Mivel tudom, hogy Tamás mennyire szereti a tokaji aszút, találtam neki még egy édességet Stahl könyvében, de persze - mint az majd a hozzávalókból kiderül - nem a diétásban, hanem a mostani favoritomban, a Végre otthon!-ban. És bár én egyszerűen kihagytam belőle a cukrot, így is olyan nagyon édes lett, hogy szinte összeragad tőle az ember szája. Az aszús eperöntet pedig tökéletesen ellensúlyozta ezt az édességet. Lefogadom, ilyet még a nagymamája se csinált neki!
A képen tök szelídnek néz ki ez az édesség, de ne dőljünk be neki! Egy ekkora adagocska is sok mindent képes művelni az emberrel!
Hozzávalók a panna cottához:
- 5 dl tejszín
- 3 dl tej
- 30 dkg fehér marcipánmassza
- 15 dkg cukor
-1,5 evőkanál zselatinpor
Azzal kezdtem, hogy legalább ötvenszer ellenőriztem, hogy jól olvasom-e: biztosan 30 dkg marcipánmassza kell a 15 dkg cukor mellé? És jól olvastam, ezért én egyszerűen kihagytam belőle a cukrot, mert szerintem 30 dkg marcipánmasszában 29 dkg cukor van, elég lesz az - és igazam volt - az én ízlésem szerint.
Ezután a tejszínt, a tejet egy kisebb lábosban összemelegítettem, beletördeltem a marcipánmasszát (most jöhetne a cukor) és takaréklángon addig kevergettem, amíg a marcipán fel nem olvadt (kb. 6-7 perc). Egy kisebb tálkába kimértem a zselatint, átkanalaztam rá 8 evőkanálnyit a tejszínes-marcipános léből, és ezzel simára kevertem. Ezután visszaöntöttem a láboskába a zselatinos keveréket és megint takaréklángon melegítettem, amíg a zselatin szemcséi is tökéletesen fel nem oldódtak. A zselatinos-marcipános lét 6 db kétdecis tálkába osztottam szét, és hagytam kihűlni. Amikor kihűlt, idegesen felhívtam tesómat, hogy ez a sz....r sosem fog megszilárdulni, de megnyugtatott, hogy ez nem fordulhat elő egy Stahl-receptnél. Ezért aztán betettem a tálkákat egy éjszakára a hűtőbe, és reggelre tényleg megdermedt!
Hozzávalók az epres-aszús öntethez:
- 20 dkg mélyhűtött, felngedett eper
- 1 evőkanál méz
- 1,5 dl tokaji aszú (Tamásnak több!)
- 1-2 késhegynyi őrölt bors
Amikor a panna cotta már a tálkákból figyelt és onnan idegesített, nekiálltam az öntetnek. A kiolvadt eperszemeket aprítógépbe (turmixgépe) tettem, pépesítettem, majd rákanalaztam a mézet és azzal is tovább járattam a gépet. Végül hozzáöntöttem a tokaji aszút és tekertem rá egy kis borsot. Kóstolás után nehezen álltam meg, hogy még tovább ne édesítsem egy kis mézzel, de nem szabad! Nagyon kellett ez a savanykás íz az édes marcipános panna cottához. Az epres szószt ezután át lehet szűrni, hogy eltüntessük a magokat, de mivel kipróbáltam, javaslom, ehhez ne ragaszkodjunk! Éjszakára ezt is hűtőbe tettem.
Tálaláskor az üvegtálkát pár pillanatra forró vízbe mártottam, ekkor elvileg ki kéne pottyannia belőle a panna cottának. Nehéz eltalálni a jó pillanatot, mert ha tovább marad a forró vízben, cseppfolyóssá válik, ha kevés ideig, akkor nem jön ki. (Ki van próbálva!) Szóval amikor sikerült, úgy a harmadik, negyedik próbálkozásra szépen kipottyantani, akkor az epres öntetet kicsit meglangyosítottam a mikróban, és ezzel leöntöttem a panna cottát. Kóstolás után pedig még néhány alkalommal löttyintettem egy kicsit.
Ettől pont megfelelő hangulatba kerültem a Csincsillától kapott ötkilónyi csipkebogyó szőrtelenítéséhez, ami a ma esti feladatom lesz. Szerintem Tamásnak se fog ártani, ha kicsit becsiccsentve, összeragasztott szájjal, szép csöndben dolgozik valamit.
