Habos meggyes

Jeladás, hogy azért még élünk. Ilyenkor nyáron, nagyon ritkán van mondanivalóm, egyszerű ételeket eszünk (mindenféle zöldséges tészta, tegnap borsóleves, pisztráng, sült zöldségek, gyümölcs, fagyi), nem is nagyon sütök, szintén a szokásos okok miatt, se idő, se kedv nem jut rá, ráadásul annyi a finom gyümölcs, hogy nem is hiányzik. A szokásos befőzések miatt úgyis a fél életemet a konyhában töltöm, igazán nem keresek újabb indokokat az ott tartózkodásra. Eperlekvár és meggylekvár kipipálva, nem is azért, mert elég lenne, mert ezekből bármennyi elfogyna, de egyszerűen nincs kedvem többhöz. Fagyasztó is kezd púposodni a beletöltött gyümölcsöktől, ámbár az idén kimarad a málna, mert nem járok szezonban Tésa felé, de azért jó sok eper és meggy ment már bele, némi saját ribizlivel. A hétvégén kimagoztam uszkve 20 kg meggyet (igaz, Rebeka is besegített, és nagyon is jól jött), szóval tuti nem fogok még egyszer nekilátni, már nagyon untam. Na, és ezért lett ez a meggyes süti, ha már itt van ez a rengeteg meggy, akkor csak legyen már valami meggyes süti, ezt általában mindenki szereti nálunk. A lehető legegyszerűbb megoldást választottam, alul egy teljes kiőrlésű lisztből készített pitetészta, felette rengeteg meggy, a tetején meg kis barna cukorral ízesített hab (mert hogy lassan szétfeszíti a fagyasztó oldalát a sok lefagyasztott tojásfehérje).

Hozzávalók (egy hatalmas, gáztepsinyi adaghoz):
- 35 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 20 dkg hideg vaj
- 1 csipet só
- 1-2 kanál porcukor
- 1-2 tojássárgája
- 1-2 evőkanál hideg víz
- 2-3 kg meggy
- 2 evőkanál kenyér- vagy kekszmorzsa
- 1 teáskanál cukor a meggy tetejére
- 6-8 tojásfehérje
- 1-1,5 evőkanál barna cukor a habba

A tészta a szokásos módon készül, liszt,  felkockázott jéghideg vaj, só és porcukor zsupsz az aprítóba, és néhány nyomással összemorzsásítom. Deszkára borítom, mehet bele a tojássárgája, aztán gyorsan összegyúrom, ha nem akar összeállni, akkor kis hideg vízzel segítek. Kinyújtom nagy lappá, és kibélelem vele a nagy gáztepsi alját (ha jut az oldalára, jó, ha nem jut, mint most, az is jó). Ne legyen vastag a tészta, szerintem akkor jó, ha vékony, ropogós lesz az alja. A maradék tésztát jól le lehet fagyasztani, egyszer biztos összegyűlik belőlük egy sütirevaló (én pl. most a fagyasztóban talált maradékokból sütöttem).
Mehet a hűtőbe tepsistül, legalább fél órára. Közben kimagozom a meggyet. A tésztát megszórom a morzsával (hogy ne áztassa el a meggyből kifolyó lé), rászórom a meggyet, jó vastagon, és meghintem finoman porcukorral (de ez el is hagyható, az idén olyan finom édesek a meggyek). Olyan 200-220 fokos sütőbe tolom be, és kb. készre sütöm. Onnan látszik, hogy már jó, hogy a szélén a tészta kezd pirulni, és kicsit feketednek a felső meggyszemek is (nem szenesednek azért:)) Közben kemény habot verek a tojásfehérjékből, kávéskanalanként adagolva hozzá a cukrot. Kiveszem a tepsit a sütőből, leveszem a hőmérsékletet 140 fokra (ventillátor, ajtónyitás, hogy tényleg ki is hűljön), rákenem a habot a meggy tetejére. Amikor már tényleg lehűlt egy kicsit a sütő visszatolom, és megszárítom rajta a habot. Nem mértem az időt, de biztos volt legalább 15 perc. Akkor jó, ha már kicsit elkezd töredezni a teteje, és szép halványbarna a színe. Elzárom a sütőt, és nyitott ajtóval hagyom még benne állni kicsit a sütit, aztán kiveszem.
Azt hittem, nagyon finom lesz ezzel a sok friss meggyel, de az az igazság, hogy elég ízetlen volt frissen. De egy éjszaka alatt nagyon szépen megízesedett, szóval kell neki hagyni egy kis időt.
Napi tünci ma meg nincs, mert lusta voltam a hétvégén fényképezni. Pedig lett volna mit:)

Madártejberizs

Egy igazi, vasárnapi desszerttel jelentkezem. Gyorsan elkészül, úgyhogy még van idő nekiállni és délután a pihenés közben elfogyasztani. Szerintem a siker garantált, mert még nekem is - aki nem szereti a madártejet - ízlett.

A recept természetesen a Vidék Ízéből származik, a januári számból. A két féle fotóra pedig a következő a magyarázat: először anyuék csinálták meg, náluk megkóstoltuk. A következő napon pedig mi is elkészítettük. :) Az eredmény nagyon hasonló lett. Az első kép a miénk, a második anyuéké.


Hozzávalók:
- 8 evőkanál rizs
- 1 liter + 8 dl tej
- só
- 15-20 dkg kristálycukor
- 10 dkg tejcsokoládé (vagy 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor)
- 3 tojás
- 2 evőkanál liszt
- 1 csomag vaníliás cukor
+ aki szereti: reszelt citromhéj
+ díszítéshez csokiforgács

1 liter tejben csipetnyi sóval megfőzzük a rizst. Amikor puha, hozzáadunk 5 evőkanál cukrot, belereszeljük a 10 dkg csokoládét, majd lefedve hagyjuk állni, tovább puhulni.
Megjegyzés: anyuék így készítették, mi pedig a csoki helyett kakaóport kevertünk a rizshez.

A tojások sárgáját simára keverjük 5 dkg cukorral, a vaníliás cukorral, a liszttel és a reszelt citromhéjjal.

Felforraljuk a 8 dl tejet és közben a tojások fehérjét kevés cukorral kemény habbá verjük. Evőkanállal a forró tejbe szaggatjuk, mindkét oldalát megfőzzük. Szűrőkanállal kiemeljük, jól lecsöpögtetjük és félretesszük a habgaluskákat.

A kikevert tojássárgáját lassan a forró tejhez keverjük és kis lángon besűrítjük. Vigyázzunk, hogy ne forraljuk fel.


Desszertespoharakba adagoljuk a csokis tejberizst, rákanalazzuk a madártejet végül a tetejére rendezzük a habgaluskákat. Csokiforgáccsal díszítjük.

Mi jól lehűtve ettük, de langyosan is biztos finom.

Hófúvás

Móni kérésére gyorsan leírom, hogyan is készült anyuék hétvégi desszertje. Tesókám tegnap eldicsekedett vele a Facebook-on és egyik kedves exosztálytársnője gyorsan elkérte a receptet, annyira megtetszett neki a fotó alapján.

Ez is a januári Vidék Ízében jelent meg, a leírás szerint 25 perc alatt kész van. Anyu is azt állítja, hogy nagyon gyors édesség.

Hozzávalók:
- 12,5 dkg babapiskóta
- 5 dl fehérbor
- 10 dkg + 4 evőkanál cukor
- 4 tojás
- 5 dkg étkezési keményítő
- 1 evőkanál tejszín
- 2 evőkanál rum vagy konyak
- 1 csipet só
- 2 evőkanál mandulalapocska

Egy tűzálló tálat kirakunk babapiskótával. Egy lábasban vagy fém keverőtálban összekeverjük a bort, a cukrot, a tojások sárgáját, a keményítőt, a tejszínt és a rumot/konyakot. Vízgőz felett kevergetve besűrítjük. Levesszük a tűzről és kissé kihűtjük.


Ezután ráöntjük a krémet a babapiskótákra, lefedjük és állni hagyjuk 10 percig.

A tojásfehérjékből egy csipet sóval kemény habot verünk, kanalanként adagolva hozzá 3 kanál cukrot. A krém tetejére csúcsokat formázva átlapátoljuk a habot. Tetejét megszórjuk mandulalapkákkal és a maradék egy evőkanál cukorral. 250 fokra előmelegített sütőben megpirítjuk a sütemény tetejét.

Ennyi az egész. :) Tesóm azt mondta, finom volt, csak neki túl domináns volt benne a bor íze. Javasolta, hogy legközelebb készüljön hozzá egy kis vaníliás pudingkrém vagy sodó.

Imi 30. szülinapja - Néger szelet

Szinte hihetetlen, de Imi ma 30 éves lett. Ez több okból is furcsa nekem: egyrészt azért, mert ez azt jelenti, hogy  már régebb óta ismerem őt mint amióta nem - ugyanis 14 éves korunk óta "vagyunk együtt". Másrészt pedig azért, mert ebből az következik, hogy hamarosan én is 30 leszek!!! 

Úgy gondoltam, hogy ezt a szép kerek évfordulót méltóképpen kellene megünnepelni és egy felejthetetlen szülinapot szerettem volna összehozni neki. Most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy sikerült és ez leginkább barátainknak és Tesókámnak köszönhető.

Szeptember óta szerveztem a meglepetés bulit, melynek dátuma december 11-re lett kitűzve. Nem akartam december 18-ra, mert igaz, hogy ez a nap is szombatra esik, de kicsit átlátszó lett volna. Úgy gondoltam, éppen eléggé előre szóltam, hogy mindenki szabaddá tudja tenni magát arra a napra.  A helyszín Balatonalmádin egy nyaraló volt, méghozzá Bea barátnőnk apukájának nyaralója. Bea általában évente kétszer-háromszor szokta meghívni oda barátaikat bulizni, köztük Imit, engem és tesómékat is. 

Várjuk, hogy Imi és Mazsolinoék megérkezzenek.

Imi most is úgy tudta, hogy a "szokásos" év végi bulira hivatalos ugyanazzal a társasággal akik ilyenkor ott szoktak lenni. Csakhogy én a saját barátainkat szerveztem be arra a napra! Én kimentettem magam, mondván hogy a karácsonyi készülődés, bevásárlás miatt nem tudok részt venni az eseményen. Persze ez nem volt igaz, csak én hamarabb elindultam Almádiba mint ahogy Imi.

Mivel tesóm aznap suliban volt és Imi vitte őt és Zolit a buliba, ezért nagyjából tudtam, hogy mikor fognak elindulni Budapestről. A többiekkel meg volt beszélve, hogy mikorra érjenek a nyaralóhoz, így volt időnk bőven előkészülni.

A teljes társulat.

Nem számoltam azonban azzal, hogy aznap szakadó hóesés lesz, nehezen járhatóak lesznek az autópályák is. Nagyon izgultam, hogy mindenki időre odaérjen, nehogy egyszerre érkezzen Imiékkel. 

Utólag kiderült, hogy Mazsolinoék a megbeszélthez képest fél órával később tudtak csak indulni, úgyhogy mi körülbelül két órával hamarabb ott voltunk mint ők. Én már tűkön ültem, annyira izgultam, hogy sikerül-e a meglepetés, Imi sejt-e valamit.

Jó volt a hangulat.

Tesómmal meg volt beszélve, hogy megcsörget, amikor Almádiba érnek, így tudtam, hogy mikor kell elbújnunk. Abba a szobába zsúfolódtunk be, amiben végül négyen aludtunk Mazsolinoékkal. Az ablakból figyeltük, hogy mikor jönnek be Imiék a házba. A házigazdákkal - Petivel és Beával - abban egyeztünk meg, hogy felvezetik őket az emeletre és megmutatják melyik lesz a szobájuk. 

Így is történt. Mi tizenvalahányan a sötét szobában ültünk és nagyon vigyáztunk, hogy a csukott ajtón keresztül semmi ne szűrődjön ki. Nehéz volt megállni, hogy ne köhögjek, vagy hogy ne nevessünk hangosan, mert persze mindenkire ilyenkor jött rá a poénkodhatnék.

Aztán benyitottak a szobába és Bori felkapcsolta a lámpát. Imi arcán azt láttam, hogy sikerült a meglepi - persze zavarba jött - és örült a barátok jelenlétének. Azt nem mondta, hogy nekem is örül, vagy jobb lett volna, ha tényleg otthon maradok. :)

A kölcsönös üdvözlések és a "boldog szülinapot!" mondat sokadik elhangzása után elkezdődhetett az igazi buli. Evés-ivás-tánc.

Az ajándékok is előkerültek. Pálinkák, borok, valamint egy gyönyörű Ajka-kristály whisky-s pohárkészlet és a hozzá tartozó 18 évig érlelt whisky.

Ezután megint egy sor "boldog szülinapot!" és egy sor ölelés és puszi következett. 

11 óra körül a bulit a tortákkal szakítottuk meg. Mivel otthon nem tudtam készülni házilag készült sütikkel, tortákkal a lebukás veszélye miatt, ezért egy cukrászatban rendeltem puncs-, oroszkrém-, és erdőmester tortákat. 

A legnagyobb sikere az oroszkrémnek volt, amit nem is csodáltam, hiszen előtte kör e-mailben érdeklődtem meg a többiektől, hogy milyen tortát ennének és a legtöbben oroszkrémre szavaztak.

Ha jól emlékszem, hajnali 2 körül dőlt ki a társaság nagy része. Nem is csoda, hiszen december 11.-e munkanap volt, a legtöbben korán keltek.

Másnap reggel egy közös reggelivel indítottuk a napot. A terülj-terülj asztalkámon kolbász, fokhagymás zsír, saláták, burgonyás szardíniakrém (ugye jól írtam, Bori?), paprika, paradicsom, lilahagyma voltak találhatók.

Mindenkinek köszönöm, aki készült valamivel!

A rendrakás és takarítás után lementünk még az esős-szeles Balatonpartra néhány képet készíteni. A hattyúk és kacsák jobban bírták nálam, én elég gyorsan visszamenekültem az autóba. 

Imit kérdeztem, hogy sejtette-e hogy ez a buli nem az a buli lesz, amire készült. Azt mondta, a meglepetés sikerült, mert mindenki nagyon jól titkolózott, terelték a gyanúját. Többen állították, hogy aznap késő este is dolgoznak, így nem merült fel benne, hogy találkozhatnak. Bori például felhívta, hogy szombat este lenne-e kedvünk elmenni a szokásos szombat esti billiárdos helyre, de Imi nemet mondott, mivel "buliba volt hivatalos". Persze Bori be volt szervezve, hogy felhívja Imit, ezzel is terelve az esetleges gyanúját a szombat estéről.

A legnagyobb meglepetés az lett volna, ha Eszti, Imi unokatestvére és lánya, Eszter is el tudnak jönni. Nagyon szerettek volna, de sajnos egy betegség ledöntötte Esztit a lábáról, ráadásul vizsgaidőszaka van és a hó miatt sem tudtak volna elindulni Szombathelyről. Nagyon sajnáltam, hogy nem lehettek ott. Mint ahogy azt is, hogy masszőr Zolinkat aznap estig beosztották dolgozni, ezért nem tudott jönni. Valamint azt, hogy Dávidék is Halászin rekedtek, mert Bee aznap reggel rosszul lett, egy nagyon durva vírust kapott el. Pedig szegény nagyon készült mindenféle finomsággal, már a réteseket is megsütötte.

Csak a saját nevemben tudok beszélni: úgy érzem, hogy nagyon jól sikerült a meglepetés, egy jó hangulatú buli lett belőle. Rengeteg szervezés, tervezés, logisztika, izgulás, idegeskedés előzte meg, hogy minden a helyén legyen és minden időben. Ahogy a bejegyzés elején írtam: nem sikerülhetett volna, ha nincsenek ilyen remek barátaink és Mazsolino, akik az első pillanattól kezdve a segítségemre voltak és még véletlenül sem szólták el magukat. :) 

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, hogy segített és hogy részt vett a meglepetésben!

Ma pedig családilag ünnepeltük Imi szülinapját. Én a kívánságának megfelelően vadast készítettem marhahúsból anyuék receptje alapján. Mivel apu a zsemlegombóc nagymestere, meg amúgy is jobban szeretjük tésztával, ezért spagettit főztem hozzá. Szerencsére a marha nagyon jól megpuhult, hála anyu kedvenc újpesti hentesének, aki gyönyörű, friss húst adott.

Anyuék néger szelettel készültek, amit Imi nagyon szeret. Szokás szerint finom lett, de hát ők már rutinból sütik, nem is sikerülhetett volna máshogyan. :)  

Megkaptam a receptjét, ami nagymamámtól származik. Még nagypapám gépelte le egy kis darab papírra. Így szól:

"6 tojás sárgáját 20 dkg cukorral, 2 evőkanál vízzel habosra keverjük. 7 csapott kanál liszttel elvegyítünk 2,5 dkg kakaóport és 1/2 csomag sütőport. Ezt a keveréket és a 6 tojás csipetnyi sóval kemény habbá vert fehérjét apránként beleforgatjuk a cukros masszába és alaposan elkeverjük. Kivajazott-lisztezett tepsiben 180 fokon tűpróbáig sütjük.

20 dkg cukorból, 4 tojás fehérjéből gőz felett kemény habot verünk.  Ezt a kihűlt piskótalapra kenjük.

A kakaós bevonathoz: 5 evőkanál tejben 2,5 dkg kakaót és 10 dkg cukrot csomómentesre keverünk és közepes lángon összefőzzük. Cseppentő próbával - egy pohár hideg vízbe cseppentjük a kanálról a kakaós krémet - ellenőrizzük, hogy elkészült-e. Ha a vízben nem folyik szét, akkor elkészült. Félig kihűtjük, majd 10 dkg vajat keverünk bele és bevonjuk vele a tojásfehérje habot."

Mindig is tudtam, hogy ezt egy nagyon édes süti, de most már azt is tudom, hogy miért. 50 dkg cukor??

Végszóként szeretnék még egyszer nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánni kedves férjecskémnek és még sok százat! :)

Csokoládés pavlova

Gondolom, nincs már olyan gasztroblogger, aki ne sütötte volna meg a Pavlova-torta valamelyik változatát, és kár tagadni, én is próbáltam már többször, de eddig még sosem sikerült. Nem könnyen adom fel a dolgokat, ezért amikor mostanában valamelyik desszertből megmaradt 4 tojásfehérje, újra napirendre került nálam a Pavlova-kérdés. Rákerestem a neten és a találatok közül Dolce Vita Csokis pavolváját választottam, és csoda történt! Ilyen szépet és finomat én még álmodni se mertem!

Szándékosan nem változtattam volna rajta semmit, talán csak azt tudtam előre, hogy tetejét díszítő csokit mindenképpen lecserélem eperre, és meglocsolom az egészet narancslikőrős-epres sziruppal. Aztán hogy nem volt itthon porcukor, magam daráltam hozzá kávédarálóval, és mivel nem volt melaszos nádcukrom se, ami bár nem kötelező elem, nagyon izgatta a fantáziámat, gondoltam kirpóbálom az Ázsia-boltban vásárolt sötét malátámat. Nem tudom amúgy, mire is kell használni a malátát, kis kóstolás után eldöntöttem, csak egy fél evőkanállal teszek bele, mert rettenetesen keserű volt, de gondoltam, baj nem lehet, 3 evőkanál kakaó mellett nem fog feltűnni. Esetleg majd ráfogom, hogy "mélyíteni akartam a kakaó ízét" - ez még menőn is hangzik. Nyilván a cserealkatrészek nélkül is ugyanilyen jól sikerült volna ez a torta!

Valahol olvastam vagy hallottam, hogy a tökéletes tojásfehérje-habhoz legjobb az olyan fehérje, ami már állt egy-két napot a hűtőben, most betartottam ezt a szabályt is. És akkor jöjjön a recept:

Hozzávalók:

- 4 tojásfehérje (szobahőmérsékletű)

- 25 dkg porcukor (vagy kristálycukorból kávédarálóval házilag gyártott porcukor - egész más állagú)

- 2 evőkanál melaszos nádcukor (nem kötelező)

- 3 evőkanál kakaópor

- 1 evőkanál étkezési keményítő

- 1 evőkanál ecet (én most almaecetet használtam)

- csipet só

A tetejére:

- cukrozatlan tejszínhab jó keményre verve

- fagyasztott-felolvasztott, vagy friss eper, vagy más gyümölcs

- az eper levéből és narancslikőrből készített sűrű szirup

Előmelegítettem a sütőt 150 fokra. A tojásfehérjét a csipet sóval elkezdtem felverni, és amikor már kezdett kemény lenni kanalanként hozzáadtam a cukrot, amit előzőleg összekevertem a malátával. Közben (utasítás szerint) folyamatosan vertem, amíg nagyon-nagyon kemény lett, ehhez többször is ellenőriztem úgy, hogy kiemeltem a habverőt, és amikor már egyáltalán nem csöppent le róla a hab, akkor jónak ítéltem.

Amikor elérkezett végre ez a pillanat, belekevertem az ecetet, a keményítőt és a kakaóport is, először a habverővel alacsonyabb fokozaton csak úgy nagyjából, aztán kanállal jól eloszlattam mindenütt. A kakaóporba előzőleg belekevertem a keményítőt, hogy tuti egyenletesen el tudjam majd osztani a habban. A sütőlapra sütőpapírt raktam (elfelejtettem vékonyan beolajozni), és ide halmoztam a habból egy nagyjából 20 cm széles és 5-6 cm magas tortaformát. Betettem a sütőbe, a hőfokot azonnal csökkentettem 120 fokra, és így sütöttem 75 percig. A sütés közben nem szabad nyitogatni a sütőajtót, de amikor kész, résnyire nyitva hagyva kell kihűteni a tortát.

Tálaláskor a tejszínt kemény habbá vertem, ezt halmoztam a torta tetejére, ami ettől azonnal beomlott középen, de ez nem látszik! Eperszemekkel díszítettem és illatos narancslikőrös sziruppal csorgattam meg. A felét megettük egy ültő helyünkben, pedig én nem vagyok édesszájú, vagy az ufók elraboltak álmomban és átprogramoztak.

Ajánlom ezt a tortát Hédinek, aki habcsókimádó, Zsuzsinak és Marcsinak, aki csokiimádó, és amúgy minden édesszájúnak, mert nagyon édes, nagyon csokis, nagyon finom, ráadásul - amikor ilyen jól sikerül - azt is mondhatom rá, hogy könnyű elkészíteni. Ha vendégeknek készül, megsüthető előre is, mert a díszítőelemek nélkül, szobahőmérsékleten 2 napig eláll. Köszönet a jó kis receptért!

Meggyes máktorta

Ez az első igazi, azaz többszintes tortám, ami nem a kukában landolt!!! Nagyon örülök, mert anyu szülinapjára sütöttem, és nyilván be fog perelni a kompromittáló képekért, amelyeken látszik az a bizonyos szám a tetején, de ez nem az ő éveinek a száma, hanem mondjuk a szomszédé... A tortát Kiskukta blogjában találtam, és a tésztájába elhasználható 10 db tojásfehérje miatt akartam kipróbálni. Mielőtt nekiálltam volna a sütésnek, Moha meggyes máktortáját is áttanulmányoztam, és ott is fontos információkra bukkantam.

A hozzávalók felsorolása előtt fontos megemlítenem, hogy a legalapvetőbb hozzávaló a meglévőnél kétszer vagy uszkve háromszor több felület a konyhában, mert ez a torta igencsak helyigényes. A lapokat várakoztatni, sütni, majd hűteni kell, miközben a kétféle krémnek is valahol el kell készülnie, hűlnie kell. Tehát bármekkora konyhája van valakinek, biztos hogy még egyszer akkorára lesz szükség. Nagyon nehezen, de megoldottam ezt a feladatot lakáscsere nélkül. Kezdem a leírást.

Hozzávalók a tortalapokhoz:

- 10 tojásfehérje

- 30 dkg cukor

- 30 dkg mák

- 4 db 25 cm átmérőjű kör sütőpapírból kivágva

Kicsit gondolkodnom kellett a 25 cm-es kör előállításán is, mert nekem csak 23 cm-es tortaformám van, de abból legalább van kettő. Most ezeknek nem sok hasznát vettem. Végül 25 cm-es lapokat rajzoltam ki úgy, hogy a kapcsos forma karimáját kikapcsolt állapotban rajzoltam körbe.

Amúgy lehetne a lapokat 4 db tortaformában is sütni, de nem érdemes emiatt a torta miatt ilyen nagy költségbe verni magunkat, teljesen megfelelő a sütőpapírforma, mert a rajtuk elkent tojásfehérjehab, nem folyik le róla, remekül tartja a formáját. A papírt kicsit nagyobbra vágtam, hogy a mozgatáskor könnyebb legyen megfognom és felemelnem vagy áthúznom őket. Nagyon fontos viszont sütőlapokat vagy lapos tepsiket használni, hogy könnyebb legyen felhúzni rá és lehúzni róla a lapokat.

A tojásfehérjét csipet sóval felvertem, több részletben hozzáadtam a cukrot, és ezzel jó kemény habot vertem. Végül amennyire tőlem és a robotgépemtől telt, óvatosan belekevertem a darált mákot is a habba. A négy darab sütőpapíron igazságosan elosztottam és tortalappal szétterítettem a krémet a berajzolt határig, kábé 1 cm magas köröket kaptam. 180 fokos sütőben légkeveréssel kettesével sütöttem őket, míg szép színük nem lett.

Ez idő alatt nem mertem nekiállni még a mosogatásnak sem, mert nem tudtam, hogy nagyjából mennyi idő alatt sülnek meg a lapok. Az első előtt jó sokáig ültem, befelé bámulva az üvegablakon, mert a másodiknál jutott csak eszembe, hogy mérjem az időt. A második adag 15 perc alatt sült meg, az első nekem sokkal hosszabbnak, 20-30 percnek tűnt. Sütés után kihűtöttem a lapokat.

Hozzávalók a meggyes krémhez:

- 80 dkg friss vagy fagyasztott meggy, vagy 2 üveg meggybefőtt

- 60 gramm étkezési keményítő

- 1/2 kiskanál őrölt fahéj

- 1/4 kiskanál őrölt szegfűszeg

- 1 csomag vaníliás cukor

- 3 evőkanál cukor

- 3 dl víz (ha kell)

Szerintem érdemes ezzel a töltelékkel kezdeni, mert ennek a lehűtése tart a legtovább. A két forrásblog gondos áttanulmányozása után leírom mindhárom verziót, legalábbis ahogy én értettem. Nem volt azonban teljesen világos, hogy a meggy magozva, vagy maggal együtt legyen-e 80 dkg, de majd a későbbiekben kiderül mindenki számára, hogy teljesen mindegy.

Friss meggyből:

A kimagozott meggyet szűrőbe téve felfogjuk a levét, ha nincs 3 dl, akkor kiegészítjük vízzel ennyire. Ebbe lébe tesszük a cukrot, a fahéjat, a szegfűszeget és az étkezési keményítőt. Közepes lángon kevergetve besűrítjük, végül hozzáadjuk a meggyet is.

Befőttből:

Az elkészítés ugyanez, csak itt a befőttek levéből mérünk ki 3 decilitert.

Fagyasztott meggyből:

A fagyos meggyet feltesszük főzni, amikor kiolvadt, lemérjük a levét, ha ez nincs 3 dl, akkor annyi vízzel egészítjük ki, hogy annyi legyen. Hozzáadjuk a cukrot, a fűszereket, és együtt főzzük fel.
Mikor felforrt a keményítőt elkeverjük kb. 1,5 dl hideg vízben, majd a meggyes keverékhez adjuk, felforraljuk, lehűtjük.

Nálam ez úgy zajlott, hogy a mélyhűtőből elővett meggy összesen nem volt 80 dkg, csak csomagolással együtt valami 70 dkg. Beleöntöttem a lábosba, ekkor vettem észre, hogy egy része, nincs kimagozva, hát nekiálltam magozni, ezáltal megint csökkent a súlya. Magozás közben jöttem rá, hogy maggal együtt csak a cseresznyét szoktam eltenni... Nem gond, adtam hozzá egy fél citrom levét, hogy a jellegtelen cseresznyének kicsi ízt adjak. Ekkor elég savanyú lett a keverék, édesítettem egy zacskó vaníliáscukorral (mert nekem nincs vaníliakivonatom), és 3 evőkanál cukorral (elég lett volna kettő). Mielőtt cukroztam, lemértem a felolvadt gyümölcs levét, ami több, mint 4 deci volt, ezért ebből vettem el a keményítő kikeveréséhez 1,5 decit. Gyorsan betettem a hűtőbe, hogy ez visszahűljön. Amikor lehűlt, a kimért keményítőt csomómentesre kevertem ebben a lében, és beleöntöttem az addig jól elforralt fűszeres cseresznyés meggybe. Azonnal és igen erősen besűrűsödött; ekkor gondoltam rá először, hogy a kevesebb meggyhez kevesebb keményítő is elég lett volna, de szerencsére ezzel nem tudtam elrontani. Az erkélyre tettem ki hűlni és sokszor megkevertem, hogy gyorsítsam a folyamatot.

Hozzávalók a fehér krémhez:

- 3 dl tej

- 3 evőkanál búzadara

- 10 dkg vaj

- 7 dkg porcukor

- 1 csomag vaníliás cukor

A darát a tejben sűrűre főztem, és amíg hűlt, a szobahőmérsékletű vajat kihabosítottam a cukorral, végül a lehűlt tejbegrízt is hozzáadtam.

Ezt volt a legegyszerűbb elkészíteni, itt csak annyit hibáztam, hogy a vaníliás cukrot már az elején beleszórtam a tejbe, ezért igencsak kellett kevergetnem, hogy oda ne kapjon. Annyira örülök, hogy csak egy pici részen égett oda! Gyorsan hűlt, gyorsan lehetett haladni ezzel a töltelékkel.

Amikor a lapok nem égtek meg és nem törtek apró darabokra, amikor a meggyes krém nem volt cseppfolyós, hanem szépen kenhetőre sűrűsödött, és amikor a grízes töltelék nem vált kőtömbbé, akkor éreztem, nekiállhatok a torta összeállításának.

Összeállítás:

A tortatálra tettem az egyik legkevésbé csinos lapot, rákentem a meggyes krém felét. Ezután kiválasztottam a következő lapot, és ezt ráhelyeztem, majd megkentem a grízes krémmel. Jöhetett a következő lap és erre a meggyes krém másik fele. Az egészet befedtem a negyedik lappal, folpackkal letakartam és betettem éjszakára a hűtőbe.

Itt már tényleg csak annyi történt, hogy bár a lapokról kicsit nehéz volt a sütőpapírt úgy lehúzni, hogy ne sérüljenek meg, de sikerült, és kizárólag csak az utolsó, a legfölső lap repedt el, nyilván azért, mert csak az látszott egyedül a négy közül.

A hűtőből elővéve a tetejét porcukorral meghintjük (ez legalább kicsit elfedi a repedést), és átnyújtjuk az ünnepeltnek.

Három tojásfehérjém volt a mélyhűtőben, innen indult ez a tortasütési hadművelet, ezeket szerettem volna csupán feldolgozni, mert nem szeretek kidobni semmit. Néhány hozzávaló beszerezése és kétóra munka után összeállt a torta. Nem lett volna egyszerűbb kidobni azt a három tojásfehérjét? De nem ám! Mindenkinek nagyon ízlett a végeredmény (még Tomának is!), bár Mazsi csak a tölteléket ette ki a lapok közül, mert a mákot nem szereti, de legalább Ercsi megehette meghagyott lapokat, mert ő meg a tölteléket nem szereti, viszont a mákot imádja. Viki, miután befalt egy hatalmas szeletet, a maradék fél tortát becsomagoltatta magának. Ilyen tökéletes családom van nekem! :-)

Amikor legközelebb csinálok ilyen tortát, Toma ötlete alapján egy citromos mázzal fogom azt bevonni. Nahát akkor, boldog szülinapot, Mama és Tata!

Ezen a képen látható Új-Cucu, amit (vagy akit) Tomától kaptam szülinapomra. Az egész gépet alkatrészenként rakta össze nekem, és már egy ideje ezzel írom a blogot is. Imádom, mert nemcsak gyönyörű, hanem gyors és halk is!

Erzsi néni máglyarakása

Bár már szerepel a blogon egy máglyarakás Csincsilla által bejegyezve, leírom azt a változatot is amit Erzsi néni szokott sütni. Úgy gondolom, ez a süti is "ahány ház, annyi szokás", hiszen Erzsi néni minimálisan másképp készíti mint Csincsilla és nyaralásunk alatt Sopronban is nagyon finomat ettem, ott például mézzel készült De nekem akkor is az a kedvencem, amit Imi keresztanyuja süt. Mielőtt Vépre utazunk, mindig megkérdezi, hogy mivel várjon minket, és ilyenkor általában nem marad ki a válaszunkból a máglyarakás. :)


Hozzávalók:
- 8 szikkadtabb zsemle
- 5 tojás
- kb. 7 dl tej
- reszelt citromhéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 5-7 db alma
- cukor
- darált dió
- baracklekvár


Az almákat meghámozzuk, lereszeljük, megcukrozzuk és állni hagyjuk. A cukrozásnál vegyük figyelembe, hogy mennyire édes az alma!

A tojásokat kettéválasztjuk. A sárgáját habosra keverjük 5 evőkanál cukorral, a vaníliás cukorral és a citrom reszelt héjával. Folyamatos keverés mellett apránként hozzáadjuk a tejet is.

A zsemléket felkarikázzuk, belehelyezzük egy mély tálba és nyakon öntjük a keverékkel. Jól összeforgatjuk és állni hagyjuk, hogy magába szívja az összes tojásos-cukros tejet.

Kivajazunk egy kisebbfajta tepsit és beleterítjük a zsemlék felét. Ezt megkenjük baracklekvárral, megszórjuk darált dióval. Befedjük a másik adag zsemlével. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 5 percig sütjük.

Amíg sül, a közben levet eresztett almát kicsavarjuk. Kihúzzuk a sütőből a tepsit, a süteményt beterítjük az almával és további kb. fél órán keresztül sütjük.

A tojásfehérjét kb. 2 evőkanál cukorral gőz felett (vizet forralunk egy lábasban és miközben forr, ráhelyezünk egy egy számmal kisebb lábast, benne a tojásfehérjével) kemény habbá verjük. Állítólag ez a titka annak, hogy ne essen össze a tojásfehérjehab. Az almarétegre simítjuk a habot és 130-140 fokra visszavesszük a sütőnk hőmérsékletét. Ezután már csak szárítjuk-pirítjuk a tojásfehérjét.

Langyosan, hidegen, másnaposan, harmadnaposan (ha még marad addig) mindenhogyan finom.


Erzsi néni szerint ez most nem sikerült - de ő mindig mindenre ezt mondja és olyan finomak a sütijei, hogy csak úgy faljuk - mert nem pirult meg eléggé a hab. Én ezt a hiányosságot nem vettem észre, csak ettem és ettem és ettem...

Habszelet

Miután fánkmérgezést kaptunk, ezzel a sütivel folytattuk édességhiányunk kielégítését. Anyuéknál ez a kettő követi általában egymást, hiszen a habszelet a fánkhoz fel nem használt tojásfehérjéből készül. A süti receptje Lajos Mari-Hemző Károly Sütemény és torta című könyvében található meg, alcíme pedig ez: "maradék tojásfehérje hasznosítására".


A neve alapján egy könnyű süteményt képzelnék el, pedig inkább a püspökkenyérre vagy gyümölcskenyérre hasonlít a tésztája. Összetételében nagyjából hasonlít is Csincsilla gyümölcskenyerére, csak itt nem bögre a mértékegység.

Hozzávalók:
- 6 tojásfehérje
- 160 g porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 80 g vaj
- 160 g liszt
- 1 citrom reszelt héja
- 30 g mandula (vagy dió, mogyoró)

A tojásfehérjét kemény habbá verjük, óvatosan, kanalanként belekeverjük a cukrot, az olvasztott, kihűtött vajat, a vaníliás cukrot, a citromhéjat, a darált mandulát (mogyorót, diót), végül apránként a lisztet.

Kivajazunk, kilisztezünk egy őzgerinc- vagy tortaformát, belesimítjuk a masszát. Előmelegített sütőben, gyenge tűzön (130-150 fok) inkább szikkasztjuk mint sütjük kb. 45-60 percig. Ha a teteje repedezni kezd és szép világosbarna színű, elkészült, de inkább hústűvel győződjünk meg róla, hogy a belseje is teljesen átsült.

A formában hagyjuk kihűlni és vékonyra szeleteljük. Nagyon sokáig friss marad, ha jól záródó dobozban vagy alufóliába tekerve tároljuk.
Itt pedig apu látható az elkészült sütivel a karácsonyra ajándékba kapott kötényében. Ezzel bizonyítva azt, hogy használja is. :)

Szív alakú tortaformában sütötte meg a 15 (!) tojásfehérjéből készült sütit, biztos azért, mert beleadta szívét-lelkét. :) A habszelet ugyanis az ő feladata szokott lenni, míg a fánk sütése anyué.
Andinak pedig innen üzenném, hogy a fotókkal nem csak ő szokott bajlódni. Én kb. 20 db-ot készítettem erről a sütiről és mindössze ez a 2 lett használható.

Gyümölcskenyerek

Még a múlt héten sütöttem, mert ebben a hidegben állandóan kell valami házisüti, a reggelimhez, meg a délutáni kávémhoz. Ha meteorológiai előrejelzésnek tekinthető a folyamatos hájpárna-növelési ingerem, akkor kb. májusban lesz egy kicsit jobb idő. Addig pedig enni kell, keményen, nehogy megfagyjunk.
A fagyasztó megint tele volt tojásfehérjével, ilyen-olyan dobozkákban és zacskókban, és persze fogalmam sem volt a darabszámról (mert amikor elteszem, nem írom rá, mert elfelejthetetlen, de aztán persze minden kihullik az fejemből). Általában F. Nagy Angélának az egyik püspökkenyerével szoktam elpusztítani őket (mármint a tojásfehérjéket), de most túl sok volt, meg tényleg fogalmam sem volt a darabszámról.
Kicsit kotorásztam a neten, és elég gyorsan belebotlottam Évának ebbe a remek receptjébe. Rengeteg tojásfehérjét elnyel, meg minden más maradék egyebet is:) És nem kell hozzá tudni, hogy hány fehérjét is találtam.

Hozzávalók:
- 1 bögre tojásfehérje
- 1 bögre porcukor (felet tettem bele)
- 1 bögre liszt
- fél kávéscsésze olaj (helyette 5 dkg olvasztott vajat használtam)
- mindenféle aszalt cucc és magok, ez-az, szabadon kezelve:)

A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, hozzáadjuk a cukrot, tovább verjük, utána megy bele a liszt meg a mindenféle gyümölcsök és magok (keverjük össze őket egy külön tálban előtte, így egyenletesebben fognak eloszlani a süteményben). Kipapírozott hosszúkás formába öntjük, 200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Nekem olyan fél óra alatt sültek meg.

Két változatot csináltam. Az egyik volt a hagyományosabb (jobbra), sima finomliszttel, porcukorral, jó nagy marék aszalt és aprított sárgarbarackkal, és szintén egy nagy marék csokicseppel. Amikor megsült, még forrón megkentem sárgabaracklekvárral, és megszórtam egy kis porcukorral.
A másik kicsit reformabb volt, Ezékiel-lisztet használtam hozzá, cukor helyett egy evőkanál fruktózt, és néhány csepp sztíviát. Durvára aprított dió, majdnem egészben hagyott mogyorószemek, és jó nagy marék kandírozott gyümölcs került bele.

Mind a kettő nagyon finom lett, szerintem holtverseny. És elronthatatlan a recept.

Kókuszos habcsók (Hédinek:))

Évek óta reménytelenül próbálkozom a habcsókkal. Főleg ilyenkor, karácsony tájékán. Van, amikor ehető, van, amikor ehetetlen, de mindig elviselhetetlenül ronda. Szóval nem csak Andi ragadott habverőt, én is sokat gondolkodtam. De nincs tuti receptem. Kipróbáltam már sokféle elkészítési módot, úgy látszik, másnak bárhogy csinálja, gyönyörű habcsókjai lesznek, hát, ez nekem nem megy. Fényévnyi távolságokra botorkálok a tökéletes habcsóktól. De ezentúl dokumentálom a próbálkozásaimat:)
Bár nagyon ízlett az Andi-féle mogyorós-csokis habcsók, ezeket a hozzávalókat túl drágának találtam a kuka számára, szóval maradtam a szimpla épp hogy egy kicsit kókuszos változatnál, azzal az elképzeléssel, hogy úgyis rengeteg a tojásfehérjém, ha ez sikerül, akkor összedobok egy másik, mogyorósított változatot is (de tegnap este két hatalmas pizza kapcsán kivégeztem a sütőmet, szóval egy darabig nem lesz gond, hogy mit süssek, először csak bűzölgött – műanyag –, aztán pukkant egy hatalmasat viszonylag nagy fényeffekttel:), és rögtön le is vágta a konyhai biztosítékot). Tehát mostanában nem dobok össze másik változatot.
A receptet Tündérnél találtam, nagyon ígéretesnek tűnt.

Hozzávalók:
- 4 tojásfehérje (pihentetett)
- 20 dkg kristálycukor
- egy marék kókuszreszelék

A tojásfehérjéket néhány napig hagyjuk békésen ácsorogni a hűtőben, majd a sütés napján vegyük elő, és hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni. Kezdjük el felverni, és közben folyamatosan adagoljuk hozzá a kristálycukrot. Így a cukorral sokkal lassabban fog felverődni kemény habbá, de türelem, szép, fényes, tényleg kicsit nyúlós habot kapunk. A végén óvatosan hozzákevertem a kókuszreszeléket, nem túl sokat, hogy ne nagyon változtasson az állagon.
Utána habzsákba töltöttem, és szilikonlappal bélelt tepsikbe nyomtam. A sütésnél igyekeztem betartani a recept előírásait: 180 fokon 3-4 perc, 150 fokon 5 perc, 80-100 fokon amíg el nem készül (nekem ez olyan 15-20 perc volt még).
Volt már sokkal rosszabb is, de hát ez sem az igazi. Nyilván megbízhatatlan a sütőm (illetve volt). Mindenesetre nem lett rossz, ízre finom. De nem tetszik, hogy bebarnult, meg a fényképen is látszik, hogy itt-ott berepedezett. Az alakját viszonylag megtartotta. A kutatómunka folytatódik.

A bónuszkép: Norcika (Andival közös cicánk volt), pici, összedrótozott állapotában, illegális helyen tartózkodván. És azért pont itt, mert édességhez édességet, habkönnyűt, csinosat (picit töröttet:).

Habcsók Hédinek

Amikor megláttam ÉDESEMnél ezt a habcsókot, Hédi jutott eszembe, neki akartam azonnal elkészíteni. Valahol azt írta, hogy örök és elérhetetlen álma a habcsók, segítsünk neki egy jó recepttel. Én nem vagyok oda érte, de Hédi kedvéért megsütöttem, mert elég különlegesnek találtam egy habcsókimádó számára, és láss csodát, tökéletesen sikerült minden darab. Legalábbis a munkahelyen az elégedett sóhajokból, a gyors fogyásból ezt szűrtem le. Nyugodtan kipróbálhatja bárki, különösen Hédi.

Az igazi neve persze nem habcsók, nanem Espresso meringue, jól is hangzik, elegáns is, tehát mindenképpen erre a blogra (is) való!

Hozzávalók:

- 4 tojásfehérje

- egy csipet só

- 1 csésze (250 ml) kristálycukor

- 25 g étcsokoládé, finomra vágva (szerintem én véletlenül 250 gramm nem olvadós csokicseppet használtam, de nem zavart senkit a túúúl sok csoki)

- 150 g mogyoró apró darabokra vágva (10 deka volt itthon)

- 1 evőkanál instant kávé

- 2 evőkanál kukoricakeményítő

Szívem szerint a hozzávalók sorába írnám még a jó erős robotgépet is, amivel könnyedén fel lehet verni 4 tojásfehérjét, de nyilván az csak egy vágyálom, hogy mindenkinek legyen ilyen. Nekem van, tehát miután 150 fokra előmelegítettem (gyönyörű új) sütőmet, egy csipet sóval először lágy habbá vertem a tojásfehérjéket, majd részletekben hozzáadagoltam a cukrot, amíg - a recept előírása szerint - opál fényű, kemény hab nem lett belőle. Ráöntöttem a csokicseppeket, a mogyorót, a kávét és a kukoricakeményítőt, és egy kanállal belekevertem a masszába. Evőkanálnyi adagokat szaggattam a sütőpapírral borított lemezre és 30 percig sütöttem. Kívül ropogós, belül krémes habcsókokat kaptam.

Hédi! Jellemzően én csupán ezzel a habcsókrecepttel tudom azt kifejezni, hogy drukkolok neked! :-)

Fehérjefaló sajtlepények

Nagyon tetszik az elnevezés, de nem én vagyok a keresztanyuka, hanem kicsi Vú, akitől pár hónappal ezelőtt lementettem ezt a receptet. Azért keltette fel az érdeklődésemet, mert rengeteg tojásfehérjém van nekem is a mélyhűtőben, amit jó lenne valamire értelmesen felhasználni. Így hát a mai nap lett ennek a kísérletnek a napja. Márton-napi libát pedig akkor fogok enni, ha végre nem felejtem el megkóstolni a Csincsillától kapott ludaskásámat, azaz holnap. Ezt annyira várom már!

Hozzávalók:

- 1 tojás
- 6 tojásfehérje
- 4 ek. zsemlemorzsa
- 10 dkg reszelt parmezán (nálam 5 dkg)
- 10 dkg reszelt trappista v. gouda (nálam 15 dkg)
- só
- fehérbors
- fokhagyma

- olaj a sütéshez

A tetejére: fokhagymás tejföl, reszelt sajt, ketchup, majonéz, stb.

A tojásfehérjéket felvertem kemény habbá, majd egy másik tálban az 1 db egész tojást alaposan elkevertem a sóval, borssal (fokhagymát elfelejtettem), és a 4 evőkanál zsemlemorzsával. Ezután egy fakanál segítségével óvatosan hozzákevertem a reszelt sajtokat, váltakozva a keményre vert tojásfehérje-habbal. A masszából egy serpenyőben kevés olajon kicsi lepénykéket sütöttem.

Tálaláskor megkentem fokhagymás tejföllel, a gyermeknek pedig feldíszítettem még ketchuppal, majonézzel, sajttal, de bármit tehetünk rá (akár sonkát, vagy egy szép szelet rántott húst!), lényeg, hogy megegye! Az én fiam még meg is dicsérte a végeredményt és annyiban igaza volt, hogy jó sok majonézzel még számomra is ehetővé tehető ez a vacsi.

Összegezve: nekem nem ízlett, sajnáltam a sok sajtot, viszont előnyére lehet mondani, hogy elhasználható vele jó sok tojásfehérje, hogy gyorsan elkészül, kevés a mosogatnivaló utána és hogy a gyereknek tulajdonképpen, összességében ízlett a dolog. Azt mondta, olyan, mint egy lángos. Ezért érdemes kipróbálni nektek is, aztán továbbfejleszteni. Különleges mártogatókkal, szószokkal, érdekes ízű, egyedi öntetekkel egyszer-egyszer biztosan jól el lehet adni otthon vacsorára. Ha nagyon muszáj...

Illatos-omlós csirkemell édes-csípős szósszal

Egyik fogadott tesóm, Segebaga, közös üzleti ügyünk végén egy gyönyörűséges kétszemélyes kínai étkészletet ajándékozott nekem (amiért még számolunk!). Ez két evőpálcikából, pálcikatartóból, két bambusz alátétből és két gyönyörű tálkából áll. Toma azonnal lecsapott rá, ez "kelengyéje" egyik értékes darabja lesz, de megengedte, hogy legalább egyszer használjam, amikor is bemutatom mindenkinek a blogban. Vagyis így: a Blogban. :-)

Évek óta őrzök egy jó kis kínai receptet, amivel majd egyszer megleplek benneteket, de épp most egyik kedvencem, a bohóckohnyha Danija feltette ezt az igen könnyű elkészítésűnek ígért receptet és én neki is álltam. Tényleg nagyon gyorsan elkészül, főleg ha ez a sorrend: rizsfőzés, mártogatókészítés, hússütés. És valóban nagyon finom lett, annyira, hogy Tomának kétszer kellett szednem majdnem mindenből, holott azt hittem, a mártogatót meg se fogja kóstolni. Na ja, ha az étkészlet profi, még ő sem tud ellenállni.

Amíg a rizs főtt, összeállítottam a mártást, ezekből az összetevőkből:

- 1 dl ketchup (én a házi ketchupomat használtam),

- 0,25 dl balzsamecet (ehhez a mártogatóhoz inkább a barna balzsamecetemet választottam:-)),

- 0,25 dl méz,

- másfél evőkanál szójaszósz (sötét szójaszósz, ha lehet),

- 1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér (nem őröltet, hanem a Marcsitól kapott, olajban eltett reszelt gyömbérből tettem egy kávéskanállal),

- 1 gerezd fokhagyma reszelve,

- 2 szál újhagyma felkarikázva

A fenti hozzávalókat kézi habverővel összekevertem egy tálkában, aztán még Dezső unokabátyám speciális csípős fűszerkeverékéből is tettem bele egy csipetnyit. Nagyon finom, nagyon fűszeres, izgalmasan sötét mártás lett belőle. Mivel először használtam ezt az új gyömbéremet, nem tudtam, mennyit tegyek, s egy kicsit túl sok lett, de nem baj, remélem a gyömbér állítólagos szerelmi hatóerejét legalább egyikünk hasznosítani tudja majd.

A csirkefalatok hozzávalói 2 személyre:

- 1 filézett csirkemell csíkokra vágva

- 2 tojásfehérje

- 2 evőkanál étkezési keményítő

- só, bors, liszt, kínai ötfűszerkeverék

- olaj a sütéshez

Amikor a rizs megfőtt és a mártás is elkészült, a csirkemellet csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam, megszórtam egy evőkanálnyi liszttel és alaposan összeforgattam. (Ha nagyobb adagot készítenék, úgy csinálnám, hogy egy tányérban egy kis lisztet összekevernék sóval, borssal, s ebbe forgatnám belle a húsdarabokat.) A tojásfehérjéket kézi habverővel jól elkevertem az étkezési keményítővel, majd ezt is sóztam, borsoztam, sőt szórtam bele kínai ötfűszer-keveréket is. A húscsíkokat belemártottam a tojásfehérjés keverékbe és bő forró olajban aranybarára sütöttem őket.

Legközelebb a húst előző éjszakára be fogom pácolni fokhagymás tejbe, amitől még különlegesebb és omlósabb lesz, de így is tökéletes volt!

Tálaláskor egy nagyobb tányérra tettem egy adag illatos-omlós csirkemellet, kis tálkában pedig mellétettem a rizst és egy másikban a mártogatót. Nagyon finom lett! Toma az egészet ügyesen a pálcikákkal fogyasztotta el.

Szépséges új készletemet is bemutatom: az alátétet, az evőpálcikát tartóval és a rizsestálkát, amik nagyon szépek, örülünk neki nagyon! A receptnek pedig azért is örültem különösen, mert végre sikerült egy adag tojásfehérjét elfogyasztanom a mélyhűtőből. Az ilyen ötletekre bármikor vevő vagyok, van is még egy receptem raktáron, amivel remélem hamarosan előrukkolok.