Burgonyaágyon sült paprikás karaj

Volt itthon néhány szelet sertéskarajom, meg egy kis régi, már-már csírázásnak induló krumplim, pár fonnyadozó zöldpaprika a hűtőben és sok-sok kérdőjel a fejemben, hogy ezekből mit is lehetne összehozni?

Aztán megszületett az ötlet, ami tulajdonképpen a cecei sertésborda tesója, hiszen az alapanyagok majdnem egyformák. Az elkészítési mód viszont kicsit más.


Hozzávalók:
- néhány szelet sertéskaraj
- 50-80 dkg krumpli
- 1-2 zöldpaprika
- 1 fej lilahagyma
- reszelt sajt
- liszt
- pirospaprika
- só
- bors
- olaj

A krumplit sós vízben héjában megfőztem, majd amíg hűlt, elkészítettem a húst. Kissé kiklopfoltam és mindkét oldalát besóztam. A lisztben elkevertem egy kis pirospaprikát és borsot, és ebben a keverékben megforgattam a karajt.

Egy mélyebb serpenyőben olajat hevítettem és megkapattam a hússzeletek mindkét oldalát. Ezután felöntöttem langyos vízzel, úgy hogy ellepje a húsokat. Fedő alatt közepes lángon puhára pároltam.

Amíg a hús puhult, meghámoztam a krumplit, karikára szeleteltem. A lilahagymát megtisztítottam, nagyobb kockára vágtam és olajon üvegesre pároltam. Összekevertem a felkarikázott krumplival, sóval, borssal és egy tűzálló tálba rendeztem.

Amint a karajszeletek megpuhultak, átemeltem a hagymás krumpli tetejére és egymás mellé fektettem. A visszamaradt pecsenyelébe beleszórtam a karikára vágott zöldpaprikát és fedő alatt néhány percig együtt rotyogtattam. Ezzel a szafttal beterítettem a húsokat, úgy hogy mindegyik szeletre egyformán jusson, majd reszelt sajttal megszórtam.

Lefedtem a sütőtálat és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. 15 percig így sütöttem, aztán fedő nélkül még 5 percig, amíg a sajt rápirult.


Nagyon finom, omlós, szaftos hús lett a végeredmény és a lilahagymás krumpli is jól illett hozzá. Legközelebb viszont úgy készítem, hogy a pecsenyeléből a krumplira locsolok először, azután fektetem rá a hússzeleteket. Így alulra is jutna a jó kis pirospaprikás szaftból.

És íme a bizonyíték, hogy visszavonhatatlanul tavasz van:






A fotók ma készültek anyukámék kertjében. Köszönet érte Zolinak!

Gombás-virslis sertésszelet

Sajt alatt sült gombás-virslis sertésszelet a hivatalos neve ennek a finom húsételnek, amit anyuék készítettek el, csak én lerövidítettem. A receptet itt találták és nem is nagyon változtattak rajta, mert úgy volt jó, ahogy volt.

Húsimádóknak kifejezetten ajánlott ez az étel, mert a karajon virsli nem kifejezetten vegetáriánus kombináció.


Hozzávalók - természetesen ezek minimum 5-6 főre értendők:
- 10 szelet sertéskaraj
- 2-3 pár virsli
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 3 dl tejföl
- 1 teáskanál sűrített paradicsom
- reszelt sajt
- só
- bors
- liszt
- olaj

A sertéskarajt nem túl vékonyra kiklopfoljuk. Mindkét oldalukat megszórjuk sóval és borssal. Lisztbe forgatjuk és forró olajon hirtelen megsütjük. Egy tepsiben egymás mellé rendezzük a szeleteket.

A visszamaradt olajban megsütjük a felkarikázott virsliket, majd a hússzeletekre rendezzük.

A hagymát felaprítjuk, olajon megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a megtisztított, felszeletelt gombát és a hagymával együtt pároljuk. Belekeverjük a paradicsompürét és jól összekeverjük.


Amint a gomba megpuhult, hozzáadjuk a tejfölt, sóval, borssal fűszerezzük, összeforraljuk.
A szósszal beterítjük a virslis hússzeleteket, reszelt sajtot szórunk rá. A tepsit betakarjuk alufóliával és előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük. Ezután levesszük a fóliát és megpirítjuk a hús tetején a sajtot.

Sertésborda cecei módra

A változatosság kedvéért egy olyan recept következik, amit nem a Vidék Ízében találtak anyuék, hanem Lajos Mari 99 Húsétel című könyvében. Szerintem már többször is elkészítették, de csak most készültek fotók róla.

Azt sajnos nem tudom, hogy miért pont cecei módra a neve, de hátha valamelyik kedves olvasónk fel tud világosítani erről.


Hozzávalók:
- 8 szelet sertésborda (sertéskaraj)
- 1/2 kg húsos paprika
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 nagy fej hagyma
- só, bors, pirospaprika
- olaj
+ díszítéshez paradicsom és kolbász

A hússzeleteket megmossuk, szárazra töröljük, kissé kiverjük, gyengén besózzuk, zúzott fokhagymával mindkét oldalukat megkenjük. Fél óráig állni hagyjuk. Ezután kevés olajon hirtelen elősütjük és félretesszük.

A paprikát és a hagymát felkarikázzuk. A visszamaradt zsiradékon fedő alatt kevés sóval puhára pároljuk a hagymát. Belekeverünk egy pici pirospaprikát, majd rádobjuk a karikára vágott paprikát. Sóval, borssal ízesítjük. Néhány percig lefedve főzzük.

Visszatesszük a húst a lábasba és puhulásig pároljuk a paprikával és hagymával. Azonnal, forrón, frissen tálaljuk. Friss paradicsommal és kolbászkarikákkal díszítjük. Igazi magyaros húsétel, ami természetesen krumplival a legfinomabb.


A fotósom, az én tesóm azt szeretné, ha jó kedvünk lenne ebben a hideg, szmogos időben, ezért sok szeretettel küldi a fenti képet mindenkinek. :)

Spagetti sertéskarajjal

Még karácsony előtt felfedeztem anyukám gyűjteményében egy jó 20 éves szakácskönyvet. Az Officina Nova kiadó gondozásában jelent meg, nemes egyszerűséggel "Tészták" a címe. Lecsaptam rá, mert nem is emlékeztem, hogy van nekünk ilyenünk, pedig mi nagy tésztafogyasztó család vagyunk.

Sok receptet néztem ki belőle. Elsőre ezt a sertéskarajjal készült szószt készítettem el. Eredetileg szélesmetélthez írja a recept, de olyan nem volt itthon, így spagettivel helyettesítettem.


A recepten is módosítottam valamennyit. Egy-két alapanyagot nem találtam itthon, azt mással pótoltam. De én amúgy sem szoktam mindig szó szerint ragaszkodni a leírt dolgokhoz. Általában, ha átolvasok egy receptet, beugrik róla, hogy hogyan lehetne megvariálni kissé, hogy a szánk íze szerint készüljön el az étel, vagy hogy mivel lehetne helyettesíteni, ha valami nincs itthon hozzá. Most is ez történt.

Hozzávalók (az én változatom szerint):
- 50 dkg sertéskaraj
- 1 nagy fej hagyma
- olívaolaj
- 3 nagy paradicsom
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 csilipaprika
- vegeta + 2 dl víz (nem volt itthon zöldséglé, ezzel helyettesítettem)
- őrölt bors
- 2 teáskanál zöldcitromlé (lime)
- 2 teáskanál méz
- 1 evőkanál Worchester-szósz
- esetleg só


A mélyhűtőmben csak szeletelt karajt találtam. Miután kiolvadt, kb. 1 x 1 cm-es kis darabokra vágtam. A hagymát megtisztítottam, felaprítottam és az olívaolajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a húst és kevergetve minden oldalát megpirítottam.

A paradicsomot a héjával együtt felkockáztam (a recept szerint le kell húzni a héját) és hozzáadtam a húshoz. Belekevertem a megtisztított, összezúzott fokhagymát is, majd fedő alatt együtt pároltam az egészet.

A vizet felforraltam, belekevertem annyi vegetát, hogy ne legyen túl sós (zöldségléből biztos jobb lett volna), belecsorgattam a mézet, a zöldcitrom levét és a Worchester-szószt. Borssal fűszerzetem, majd amikor a paradicsom már elég levet eresztett, ezzel a keverékkel felöntöttem a húst. Beledobtam a nagyon apróra vágott csilipaprikát is.

Fedő alatt közepes lángon addig pároltam-forraltam, amíg a hús majdnem megpuhult, majd kissé félrehúztam a fedőt, hogy besűrűsödhessen a szósz.


Spagettit főztem hozzá és forrón tálaltam. Nagyon egyszerű kis recept, egy óra alatt kész volt az ebéd. A Worchester-szósz és a csilipaprika különleges, pikáns ízt ad neki. Legközelebb lehet, hogy csirkemellel próbálom ki. Aki szereti, sajtot tehet a tetejére.

Bakonyi sertésszelet

Meglepődve tapasztaltam, hogy az egyik kedvenc ételem még nem szerepel a blogban. Amikor ezt felfedeztem, úgy gondoltam, gyorsan pótolni kell ezt a hiányosságot. A legjobb alkalom akkor kínálkozott erre, amikor Imi egyik hétvégén tatárbifszteket (vagy tatár bifszteket, tatár beefsteak-et, vagy hogy írják helyesen? Segítség!) csinált magának, én pedig nem bírom megenni a nyers húst. 

Három szelet karaj volt még bent a mélyhűtőmben, anyuéktól pedig kértem három nagyobb gombát hozzá és meg is voltak a tökéletes ebéd alap hozzávalói. 

Hozzávalók:
- sertéskaraj
- gomba
- hagyma
- paprika
- paradicsom
- só
- bors
- pirospaprika
- liszt
- tejföl
- olaj


A húsokat kiklopfoltam, mindkét oldalukat megsóztam és lisztbe forgattam.

A hagymát felaprítottam, olajon megpároltam, majd a tetejére fektettem a hússzeleteket, mindkét oldalukat kifehérítettem és kissé meg is pirítottam. Megszórtam pirospaprikával, kissé összekevertem, majd felöntöttem annyi langyos vízzel, hogy a húst ellepje. Hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és paprikát, megszórtam borssal és fedő alatt addig pároltam amíg a hús majdnem megpuhult.

Ekkor hozzáadtam a megtisztított, felaprított gombát és rövid lére főztem a hús teljes puhulásáig. Belekevertem egy evőkanálnyi tejfölt, még egyszer összerottyantottam és készen is volt.


Nokedlivel lett volna az igazi, de magam miatt nem álltam neki nokedlit gyártani. Amúgy sem a kedvenc elfoglaltságom a ragacsos masszát eltávolítani a szaggatóról. :) Tésztával is nagyon finom volt, és megállapítottam, hogy gyakrabban kellene bakonyit csinálnom, nem 5 évente egyszer. 

Újhagymás göngyölt karaj

Tartozom még az anyák napi-Mazsolino névnapi menü főfogásának bejegyzésével, így hát ez következik.

Ahogy már említettem ez is Nők Lapja-újítás. Úgy tűnik, ráálltunk erre a vonalra a család nem kis megelégedésére. Az újhagymás göngyölt karajon bevallom, én átlapoztam, anyu viszont egyből kiszúrta és apu segítségével megvalósította.

Hozzávalók:

- 1-1,2 kg-os kicsontozott egész karaj

- 10-12 szál újhagyma

- 5+10 gerezd fokhagyma

- 1 citrom

- 4 ág (kb 20 cm-es) rozmaring

- 6 vékony szelet füstölt, húsos szalonna

- só, bors

- 1,5 dl százaz fehérbor

- 4 evőkanál olaj

díszítésnek: paradicsom

Az újhagymákat és a fokhagymagerezdeket megtisztítjuk, 5 gerezd fokhagymát áttörünk. A citromot megmossuk, sárga héját krumplihámozóval vékonyan lehántjuk, majd gyufaszálnyi csíkokra szeljük. 2 rozmaringágról lecsipkedjük a bóbitákat.

A megmosott karajt szárazra törölgetjük, majd vágódeszkára fektetjük és egy hosszú pengéjű késsel hosszában mélyen bevágjuk anélkül hogy teljesen átvágnánk. Így egy nagy lappá tudjuk kiteríteni. Folpack alatt kissé kiverjük, meghintjük sóval és őrölt borssal.

A rostokra merőlegesen beterítjük a húslapot a szalonnaszeletekkel, ezeken egyenletesen elkenjük az áttört fokhagymát, majd keresztben, zöld szárvégükkel kifelé, 3-4 cm-es távolságot tartva elrendezzük rajtuk az újhagymaszálakat, úgy hogy a húslap vége kb. 10 cm szélességben szabadon maradjon. A hagymák közé szórjuk a lecsipkedett rozmaringokat és a citromhéjcsíkokat.

Szorosan feltekerjük a húst, majd sonkaszerűen megkötözzük. Nagyobb serpenyőben olajat forrósítunk és körbepirítjuk benne a karajtekercset. Mellédobjuk a maradék fokhagymát és a maradék 2 szál rozmaringágat, aláöntjük a bor felét, további 5 percig pirítjuk-forgatjuk.

Sütőedénybe emeljük, rálocsoljuk a fokhagymás-rozmaringos pecsenyelét és a maradék bort, lefedjük, majd 200 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig, vagy puhulásig sütjük. Ha szükséges kevés vizet vagy további bort önthetünk alá.

Amint a hús megsült, vágódeszkára emeljük, kissé hűlni hagyjuk aztán eltávolítjuk róla a zsineget. Nem túl vékony szeletekre felvágjuk. Paradicsommal, rozmaringgal díszíthetjük.

Párolt zöldkörettel ettük, ami szerintem nagyon jól illik hozzá. Az első falatoknál furcsálltam a citrom intenzív ízét a húsban, de aztán megszoktam. Nagyon finom, omlós, szaftos lett a karaj. Határozottan finom volt.

Anyukám mostanában orchideákat gyűjt. Vagyis mi kényszerítettük rá, hogy gyűjtse, mert ilyen-olyan alkalmakra megleptük egy-egy cseréppel. A fenti képen láthatót Mazsolino vette neki még tavaly. Anyu gondoskodásának köszönhetően három ág is nőtt rajta, ami telis-tele van zöldessárga virágokkal. Élőben persze sokkal szebb.

Anyák napjára is orchideákat kapott tőlünk. Egy fehéret:

És egy lilás-pöttyöset:

Ezen kívül van még egy sötétlilás-bordós, amit Imitől kapott nőnapra és még azóta is virágzik és egy ötödik, aminek sajnos nem tudom a színét, csak azt, hogy két ág nőtt rajta és hamarosan kinyílnak rajtuk a virágok.

Kolbásszal töltött sertéskaraj 2.

Sok olyan étel van a "repertoároban", amit egy ideig gyakran készítek, utána pedig jó időre elfelejtem, mert telítődtünk vele és valami újat keresek. Ilyen a kolbásszal töltött karaj is, amit elkészíteni is szeretek, mert olyan egyszerű és nem mellesleg finom is.

Decemberben kétszer is csináltam. Először Imi szülinapjára, ami napra pontosan egy hónapja volt. Ekkor melegen ettük, hagymás törtkrumplival és salátával. Másodszor pedig szilveszterre, amikor hidegen fogyasztottuk a különböző hidegtál fogások mellé.

Ez készült Imi szülinapjára.

Elkészítése nagyon egyszerű: vegyünk egy szép hosszú, kicsontozott sertéskarajt, aminek a közepébe egy jó éles késsel - vagy a hentes segítségével - vágjunk egy lyukat. Akkorát, hogy bele tudjunk húzni egy szál paprikás esetleg csípős kolbászt. Fontos, hogy a kolbász héját távolítsuk el, akár műbélbe lett töltve, akár igaziba, mert sokkal finomabb, szaftosabb lesz úgy a hús, ha a sütés során a kolbász kiengedheti a levét, amit a hús felszív.

A megtöltött karaj minden oldalát szórjuk be fűszersóval, borssal, ki mit szeret. Egy tepsibe tegyünk néhány kanál zsírt, erre fektessük rá a húst. Ne sajnáljuk mellőle a zöldségeket: paprikát, paradicsomot, hagymát, fokhagymát.

Ez pedig szilveszterre.

Öntsünk alá egy kevés vizet, takarjuk le a tepsit alufóliával - vagy ha van hozzá tetőnk fedjük be azzal. Ezután nincs más dolgunk, mint a 200 fokra előmelegített sütőbe betolni és ott hagyni 1-1,5 órára, hadd puhuljon-párolódjon.

Ekkor vegyük le az alufóliát/tetőt, szúrjunk bele egy villát, ezzel leellenőrizve, hogy megfelelően puhul-e. Időnként locsolgassuk meg a zsírral és süssük puhulásig illetve addig, amíg a teteje szép piros lesz.

Ahogy említettem, hidegen-melegen egyformán finom. Szépen szeletelhető. A szaftját melegen kínálhatjuk mellé egy kis tálkában vagy pedig behűthetjük és finom zöldséges zsír lesz belőle, ami friss kenyérrel isteni!

Meggyes karaj

A karácsonyi ebédek "menetrendje" nálunk így szokott kinézni:
- December 25-én a szüleimnél ebédelünk, ilyenkor nagyi is ott van. Anyu elkészíti a "hagyományos" ételeket; a tyúkhúslevest, a pulykát, a töltött káposztát (nagyi most rántott húst is hozott).
- December 26-án nálunk gyűlik össze a család nagyi nélkül. Én mindig valami újdonsággal várom őket, valami olyannal, amit azelőtt még nem készítettem nekik.

Csakhogy idén borult egy kicsit a rend. Tavaly karácsonykor csináltam először minestrone levest és ez akkora népszerűségnek örvendett, hogy idén ismét ezt főztem. Valamint újdonságnak a masszőr Zolink-féle sajttal-sonkával töltött pulykamellet készítettem. Tehát anyu nem csinálhatott pulykát, neki is valami újat kellett kitalálnia. Végül együttes erővel egy nagyon egyszerű ám annnál finomabb ételt szavaztunk meg, a meggyes karajt.


Hozzávalók (8 szelet húshoz):
- karaj
- 1 üveg meggybefőtt
- kb. 2 dl vörösbor
- 2-3 fej lilahagyma
- só, bors, gyömbérpor

A karajszeletek mindkét oldalát - klopfolás után - borsozzuk, gyömbérporral beszórjuk. Egy jénai tálba karikákra szelt lilahagymával rétegezve lerakjuk. A meggybefőtt kb. 2 dl levével és a vörösborral felöntjük és egy napig hűtőben pácoljuk.

Másnap leszűrjük a páclevet és leszedjük a lilahagyma karikákat a húsról. A húszeletek mindkét oldalát olajban hirtelen megsütjük, aztán egy másik lábasba áttesszük. Ráöntjük a leszűrt páclevet és a pecsenyelevet és fedő alatt lassú tűzön puhára pároljuk. Félidőben sózzuk.

Meggybefőttel tálaljuk.

Igaz, hogy a recept nem ír semmit a lilahagyma további felhasználásáról, de mi nem tudtunk ellenállni neki és a meggybefőtt mellé még azt is szedtünk a tányérunkra. Grillezve vagy megpárolva még finomabb lett volna, de nem panaszkodom. Így is elnyerte mindenki tetszését ez az étel.

Grillezett finomságok

Bogarásztam a gépemen a fotók között és megtaláltam ennek a jó kis ebédnek a képeit. Igaz, nem mostanában készült, de mivel hamarosan itt a nyár és a szabadtéri ebédkészítések ideje, úgy gondoltam, felrakom ezt a nagyon egyszerű receptet. Igaz, mi asztali grillen szoktuk sütni, de csak azért mert nincs még szabadtéri grillünk. :)

Grillezett csirkemell/karaj trikolor paprikával és héjában sült tejfölös-mustáros krumplival

Általában munkamegosztás történik Imi és köztem ennek a kajának a készítése közben. Én szoktam bepácolni a húst és megsütni a krumplit, ő pedig a grillen a húst és a paprikát. Múltkor úgy adódott, hogy mindent én csináltam, mit ne mondjak, alig bírtam kivárni, hogy elkészüljön. A grillezés nem nekem való munka. :) Viszont ezt, amiről a fotókat látjátok teljes egészében Imi készítette tavaly ősszel, mert én pont akkor raktam el anyuval a csalamádét.

Előző nap 6-8 szelet húst (vegyesen csirkemellet és karajt) szoktam olajjal elkevert grill fűszerekkel bepácolni és a hűtőben pihentetni éjszakára. Mindenki saját ízlése szerint válogassa össze a fűszereket, nekünk van egy jól bevált, márkanevet nem akarok írni (mégiscsak, Csincsilla engedélyezte: Profi), csak annyit, hogy az egyik nagy hipermarketben vettük kb. 2 évvel ezelőtt. 5 tasak volt összecsomagolva és így került ha jól emlékszem 49 forintba. Igen, ez 2 évvel ezelőtt, nem 22 évvel ezelőtt történt! :) Én is csodálkoztam rajta, de nem járt le és nem is volt összeállva.
A sütés napján 3 nagy, különböző színű kaliforniai paprikát (a sárgát és a zöldet is így hívják?) felszeletelünk és megszórunk grill zöldség fűszerrel (Kotányi) és kb. fél órát állni hagyjuk.

Eközben megmosok 8 közepes krumplit, kettévágom és a tetejét kb. 1/3 mélységig bevagdosom egymásnak átlós vonalkákkal, hogy könnyebben megpuhuljon. 2 dl tejfölben elkeverek 2 evőkanálnyi mustárt, ízlés szerint sót, borsot, kakukkfüvet, majd ezt a keveréket a tepsiben elhelyezett krumplik tetejére kenem. Megszórom reszelt sajttal, öntök alá egy kis vizet, letakarom és előmelegített (légkeverésen 200 fokos) sütőbe tolom.
A grillezőn szép pirosra sütjük a husik és a paprikák mindkét oldalát.

Ha megpuhult a krumpli, levesszük a tetejéről a fóliát és megpirítjuk rajta a sajtot. Néha úgy csinálom, hogy csak azután szórom rá a sajtot, amikor már puha a krumpli, mikor milyen kedvem van. Ha marad a tejfölös keverékből, még a tányéromon meg szoktam locsolni vele a krumplijaimat.

Ezután addig esszük, amíg látjuk. :)

Mézes-mustáros sertéskaraj

Vikinek szeretném ajánlani ezt a receptet, nagyon finom remélem elkészíti. Direkt neki kísérleteztem ki, ugyanis valamikor beszélgettünk msn-en és írta, hogy mézes-mustáros csirkét csinált, de nem sikerült. Kérdeztem, mit rontott el, hogy csinálta, mire "bevallotta", hogy zacskós porból készítette a mártást. Na, mindjárt lecsaptam a feladatra, hogy megmutassam Vikinek: igenis lehet nagyon gyorsan, nagyon finom kaját varázsolni midenféle hülye porok nélkül. Amúgy is hadjáratot folytatok családomban a műkaják ellen, de persze csak finoman (alamuszi nyuszi...mak-mak).

Öt szelet szép karajt kilopfoltam (Viki, ha nincs klopfolód, veszek!), sóztam, borsoztam mindkét oldalukat, majd teflonserpenyőben megsütöttem egy kis olivaolaj és vaj keverékén. A vaj jól fog jönni majd a mártáshoz is! Amikor csodás piros lett, kivettem egy kis tálkára és a serpenyőbe öntöttem 2 deci tejszínt, beletettem szűk 2 evőkanál mustárt, 1 evőkanál mézet, csipetnyi gyömbérport (nem fontos!), csipetnyi csilit. Folyamatosan kevergetve kicsit besűrítettem a mártást, és mivel majdnem kifelejtettem, csak ekkor dobtam bele az összezúzott fokhagymát. (Szerintem így még jobb is lett, mint megsütve az olajon). Icipici sót és borsot is szórtam bele és már készen is volt a mártás!

Mielőtt a húsnak nekiálltam volna, természetesen odatettem egy adag sült krumplit is, így majdnem egyszerre lettek készen (illetve nem is, mert a krumplisütés jóval tovább tartott!). Gondoltam, Toma úgysem fog enni a mártásból, ezért csináltam uborkasalátát is a szokásos hús-krumpli pároshoz, de arra nem is volt szükség, mert Toma úgy falta, mintha legalábbis ketchup lenne benne (bocs Toma!).

Ha nem szeretitek a csípőset, a csilit nyugottan ki lehet hagyni belőle, de Ercsi nem bánja ha van benne (itt szeretném megint benyalni magam Ercsinél). Ha csirkemellszeletből készül, nem is kell klopfolni, az úgyse marad rágós!

Van még pár ötletem ezzel a kajával kapcsolatban, olyan például, hogy mielőtt az üres serpenyőbe önteném a tejszínt, lehetne fehérborecetet vagy balzsamecetet megfuttatni benne, de ez egy következő kísérlet lesz.

Mustáros, fokhagymás tejfölben főtt karaj

Már hetek óta készülök erre a vacsira, de mindig megakadályozott valami: hol a befőzés, hol Toma szülinapi bulija, hol meg hosszú hétvégém Kisnánán, a héten pedig a sok-sok munka. De ma este végre kipróbáltam.

A receptet itt találtam, és amióta olvastam, hosszan érlelődött bennem, egy elképzelés... A bejegyzés, a fénykép és a kommentek alapján elképzeltem egy különlegesen finom ételt, de sajnos csalódnom kellett. A gyerekeknek viszont nagyon ízlett, főleg Kamillának. Toma is lelkesedett érte egy darabig, de aztán kérte, hogy a szószt kecsöpözzem meg neki (én ajánlottam fel), majd a negyedét még így is ott hagyta. Lehet, hogy én vettem el a kedvét?

Mindenesetre a hozzávalók:

• 3 szelet karaj
• liszt
• 0,5 l tejföl
• 3 evőkanál mustár
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors, olaj
• 1 evőkanál cukor

A hússzeleteket kikopfoltam, és picit besóztam. Beliszteztem mindkét oldalukat, majd forró olajon pirosra sütöttem. Ráöntöttem a mustárral elkevert tejfölt, belehajítottam a reszelt fokhagymát, sóztam, borsoztam és lassú tűzön, fedő alatt addig főztem, amíg a hús meg nem főtt. Ez kábé háromnegyed óra volt nekem. Közben folyamatosan kóstolgattam és sóztam és borsoztam, talán ez nem tett jót a gyomromnak, kicsit túlságosan is mustáros ez a kaja. Pedig én már csökkentett mustáradaggal készítettem, mert Bori mindig leszid, hogy ne vegyem szó szerint a recepteket és legalább első alkalommal kevesebb fűszert használjak, mint amit előírnak, mert nem fogom tudni megenni az új kajákat. Mindig igaza is van ebben!

Amikor úgy döntöttem, hogy a hús elkészült, egy evőkanál cukrot szórtam a szószba. Ettől az egész étel íze 180 fokos fordulatot vett, rá se lehetett ismerni, csak sajnos addigra már a gyomrom kikészült a mustáros tejföl kóstolgatásától. Azt hiszem, valahol mélyen kapisgálom ám, hogy mit dicsértek annyira ezen az ételen abban a blogban, ez most még sem volt nyerő.

És hogy miért mutattam be mégis ezt a kaját nektek? A fantasztikus szélesmetélt miatt, amit a Lidlben vettem pár hete. Az íze, az állaga, a kinézete tökéletes volt. Holnap rohanok is vissza, hátha még lehet kapni, ugyanis ez egy külön polcon található az olasz részlegen, remélem, még nem számolták fel!

Kolbásszal töltött sertéskaraj

A gyerekek pedig ezt vacsorázták: egy kisebb darab kicsontozott karajt középen éles késsel átszúrtam, kicsit kitágítottam a lyukat, majd ebbe belefűztem egy pont akkora darab kolbászt, amekkora a karajdarab. Bőven sóztam, borsoztam mindenhol, majd lazán alufóliába tekertem. Így sült 200 fokon 45 percig, azután kinyitottam a fóliát (jól megégtem) és így újabb 45 percig sütöttem. Sajnos elfelejtettem szeletelés előtt a deszkán lefényképezni, pedig igen jól nézett ki!

Toma csinált hozzá krumplipürét, én pedig uborkasalátát és kész!

Sertéskaraj sült paradicsommal, sült krumplival

Jaj, majdnem elfelejtettem ezt a remekművemet feltenni, annyira semmiség.

A Múzeumok Éjszakájára mentünk unokatesómmal, és indulás előtt összeütöttem gyorsan valami vacsorát, hogy bírjuk az éjszakát.

Először megpucoltam személyenként 2 közepes krumplit, hosszúkásra vágtam és beletettem a forró olajba. Pár szelet karajt kiklopfoltam - sajnos ezt nem lehet megúszni, mert néha olyan mint a beton. Ez most nagyon finom puha volt. Sóval, borssal megszórtam, olivaolajban megsütöttem, mindkét oldalát addig, amíg szép pirosas nem lett. A visszamaradt olivaolajban két felkarikázott paradicsomot is megsütöttem, amit előzőleg szitén megszórtam sóval, borssal. A tányéron megszórtam friss bazsalikommal és mire ezekkel kész voltam, a sült krumpli is elkészült. Ezt szerencsére megeszik a gyerekek is!