Szedres korongocskák citrommázzal

Szóval az úgy volt, hogy ezelőtt kb. ezer éve voltunk a DT unokatesójáéknál, még nagyon picik voltak a gyerekek. Valahol az Ipoly mentén, ahol általában mindenki málnázik, ott is szép málnás volt az udvarban. Nagyon finom ebédet kaptunk, és a végén egy sütit. Valamilyen kevert tészta volt, még az is lehet, hogy sima piskóta, pici korongok, és mindegyik közepén egy-egy málnaszem. Rebekának nagyon ízlett. Sajnos a receptjét nem kértem el. Akkor már volt nekem is muffinsütőm (ez annyira régi történet, hogy akkoriban még nem volt minden háztartásban kettő belőle), és málnánk ugyan nem volt, de szeder igen (azóta DT sajnos kiirtotta). F. Nagy Angéla egyik könyvében szerepel egy nagyon jó recept, talán mazsolás angol teasütemény néven, erre már tényleg nem emlékszem, biztosan mindenki ismeri a receptjét valahonnan: 25 dkg liszt, ugyanennyi cukor, vaj, csipet só és 4 tojás. (Meg persze eredetileg mazsola is, de az a mi családunkban sosem játszott.) Hát nem fogyókúrás, az biztos, egy meglehetősen nehéz kevert tészta, de nagyon-nagyon finom. Még magában is. Na, ebből a tésztából sütöttem akkoriban muffinokat, egy-egy szem óriási szederrel. Tényleg nagyon finom volt, pont annyira gyümölcsös csak, hogy az is szerette, aki nem volt oda a gyümölcsös sütikért. Alsóban majdnem mindig ilyet vitt Rebeka az iskolába, ha valamiért süti kellett. Aztán már ritkábban sütöttem muffint, de ha igen, akkor inkább egy joghurtos kevert tésztából, ugyanilyen finom szaftos, de jóval könnyebb, érzésben is, és kalóriában is (ezt is ismeri szerintem mindenki, az a két bögre liszt, egy bögre cukor, egy bögre joghurt, fél bögre olaj az eredeti recept, persze én jóval kevesebb cukorral és olaj helyett vajjal vagy tejszínnel csinálom). Most vasárnap valamiért eszembe jutott ez a régi süti, valami nagyon kényeztető, de egyszerű dologra vágytam. A minimuffinsütőmben csináltam, szerintem így még jobb lett. Jobb a gyümölcsarány (mert mi szeretjük a gyümölcsös sütiket), és jó ropogósra sültek körben a pici korongok. A tetejére azért jött egy kis citrommáz, mert annyira kispóroltam a cukrot a tésztájából, hogy valami édes még kellett rá (és ez izgalmasabb, mint a porcukor). Direkt nem tettem papírba, hogy jó ropogósra süljenek.

Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg puha vaj
- 4 tojás
- 10 dkg porcukor
- 1 csipet só
- harmad csomag sütőpor
- 45 szem fagyasztott szeder (fagyosan)
- fél citrom leve és porcukor a tetejére

Először a puha vajat keverem habosra elektromos habverővel a cukorral, sóval, utána egyesével beledolgozom az egész tojásokat. Utána fakanálra váltok, és hozzákeverem a liszttel elkevert sütőport. Kivajaztam a muffinsütőt. Mindegyik mélyedésbe tettem egy-egy kanálka tésztát (nem sokat, mert nem akartam, hogy túl magasak legyenek). Belenyomtam egy-egy fagyott szedret, és mehetett a 180 fokos sütőbe. Amikor megsült, kiszedtem, és mehetett a helyére az új adag. Nekem összesen 45 darab lett. (Ugye ismeritek azt a trükköt, hogy az üres mélyedésekbe egy kis vizet kell rakni, így nem füstölög magában.) Amikor teljesen kihűlt, megcsurgattam egy kis citrommázzal (cukor és citromlé összekeverve).

Napi cukinak meg napozóállat-só:)) Most, hogy volt pár hidegebb nap, a szobában megint nagyon értékessé váltak a napos helyek. Erősorrendben foglaltatnak el. Első helyen van napszaktól függően a nagy keleti vagy déli ablak, ezen általában ÉÉKC és Zsuzsika osztoznak (Kóficka rendes kutya, sosem megy fel az ablakpárkányra). A többieknek jut a maradék.

Szedres kókuszkrém

Ez volt a desszert. Isteni volt egyszerűen. Tudtam, hogy a szederlekvár-vanília tengelyen kell mozogjak, most ez lett belőle.

Hozzávalók (6 közepes és 3 nagy pohárnyi lett belőle):
- 1 kis üveg szederlekvár (kb. 300 gramm)
- 1 konzerv kókuszkrém (400 gramm)
- 4 dl tejszín
- 1 zacsi vaníliás cukor
- 450 gramm joghurt
- 25 gramm zselatin
- porcukor
- némi étcsoki

6 pohár aljára kanalaztam némi szederlekvárt.  A tejszínből némi porcukorral habot vertem a robotgéppel. Beáztattam a zselatint némi vízbe. Összekevertem a krémet: tejszínhab, vaníliás cukor, joghurt, kókuszkrém, porcukor. Forrásig melegítettem a zselatint. Amíg hűlt, ügyesen kettéosztottam a fehér krémet (mérleggel:)), az egyik felét visszaraktam a hűtőbe, a másik felébe pedig belepakoltam a maradék lekvárt, és épphogy csak összekevertem, hogy kicsit márványos maradjon. Hőkiegyenlítéssel belekevertem a zselatin felét. Minden poharat kb. félig töltöttem. Maradt még annyi, hogy három nagy fél literes műanyag pohárba is jutott. Mehettek a hűtőbe, míg szépen meg nem dermedtek. Mivel nem volt benne túl sok zselatin, ez azért legalább másfél óra volt. Amikor már annyira megkeményedett, hogy jöhetett rá a felső réteg, akkor újra felforrósítottam a maradék zselatinomat, mert időközben belekötött a lábasba, és ezt is összekevertem a fehér kókuszos krémmel, hőkiegyenlítéssel, mint ugye mindig. Óvatosan rácsurgattam a rózsaszín rétegekre. Hűtő.
Tálalás előtt tettem a tetejükre némi elfarigcsált étcsokit, iszonyat jól állt nekik, nem (csak) esztétikai értelemben.

Napi cukinak meg bestoppolt tacsihas. Egyébként is édes mellé édeset. Ilyen gyönyörűen begyógyult Kóficka hasija a sérvműtétje után, épp csak egy kis fehér vonal látszik. Nyugodtan hordhat bikinit megint.

Annyira tünci, hogy rögtön hanyatt veti magát fotózásnál. És nem vágtuk le a farkát. Csak állandóan csóválja, szóval eltűnik a képről:)

Itt még határozottan megvolt:

Tésai lekvárprojekt

Volt pont két és fél szabadnapom Tésán, az egész napos alvás, hempergés és folyamatos Kossuthos olimpiahallgatás (tv nincs) mellett próbáltam valami hasznosat is csinálni. Egyrészt ugye elkezdett érni a szeder, mármint a vadszeder, van néhány tuti bejáratott bokrom a környéken, azokat le kellett szüretelni. Még segítségem is volt, azt hiszem, a gyerekek is belátták, hogy szederlekvár nélkül lehet élni, de minek. Már tavaly is ódákat írtam róla, frenetikusan finom lekvár, gyakorlatilag abban a tempóban fogy, ahogy csinálom. Nagyon finom a piacokon, boltban kapható nagyszemű fekete szeder is, de az erdei az maga a csoda, olyan erős, intenzív íze van (ld. még erdei szamóca kontra eper). Sajnos, a hozzájutás nem lett egyszerűbb, sőt, ha lehet, tavaly óta még tüskésebbek lettek, mondjuk én is. Nem is tudom, hány üveg lett, 10-15, kb., de tényleg folyamatosan töltjük magunkba, szóval már alig egy-kettő van a kamrában, nyaf. Megbeszéltük, hogy egyet eldugunk karácsonyra. Vaníliafagyival egyszerűen frenetikus, de joghurttal is isteni, egyáltalán bármilyen vaníliás dolgot a mennyekbe emel. Érdemes kipróbálni. Tele van minden szederrel. Ámbár tegnap láttam, hogy kislányok kis vödörbe szedték a szentendrei bicikliút és a 11-es út közötti keskeny sávon, hát, én azért az ilyet nem enném meg, de úgy általában teli van minden erdő kipufogógázmentes szederhegyekkel.

Íme az egyik adag zsákmány (ha jól számolom, háromszor voltunk vadászni):

A szederszedő brigádtagjaim:

És egy kis végeredmény (mert fahéjas palacsintával is isteni):

Aztán ott volt ugye a szilva. Tésán eredetileg rengeteg szilvafánk volt, a nyaralások szilvaszedésből álltak. Aztán szép lassan kihaltak, ezzel együtt drasztikusan lecsökkent a saját pálinka mennyisége is, gyakorlatilag a nullán állunk. Pedig a tésai szilvapálinkánál nincs finomabb. Kétféle szilvafánk volt/van, az egyik a vörös szilva, ami szerintem csak pálinkának jó, szép nagyszemű, elég édes, leves, de nem magvaváló egyáltalán, és szerintem vannak sokkal jobb ízű rokonai is. Ez olyan július/augusztusban érik. A másik meg a a besztercei, apró, nagyon édes, kemény húsú, magvaváló. Tökéletes a cukormentes sült szilvalekvárhoz. Már vagy két éve nem volt vörös szilva, de most az idén rengeteg volt, megint (a megmaradt két fán). Szóval még egy kis cefre is lesz. De ha már úgyis ott voltam, akkor elraktam a vörös szilvából is némi lekvárt. Eredetileg nem szeretem olyan nagyon, de a májusi átpasszírozott dolgok nagyon jól szoktak sikerülni, szóval gondoltam, frissből is működni fog. Az eljárás ugyanaz volt, mint a fagyasztottnál, egyben mentek a szilvák a lábasba, aztán a megfőtt gyümölcsöt átpasszíroztam magtalanítás céljából. Pici cukor, fahéj, újabb pár percnyi főzés, és mehettek az üvegekbe.

Hátul látható a passzírozó készülékem. Balra a lekváralap, jobbra meg a magok. Látszik, hogy nem tökéletes a munka, de nekem megfelelt.

Többféle változatot csináltam aztán az alapból, mivel úgyis volt egy csomó körte (iszonyat lelkes kis körtefánk van, minden évben rengeteget terem), lett körtés változat is.

A hullott körtéket meghámoztam, magház, csutka ki, a húst meg feldarabolva pici vízben megpároltam:

Aztán meg összekevertem az átpasszírozott szilvával. Cukorral átrotyogtat, és kész is. Ezt még nem kóstoltuk, de szerintem finom lett, jó sűrű állagot adott neki a körte.
A nagyobb része meg rumos-fahéjas lett, mármint a szilvalekvár, és szerintem irtó finomak.

Ha már unod a lekvárt, akkor jöhetnek a napi cukik, a nyaraló ebekről.

Megint kitört a járvány:

Sokat gyötörték Kófickát:

Néha szegény Zsuzsit is:

Voltunk gombászni is, egyesek pedig fürdőztek közben:

Aztán próbálták szegények kipihenni a fáradalmakat:

Az a gyönyörű, gömbölyű, szerelmetes tárgy napozás közben is jól jöhet. Egyébként is kevés röhejesebb dolog van egy hátán fekve napozó foxinál, és ha be van tömve a szája egy labdával, cseppet sem segít.

Szedres őszibarack lekvár

Szedres őszibarack vagy őszibarackos szeder. Nem tudom eldönteni. A helyes megnevezés a hozzávalók arányából adódóan az első lenne, de ha az ízét nézzük, akkor a második.

Az egyik közösségi oldalon feliratkoztam Dr. Oetker lapjára, ahol rengeteg különleges lekvár leírását találtam meg. Kettőt választottam ki a hosszú listából. Az egyik ez a szeder-őszibarack volt, a másik pedig egy almás-fahéjas szilvalekvár, amit hamarosan szintén elkészítek.

Néhány hete gyönyörű és viszonylag jó árú szederhez jutott hozzá anyukám az újpesti piacon, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt a befőzéshez. Nagyjából akkor amikor Csincsilla is elkészítette a szederlekvárját. Mintha összebeszéltünk volna. :)

Dr. Oetkerék mindössze 85 dkg őszibarackot és 40 dkg szedret adnak meg a receptben. Az arányokat nagyjából megtartottam, de a mennyiségeket növeltem. Nálam így nézett ki (tisztítás után):

- 2,5 kg őszibarack
- 1 kg szeder
- kb. 50 dkg cukor
- 2 tasak dzsemfix 3:1

Az eredeti recept az eredeti mennyiséghez ír 2 zacskó dzsemfixet de én mindig jóval kevesebbet teszek a lekvárjaimba, mint ahogy a használati útmutató mondja.

Nem tudtam, mennyi lekvár készül ebből a mennyiségből, de sejtettem, hogy nem sok. A biztonság kedvéért 10 kis lekváros üveget mostam el.


Tehát: a szedret többször is alaposan átmostam. Az őszibarackot meghámoztam, kimagoztam, kis darabokra aprítottam. Mindkét gyümölcsből a fele mennyiséget egy lábasba szórtam és botmixerrel pürésítettem. Néhány evőkanál cukorral elkevertem a dzsemfixeket és hozzáadtam a püréhez. Belekevertem a maradék darabos gyümölcsöt és közepes lángon, sűrűn megkeverve felforraltam. Még egy adag cukrot adtam hozzá és kb. 45-50 percig rotyogtattam. Egyszer leszűrtem a habot a tetejéről, majd hagytam hogy elforrja. Még néhányszor belemerítettem a botmixert és kb. 1 óra főzés után késznek ítéltem a lekvárt.

Azonnal, forrón üvegekbe töltöttem (végül 8 db lett), az üvegeket lezártam, néhány percre fejreállítottam, majd újságpapírba csomagolva mehetett is a takarók közé pár napra.

Ahogy a pár nap letelt és kihűltek a lekvárok, az üvegek megkapták végleges díszüket, a szép üvegfedőket. Mert az én tesóm nemcsak anyukámnak csinált ilyeneket, hanem nekem is!

Egy kis üveggel megbontottunk és már el is fogyasztottuk. Vélemény: nagyon-nagyon finom, sokkal jobb mint a sima szederlekvár. Én mégis picit csalódott vagyok, mert azt hittem, sokkal intenzívebb lesz benne az őszibarack. De a szeder nemcsak a barack színét vette el (főzés közben még nagyon jól nézett ki a sárga-lila egyveleg), hanem az ízét is eléggé elnyomja. Legközelebb is biztosan fogok ilyent eltenni, de akkor még több barackot teszek bele.

Múlt héten nyaralni voltunk barátainkkal, de előtte még bográcsoltunk egyet. Itt látható a két segítő, akik türelmetlenül várják, hogy elkészüljön a pásztortarhonya. Frakk elég érdekes pózban lesi, hogy az asztalra került-e már az Ő adagja.


Edvárd szereléséből és udvarlásából pedig elég egyértelműen kiderül, hogy Veronába (is) készültünk. :) 2011-es Rómeó a Júliájával.

Szederlekvár 2.

Az új szerelem. Természetesen erdei szederből. Nyilván azért ilyen finom, mert annyira meg kell érte szenvedni. A szederszedéshez képest a csipkebogyószedés könnyű nyári lánybuli. A szederbokrok szoros szimbiózisban élnek az égigérő csalánnal és a keresztes pókokkal, mintha nem lenne elég védelem az a végtelen mennyiségű helyes kampós tüske. (Végül is a mély, erősen vérző sebekbe rögtön beletapad néhány tonna pókháló és egy-két kisebb pók is, ez jó rá, nem?)

Hozzávalók:
- szeder
- icipici cukor/méz/édesítő

Maga a lekvárfőzés már gyerekjáték. Előkészítem az üvegeket, pont úgy, mint bármi máshoz. A szedret alaposan megmosom, és már mehet is a befőzőlábasba. Eleinte, amíg nem ereszt levet, kevergetem. Kislángon addig forralom, amíg megpuhulnak a szemek, és sok, sűrű, mélybordó levet nem ereszt, ez indítástól maximum tíz perc. Ekkor mehet bele valami kis édesítőszer, barnacukor, méz, de akár sima fehér cukor is. Tényleg nagyon kevés, mert ha túl édes, elveszik az íze, mondjuk 1-2 evőkanálnyi egy kiló gyümölcshöz. A cukorral még vagy öt percig forralom, azalatt szépen besűrűsödik.
Megint a szokásos eljárás, a szép, tiszta kicsi üvegeket (mert a szederlekvárt nem a hétésfelesekbe töltöm:)) beleállítom egy kis tepsibe, némi forróvizet öntök alá, és egy megoperált tölcsér segítségével megtöltöm őket a tűzforró lekvárral. Erősen rácsavarom a fémtetőket, és fejre állítom az üvegeket vagy öt percre. Így a tűzforró lekvár sterilizálja a bent rekedt levegőt. Néhány éve nem használok már semmilyen tartósítószert sem, nemigen szoktak megromlani. Öt perc múlva mehetnek a szárazdunsztba (szép nagy ágyneműtartót használok erre a célra, sok gyapjúpaplannal.)). Ezt a részt akár ki is lehetne hagyni, de nem merem.

Ilyen gyönyörű:

Bea is főzött már szederlekit, ő még fantasztikus browniet is sütött mellé. Én, sajnos, soha nem fogom kipróbálni, nálunk sosem hever gazdátlanul 17 dkg extra finom 80%-os étcsoki, mindig felfalom, mielőtt süti lehetne belőle, nyaf, sőt, még meg is veregetem ilyenkor a vállamat, hogy legalább nem eszem hozzá vajat és cukrot. Pedig agyament jó lehet együtt ez a kettő, némi vaníliafagyival vagy tejszínhabbal, már csak a színhatás miatt is.

Napi cuki. Elégszer mondtam már, hogy cica szeretnék lenni? A nehéz hétköznap-délelőttöket pont így szeretném eltölteni.

A szép cicás képeket a szép cicáról Rebeka csinálta.

Erdei gyümölcsös pite

Addig-addig gondolkodtam, hogy bejegyezzem-e ezt a sütit, hogy ma rájöttem; napra pontosan egy hónapja készült. Akkor ünnepeltük ugyanis anyukám névnapját és apu ezt a finom pitét sütötte arra az alkalomra. 

A gondolkodásom oka igazából az volt, hogy a süti nem lett tökéletes. Apa ugyanis elfelejtett egy mozzanatot: az alsó pitelap oldalát felhúzni a sütőformában, hogy egy mélyedést képezzen a gyümölcsöknek, így a leve szépen kifolyt az oldalán. 

Ez a tény egyébként egy cseppet sem változtatott a süti élvezeti értékén, mindössze nem volt túl szép látvány. :)

De ahogy visszaemlékszem az ízére....! Gondolkodás nélkül meg tudnék enni belőle újra egy nagy szeletet, akár kifolyt belőle a gyümölcs leve, akár nem. Szóval ez az oka, hogy mégis megosztom veletek a receptet. :)

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 1 csipetnyi sütőpor
- 4 tojássárgája
- 20 dkg porcukor
- 75 dkg vegyes bogyós gyümölcs
- 3-4 evőkanál porcukor
- 2 evőkanál étkezési keményítő

Apu sütijébe ezek a gyümölcsök kerültek:


A gyümölcsöket megmossuk, megtisztítjuk, megszárítjuk.

A lisztet a vajjal, a sütőporral, a 4 tojás sárgájával és a 20 dkg porcukorral egy mély tálban összegyúrjuk. Ne ijedjünk meg, egy kissé nehéz lesz vele dolgozni (bár akinek van, hiper-szuper bizonyos márkájú mindent tudó robotgépe, annak nagyon könnyű lesz :) ). 

Az összegyúrt tésztát két részre osztjuk, az egyik kissé nagyobb legyen, mert ez kerül majd alulra. Cipót formázunk belőlük és gyúródeszkán mindkettőt kerekre nyújtjuk. A nagyobbik lapot egy kivajazott-lisztezett 26 cm-es kapcsos tortaformába emeljük, úgy hogy a tészta széle a tortaforma oldalára kerüljön, ne csak az alját takarja be. - Ezt rontotta el apu, ő csak akkorára nyújtotta a lapot, hogy a forma alját fedje, nem tudom milyen meggondolásból.

A tészta alját megszurkáljuk villával és 180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt elősütjük.

A gyümölcsöt megszórjuk a 3-4 evőkanál porcukorral. Az étkezési keményítőt felengedjük 1 dl vízzel, ráöntjük a gyümölcsre és jól összekeverjük, vigyázva, hogy ne törjük össze.

Az elősütött pitére ráborítjuk a gyümölcsös keveréket, majd betakarjuk a másik lappal. Kissé rá is nyomkodjuk, főleg a szélénél. Villával megszurkáljuk a tetejét is, felvert tojássárgájával megkenjük. A közepére egy kis lyukat vágunk, hogy sütés közben a gőz távozhasson belőle. 180 fokon 30-40 percig, pirulásig sütjük.

Vaníliafagyival az igazi - mivel mással? :) 

Anyu nem csak ezt a pitét kapta névnapjára. Én az Andi-féle vakondtúrás tortával készültem. :)

Bár az én tortám tökéletes állagúra és kinézetűre sikerült, mégis apu sütijének volt nagyobb sikere. Talán azért, mert elég hűvös volt aznap és a grillezés után jól esett a kertben a még langyos pitével melengetni magunkat. 

Brownie szederlekvárral

Brownie receptet már több helyen is találhatunk itt a blogon. Például az Andi-félét, amiben kávé is van, aztán a Berni-félét, aminek a tésztájába lekvár vagy aszalt gyümölcs keverendő, és Csincsilla is feltöltötte a Piszke-félét, ami viszont krémsajttal készül.

Én is megsütöttem a saját változatomat, amiben nincs sem kávé, sem lekvár, sem gyümölcs, sem krémsajt, mégis leginkább Andiéra hasonlít.


Hozzávalók:
- 17 dkg étcsokoládé (80%-osat tettem bele)
- 17 dkg vaj
- 4 dkg liszt
- fél csomag sütőpor
- 3 tojás
- 9 dkg cukor
- 3 dkg darált dió

Az étcsokit a vajjal gőz felett felolvasztjuk, jól összekeverjük majd hagyjuk langyosra hűlni.
A tojást a cukorral habosra keverjük ezután hozzáadjuk a vajas-csokoládés krémet, majd a liszttel elkevert sütőport és a darált diót (én durvára aprítottam nem daráltam). Alaposan összedolgozzuk.

A masszát sütőpapírral bélelt sütőformába töltjük és 180 fokosra előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük (tűpróbáig).

Egy nagyon lágy állagú süteményt kapunk a végén, ami ugyan morzsálódik rendesen, de kárpótol érte az a tömény étcsokiíz ami jellemző a brownie-ra. Igazi boldogsághormon termelő csokoládébomba. :)

Berni ugyan ígérte nekem, hogy elküldi anyukája szederlekvár receptjét, de végül elmaradt, gondolom van elég más dolga is mint recepteket lejegyezni.

Így hát fogtam magam és életemben először elkészítettem egy adag szederlekvárt a saját fejem után menve.

3,7 kg szedret alaposan megmostam, megtisztítottam és egy befőzőlábasban rétegesen leraktam összesen kb. 90 deka kristálycukorral. Takaréklángon elkezdtem főzni, szép lassan levet is eresztett és isteni szederillat lepte el a lakást. Időnként leszűrtem róla a tetején képződő habot.

2 óra főzés után hozzáadtam 2 csomag 3:1-es arányú lekvárzselésítőt. Botmixerrel alaposan elvegyítettem a lekvárban, ezzel megakadályozva, hogy csomós maradjon benne a por állagú zselésítő. Közben az egyben maradt szederszemeket kisebbre turmixoltam a kézimixer segítségével. Ezután még kb. negyed órát-20 percet rotyogtattam, majd fertőtlenített, kiszárított, felmelegített üvegekbe töltöttem a forró lekvárt. Celofánnal, befőzőgumival azonnal lezártam, rácsavartam a tetejét és 5-6 percre fejre állítottam az üvegeket. Ezután egyesével belecsavartam az üvegeket újságpapírba és mehetett a dunsztba a paplanok, plédek közé 4 napra.

Összesen 12 db kisebb-nagyobb üveget tudtam megtölteni. Múlt hét végén a brownie mellé már fel is bontottuk az egyik kisebb fajtát és leteszteltük, hogy milyen lett az első szederlekváram. Azt hiszem, jövőre is készülhet belőle, mert a brownie mellé el is fogyott az egy üveggel. :)

Különösen annak örülök, hogy ez az első olyan lekváram, ami nem folyékony, hanem normálisan kenhető állagú lett. Tesókám már be is nevezett a következő projektre, ami szerinte az áfonyalekvár lesz néhány héten belül. :)

Görög gyümölcsleves

A tegnapi hosszú bejegyzésem után most egy rövid következik. Na nem azért, mert nem szívesen írok, hanem azért, mert egy annyira egyszerű és könnyen elkészíthető frissítő gyümölcslevest mutatok meg nektek, mint amilyen Andi hideg eperlevese.

Én nem rajongok a hideg levesekért, de tesóm minden mennyiségben képes gyümölcslevest enni nyáron. Nem is tudom, volt-e olyan hét náluk mostanában, amikor anyukám nem főzött egy kondérral. :)

Mazsolino egy kis változatosságra vágyott, kiváncsi volt, milyen lehet ez a főzés nélkül készíthető leves, ezért fogta magát és megcsinálta.

Az előhűtött 7 dl narancslét, amit narancsból frissen facsart,  elkeverte az 1 dl tejszínnel, majd hozzáadott 20 dkg felaprított barackbefőttet és 10 dkg szedret.

Hűtőszekrényben jól ki kell hűteni, utána lehet is tálalni hideg csészében egy-két jégkockával.

Az eredeti recept ribizlit ír.

Mivel én nem kértem belőle kóstolót, véleményt sem tudok mondani róla, legfeljebb annyit, hogy jól néz ki a csészében. :) Majd tesóm pótolja a véleményezést és bemásolom ide.
Biztos nagyon finom, hűsítő, inkább desszert jellegű leves.

Rebarbarás crisp

Két fontos indokom is volt, hogy villámgyorsan megsüssem ezt a sütit: egyrészt megkaptam ajándékba Dorie Greenspan Baking című nélkülözhetetlen alapművét (hurrá, hurrá, hurrá), másrészt Tésán leszüreteltem az első csokor rebarbarát (tehát az idei termés felét), és gyorsan fel kellett használni. Szerintem ennél jobban nem is végezhette volna.
Dorie Greenspan azt írja, hogy ezeket a sütiket ajánlja mindig a kezdőknek, mert gyakorlatilag elronthatatlanok, bármiből bármilyen bármiben csak finom lehet. És ez így van. (:))
Két receptet kombináltam össze, a cseresznyés-rebarbarás cobblerből kölcsönöztem a tölteléket (kicsit persze átdolgozva), a tésztát pedig az epres-rebarbarás crispből.

Tészta:
- 3/4 csésze liszt (nálam fele finomliszt, fele teljes kiőrlésű liszt volt)
- 1/2 csésze barna cukor (legközelebb elég lesz 1/4 is)
- 1/2 csésze zabpehely
- 1/2 csésze kókuszreszelék
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1/4 teáskanál őrölt gyömbér
- 113 gramm hideg vaj, felkockázva

Késes robotgépbe bele kell dobálni az alkatrészeket, és addig nyomkodni, amíg nagyobb morzsákká összeáll (max. egy perc). Utána egy deszkára kiborítva gyorsan össze lehetett nyomkodni csinos tésztává. Mehetett is a hűtőbe, amíg elkészült a töltelék.

Töltelék:
- 300 gramm rebarbara, meghámozva, feldarabolva
- 250 gramm kimagozott cseresznye és meggy
- 250 gramm szeder
- fél csésze cukor
- 1 evőkanál kukoricaliszt

(Az eredeti receptben csak cseresznye és rebarbara van, valamint egy teáskanál őrölt gyömbér, de én ez utóbbit a sokféle gyümölcs miatt kihagytam.)
A fenti hozzávalókat egy nagy tálban összekevertem egymással. Kivajaztam egy tűzálló mélyebb tálat, és az aljára simítottam a keveréket.
Elővettem a hűtőből a tésztát, és hogy ne kelljen külön bajlódni a tésztanyújtással, kisebb gombóckákat szaggattam belőle, és azokkal fedtem le a gyümölcskeveréket (nem kell túl szorosan, nem baj, ha itt-ott kicsit lyukas marad, jól áll neki). Mehetett is a 190 fokra előmelegített sütőbe. Kb. fél óra kell neki, de látszik rajta, hogy kész van, mert szép aranybarna lesz a teteje, alulról meg bugyog ki a szép piros gyümölcslé.
Langyosan a legfinomabb, édesítetlen tejszínhabbal vagy vaníliafagyival.

Együtt lenni jó.

Szedres minitorta, ricottás tortácska és portugál tojásos, újra

Szedres minitorta
A recept innen van. Csak a banánt lecseréltem a savanykásabb szederre, és lekicsinyítettem:) Mármint a formát. A tejszínhabos befejezést meg most egyszerűen elhagytam.
Volt már egy húsvéti előzménye ennek a tortának, az akkori hadakozásomat nem volt kedvem megírni (hogyan háborúzom a gonosz tortákkal című állandó rovatunkat átadtam az Andinak), a három alkotórészből csak a tejszínhab sikerült, úgy-ahogy. Többször elindultam a kuka felé is az egyes alkotóelemekkel és azoknak elemjeivel, aztán mégis befejeztem, a tanulságokat levontam, a torta minden hiányosságaival együtt nagyon-nagyon ízlett, el is fogyott gyorsan. Sajnos, csak ilyen rossz képem van róla (rossz tortáról rossz kép:)).

Tudtam, hogy újra meg fogom próbálni, mert tényleg nagyon finom. Közben tanácskoztam az Andival is, és a tanácsára megfogadtam, hogy soha, de soha többé nem fogom kukoricakeményítővel helyettesíteni a kukoricalisztet. Ez elég sokat segített:) És a tésztával is új utakra indultam:)

A tészta Dorie Greenspan szinte mindenhez jó pie-tésztája, tényleg jó szinte mindenhez, és ráadásul nagyon gyors és nagyon finom.
- 1,5 csésze liszt
- 2 evőkanál cukor
- 3/4 teáskanál só
- 15 dkg jéghideg (fagyasztott) vaj, dobókockányira felkockázva
- 2,5 evőkanál jéghideg (fagyasztott) növényi zsiradék, 2 darabra vágva
- kb. 1/4 csésze jéghideg víz
Ezeket a hozzávalókat nagyon gyorsan kell összekeverni, anélkül, hogy felmelegednének. A legjobb háztartási robotgépben, egy két gyors nyomással összekeverni a lisztet, sót és cukrot. Utána a zsiradékok, és a legvégén a víz, tényleg mindig csak egy-egy pillanatra kell megnyomni a gombot. Utána kiborítom deszkára a morzsát, és gyorsan összenyomkodom tésztává. Fóliában mehet a hűtőbe legalább egy órára, de akár öt napot is kibír ott. Fagyasztani is lehet.
Ez az adagot D.G.egy 22,86 centis formához adja meg, nekem ez túl vastag lenne. Ebből a mennyiségből nekem 24 db kis muffinméretű kosárka és egy kis, 16 cm-es átmérőjű pite jött ki.
A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam (nagyon könnyű vele dolgozni) olyan 2mm vastagra, nagy kiszúróval köröket vágtam ki, és belenyomkodtam egy muffinsütő mélyedéseibe (nem kell kivajazni a formát, mert úgyis elég zsíros a tészta).


Látszik a képen, hogy nem a tetejéig, mert ez egy elég mély forma, és nem akartam háromkezes tortácskákat gyártani. Utána a vakra sütéshez mindegyikbe beletettem egy-egy kis sütőpapírt, és megtöltöttem sütőbabbal (ez azért kell, mert ha nincs rajta nehezék, felpúposodna a tészta).


Mehetett vissza a hűtőbe, kb. 20 percre. Közben jó forróra felforrósítottam a sütőt (230 fok nálam), és olyan 20 percig sütöttem a kis formákat (látszik, amikor elkezd pirulni a széle). Kivettem a sütőből, kivettem a kis papírokkal együtt kivettem a babokat, és még visszatettem, amíg szép ropogós halványbarnára nem sültek (ez még kb. 10 perc). Aztán kihűtöttem őket egy rácson.
A krém hozzávalói (12 kicsi kosárhoz):
- 1 dl tej
- 2 tojás sárgája
- 2 csapott evőkanál cukor (ezt direkt lemértem, olyan 25 gramm)
- 1 evőkanál kukoricaliszt
- kicsi őrölt fahéj
- csipet só
- 1 mokkáskanál vaníliakivonat
- 1 evőkanál vaj

A tejet felforralom. Egy másik, vastagtalpú edényben habosra keverem a tojást, a cukrot és a sót, hozzáadom a keményítőt. Folyamatos habverés közben hozzáadom a forró tejet, először csak egy picit, aztán megint egy picit, stb. Továbbra is folyamatos habverés közben majdnem felforralom, ezalatt teljesen besűrűsödik. Leveszem a tűzről, mehet bele a vanília. Kb. öt perc múlva belekeverem a vajat, és hagyom kihűlni.

A kihűlt kosárkákba belekanalazom a krémet, és belenyomkodtam a felengedett és lecsepegtetett szedreket. És ha nem lettem volna lusta, és nem lett volna így is nagyon finom, akkor még megkapta volna a koronáját is:
- 1/2 csésze hideg tejszín
- 1 evőkanál cukor
- 1/2 teáskanál vaníliakivonat
- 1 evőkanál tejföl
A tejszínt fel kell verni a cukorral és a vaníliával, és a végén mehet bele a tejföl.

Andi csinos banános pitéjét lásd itt:)

Ricottás tortácska
Volt ugye maradék tésztám:) Meg némi ricottám, igazán csak véletlenül:)
Nincs sok írnivaló róla. A tésztát kinyújtottam szép körré, és beleegyengettem egy kicsi, 16 cm átmérőjű kör alakú szilikon formába, úgy, hogy legyen egy kb. centi magas pereme is. A nyers tésztát megkentem házi meggylekvárral, és beleöntöttem a tölteléket (30 dkg ricotta, porcukor, vaníliás cukor, 2 teáskanál liszt, 2 egész tojás alaposan összekeverve). 230 fokos sütőben kb. 25 percig sült, szép piros a tejeje, szóval látszik, amikor kész van. Érdemes a sütő aljára tenni, mert a tészta alja a problémás része, annak kell jól átsülnie.


Portugál tojásos süti
Ezzel húsvétkor már volt egy próbálkozásom szintén. Azóta kicsit olvasgattam utána, ld. pl. itt, és kicsit változtattam a tölteléken, az előzővel nem voltam maradéktalanul elégedett:) A tészta viszont maradt, mert az finom volt nagyon, szóval nem váltottam át leveles tésztára.
Tehát a kis maradék tésztával kibéleltem a muffinsütő mélyedéseit, aztán még hűtöttem húsz percig a tésztát.
Közben összekevertem a tölteléket, mivel csak 12 kosárka volt, 1 dl tejet 0,5 dl sűrű tejszínnel, 1 egész tojással, 3 evőkanál kristálycukorral, negyed zacskó vaníliás cukorral és 1 púpozott teáskanál liszttel. Ezt töltöttem bele a nyers tésztakosárkákba, és szintén nagyon forró, 230 fokra előmelegített sütőben sütöttem, kb. 20 percig, amíg szép ropogós barna nem lesz a teteje. Nekem ez jobban ízlett, mint az elődje.