőkkel, akikkel receptekről tudunk beszélgetni. Nekem ez kedvenc témám, mint tudjuk, és az egyikük javasolta, hogy próbáljam ki édeskrumpliból a krumplipürét, nagyon finom. Mindent ugyanúgy kell csinálni, mint a normál krumplipürénél, azzal a kivétellel, hogy ebbe csilit is kell tenni. Fú, nagyon megkívántam, ahogy mesélt róla, és úgy tűnik, ahogy közeledik a halloween a narancssárga faragott tökjeivel, úgy kezdett nálam is előtérbe kerülni mindenféle narancssárga étel. Mert ehhez a naranccsárga körethez csináltam egy eléggé narancssárgás húst, íme:

A krumplipüré úgy készült, hogy egy nagyobb édeskrumplit megpucoltam, kockákra vágtam és megfőztem sós vízben. Amikor megfőtt, leszűrtem, vajat és őrölt csilit tettem rá, krumplinyomóval jól összenyomkodtam, majd meleg tejet is adtam hozzá, és elektromos habverővel habosítottam. Sokkal krémesebb, mint a másik krumplipüré, és elég sok őrölt csilit kellett rászórnom, mire végre kicsit csípni kezdett. Nekem persze kicsit túl édes volt, de nagyon ízlett.

Most kivételesen a körethez találtam ki egy húsételt, nem pedig fordítva. Egy csirkemellet 3 szeletbe vágtam, sóztam, borsoztam, és megpirítottam. 2 gerezd zúzott fokhagymát adtam hozzá, és összesütöttem. Hozzáöntöttem egy jó pohárnyi paradicsomszószt, ezt most a zöldségboltban kiselejtezett koktélparadicsomokból készítettem aprítógéppel. Ízesítettem sóval, borssal, Annától kapott friss  rozmaringgal és kakukkfűvel. Lefedve, közepes lángon főztem egy darabig, mondjuk negyedórát, amíg a paradicsomlé besűrűsödött. Ekkor felöntöttem egy löttyintésnyi tejszínnel, és ezzel is főztem még pár percig. Isteni lett véletlenül.

A fiatalok pedig idén is elutaztak tököt faragni, most Akarattyát választották. A négy tök elkészült, és megint gyönyörűek lettek:

1. Viki, 2. Vid, 3. Szabi, 4. Mazsi

A 2023-as faragott tököket itt lehet visszanézni, a 2022-esekben pedig itt lehet gyönyörködni. Én idén nem neveztem a tökfaragó versenybe, de a négy versenyző várja a szavazatokat.

És persze Amy is elutazott a fiatalokkal, csak még nem szeretne tököt faragni, inkább megmutatja, hogy milyen szépen tudja hegyezni mind a két fülét. Általában úgy tartja a füleit, ahogy a negyedik tök is, annyira cukik, imádom. Mind a négy fület!

Látom rajta, hogy jövőre már ő is fog egy tökfejet faragni, nem maradhat ki belőle.

Rozmaringos-citromos só

Annától nemcsak a szép dagi 3 literes üveget kaptam, hanem egy szép csokor rozmaringot, meg pár szál kakukkfüvet és csombort is. Minden friss fűszernövénynek annyira örülök, sokkal finomabbak, mint szárított megfelelőik, bár azok is jók. Most ki akartam próbálni valahogy úgy tartósítani a rozmaringot, hogy minél jobban hasonlítson a friss önmagára. Ezt a sóban eltevést választottam, bár az aprítógépem valamiért nem őrölte elég egyneművé, szerintem így is finom lesz. 

Hozzávalók

• 1 csésze durva tengeri só (nekem jódozott van ebből a nagyszeműből valamiért)
• 1 marék friss rozmaringlevél
• 1 biocitrom reszelt héja

Volt olyan leírás is, ahol valamennyi gramm zöldfűszerhez ugyanannyi gramm sót írnak, ezért kimértem a hozzávalókat, hogy tudományosabb legyen a recept. De a 11 gramm só nagyon-nagyon kevésnek tűnt (kábé egy kávéskanálnyi ennyi só), úgyhogy 22 gramm sót mértem ki, le is fotóztam. Csakhogy ezzel a sómennyiséggel is küzdött csak az aprítógép, úgyhogy még legalább annyit adtam hozzá, de azt már nem mértem. Ennyi 22 gramm só és 11 gramm rozmaring:

A rozmaringleveleket levagdostam ollóval, mert ha letéptem vagy lehúztam, akkor jött a fás szárból is. Lereszeltem a biocitrom héját. Mindent az aprítógépbe tettem, és igyekeztem finomra őrölni, de sikerült ahogy sikerült. Nem bánom, jó lesz így rusztikusan is sütőben sült csirkéhez, nyári grillezéskor pedig grillezett csirkéhez, zöldségekhez, de javasolják még bárányhoz és steakhez is.

Most a radiátorra tettem a nyitott üveget, hogy kicsit még száradjon. Ha beleszimatolok, minden bánatom nyomban elszáll. 

Nem tudom meddig áll így el, én hűtőben fogom tartani. A friss fűszernövényeket többféleképpen is lehet tartósítani, például: 

- szárítással,

- lefagyasztással,

- olajban eltevéssel,

- ecetben eltevéssel,

- sóban eltevéssel.

Annyira várom, hogy használhassam, főleg ha grillezhetnék majd valahol. Elsőnek azért csak itthon, egy sült csirkéhez fogom kipróbálni. Vagy vöröslencséhez, annak annyiféle egzotikus elkészítési módja van.

Frissítés! Elkészült az első rozmaringos-citromos sült csirkemell, és valami fantasztikus lett! Szívesen adok egy pici kóstolót bárkinek, de csak a fűszersóból, a csirkét megettem. 

Frissítés-2! Elkészült az első kacsazsírban sült rozmaringos-citromos sült krumpli. A krumplikat meghámoztam, félbevágtam, a kacsamell és a kacsacomb mellé tettem, kicsi (bolti) kacsazsírral megkentem mindegyiket, és megszórtam a fűszersóval. Hihetetlenül finom lett! 

Cicahíradó helyett üstököshíradó: Szombaton a fiatalok elmentek Budajenőre megnézni a Tsuchinshan-ATLAS üstököst, ami 80 ezer évente jár errefelé.

Egy applikációval nézték, hogy merre kell keresni az égbolton. Ez az applikáció egyébként a csillagképeket is megmutatja, kirajzolja, nyíllal irányít, hogy merre kell keresni, és mutatja, ha ott van. Mesél is mindenről amire rányomsz. KELL nekem egy ilyen applikáció, csak ahhoz ugye okostelefon is kéne, ami egyelőre nincs, mert azt nem akarok.

Ez az üstökös több napig volt látható, és Mazsi úgy magyarázta, hogy olyan messze van, hogy amennyit halad, addig többször fordul a Föld. Egyébként szabad szemmel nehéz volt észrevenni, a fotón valahogy jobban látható, mondták. Ez persze nem minden fotóra igaz, de a Szabi által készítettekre igen.

Amy egyszerűen azért nincs a képen, mert nem vitték magukkal, nehogy megfázzon (a nem írom le, hogy mije, ahogy a gazdája mondta) a 7 fokos hidegben, meg félő volt, hogy unatkozott volna, mert nem vadászhatja le a többi élőlényt.

Probiotikus fermentált limonádé

Évek óta szemezek ezzel a recepttel is, és nemrég nyafogtam itt a blogban, hogy háromliteres üveg kell hozzá, ami nekem nincs, és most éppen emiatt halogattam a kipróbálást. Merthogy azt írja, hogy a hozzáadott mennyiségektől el lehet térni, de az arányokat tartsuk be. Nagyon nem volt kedvem arányosítgatni kétliteres üveghez. Ezt a nyafogást olvasta Anna (annyira cuki, hogy olvasta!), és szülinapomra kaptam tőle egy háromliteres üveget. Most már nem lehetett tovább halogatni.

Az egész leírás egy hosszú tanulmány a probiotikumokról, azok szervezetre gyakorolt hatásáról, meg hogy hogyan juthatunk hozzá. Aztán az előkészületekkel folytatja, ez volt a halogatásom egyik oka az üvegméreten kívül. Mert először is, be kell szerezni biocitromokat, másodszor meg élőflórás tejsavót, amit élőflórás joghurt lecsöpögtetésével lehet előállítani. Most összejött, hogy minden volt itthon, és még egy gyönyörű üveg is lett hozzá, úgyhogy megcsináltam, bár az eredménnyel nem vagyok teljesen elégedett, majd a végén leírom, hogy miért, de ezt a gyönyörű dagi üveget muszáj megmutatnom.

Hozzávalók

• 2 dl citromlé (5 db citromból lett ennyi)
• 1 dl élőflórás tejsavó
• 1 dl cukor
• 2 liter víz (forraltam és kihűtöttem)
• 1 db háromliteres üveg

Azzal kezdtem, hogy lecsöpögtettem egy 400 grammos görög joghurtot. (Ebben a bejegyzésben írtam le, hogyan szoktam.) Nem tudom, hogy ez élőflórás-e, de ezt használtam. Aztán kimértem a hozzávalókat, és mindent az üvegbe tettem, de a cukrot előbb feloldottam egy kis vízben. Beledobtam a citromokat is héjastól, amiket persze megmostam előtte. Látható, hogy nem lett tele az üveg, és gondoltam is, hogy ez nem lesz jó, hiszen a fermentálás lényege, hogy alig legyen üres rész az üvegben, azaz minél kevesebb oxigén legyen benne. 3 napig hagytam így, és nem kezdett buborékos lenni (természetesen). Amikor megkóstoltam, finom, citromlé íze volt, de semmi több. Ha adtam hozzá buborékos vizet, akkor még jobb lett, de ezért kár ez a sok hókuszpókusz, bőven elég lenne a citromokat kifacsarni egyenként, és felvizezni, vagy limonádét csinálni. 

Közben egyik nap sütöttem egy almás pitét, amiről már írtam is, és az almák héját és csutkáját is beledobtam az üvegbe. Tettem még bele egy kis cukrot, a maradék tejsavót, meg aszalt áfonyát is, mert azt tavaly a fermentált almalénél tanultam (az aszalt gyümölcsöket). Feltöltöttem az üveget teljesen vízzel, és így is hagytam újabb 3 napig.

Másnap az áfonyák körül pici buborékok jelentek meg, és csodás rózsaszínű lett az ital:

De sajnos ennél több pezsgés nem történt, és az újabb 3 nap elteltével leszűrtem. Ezek a bajaim vele:

- nagyon savanyú,
- nem pezseg,
- nagyon erősen érezni a citromhéjak kesernyésségét, 

- van egy nem túl vonzó fehér üledék minden üveg alján, ami a recept szerint normális,
- nem merek sokat inni belőle, mert szerintem nem tesz jót a fogaknak ez a sok savasság.

De olyan szépek és igyekszem szuggerálni magamnak, hogy mennyire egészséges, és a többi. Most pont meg voltam fázva, úgyhogy ezt tettem a forró teába. 

A dagi üvegemen kívül még ezt a videót is mindenképpen meg akartam mutatni, szóval nem baj, hogy nem sikerült a fermentált limonádé, itt a kárpótlás! Tomáék nemrég voltak a Szigethalmi Vadasparkban, ahol azt mesélték, hogy nagyon-nagyon jó körülmények között tartják az állatokat, mindenkinek van bőven helye, és nagyon tiszták, és bónuszként lehetett állatokat simogatni. Toma egy vadmalackával barátkozott össze:

Persze a videó láttán kicsit ideges lettem, hogy MEGHARAPTA!, de nem volt semmi nyoma estére, szóval biztos csak puszi volt az a harapás.

A legfinomabb fahéjas csiga mascarponés öntettel - Mazsitól

Úgy tűnik, mostanában csak édességeket csinálunk, az egész család sütit süt, és egyik finomabb, mint a másik. Viki nem süt, csak kóstol és értékel, ez is fontos munkakör. Ebből a fahéjas csigából én is kaptam két darabot kóstolónak, és igazolni tudom, hogy ez tényleg a legfinomabb volt egész életemben. Magamtól nem választanék fahéjas csigát, mert a csiga legyen kakaós (a táska meg túrós), de most megváltoztatom a véleményemet. Ezt a mascarponés, sűrített tejes cuccot úgy beszívta a tészta, hogy nyoma sem maradt, viszont annyira finom lett tőle, hogy nem lehetett abbahagyni. Mazsi a TikTokon találta a receptet, de nekem kellett kijegyzetelni, és a kommentek közül kimazsolázni a fontos infókat, szóval én is sokat dolgoztam vele. A buta kommentek olvasásáért pluszpont is jár nekem. Mazsinak meg azért jár pluszpont, mert nem kapott sűrített tejet, de ügyesen rögtönzött és csinált otthon magának. Egyébként a tubusos sűrített tejet Auchanban lehet kapni, a konzervest meg nagyobb áruházakban, meg kínai és orosz boltokban. Na meg Szlovákiában, Helembában az ipolydamásdi hídon átkelve az első útmenti kisboltban.

Itt még azon frissiben ment a kóstolás, mert nincs beszívva a krém

Nem bonyolult, ha a TikTok-videót megnézitek, látjátok majd ti is, én csak azért daraboltam ennyire fel a menetet, hogy az összes csodálatos Szabi-fotót be tudjam tenni.

Hozzávalók a tésztához:

• 60 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 10 dkg szobahőmérsékletű vaj (a videón felkockázva és láthatóan megmikrózva, de nem teljesen folyékonyan)
• 2 tojás
• 2,5 dl tej
• 25 gramm élesztő
• 1 csomag vaníliás cukor

Az élesztőt a tejben felfuttatjuk, gondolom megy a tejbe egy kis cukor és liszt is. (Limara szakácskönyvében ez úgy van, hogy 1,5 dl tejet meg kell langyosítani, beleszórni 1 teáskanál cukrot, belemorzsolni az élesztőt, hozzáadni 2 evőkanál lisztet, és jól össze kell keverni. A tetejére 1 evőkanál lisztet kell szórni, félretenni, hogy az élesztő felfusson. A lisztet és a cukrot a kimért hozzávalókból kell venni, nem pluszban hozzáadni. Ezt csak magamnak írom, szerintem mindenki más tud ilyet csinálni gyerekkora óta.)

Aztán az összes hozzávalót egy tálba mérjük, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, és robotgéppel sima tésztát dagasztunk belőle. Félretesszük kelni.

Amíg a tészta 1 órát kel, összeállítjuk a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 8 dkg puha vaj
• 15 dkg cukor
• 3 teáskanál őrölt fahéj

A hozzávalókat kicsit megmikrózzuk, hogy kenhető legyen, és jól összekeverjük.

Amikor a tészta megkelt, kinyújtjuk, és a töltelékkel megkenjük. Derelyevágóval, pizzavágóval vagy késsel 1 centi széles csíkokat vágunk.

Nem tudom, hogy lehet ilyen egyforma csíkokat vágni

A csíkokat egyenként feltekerjük. 

Állítólag így sokkal jobb, mint az egészet egyben feltekerni, és utólag felszeletelni késsel vagy cérnával. Nem tudom összehasonlítani, mert nem csinálok olyan gyakran valamilyen csigát, szerintem Csincsilla kakaós csigája volt az utolsó, amikor még Toma itthon lakott.

A tepsiben a csigákat egymás mellé elhelyezzük, és újabb 15 percig kelesztjük, majd 170 fokon 30 perc alatt megsütjük.

Hozzávalók a krémhez:

• 250 gramm Mascarpone
• 100 gramm sűrített tej

A hozzávalókat kanállal vagy kézi habverővel összekeverjük, és meglocsoljuk vele a kisült fahéjas csigákat. 

Ezt az összes édes krémet beszívták a csigák

A videó és a fotók alapján úgy tippelem, hogy olyan 12 darab körüli csiga lesz belőle. Ezt azért szerintem egyedül nem tudnám megenni, úgyhogy ki kell találnom, hogy mikor süssem meg én is. A kettő kóstolócska mindenesetre nagyon kevés volt. Talán hatot meg tudnék enni, persze nem egy ültő helyemben. A többire lehet jelentkezni.

Napi cukinak Cicahíradó következik Csincsillától kölcsönözve az ötletet. Winston nagyon szeret ott lenni, ahol sütnek és főznek, és lehetőleg legalább 5-10 cm-es közelségben szeret lenni Mazsihoz. Ez a kettő általában összejön neki.

És szeret morcosan nézni a gazdi öléből:

Penny jobban szereti a kertészkedést, vagy megtekinteni a birtokot.

Meg az ágyba bújást egy oroszlánnal:

Egyébként kaptam kis üvegben külön sűrített tejet is, és teljesen olyan volt, mint a bolti. A reggeli kávémba tettem belőle.