Tejszínes karalábéleves

Úgy látom, kedves blogszerző társaim is idő/bejegyeznivaló hiányban szenvednek. Végül is érthető: itt a nyár, az ember inkább mindenféle mást csinál, mint hogy a számítógép előtt üljön. Én is meglepetten tapasztaltam, hogy már július van. Megkezdődtek számunkra az esküvők, jövő héten pedig a nyaralások sorát is megnyitjuk.

Nálam az a furcsa helyzet áll fenn, hogy
- amikor nincs mit bejegyeznem, mert olyant sütök-főzök, ami már fent van a blogon, akkor időm mint a tenger
- amikor folyamatosan gyűlik a gépemen a bejegyeznivalók képe (mint most is), akkor pedig nincs időm
- vagy ami még rosszabb: ha időm is van és bejegyeznivaló, akkor a kedves T betűs internetszolgáltató akadályoz, mert a legváratlanabb pillanatban szakad meg órákra, napokra az internetkapcsolat.

Anyuék is gyűjtögetik szorgalmasan számomra a különböző újdonságok fotóit. Természetesen ezt a levest is ők készítették, ami mostanában nagy kedvenc náluk. Van már fent a blogon egy karalábéleves, méghozzá Csincsillától, de mivel kissé másképpen készül, úgy gondoltam, felrakom ezt a változatot is.

Hozzávalók:
- 30 dkg karalábé
- 1 evőkanálnyi zsír
- 50 dkg borjú- vagy sertéscsont (szerintem ez helyettesíthető csontlevessel)
- 1 evőkanálnyi vaj
- 3 dkg liszt
- apróra vágott petrezselyem
- 3 evőkanálnyi tejszín
- 1 tojás sárgája

A megtisztított karalábét tökgyalun legyaluljuk, a zsíron és egy 1 dl-nyi vízen egy kis sóval megpároljuk. Ez után vízzel feleresztjük, borjú- vagy sertéscsonttal (víz és csont helyett csontlevessel feleresztve) puhára főzzük.

A vajból és lisztből rántást készítünk, melyet az apróra vágott petrezselyemmel elkeverünk és a leveshez adva összeforraljuk azzal.

Egy mély tálban a tejszínt és az 1 tojás sárgáját habosra keverjük. Erre ráöntjük a forró levest, jól összevegyítjük és már tálalhatjuk is. További friss, apróra vágott petrezselyemmel ízesíthetjük.

Egyszerűen elkészíthető, finom leves. Nekem külön pozitívum benne a sok petrezselyem, mert az az egyik kedvenc fűszerem. :)

Töltött karalábé

Ezekben a töltött és rakott zöldségekben az a jó, hogy ha az ember egyszer készít egy nagyobb adag darált húsos ragut, és egy részét lefagyasztja, akkor a következő alkalommal, már csak elő kell venni a mélyhűtőből, felolvasztani, és beletölteni valamilyen zöldségbe, vagy rétegesen lerakni vele, és esetleg egy kis tejföllel, no meg jó sok sajttal megsütni. Ha jól emlékszem, a most felhasznált töltelék a pár hete készített krumplilasagne-ból maradt, és már akkor terveztem, hogy hamarosan töltött karalábét fogok csinálni. Meg is vettem hozzá a piacon a nénimtől a két fej karalábét, de aztán egyszerűen nem volt rá időm, hogy megcsináljam, szóval már nagyon izgultam, hogy tönkrementek a hűtőben, de szerencsére mindkettő olyan lett elkészülte után, mint a vaj!

A receptet először a szakácskönyvemben próbáltam megtalálni, mert nem volt kedvem bekapcsolni a számítógépet, így hát F. Nagy Angélámat fel is lapoztam, de valahogy nem nyerte el a tetszésemet a receptje, mert nem sütőben készíti, hanem lábosban. Kénytelen voltam megkeresni Fűszeres Eszter töltött karalábéját, mert emlékeztem arra tavalyról, hogy úgy írta le, az elkészült ételt, hogy kedvem lett volna azonnal megcsinálni, de amikor én olvastam, már nem volt szezonja a karalábénak. Aztán most, hogy újraolvastam a bejegyzést, kiderült, hogy itt is lábosban készül, tehát feladtam a további keresgélést és megcsináltam én is így. Nem is bántam meg!

Hozzávalók 1 fő részére, azaz nekem:

- 2 fej karalábé

- 1 kávéskanál cukor

- 15 deka darálthúsból készült jó fűszeres, hagymás ragu

- kábé 1 deci rizs megfőzve

- 2 dl tejföl

- 1 kanál liszt

- 1 nagy csokor petrezselyem

Felolvasztottam a mélyhűtött darálthúsos ragut, főztem hozzá kábé 1 deci rizst, majd összekevertem őket. A karalábékat megpucoltam, kivájtam, és a mélyedésbe töltöttem a rizses fűszeres ragut. A kivájt részeket felkockáztam és feltettem annyi sós, borsos, cukros vízzel főni, ami majdnem ellepte, sőt a vastagabb petrezselyemszárakat is bedobáltam a karalábék mellé a vízbe. Fedő alatt alacsony hőfokon pároltam. Amikor megfőtt (ez elég hamar bekövetkezett), a tejfölbe belekevetem a lisztet, a két gömböc töltött karalábét kivettem a lábosból és a főzeléket behabartam. Egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemmel fűszereztem, végül a gömböcöket visszatettem a fazékba és összerottyantottam az egészet. Persze a megfőtt petrezselyemszárakat még behabarás előtt kidobtam a főzelékből!

Nagyon-nagyon finomra sikerült, nem is tudom, hogy miért állítom azt mindig, hogy én nem szeretem a karalábét, amikor ez annyira ízlett! Legközelebb azért úgy fogom csinálni, hogy a kis karalábéforgácsokat kicsit később dobom a töltött karalábéfejek mellé a vízbe, mert amikor az már isteni vajpuhára megfőtt, a nagyoknak még kellett volna legalább 10 perc. És még így is fantasztikus volt! Még két fontos dolog, ami Fűszeres Eszter receptjében van, és érdemes is betartani: az egyik, hogy egy akkora lábosban kell feltenni a karalábékat főni, amibe épp csak belefér, hogy ne legyen túl sok víz rajta; a másik pedig, hogy plusz egy karalábét érdemes teljes egészében felkockázni és megfőzni a töltöttek mellé.

Karalábéleves

Hurrá, az idén is van tavasz! És már látszik az alagút vége, már itt vannak a retkek, saláták, újhagymák és karalábék, és a távolban már látszik az eper és az újkrumpli. El sem hiszem:)
A leves semmi extra, csak egy kis friss, főtt tavasz. Pont úgy készítem, ahogy általában a zöldségleveseket. Két fej karalábét megtisztítok, apróra vágok, most ment bele még egy kisebb sárgarépa is, meghámozva, természetesen, és vékony karikára vágva. Hideg vízben némi biovegeta társaságában feltettem főni, amikor már minden megpuhult, egy kisebb szűrővel kiszedtem valamennyi zöldségkockát, a többit pedig botmixerrel pürésítettem. Jöhetett a só, bors, meg egy marék apróra vágott petrezselyem. De ezzel már nem főztem. Meg persze visszatettem az egyben hagyott zöldségkockákat. Persze, lehet még tejszínnel/tejföllel/sűrű joghurttal ízesíteni, de anélkül is nagyon finom.