Eszpresszó-tonik jegeskávé - és ismerkedés a ChatGPT-vel

Fotó és képszerkesztés: Toma

Ez Toma kedvenc kávéja. Mostanában többször találkozunk külső helyszínen, mint itthon, mert elvesztettem a főzési önbizalmamat. Újabban (nagyjából az egész idei évben, plusz tavaly) nem sikerült semmi, amit a vendégeimnek készítettem, nem tudom, mi lehet az oka. Részletezhetném a kajaügyileg elrontott vendégségeket, de mindig lehurrognak, hogy csak képzelődöm. Jobb, ha ezt hagyjuk inkább. 

Szóval Tomával külső helyeken találkozunk, és többször láttam már, hogy ilyen kávét rendelt. Ott még nem kóstoltam meg soha, eleve nem értettem, hogy lehet meginni egy keserű üdítőbe öntött keserű kávét, de azért felkészültem rá, hogy ha erre jár, egy ilyen különlegességet kipróbálnék, tehát megtettem a szükséges lépéseket: vettem tonikot. És ma kipróbáltuk! Nekem bejött, bár nem tudnék egy ekkora adagot meginni belőle, de nagyon érdekes íze van, egyáltalán nem rossz. Sokkal jobb, mint képzeltem.

Ezt már én szerkesztettem egy kicsit, hátha sikerül olyan jó képet csinálni

Megcsinálta magának az egészet: első lépésként főzött egy jó erős eszpresszót. Talán ehhez pont jó lett volna egy adag cold brew kávé, de nem volt most itthon, mert váratlanul jött látogatóba a kisfiam, nagyjából ahogy szokott (előző nap szól). Aztán kitöltött a pohárba kb. 2 deci jó hideg tonikot, beletett egy nagy marék jeget, és a forró kávét ráöntötte a tetejére. Annyira jól nézett így ki a kávéja, és aztán amikor összekeverte, és ezt sajnos már nem fotóztuk le, mert rávetettük magunkat és kóstoltuk, szóval amikor összekeverte, gyönyörű kávéhab keletkezett a tetején. A jég egyébként majdnem végig kitartott, amíg itta. 

Izgalmas napunk volt, mert szokás szerint megjavított mindent, ami a számítógépemmel kapcsolatban felmerült az utolsó látogatása óta (folyton üzenget, és valamilyen döntést vár tőlem, annyira idegesít), aztán megkértem, hogy tanítson meg a ChatGPT használatára. Azzal kezdődött, hogy be kellett jelentkezni ebbe az izébe, és aki ismer, tudja, hogy soha sehova nem jelentkezek be, ha lehet. De most mire tiltakozhattam volna, Toma már be is jelentkeztetett. És utána jött a játék! És mert nem tudtuk Tomával eldönteni, hogy a Holstein-szelethez, amit terveztem ebédre, milyen köret legyen, megkérdeztük a ChatGPT-t, aki vagy ami, nagyon részletes választ adott, el voltam tőle varázsolva:

Lehet, hogy hazudós (ez volt eddig a véleményem róla), meg lehet, hogy elveszi majd a munkámat (ezért haragudtam is rá), de most annyira jó érzés volt, hogy ilyen komolyan vette a kérdésemet. És meglepett, hogy milyen jó a helyesírása! Viszont szerettem volna, ha nem rizsázik, hanem konkrét választ ad, úgyhogy újabb kérdést intéztem hozzá:

Ez nagyon vicces! Persze megfogadtuk a tanácsát, és petrezselymes krumpli lett a Holstein-szelethez. A 6-os pontban ajánlott uborkasaláta is megvolt, de azt már eleve így terveztem, ebbe nem is hagytam beleszólást. Őrület ez a technikai fejlődés amúgy!

Előételnek pedig ezt a kis mediterrán tálat készítettem, ezzel vártam a rendszergazdámat:

Gondolom, minden felismerhető, de azért leírom mik vannak a tálon (11 óránál indulok): olajban eltett aszalt paradicsom, füge, Olgi koktélparadicsomja, fetasajt, kaliforniai paprika, Prosciutto, ez ismétlődik néhányszor, és középen mandulával töltött olajbogyó (aldis). Megkóstoltuk a kovászos zöldségeket is, a répa bejött Tomának, a paradicsomnak még kell egy kis idő.

A mai cuki lehetne az a picike gyerekgyíkocska, aki az erkélyem esőterelő átlátszó műanyag tetején rohant (tehát mi alulról láttuk őt), majd hirtelen átugrott a szomszéd erkélyre. Amikor meg lekísértem Tomát, pont előttem futott át, hogy eljusson a kiskertbe. Olyan gyors volt, hogy nem lehetett lefotózni sehogy sem.

Dalgona kávé

Itt egy újabb jó kis nyári jegeskávé-próbálkozásom, a dalgona kávé. Állítólag ez az új őrület, de én teljesen véletlenül találtam róla egy receptet a neten. Mindenhol azt írják, neszkávéból kell csinálni, de nekem ilyenem nincs, ezért rákerestem a neten, hátha találok olyan receptet, amiben rendes kávéból készítik, de nem találtam. Nem baj, én akkor is a cold brew kávémat használtam hozzá. Igaz, nem lett olyan kemény a hab, mint másoknak, de nekem így is tetszett.

(Erről az "új" őrületről azóta kiderítettem, hogy Koreából vagy Kínából indult, és a karanténidőszak alatt volt új őrület, nem most. Na, hát ennyire naprakész vagyok!)

Szerintem ez a kávé a kapucsínó párja, csak pont az ellentéte: itt nem a tejet kell habosítani, hanem a kávét, és nem melegen kell inni, hanem jéggel. Legalábbis én azzal ittam.

Hozzávalók, ahogy mindenhol megadják:

• 2 tk neszkávé
• 2 tk cukor
• 2 tk meleg víz

Hozzávalók nálam:

• 2 tk cold brew kávé
• 2 tk cukor
• 2 tk hideg víz

Ebből így nagyon kevés hab lett, úgyhogy kiegészítettem még kb. fél deci cold brew kávéval és 1 teáskanál cukorral. Kicsit sokalltam a cukrot, de nem mertem nagyon lecsökkenteni, hátha emiatt majd nem habosodik-krémesedik.

Az ikeás tejhabosítóval felhabosítottam a kávét egy pohárban addig, amíg kivilágosodott és krémes nem lett. Szerintem tök jól sikerült. 

Aztán egy szép pohárba hideg tejet öntöttem, tettem bele jégkockákat és a tetejére kanalaztam a kávéhabot. Borzasztóan édes volt! De fotózás után összekevertem őket, és úgy már fincsi lett.

Másnap kipróbáltam, hogy elektromos habverővel tudok-e keményebb habot verni, és sikerült, de ez meg nem lett annyira krémes, mint a tejhabosítós változat. Mutatom is:

Szóval olyannak kéne lenni, mint a tojásfehérjehab, és miután rákerül a tejre, akkor meg úgy kéne kinéznie, mint egy habcsók. További kísérletezés várható.

Ilyen egy igazi habcsók, aki miatt az egész bejegyzés született:

Én meg nehezen bírom a meleget, ami a múlt heti fincsi lehűlés után jött. Máris 27,9 fok van a lakásban, és még melegszik estig. Csincsilla mondta, hogy ne nyafogjak ezen, nála 30 fok van. Jó, de ő még nem tudja, hogy egy nyugdíjas embernek a szervezete mit bír elviselni. Majd megtudja! (Ráadásul itt a panelban éjszakára se hűl le egy idő után.)

Jegeskávé cold brew (hidegen áztatott) kávéból

Életem két legjobb kávéját Csincsillánál ittam, és igen, ez pontosan az, aminek látszik: szeretném meghívatni magam újabb kávékra. Egyszer Pomázon kaptam egy isteni kávét, egyszer meg Szentendrén. Nála úgy készül, hogy kézi darálóval frissen darálja a kávét, aztán valahány fokos vízzel leönti, és azzal az ikeás szerkezettel átszűri. Legutóbb, mikor Tomával voltunk árvácskás kutyasétáltatáson, akkor jegeskávét kaptunk, hát az valami isteni volt. Óriási jég volt benne, nyilván azért, hogy ne olvadjon gyorsan és ne hígítsa, csak hűtse a kávét. Én is direkt csináltam óriási jegeket az új kávékísérleteimhez. 

Amikor a hidegen áztatott teákat tanulmányoztam a neten, akkor akadtam rá egy cikkre, amiből kiderült, hogy ugyanezt kávéval is meg lehet csinálni. A cold brew kávé csak annyi, hogy durvára darált kávét 12-18 órán át kell áztatni, majd kávéfilteren keresztül leszűrni. Egy kávékoncentrátumot kapunk így, amit 1:1 arányban kell hígítani vízzel, én 1:1:1 arányban kávé-víz-tej keveréket készítettem. Cukorral édesítettem, de jó lesz már cukorszirupot főzni, mert hamarosan jönnek az alkoholmentes koktéljaim, és azokhoz is szirup kell. Ehhez is jobb lett volna, mert nem olvadt fel minden cukor.

Hozzávalók:

• 8,5 dkg durvára őrölt kávébab (3/4 bögre egész kávébab)
• 750 ml víz (3 bögre víz)

Még jó, hogy kaptam Micikétől olyan kávédarálót, ami nem égeti meg a kávészemeket, és állítható, hogy milyen finomságúra darálja a kávét. Terveztem betenni egy videót, de nem készült el, majd pótolom mindenképpen. Addig is, hogy el tudjátok képzelni, pont olyan, mint gyerekkoromban a boltokban az a nagy kávédaráló, csak ez kicsike. Fölül betöltöm a szemeskávét, megnyomom a gombot és alul kijön egy tartályba a darált kávé. És nincs megégve! És isteni daráltkávé-illat van!

Tehát megdaráltam a kávét, beletettem a 800 ml-es befőttesüvegembe, ráöntöttem a vizet és összekevertem. Hagytam 5 percig ülepedni és újra összekevertem. Ekkor érdekesen felhabzott. Már nagyon kívánatos itt is:

Lezártam, betettem hűtőbe. Másnap, amikor felébredtem, összeállítottam a szűrőszerkezetet: alulra került egy kancsó, rá a lekváros tölcsérem, aminek nagyobb a nyílása alul, mint az általános tölcsérnek (próbáltam azzal is, de eldugult az a kis lyuk egy idő után), majd a tölcsérbe ment a kávéfilter, abba pedig a kávé.

Amíg az első kávémat megittam reggel, addig ez szépen lecsöpögött. A második kávém már a cold brew kávéból készült jegeskávé volt. Ennyi kávékoncentrátumom lett:

A hűtőben 2 hétig is eláll, így bármikor lehet isteni jegeskávét készíteni. (Vagy valami mást, ami nemsokára következik...). Tényleg nagyon finom a cold brew kávé, de még mindig Csincsilla kávéja vezet.

Tesómnak meg lett egy látogatója egyik nap. Odarepült az erkélyen a petúniára, és azonnal aludni kezdett:

Egy jó darabig így maradt, ahogy a képen látható, aztán egyszerűen elment. Meg szokott jelenni máskor is, de még sosem csicsikált. Lehet, hogy bulizott éjszaka, és reggel nem kapott jegeskávét. Én kicsit aggódtam, hogy hátha zokog, mert mondjuk kirúgták a munkahelyéről, de tesóm biztos benne, hogy alszik. Nagyon elfáradhatott, kávé kell neki!

Kávétorta

Már írtam, hogy ezzel gyötröm a családomat már egy ideje, mármint a kávétortával. Az első majdnem tökéletes volt, de valamiért nem tudtam lefényképezni. A második a fenti képen látható, az az igazi kanalas verzió volt, a világért sem szilárdult meg még egy kicsit sem a krém, sőt, mintha pillanatról pillanatra rogyott volna össze:) Megint annyira fiatalnak éreztem magamat, miközben evőkanállal adagoltam a családnak. Aztán jött a húsvéti harmadik változat, szerintem az már egész jó lett.

Pont tökéletes állagú lett a krém, annyira szilárd, hogy szépen megáll, lehet szeletelni, de nem gumi, nem rugós, hanem finom puha, ahogy kell. De a fázisfotókat a 2. számú alanyról készítettem, szóval mindenki próbálja meg összerakni magának:) Mi így küzdünk az alchejmer ellen:) Ja, és finnországban van a házi fotósom, azért ilyen vacakok a képek. Majd jön Rebeka meg a nyár, és javulni fognak. Maybee.

Először is sütöttem egy nagy, vékony piskótát, 3 tojásból.
Hozzávalók:
- 3 nagy tojás
- 3 kanál cukor
- 3 kanál liszt
- majdnem egy kanál kakaó

A szokott primitív, de nagyon bevált módszerrel, a három tojás egyben megy a robotgép táljába, és a cukorral együtt (időnként teszek bele egy csipet sót is) legalább öt percig verem a habverővel, maximális fokozaton. Átmegy szép halványsárga habtengerbe, nagyon-nagyon megnő a térfogata. Ekkor fejet váltok, és a keverővel beledolgozom a lisztet, alacsony fokozaton, ekkor persze visszaesik a térfogata, de nem vészes. A sütőt már előmelegítettem (annak a bekapcsolásávaln indul a piskótaprojekt), sütőpapírt terítek a legnagyobb tepsibe, rásimítom a tésztát, lapos (!) fakanállal kihúzogatom a széléig (mert magától nem mászna el odáig), és mehet a 180 fokos sütőbe, olyan tíz percre, de látni rajta, amikor megsült.
Persze mindig faxnizom valamivel, az 1-es és a 2-es számúnál elfeleztem a tésztát, a felébe kakaót tettem, és bocikát raktam belőle a papírra (mert akkor majd olyan muris foltosak lesznek a szeletek). Persze nem tudok nektek megmutatni, mert nincs belőlük vágott képem. A 3. számúnál a változatosság kedvéért (de azért a legfontosabb tényező mégiscsak az volt, hogy totál kifogytunk otthon a kakaóból) egy nagy marék csokicseppel szórtam meg a piskóta tetejét (nekem egyébként ez jött be a legjobban).
Ha megsült a tészta, akkor a tepsire teszek egy nagy sütőpapírt, arra a rácsot, aztán pofára fordítom az egész rakatot. Így rácson hűl, de mégis le tudom szedni a fenekéről a papírt, és nem fog beleragadni a rácsba sem (sok keserű csíkosan odaragadt próbálkozás áll e mögött).

Ezt hagyom teljesen, de teljesen kihűlni, de bőven lesz rá ideje, amíg molyolok a krémmel. Most kihagynám az egyes számút, mert nem emlékszem rá annyira pontosan, a kettes számút, mert folyt, maradok a hármas számúnál, mert az volt a tuti.

Hozzávalók a krémhez:
- 3 evőkanál neszkávé
- kevés víz

- 3 dl tej
- 3 tojás sárgája
- 2 evőkanál liszt
- 5 dkg fehér csoki
- némi cukor
- 1 vaníliás cukor

- 3 dl tejszín
- 20 puha dkg vaj
- 1 zacsi Zselatin Fix

Nagyon erős neszkávét csinálok forró vízzel (tényleg csak épp annyival, amennyiben fel tudom oldani a neszt). És persze jó legyen az a neszkávé, mert az adja a fő ízt. Lehet főtt kávét is besűríteni, de nekem az nincs. Mármint főtt kávém. A tojássárgájákat meg összekeverem egy kis tálban a liszttel.
Külön felhívom a figyelmet a vízilovas bögrémre, most kaptam Rebekától. Majd egyszer elölről is megmutatom:)

Összekeverjük a két trutyit:

A tejet felforralom, aztán szigorúan átköltözöm gőz fölé, és a többi már ott zajlik (valamelyik versenyzőnél meg is csomósodtam, szóval a gőz a tuti). A tejbe beleolvasztom a fehér csokit meg a cukrot, aztán lassan beleöntöm a tojásos-kávés cuccot, és méla türelemmel, kevergetve besűrítem, nem egy perc, és baromira nem szórakoztató. Ha valahogy kibírtam, akkor félreteszem hűlni a krémet. Közben persze azért megkóstolom, hogy beállítsam az ízét.
Előállítom a tortakrém másik két összetevőjét, a vajat habosa keverem, a tejszínből pedig kemény habot verek a Zselatin Fixszel. Aztán a három edény tartalmát alaposan összeforgatom, és megint alaposan megkóstolom, hogy nem-e-kell-e-bele-e még cukor, vanília, ilyesmi.

Gyorsan leszabom a piskótát, praktikusan három 10 cm széles csíkra. Vonalzóval. A széleit közben elrágcsálom.

És akkor már csak az összerakás van hátra. Alulra piskóta, rá a krém, aztán így tovább.

Aztán kívülről is bekenem mindenhol.

És akkor még lehet játszani a habzsákkal, szóval valahogy formába kell hozni. (Ld. fent:) Ez elég sok krém, szóval nem kell vele takarékoskodni. Hűtő. Ha maradt még valamennyi, akkor napi cukinak be kell tölteni egy-két pohárba.

Philadelphia-tiramisu

Valamelyik újság decemberi lapszámának utolsó oldalán találtam ezt a receptet. Munkaköri kötelességből rengeteg újság megy át a kezemen nap mint nap, és gyorsan csak lefénymásoltam a hátsó borítót, de azon nem szerepel az újság neve sajnos. Gondolom, sokan találkoztak a recepttel, mert ez tulajdonképpen a Philadelphia krémsajt hirdetése, és pont ezért is figyeltem fel rá. Én ugyanis nem igazán szeretem a mascarpónét, mindig rosszul vagyok tőle, a tiramisut meg igen. Ez pedig egy jó alternatíva a mascarpone helyettesítésére. Ja, és nyerstojás-utálóknak mondom, hogy tojás sincs benne.

Hozzávalók:

- 100 ml frissen főzött kávé

- 5 evőkanál mandulalikőr (kihagytam)

- 400 g Philadelphia krémsajt (natúr)

- 200 g joghurt (én kb. 3 dl tejszínből vert cukrozatlan tejszínhabot használtam)

- 2 csomag vaníliás cukor

- 1-2-3... stb. evőkanál porcukor

- kb. 20 db babapiskóta

- meghintéshez kakaópor

Kávét főztem, majd kihűtöttem. Amíg hűlt, simára kevertem a krémsajtot a tejszínhabbal, a vaníliás cukorral és a számolatlan evőkanál porcukorral. Öntöttem hozzá egy kis narancsszirupot is a mandulalikőr helyett.

Folpackkal kibéleltem egy 18 x 18 cm-es szögletes formájú műanyag dobozt. Kiraktam az alját babapiskótával, amit aztán meglocsoltam a kávéval. Ráterítettem a krém felét (vagyis több, mint a felét, mert úgy sikerült), és erre megint babapiskótát tettem, amit megint meglocsolgattam a kávéval. A tetejére terítettem a krém másik felét, és betettem a hűtőbe pár órára.

Tálaláskor még a dobozban meghintettem bőven kakaóporral, majd a folpack kilógó szélénél fogva kiemeltem a dobozból és egy szép tálra helyeztem. Négy egyforma kockát vágtam belőle.

A recept azt írja: adagszám 6, elkészítési idő 25 perc, hűtési idő 2 óra. Nagyjából stimmelnek az adatok, és ha előbb olvasom, hogy nem négy-, hanem hatadag sütiről van szó, akkor biztosan nem lettem volna rosszul az adagomtól.

Idén már nem írok többet, ezért mindenkinek ezúton szeretnék boldog új évet kívánni, de előbb még egy jó szilveszteri bulit!

Kávétorta

Fogalmam sincs, hogy honnan vettem az ötletet, talán Mohától, talán Napmátkától, annyira rég forog már a fejemben. Már a nyáron volt egy szerencsétlen kísérletem, ez tehát a második, de lesz még harmadik is, mert nem tetszik a végeredmény:)
Illetve tetszeni éppenséggel tetszik, mert szép és mutatós, és még ízlik is, de valamiért nehéz, talán a tejszíntől, talán a zselatintól, nem tudom, valamit könnyíteni kell rajta, vagy valami vajmentes főzött krémmel vagy édes joghurttal (köszi!), nem tudom, hát, még próbálkozom.

A kedvcsináló után jöjjön a recept. Háromrétegű torta, alul egy nem túl vékony csokis tortalap, nevezetesen a Guinness-torta tésztája, rajta egy cseppet kesernyésebb kávéhab, azon meg a kicsit édesebb tejszínhab.

A tésztához a féladag kétharmadát használtam, tehát az eredeti adag harmadát:) Remélem, tudtok követni:).
Azaz:
- 0,85 dl Guinness sör helyett Soproni Démon
- 1 dl tejföl
- 1 (kicsi) tojás
- 84 g puha vaj
- 25 g kakaópor
- 84 g cukor
- 94 g liszt
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- csipet só

Az elkészítését az Andi már annyira szépen leírta, nem ismétlem meg. Megsütöttem, most nem repedezett halálra, de nem is akcióztam a recepttel, rácson kihűtöttem.
Visszatettem a kapcsos tortaformába, és jöhettek a krémek.

Kávés krém
10 gramm zselatint beáztattam egy dl langyos vízbe. 2,5 dl hideg tejszínt némi porcukorral kemény habbá vertem. A zselatint kis lábaskában felforrósítottam, hogy majdnem forrjon, levettem a tűzről, és belekevertem néhány kávéskanálnyi neszkávét. Aztán ezt összekevertem a tejszínhabbal (hőkiegyenlítéssel, azaz először a lábasba megy egy kicsi a hideg habból, alaposan összekeverem, megint egy kis hab, aztán ezt a már nem forró, fellazított keveréket öntöm bele a tejszínhabba). A tésztalapot nagyon vékonyan megkentem baracklekvárral, ráöntöttem a krémet, és mehetett néhány órára a hűtőbe, hogy jól megkössön.

Tejszínes krém
Ugyanaz, mint a fenti, csak kávé nélkül, picit édesebben, és csak 2 dl tejszínből. Ezt ráöntöttem a már megszilárdult kávéhabra, és mehetett ez is néhány órára hűlni.

Ilyen lett:

A tetejére kávézselét csináltam:
10 g zselatint felforrósítottam majdnem 1,7 dl vízzel, hozzákevertem annyi neszkávét, hogy szép színe legyen, meg egy kicsi cukrot, hogy ne legyen ütősen keserű. Egy tepsibe fóliát terítettem, és erre ráöntöttem a kihűlt (de persze még folyós) kávézselét.

A fóliával szépen ki tudtam emelni, amikor megkötött:

Éles késsel kockákra vágtam:

Aztán rádobáltam a torta tetejére.
A torta nem túl szép oldalát ecsettel lekentem tejszínnel, és beszórtam pirítottdió-morzsákkal.
Sajnos, nem sikerült éles képet csinálni a felvágott tortáról, de azért beteszek egy homályost, mert bennem mindig nagy igény van a tortabensőkre, gondolom, másokban is:)

És a napi cuki, csináltam egy kis krémsajtos Guinnesst is, az, azt hiszem, jól sikerült most is:) A nagy tortatálamnak ilyen édes pici testvére is van (köszi, Gyöngyi:))