Édeskrumplichips a sütőből

Vettem egy óriási (kb. 30 cm-es) édeskrumplit egyik nap, és csak a felét használtam fel. Ez a másik fél ott fonnyadozott a hűtőben, egy egész kajához nem elég, venni még hozzá nem akartam, mert más terveim voltak, kidobni képtelenség, ezért kitaláltam, hogy sütőben készítek belőle chipset. Mostanában nagyon rá vagyok kattanva a bolti chipsekre, tudom, hogy nem egészséges, de olyan jó! Kerestem recepteket, hozzá, hogy legyen miből kiindulni.

Hozzávalók egy kis tálkához 1 személyre:

• 1 normál méretű édeskrumpli
• olaj
• só - nagyszemű sót írtak, de ne azt használjátok, nekem nem jött be
• bors
• 1 evőkanál étkezési keményítő
• legközelebb őrölt chili is kell rá!

Az édeskrumplit megpucoltam, uborkareszelővel vékonyra szeleteltem. Egy tálba tettem, meglocsoltam olajjal, és alaposan összekevertem. Rászórtam a fűszereket és az étkezési keményítőt, és ezekkel is összekevertem. A vékony karikák összetapadtak, de igyekeztem szétválasztani őket. Aztán két tepsire sütőpapírt terítettem, és egyenként kiraktam rá az olajos-fűszeres krumplkarikákat. 160 fokon 15-20 percet ajánlottak mindenhol, DE! 

10 perc múlva így nézett ki:

14 perc múlva pedig így:

Légkeveréssel sütöttem, mind a két tepsi egyszerre bent volt, és a fölső tepsit vettem ki hamarabb. Szerintem a 14 perc is sok, a második tepsin kicsit több az égett krumpli.

Én pedig idén is feltekertem a Farkasréti temetőbe bringával, de nem elsején mentem, hanem ma, harmadikán, mert elsején reggel sikeresen meghúztam a hátamat egy mozdulattal. Olyan szempontból jobb volt ma menni, hogy nem volt tömeg, ezért a temetőfal melletti szűk járdán nem kellett lassítanom vagy leszállnom, alig jöttek szembe páran. A tavalyinál 1 perccel jobb időt mentem, ezt nem hittem volna! Már csak azért sem, mert idén először történt, hogy kétszer is meg kellett állnom oxigénvételezés miatt. Először a Kékgolyó utca végén, az Istenhegyi útnál pihentem egy fél percet, utána a szokásos helyen, a körforgalomnál. Idén 1 óra 4 perc alatt értem fel, amiből a tekerés 57 perc 14 másodperc volt. Amikor felértem a temetőbe, 14,1°C volt, ha elsején mentem volna, 20 foknál is több lett volna. Tavaly egyébként 18,7°C volt. Jó volt ez a hűvösebb idő, mert nem izzadtam meg annyira.

Idén is az erkélyemről vittem a virágokat, és egy igazi hétpettyes katicával találkoztam, aki valamelyik virágról esett le, már bent a lakásban. Kivittem a virágokhoz, hogy lefotózzam.

A másik mai cuki egy csigusz lesz, akit a temetőben fotóztam:

Mutatom, hogy hová vackolta be magát télire (bár ez a szobor eléggé borzalmas, legalábbis nekem nem tetszik):

Na, kíváncsi vagyok, hogy jövőre fel tudok-e bringázni! Amikor hazaértem, muszáj volt legalább 2 órát aludnom és még másnap is eléggé nyugger formában voltam.

Édeskrumplipüré

A zöldségboltban, ahol tesóm másodállásban dolgozik, néha lehet találkozni olyan aranyos vevőkkel, akikkel receptekről tudunk beszélgetni. Nekem ez kedvenc témám, mint tudjuk, és az egyikük javasolta, hogy próbáljam ki édeskrumpliból a krumplipürét, nagyon finom. Mindent ugyanúgy kell csinálni, mint a normál krumplipürénél, azzal a kivétellel, hogy ebbe csilit is kell tenni. Fú, nagyon megkívántam, ahogy mesélt róla, és úgy tűnik, ahogy közeledik a halloween a narancssárga faragott tökjeivel, úgy kezdett nálam is előtérbe kerülni mindenféle narancssárga étel. Mert ehhez a naranccsárga körethez csináltam egy eléggé narancssárgás húst, íme:

A krumplipüré úgy készült, hogy egy nagyobb édeskrumplit megpucoltam, kockákra vágtam és megfőztem sós vízben. Amikor megfőtt, leszűrtem, vajat és őrölt csilit tettem rá, krumplinyomóval jól összenyomkodtam, majd meleg tejet is adtam hozzá, és elektromos habverővel habosítottam. Sokkal krémesebb, mint a másik krumplipüré, és elég sok őrölt csilit kellett rászórnom, mire végre kicsit csípni kezdett. Nekem persze kicsit túl édes volt, de nagyon ízlett.

Most kivételesen a körethez találtam ki egy húsételt, nem pedig fordítva. Egy csirkemellet 3 szeletbe vágtam, sóztam, borsoztam, és megpirítottam. 2 gerezd zúzott fokhagymát adtam hozzá, és összesütöttem. Hozzáöntöttem egy jó pohárnyi paradicsomszószt, ezt most a zöldségboltban kiselejtezett koktélparadicsomokból készítettem aprítógéppel. Ízesítettem sóval, borssal, Annától kapott friss  rozmaringgal és kakukkfűvel. Lefedve, közepes lángon főztem egy darabig, mondjuk negyedórát, amíg a paradicsomlé besűrűsödött. Ekkor felöntöttem egy löttyintésnyi tejszínnel, és ezzel is főztem még pár percig. Isteni lett véletlenül.

A fiatalok pedig idén is elutaztak tököt faragni, most Akarattyát választották. A négy tök elkészült, és megint gyönyörűek lettek:

1. Viki, 2. Vid, 3. Szabi, 4. Mazsi

A 2023-as faragott tököket itt lehet visszanézni, a 2022-esekben pedig itt lehet gyönyörködni. Én idén nem neveztem a tökfaragó versenybe, de a négy versenyző várja a szavazatokat.

És persze Amy is elutazott a fiatalokkal, csak még nem szeretne tököt faragni, inkább megmutatja, hogy milyen szépen tudja hegyezni mind a két fülét. Általában úgy tartja a füleit, ahogy a negyedik tök is, annyira cukik, imádom. Mind a négy fület!

Látom rajta, hogy jövőre már ő is fog egy tökfejet faragni, nem maradhat ki belőle.

Édeskrumplis-vöröslencsés curry - étteremismertetőkkel

A receptet új kedvencemnél Zsombinál találtam, de nem az egész mennyiséget csináltam meg, feleznem kellett (csak egy édeskrumpli volt itthon), és jól is tettem, mert így is elég nagy mennyiség lett. Nehéz egy személyre főzni, el is feleztem Mazsival az adagot.

Hozzávalók a fél adaghoz:

• 1 fej hagyma
• 1 chilipaprika
• 1 evőkanál reszelt gyömbér (reszelés nélkül olyan 2 cm-es darab)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1-2 teáskanál curry fűszerkeverék
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 nagyobb édeskrumpli (450 gramm)
• 100 gramm vöröslencse
• 1 hámozottparadicsom-konzerv
• 1 kókusztej-konzerv
• só
• 1 evőkanál korianderpaszta (akinek van ilyenje)

A hagymát csíkokra vágtam, a chilipaprikát felkarikáztam, a gyömbért lereszeltem, a fokhagymát összetörtem és egy kis olajon ezt a négy hozzávalót együtt dinsztelni kezdtem. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadtam a curryt, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd ráöntöttem a paradicsomkonzervet. Jól összekevertem, összenyomkodtam a paradicsomokat amennyire tudtam, és beleöntöttem a felaprított édeskrumplit, a megmosott vöröslencsét és a kókusztejet. Sóztam, és felöntöttem még annyi vízzel, hogy a lé ellepjen mindent. 

Felforraltam, majd alacsonyabbra vettem a hőfokot és lefedve 15 percig főztem. Közben többször megkevertem és kóstolgattam, sóztam. És egyszer csak eszembe jutott, hogy hozott nekem Micike korianderpasztát, amit betettem a mélyhűtőbe, hát gyorsan kiszedtem onnan, vágtam belőle egy csíkot és ment a currybe. (Zsombi egyébként fagyasztott spenótot tesz bele a végén, hogy legyen benne egy kis zöld és egy kis kesernyés íz a sok édes mellett.) 

Megkóstoltam, és ledöbbentem rajta, hogy mennyire finom. Az édeskrumpli nem is annyira édes, mint amire számítottam. Én eddig csak sütve próbáltam, és az nekem kicsit túl édes kaja (amit szeretek, de ritkán), viszont ez pont tökéletes. És így kockákra vágva és főzve még csak nem is lesz olyan pépes állagú, mint sütve. Tálaláskor tettem rá egy kis görög joghurtot, csak hogy a csípősséget legyen valami, ami hűti, és egyszerűen így lett tökéletes az egész. (Zsombi nem tesz rá joghurtot.)

Amúgy ez eléggé hasonlít a sütőtökös-vöröslencse dahlra, de nekem ez mégis jobban ízlett egy kicsit

Az év első fele nálam azzal telt, hogy ünnepeltem nyugdíjas önmagamat, és különböző étteremeket próbáltam ki. Ezek nagy része indiai étterem volt, de mindenféle szóba jöhetett, ezekről írok egy kis emlékeztetőt.

Boğaziçi

Tesómmal kezdtük az ünneplést a Boğaziçi török étteremben. Itt nagyon finomakat ettünk, de hétvégén nem lehet gyrost kérni, pedig tesóm azt szerette volna megkóstolni. Én egy csirkepörkölt-szerű ételt ettem, amit tűzforró vas edényben hoztak. Az előételek (meze-válogatás) és a főétel is nagyon ízlett, és nagyon kedves volt a pincérlány is.

Salaam Bombay

Unokatesómmal és tesómmal másodiknak a Salaam Bombay indiai étterembe mentünk, itt nagyon nem volt jó semmi. A hely nem volt hangulatos, az egyik pincér szúrós izzadtságszagú volt (imádkoztam, hogy sose jöjjön közel, de jött), az ételek pedig úsztak a paradicsomban, ami nem baj, ha van értelme, de itt nem volt. Négyfélét rendeltünk, és ebből háromnak csak paradicsomíze volt, semmi egzotikus íz vagy illat nem kísérte. Tesóm kajájában a hús is ehetetlen volt, így sajnos itt nem sikerült megszerettetni vele az indiai ételeket. Pedig annyira dicsérte Éva barátnője ezt az éttermet!

Indigo

Ezután Micike ajánlotta az Indigót, hogy ott nem fogok csalódni. És amikor a havi egy irodai napon bementem, a csapat pont az iroda melletti Indigóban akart ebédelni, úgyhogy elég gyorsan ki tudtam próbálni ezt az éttermet is. A Fény utcai egységben voltunk, ami egy nagyon hangulatos hely, szépen berendezve, a pincérek gyorsak és kedvesek voltak. Menüt rendeltem, aminek az volt a különlegessége, hogy egy darab tálcán több mélyedés volt, és mindegyikben különféle indiai ételek voltak, pici adagok, épp csak kóstolónak, de mire megettem az egészet, teljesen tele voltam. Ez a hely már sokkal jobban tetszett.

Hát nem gyönyörű?

ZAIQUA

A következő indiai étterem próbálkozás a We Love Budapest ajánlására a ZAIQUA volt, itt Rékával ünnepeltünk, ő hívott meg ide. Ez egy picike kifőzde, le lehet ülni kint is és bent is, bent persze indiaifűszer-illatú lesz mindene az embernek. Megfizethető árak voltak és nagyon finom volt minden, itt már kezdtem kiheverni a Salaam Bombayt. Ha kell, tud magyarul a tulajdonos.

101 Tigris

Tomával és Fannival a 101 Tigrist próbáltuk ki, velük itt ünnepeltem magam. A hely és a kaják itt se nyűgöztek le, de a kiszolgálás cuki volt. Egyetlen pincér volt, aki tudott magyarul. Az adagok elég picik voltak. Érdekes volt, hogy QR-kóddal kellett rendelni, itt láttam ilyet először. Szerencse, hogy nem nekem kellett ezt lebonyolítani.

Parázs

Amikor Micike hazalátogatott május elején, 5 napig nálam laktak Remivel, és az ötödik napot végre rám tudta szánni, így aztán elmentünk édes kettesben a Parázsba a Jókai utcába. Amellett, hogy ez volt a legfinomabb hely az utóbbi időszak próbálkozásai közül, egy nagyon jó kis napot töltöttünk együtt Micikével. A Parázsban, ezen a nagyon hangulatos helyen kezdtünk, és innen elmentünk sütizni a Pozsonyi úti Mr. és Mrs. Béryhez, ami nagyon cuki és fini hely, utána sétáltunk még Újlipóciában, megnéztük a Duna-partot is, és uzsizni beültünk a Sarki Fűszereshez egy sajttálra és egy üveg borra. A napot aztán Pintér Bélánál fejeztük be. Közben minden BKV-járművön kipróbáltuk Micike napijegyét, hogy vajon milyen ábrát mutat, de nem szálltunk fel mindegyikre, mert sétálni akartunk. Isteni volt! A Parázs pedig tényleg nagyon jó hely volt, ide szeretnék visszamenni. Remélem, rá tudom beszélni tesómat.

A Sarki Fűszeresnél Micikével

ZEN Eatery

Itt még nem voltam, de Csincsilla ajánlotta, mert az egyik tulajdonos srác egy ismerősének vagy barinőjének a fia, nem emlékszem pontosan, és nem emiatt, de feltétlen ki kell próbálnom, mert nagyon finom és nagyon olcsó a hely. Úgyhogy ez még várakozik. Valakit be kell fűznöm rá, hogy jöjjön el velem, szerintem tesómra nem számíthatok.

Az indiai/ázsiai vonalat egyébként azért üldözöm, mert Máltán a nepáli étterem volt életem legjobb étterme. Keresem azokat az ízeket.

És aki hősiesen eljutott idáig, az nyújtózkodjon/szerelmeskedjen egyet, valahogy így:

Szerintetek mosolyog vagy ledöbbent vagy mérges? (Nálam bé.) Mazsi szerint nagyon mosolyog. Nem tudom, Mazsi belenézett-e ezekbe a szemekbe... Azt hiszem, Winston nehezen viseli már, hogy Mazsi annyit dolgozik, és nem vele foglalkozik megállás nélkül.

És boldog szülinapot Beának!

Sült édesburgonya friss fügével Ottolenghitől, amit Éva próbált ki

Ez most kicsit szokatlan bejegyzés lesz, mert nem én készítettem, ráadásul szinte szóról szóra írom le az eredeti receptet. Anna kivette nekem a könyvtárból Ottolenghi Jeruzsálem című szakácskönyvét. Mint tudjuk, akkor szerettem bele ebbe a szakácsba, amikor zöldségeket sütöttem sütőben az ő receptje alapján, ráadásul még narancs is sült a zöldségek mellett, és eszméletlenül finom volt a végeredmény. Nekem előtte még sosem sikerültek a sütőben sült zöldségek. Mindig túl puhák voltak, mind egyforma ízű, és többnyire mind édes. Vagy a sok extrém fűszertől meg nem is hasonlítottak saját magukra. Sejtettem, hogy ennek finomnak kéne lennie, de nem ízlett szinte sosem. Viszont amikor ezt megkóstoltam, sietve utánanéztem a srácnak, mert szerettem volna még több receptjével megismerkedni. Hozzá kell tennem, hogy Éva is kipróbálta azt a sült zöldséges receptet, de neki nem jött be.

Aztán megpróbáltam kivenni a könyvtárból legalább egy szakácskönyvét, de a mienkben csak egy édességes volt, az nem érdekelt. Anna könyvtárában többféle is volt, és ezt kikölcsönözte nekem, és szegényem haza is cipelte, sok más könyvvel együtt. Ráadásul pont nem bringával ment. Ez a könyv másfél kiló! Éva pedig, amíg náluk volt pár napig, gyorsan megcsinálta az első receptet belőle, amihez épp minden volt otthon. Szóval ezt a receptet most a könyvből írom ki, mert szerintem Éva pont úgy csinálta, ahogy írva vagyon, és majd egyszer én is szeretném elkészíteni, de lehet, hogy addigra vissza kell már vinni a könyvárba (nyaf). Főleg, hogy legközelebb jövőre lesz friss füge.

Eredeti fotó a könyvből:

Hozzávalók:

• 4 kis édesburgonya (összesen 1 kg)
• 5 evőkanál olívaolaj
• 40 ml balzsamecet
• 20 gramm kristálycukor
• 12 újhagyma, hosszában félbevágva, 4 cm-es darabokra vágva
• 1 piros chili vékony szeletekre vágva
• 6 friss, érett füge (összesen 240 g) negyedekre vágva
• 150 gramm puha kecskesajt, szétmorzsolva (elhagyható)
• só, bors

Az édesburgonyát hosszában vágjuk ketté, majd a feleket ismét hosszában 3 hosszú gerezdre, és keverjük össze 3 evőkanál olívaolajjal, 2 teáskanál sóval és egy kevés fekete borssal. Terítsük szét a gerezdeket héjukkal lefelé egy tepsire, és süssük kb. 25 percig, 220 fokon légkeveréssel (gázsütő 9-es fokozat), míg az édesburgonya megpuhul. Ha kész, vegyük ki és hagyjuk kihűlni.

A balzsamecetet a cukorral forraljuk fel egy kis lábosban, majd vegyük kicsire a lángot és főzzük 2-4 percig, míg besűrűsödik. Még azelőtt húzzuk le a lábost, hogy az ecet mézsűrűségűvé válna, mert hűlés közben tovább sűrűsödik. Adjunk hozzá egy csepp vizet a tálalás előtt, ha túl sűrű lenne a locsoláshoz. (Ha az elkészítést meg szeretnénk spórolni, kész balzsamkrémet is vásárolhatunk.)

Rendezzük el az édesburgonyát egy nagy tálon. Forrósítsuk fel a maradék olajat egy közepes lábosban, tegyük bele az újhagymát és a chilit. Pirítsuk közepes lángon 4-5 percig, keverjük gyakran, hogy a chili ne égjen meg, majd kanalazzuk az olajat, a hagymát és a chilit az édesburgonyára. Dugdossuk a fügét a gerezdek közé, és locsoljuk meg az egészet a balzsamkrémmel. Tálaljuk szobahőmérsékleten, a sajttal megszórva, ha használunk.

Éva el volt ájulva tőle. Aztán talált egy szilvás-krémsajtos sütőtöksalátát, ami nagyon hasonlít erre a salátára, és ezt meg én akartam megcsinálni. Meg is vettem a szilvát, de aztán más lett belőle, majd írom azt is.

Napi cuki Anna reggeli fotói a ködös Budapesten. Először egy holló

Aztán a Szabadság-híd,

Aztán a Petőfi-híd

Nagyon szeretném, ha így tudnék fotózni én is!

Sültzöldség-saláta ropogós kenyérrel - egy új felfedezett: Ottolenghi

 

Mint írtam mostanában, kaptam tesómtól egy tál cukkinit, és első gondolatom az volt, hogy csinálok cukkinis lecsót, mert annyira kívánom. De a cukkinimennyiség egy lecsónál több volt, ezért további recepteket kerestem, így találtam rá Yotam Ottolenghire. Ő egy szakács, és állítólag magyarul is megjelent már szakácskönyve, és ezekben főleg zöldségételek receptjei vannak, amik „meglepőek, szofisztikáltak, ugyanakkor háziasak”. Ezt, és még egy csomó vonzó dolgot olvastam a receptjeiről több helyen is, és ezek közül most ezt a sült zöldségsalátát választottam azért, mert a zöldségekkel együtt narancskarikákat is kell sütni, és ez nekem annyira váratlan hozzávaló volt, hogy mindenképpen meg akartam kóstolni. Nem mindent pontosan az eredeti recept szerint csináltam, például gránátalmát nem használtam, mert az nem volt, és citromhéjat és narancshéjat sem, mert az nem bio volt, de írják azt is több helyen, hogy Ottolenghi receptjeit inspirációnak lehet használni, egyáltalán nem kell ragaszkodni hozzá. Na de érdemes megnézni a belinkelt receptet is, mert úgy is jó lenne elkészíteni, ott például kaliforniai paprika is szerepel a leírásban, de felsorolásból kimaradt. Paprikával egy újabb verzió lehetne.

Hozzávalók (2 adag):

• 1 kicsi/közepes padlizsán
• 1 kicsi/közpes édesburgonya
• 1 közepes cukkini (én a fenti tálon lévők közül két gömböt használtam, aminek a belseje csupa mag volt, azt kivágtam belőle
• 2 közepes lilahagyma meghámozva, negyedelve
• 5 gerezd fokhagyma héjastól
• ½ dl olivaolaj
• 1 narancs vékony szeletekre vágva (és meghámozva, mert nem bio volt sajnos)
• 2 kisebb szelet saját kovászos kenyér, de bármilyen kenyér jó lehet
• olívaolaj
• só, bors, petrezselyem
• néhány evőkanál lecsepegtetett görög joghurt (labneh)

A padlizsánt, cukkinit és édesburgonyát falatnyi darabokra vágtam, a lilahagymát megpucoltam és negyedeltem, és a fokhagymagerezdekkel együtt egy tálban összeforgattam az olívaolajjal, a sóval és a borssal. (Nagyon tetszett, hogy nem kell rá több fűszernövény, hogy ennyire egyszerű a fűszerezés. Pedig szeretem a fűszereket is, csak most úgy érzem, ez lehet a varázsa ennek az ételnek, hogy marad a zöldségek íze, nem nyomja el a sok fűszer.) Az ikeás tepsimbe (26×35 cm) terítettem a sütőpapírt és erre szórtam a zöldségeket. (Ha több a zöldség, nagyobb tepsit kell választani.) A narancsot (megpucoltam és) vékonyan felszeleteltem és a zöldségek közé tettem. Ha bio a narancs, nem kell megpucolni. 200 fokos sütőben légkeveréssel 25 perc alatt megsütöttem. 

Amikor megsültek és megpuhultak a zöldségek, kivettem a sütőből és a falatnyi darabokra tépkedett kenyeret is elhelyeztem rajta. Meglocsoltam egy pici olívaolajjal a kenyereket is, és további 10 percig sütöttem.

Ez az egy kép mutatja meg, hogy milyen is volt a színe igazából. A tűző napon nem tudtam jó képeket csinálni róla, pedig gyönyörű kaja volt!

Tálaláskor megszórtam petrezselyemmel, amit a mélyhűtőből vettem elő, de frissel jobb lett volna, a tetejére egy evőkanál lecsöpögtetett, sűrű görögjoghurtot tettem, és díszítésként megszórtam bolti citromhéjjal (friss jobb lett vona), chilipehellyel és sáfránnyal (va-va-vagy sáfrányos szeklicével). Hát én nem tudtam, hogy sült zöldség lehet ennyire finom!

Most úgy érzem, hogy Ottolenghi összes receptjét szeretném kipróbálni! Nem leszek vega, erre megint rájöttem, mert hiába ízlett nagyon-nagyon a kaja, a többnapos zöldségevés után már mindenképpen húst akartam, főztem is egy nagy adag rizses húst. Egyébként ezt a salátát is lehet hús vagy hal mellé enni, de minek, amikor magában is annyira jó!

Napi cuki Penny és Winston lesz ma, mert elkészült a mászófaluk, amit birtokba is vettek gyorsan. A mászófalat Mazsi csinálta nekik, a csodás fotókat meg Szabi készítette róluk:

Hogy lehet így nézni? Szeretném tudni, mit gondol itt Winston? Talán azt, hogy "Jójó, feljövök ide a kedvetekért, de tériszonyom van!" Vagy? Egyébként Penny is ugyanúgy néz, szóval biztos, hogy a mászófallal kapcsolatos a dolog.

Hát igen, így pózol egy királynő!

Vegetáriánus Penny és fujjoló (húsevő) Winston

Na jó, érdekel a zöldség is...

Egy csomó dologról akartam beszámolni, például, hogy Vikiék költöznek a vadiúj lakásukba, és Emike segít a szekrény összeszerelésében

A többi sztori majd jön hamarosan, nagyon el vagyok maradva a blogolással, legalább 2 recept várakozik, de lehet, hogy három is. 

Ropogós édeskrumpli

 

Hát teljesen el vagyok ájulva magamtól, van ez a 2 hetes fotós kihívás (tanfolyam), amire beneveztem Rékával és Annával, és ekkorát fejlődtem. Jó, egy picit ki van égve a krumpli, de sajnos nem tudtam megismételni a fotózást, mert mire ez kiderült, addigra megettem. De nekem így is nagyon tetszik. 

A fotós kihíváson egyébként kétnaponta jön egy oktatóvideó és egy feladat. A feladatban kapunk egy témát, amiről a képeinket el kell készítenünk. Már most is rengeteget tanultam, de leginkább azt, hogy rá kell szánni az időt egy kép elkészítésére. Be lehet küldeni egy fészbuk-csoportba, de én nem szoktam, sőt a csoportnak se lettem a tagja egyelőre. Nekem saját házi bírálóim vannak (Szabi, Toma, Mazsi).

Az 1. feladat témája a tea vagy teázás volt. Figyelni kellett rá, hogy a kép a most tanult harmadolás szabálya szerint készüljön. Ez azt jelenti, hogy a téma lehetőleg ne legyen középen. Na nekem ez így sikerült:

A 2. feladat a békaperspektíva volt. Persze nem csak ez az egy kép készült, lefotóztam a könyvespolcot alulról, az ablakot, Zorát, egy virágot, egy lámpát, és nem is tudom, hogy még miket. 

A 3. feladat témája a villa. Arra kellett figyelni, hogy a képen akár valódi, akár látszólagos, de határozott irányok, vonalak, görbék jelenjenek meg. Na ez az a kép, amiért Szabi megdicsért. Szabinak a fények és árnyékok tetszettek nagyon, nem a határozott irányok/vonalak/görbék, arról nem is tudott.

A 4. feladat témája az ébredés. Csak arra kellett figyelni, hogy a kép négyzetes formájú legyen. Ez lett:

És az 5. feladat, hogy egy olyan utcarészletet kell fotózni, ahol hangsúlyosan megjelenik a perspektíva. Ez még nincs kész, de az ötlet már megvan. Olyan szívesen betenném Anna és Réka képeit is, de ez nem fotós blog, szóval most abba is hagyom, remélem, nem untátok. Folytatom a főzéssel.

Egyszer Micikével beszélgettem videocseten, és valami nagyon szép narancssárgát mártogatott valami nagyon szép pirosba. Kérdeztem, mi az. Mondta, hogy édeskrumpli és csiliszósz. Jó, hát olyan szép színe van, nekem is meg kell kóstolni. Mondta Micike, hogy mirelit édeskrumplit szokott venni az egyik máltai élelmiszerláncnál, úgyhogy megnéztem itthon is, és kaptam. Megcsináltam, és nagyon ízlett. 

Aztán megpróbáltam nem mirelitből készíteni, mert nem szeretem egyszerűsíteni az életemet, jó az nekem, ha pucolok és darabolok, de soha nem lett ropogós. Nagyon finom, csak hát inkább főtt krumplira emlékeztet, mint sültre. És akkor olvastam valahol, hogy tudom-e mitől lesz ropogós az édeskrumpli? Dehogy tudom! Kiderült, hogy a kukoricakeményítőtől. Csináltam egy fűszerkeveréket, és ezzel beszórtam a krumplit, majd fújtam rá olajat és tényleg ropogott. Oké, nem lesz olyan, mint az olajban sült sima krumpli, de valamennyire ropogni fog. 

Hozzávalók:

• 1 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 kávéskanál só
• 1 kávéskanál frissen őrölt bors
• ízlés szerint csilipor, cayenne bors, vagy bármi ami csíp

Ezt a 4 dolgot összekevertem, és teaszűrővel rászórtam a szinte egyforma vékony hasábokra vágott krumplira. Persze a teaszűrőben maradt nagyobb borsdarabkákat is ráborítottam. Ezután lefújtam olajjal (lehet locsolni is, ha csak olyan van otthon, nálam ez a gyakoribb) és kézzel jól összeforgattam. Leggyakrabban egyébként nem keverem össze a fűszereket, hanem egymás után rászórom a krumplira, mert nem szeretek mosogatni és úgyis mindent összeforgatok még kézzel, hogy egyenletesen bekenje az olaj a krumplikat. És a lustaságom miatt nem csinálom azt sem, hogy egy dobozban összerázom a krumplit a fűszerekkel, majd ha mindenhol bevonta, akkor az olajjal is. A dobozt sincs kedvem elmosogatni. Meg nem is érek rá, mindig nagyon éhes vagyok.

A lényeg, hogy viszonylag vékony hasábokra kell vágni, pont akkorára szoktam, mint az olajban sült krumplit. Most 4 db kisebb krumplit vágtam fel, és ebből a keverékből csak 2 kávéskanálnyit szórtam rá. Mehet több is.

200 fokos (nem előmelegített) sütőben légkeveréssel sütöttem kb. 20 percig, félidőben megforgattam. Figyelni kell, mert szeret megégni. Salátával és mustáros szűzérmével ettem. A salátára lenmagot szórtam, mert rengeteg van itthon. Lesz is egy recept, amiben ő a főszereplő.

Napi cuki pedig Amy a napköziben, amint finoman jelzi, hogy nem mindenkivel szeretne barátkozni:

Vagy ha muszáj, akkor viszont "Én vagyok a nagyobb"! Remélem, mindenki látja!

(Nem tudom, miért ilyen minőségűek ezek a fotók, igaz, loptam őket, de akkor is. Ha van jobb, akkor szívesen lecserélem...)

További édeskrumplik a blogon a batátarajongóknak:

- Csincsilla gluténmentes, tejmentes édeskrumplija csirkével és cukkinivel,

- Rozmaringos sült édesburgonya (vegán, gluténmentes) szintén Csincsillától,

- van ám zöldborsós is,

- és fokhagymás is,

- és az én egyik régi próbálkozásom póréhagymával és sajttal, de akkoriban még nem ízlett. Tökre nem mindegy, hogy mikor kóstolsz meg egy új ételt. És főleg, hogy kivel!

Csirke cukkinivel és édeskrumplival (gluténmentes, tejmentes)

Nagyjából mint az előző, csak ebben van egy kis hús is. És ehhez barna rizst főztem. Ez is fél órán belül futható, pucolással együtt, mosogatni meg nem kell sokat utána, mert egy edényben készül. Már persze a rizsen kívül. Jó magában, jó rizzsel, tésztával, mindennel.
Kellett hozzá egy maréknyi csirkecombfilé, tényleg nem sok, másfél kiló cukkini, 4-5 közepes édeskrumpli. Szóval sok benne a zöldség, és inkább az adja meg az ízét. Lehet mindenféle zöld fűszerrel variálni, én most csak egy kis oregánót szórtam bele, de ha lett volna, ment volna bele egy jó nagy csokor petrezselyem zöldje is.

Hozzávalók:
1 pici darab kolozsvári szalonna (az íze miatt)
olívaolaj
2 nagy vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
egy marék aprított csirkecombfilé
1,5 kg cukkini
4-5 közepes édeskrumpli

Apróra kockáztam a szalonnát, és a wokban kipirítottam egy kis olívaolajon. Rádobtam a felkockázott csirkét, és kevergetve pároltam, amikor már majdnem puha volt, kapott egy kis sót és borsot. Amikor késznek nyilvánítottam, akkor kiszedtem a wokból. A helyére ment a nagyobb kockára vágott vöröshagyma, amikor már üveges volt, a zúzott fokhagyma. Közben a cukkini két végét levágtam, és a fele héját csíkokban leszedtem (a másik fele maradt). Picire vágtam, ráöntöttem a hagymás alapra egy kis oregánóval együtt, és amikor már félig megpuhult (pár perc), ment hozzá közben meghámozott és felaprított édeskrumpli is. Amikor roppanósra puhult mindenki, visszakevertem bele a húst, és sóztam, borsoztam, amennyit még kívánt.Ez egy irdatlan nagy adag, hála istennek, pár napig megoldotta a főttétel-gondjaimat.

Úgy tűnik, a sok fagy után tényleg itt a tavasz. Tuti bizonyítékaim vannak. Először is beindult az őrült nagy reggeli napozás.

Nem forgattam el a képet. DT tövisalja gombára vadászik (sikerrel). Az első adagból gombás tojás lett (tojásos gomba?) rengeteg hagymával és fokhagymával, a másodikat cukkinivel házasítottuk, szintén rengeteg hagymával és fokhagymával. És persze mind a kettőbe ment egy csipet római kömény is. 

Május a szerelem hónapja, nem?

Rozmaringos sült édesburgonya (vegán, gluténmentes)

Szolgálati közlemény: a héten az Aldi féláron adja az édesburgonyát. (Nem, sajnos változatlanul nem kapok részesedést.) És igen, tudom, hogy ilyenkor rohadtul nem édesburgonyát kéne enni. Hanem mondjuk sütőtököt meg káposztát. Nem is néztem, hogy magyar-e. Mármint a batáta. Csak rávetettem magamat. Mert annyira szeretjük. Általában ezer forint körül van kilója, majdnem mindig van valami filléres idényzöldség, amit kiüti. Inkább az ünnepi menüknél szoktam venni pár darabot, és hozzárakom a többi zöldséghez. De ennek a négyszázt forintos árnak nem lehetett ellenállni, szóval jól bevásároltam belőle. De már most nagyon kopik, szóval holnap megint venni kéne egy nagy szatyorral. Ne vigyétek el mindet előlem.
A gyártási metódus pont az, ahogy általában mindent csinálok. Meghámoztam, vastagabb cikkekre vágtam. Elég fontos a vastagsága, szerintem ez pont jó. Nem szárad ki, nem ég meg, de tökéletesen átsülnek a darabok. A nagy gáztepsibe jó másfél kiló fért így bele. Alulra papír. Arra 1-2 evőkanál olívaolaj. Rá a zöldség, só, frissen tört bors és rozmaring (a zuhogó esőben kimerészkedtem érte a kertben, duplán számít). Meg felülről is meglocsoltam egy kis olívával. Szívesen tettem volna rá leheletnyi csilipelyhet, ha lett volna itthon, de így lemaradt. Aztán mehetett a forró sütőbe. Mondjuk 200 fok (vacak a sütőm), és 45 perc. Akkor jó, ha a már szépen pirul, és felhólyagosodik. Mint a képen. Annyira jó, hogy nem is igaz. Ragacsos, ropogós, karamellizálódott. Csak úgy magában is fel lehetne falni akár az egész tepsivel egyszerre, ha belém férne (de gyúrok rá). Én citromos céklasalátával és egy kis kenyérrel ettem. Annyira, de annyira jó volt. Pont ilyen rémes esős napokra való.

Napi cukinak meg egy esős napon erősen szenvedő kis tacsi. Alaposan lefogyott hasival. Hogy lehet valaki ennyire cuki?????????????? (Igen, tilos zóna, kanapé közepe. Nem is vettem észre. Csak lefényképeztem.)

Zöldborsós édesburgonya

Ezen a télen folyamatosan zöldségragukat ettünk, és úgy tűnik, hogy tavasszal is folytatódik a trend. Teljesen elbűvöl, hogy ugyanaz a pár zöldségféle egészen másként viselkedik sütőben sütve, serpenyőben vagy wokban, mindig valami más lesz belőle. Általában a legegyszerűbb zöldségeket használjuk (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, káposzta), és fűszert is elég keveset rakunk hozzájuk, mert nem kell elnyomni a jó kis sültzöldség-ízt. Ez az édesburgonyás egy kifejezetten jól sikerült darab, megérdemli a megörökítést.

Hozzávalók:
4 nagy édesburgonya
kb. 30 dkg fagyasztott zsenge borsó (tényleg zsenge legyen, abból jó csak)
4 nagy vöröshagyma
1 darab gyömbér
5-6 fokhagymagerezd
pici őrölt római kömény
őrölt fekete bors
1-2 kávéskanál erőspaprika-krém
1 kávéskanál méz
olívaolaj
só
kecskesajt
egy darabka füstölt szalonna (ha belefér, mert isteni ízt ad neki)

A felkockázott picike szalonnát (tényleg nem kell sok, olyan negyed tenyérnyi darabka, ha vékony, egyébként még kisebb) egy wokban kiolvasztjuk, öntünk még hozzá némi olívát, és megsütjük benne a felkarikázott hagymát, szigorúan só nélkül, mert nem szaftot akarunk, hanem ropogós hagymát. Ha már kezd barnulni, hozzáadjuk az átnyomott fokhagymát és a lereszelt gyömbért, kevergetve sütjük még egy percig. Ekkor rádobjuk a meghámozott, feldarabolt édesburgonyát, és elkezdjük együtt sütni. Közben mehet hozzá már só, római kömény (tényleg nem kell sok, ne domináljon az íze), erőspaprika-krém. Egy idő után már nagyon száraz, de még félig nyers a krumpli, ekkor szoktam alá önteni egy kis vizet (jobb lenne alaplé, de az valahogy nincs kéznél sosem ilyen kis mennyiségben). Ha már gyakorlatilag kész, akkor mehet hozzá a fagyasztott borsó, a bors meg a méz, ezzel már csak egy-két percig kell együtt főzni. Utána még ráteszem a fedőt, és úgysem olyan a családunk, hogy az asztalnál várná a kész ételt, szóval fél órácskát még elpihenget alatta, a vastag öntöttvasban meleg marad, hála istennek. Érlelt kecskesajttal mennyei.

Napi cukinak meg egy kis délutáni nézés.