Vispipuuro (finn) vagy Süsse grütze (sváb) grízes-epres desszert

 

Na végre megcsináltam! Ez a grízes gyönyörűség Csincsillától került be a köztudatomba, és ahogy az eredeti finn csoda dátumát elnézem, pont 11 éve vágyom rá, hogy megcsináljam. Csak valami mindig hiányzik, legfőképpen az agykapacitás, hogy emlékezzek rá eperszezonban, hogy ilyet KELL csinálnom. Nagyon várom már, hogy nyugdíjas legyek, és minden de minden receptet kipróbáljak, amiket most kiírtam valahonnan a füzetembe, vagy amiket betettem a könyvjelzők közé. További terveim a nyugdíjra:

- kenyérsütés, csírák, fermentálás - tényleg, Csincsilla, nem indítunk majd valami vállalkozást?
- mindenféle házi tészta kipróbálása - nagyon várom! Ehhez viszont KELL nekem egy tésztagép.
- Ottolenghi receptek (beleértve ezeket a tevékenységeket: lefordítani, kipróbálni, egy szép füzetbe beírni)
- Kéktúra - bár ezt nem tudom hogy fogja bírni a térdem
- sok-sok bringázás - ez menni fog
- olvasás - ez most is megy
- jobb agyféltekés rajzolás
- naplóírás, fényképek rendezgetése, nagyon várom már ezt a foglalkozást is
- hétvégi ház keresése, vagy ha valamilyen csoda folytán meglesz, akkor nincs több kérdés, hogy miket fogok csinálni, ha nem lesz meg, akkor lehet álmodozni tovább, és csinálni a fentieket
- angoltanulás - azért ebben még nem vagyok biztos
- horgolástanulás
- könyvek eladása online vagy esetleg antikváriumoknál
- nyugger tai chi, hmm?

Van még egy csomó tervem, de azok most nem jutnak eszembe. Csak nehogy úgy járjak, mint az alábbi történetben a nénik:

Júlia néni két öreg hölgyet hívott meg, és attól fél, hogy elfelejti megkínálni őket kávéval. Várakozás közben ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval, megkínálom őket kávéval”. És íme, a két hölgy megérkezik, megkínálja őket kávéval. De feledékenységében egyfolytában ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval” - és valóban - másodszor is hozza a kávét. Ám a két hölgy közül az egyik így szól a másikhoz, miután eljöttek Júliától: „Micsoda vendéglátás! Ez a Júlia még egy csésze kávéval sem kínált meg bennünket”. Mire a másik megkérdi: „És ki az a Júlia?”. (Örkény István)

A receptet csak azért írom be, mert időnként eltűnnek a belinkelt oldalak még akkor is, ha saját receptjeinket linkeljük. Erre egy magyarázat van már: nemrég jött három email, hogy a Blogger letiltott 3 bejegyzésünket, mert megszegtük velük az irányelveiket. Ezekkel:

- Körtebefőtt, muskotályos-fahéjas körtelekvár
- Normandiai almatorta
- Beáta-napi Nagy Flambírozás

Istenem, bárcsak tudnám, hogy ezekkel a receptekkel milyen irányelveket tudtunk megszegni. Azt írták dolgozzam át, és akkor megjelenhet. Hát juszt se!

Tehát van egyszer ez a bejegyzés a finn epres csodáról, és van egy glutén- és tejmentes süsse grütze, és tudom, hogy van még egy, de azt most nem találom. Ezek tulajdonképpen ugyanazok a desszertek, a lekvárfőzéskor a lábosban maradt lekvárhoz búzadarát (vagy hajdinát vagy rizsdarát) tesz az ember és vizet, összefőzi és kész. Én Rebeka Vispipuuro receptjét használtam, mert arra vágyom már tizenegy éve, épp csak feleztem a mennyiséget, azaz:

Hozzávalók:

• 1,5 dl tört eper, plusz 3-4 evőkanál cukor (vagy a lekvárfőzésből a lábos alján maradt lekvár) az a jó, ha édes (próbáltam kevesebb cukorral is, de az nem volt annyira jó)
• csipet só
• ½ liter víz
• 1 dl búzadara (nálam 5 evőkanál búzadara)

Az aprítógéppel összetört epret a cukorral, sóval, vízzel forraltam 5 percig (az időket is felezni kellett!), majd beleöntöttem az 1 dl (azaz 5 evőkanál) búzadarát (grízt), és újabb 5 perc alatt kézi habverővel folyamatosan kevergetve megfőztem. A mosogatóba hideg vizet engedtem, ebbe állítottam a lábost, és viszonylag folyamatos kevergetéssel kihűtöttem a kását. Közben a robotgéppel édes tejszínhabot csináltam. A tejszínhab helyére került a robotgép táljába a kihűlt kása, amit legmagasabb fokozaton habverővel kevertem 10 percig. Az állaga a végére olyan lesz, mint a felvert tojásfehérjének: krémes könnyű, és lágy.

Poharakba töltöttem és rákanalaztam a finom, édes tejszínhabot, és eperdarabokkal és mentával díszítettem. Annyira, de annyira finom volt, csak a kicsi üveget se bírtam megenni egy ültő helyemben. Most citromfűteával próbálok helyrejönni. Sajnos hamarabb kellett volna abbahagyni az evést, de nem voltam rá képes. 

Ha igazán jól fel van verve a habverővel, legalább 10 percig, akkor ilyen habos az állaga:

Olyan egyszerű a készítése, hogy félek, kifelejtettem valamilyen mozzanatot... (Na de ki az a Júlia?).

Erről a csodáról mind az 50 képet, amit csináltam, be tudnám tenni ide, mert kivételesen mindegyik nagyon jól sikerült. Még a fotót se lehet elrontani. Próbáljátok ki akkor is, ha nem főztök lekvárt!

Napi cuki pedig tesóm gyönyörűséges eperlekvárja:

A finn-svéd-norvég vonalon ezek az édességek futottak a blogban:

- Vispipuuro - a finn epres csoda  (eredeti, Rebeka receptje)

- Joulutorttu, azaz szilvalekváros szélforgók - finn karácsonyi aprósüti

- Kanelbullar - svéd kardamomos fahéjas csiga (kedvenc bejegyzésem, ahol láthatjuk Bendi2-t és Bendi1-et, aki DT)

- Pepperkakor - svéd karácsonyi mézes süti

és ez a savanyúság:

- Svéd uborka csalamádé - Beától

Cantucci - már megint blogbaírás

Ma megint Rebeka süt nektek. Állítólag isteni volt.
Kapcsolatom a cantuccival sokáig plátói volt. Tetszettek benne a gusztusos manduladarabok, a látható ropogóssága, tudtam, hogy nagyon szeretném, de valahogy mindig elkerültük egymást. Aztán idén télen volt Bencével egy haszontalannak tűnő háromnegyed óránk és épp a La Delizia kekszmanufaktúra környékén voltunk. Régen jártunk már itt, ideje volt újra benézni. (Ajánlom mindenkinek! Nagyon kedves kis hely, számtalan keksszel, pohárkrémmel, pitével, macaronnal és nyáron kézműves fagyival.) Szóval végre itt volt a lehetőség, hogy cantuccit ropogtassak. Minden előzetes elképzelésem igaznak bizonyult vele kapcsolatban, imádtam az utolsó morzsáig.

Nem is tudtam újra ennyit várni rá, ezért nekiláttam a receptje felkutatásának és végül Vrábel Krisztina szakácskönyvében találtam egy szimpatikusat.

Én rögtön dupla adagot készítettem, és a fél óra cukor- és lisztszitáláson kívül nagyon megérte, estére már alig kopogott néhány a dobozban.

Hozzávalók:

-          11 dkg porcukor

-          11 dkg liszt (én vegyesen teljes kiőrlésűt és finomlisztet használtam)

-          10 dkg pucolt mandula

-          1 tojás

-          só

A cukrot és a liszteket egy tálba szitáltam apró szemű szitán, hozzáadtam a tojást, a sót és a mandulát (szeleteltet használtam, durvára törttel valószínűleg szebb lett volna), összegyúrtam a tésztát. Mivel nagyon száraznak találtam, beleütöttem még egy tojást, így már szépen kezelhető masszát kaptam.

Két hurkát formáztam belőle, kicsit meglapogattam őket, aztán sütőpapírral bélelt tepsiken a 180 fokos sütőbe kerültek 30 percre. Ezután hagytam kicsit hűlni a rudakat, majd átlósan felszeleteltem őket, az oldalukra fektettem és visszadugtam őket pirulni úgy 200 fokon még 8 percre. Finom, illatos, ropogós kekszek lettek. Magában ropogtatva is isteni, de a kávéba mártogatás sem árt neki.

A szép képeket természetesen Rebeka csinálta.

Gyömbéres keksz - blogbaugatás, akarom mondani blogbaírás

A nyelvújító Deményt itt olvashatjátok.  Alant meg Rebeka, merthogy ő velem ellentétben blogol.

Szeretek a konyhában forgolódni és finomakat enni, de a sütikre mostanában valahogy nem jutott idő. Szóval úgy tűnik, szép lassan kifogyhattak a szervezetem sütiraktárai, mert folyamatosan valami finom, édes kekszet ropogtatnék, ami persze sosincs itthon. Mert már megettük. A cantucci - majd jön, szerk. megjegyzése - egy időre kielégítette a sóvárgásunkat, de mára a kósza morzsái is eltűntek. Viszont lapult a hűtőben egy szép kis gyömbér és a Harry Potter regények már régen bogarat ültettek a fülembe a gyömbéres kekszeikkel, süteményeikkel, így ma neki is láttam a dolognak. Átolvastam pár receptet és az itthoni kínálathoz szabva a következőt követtem el:

Hozzávalók:

-          200 g teljes kiőrlésű liszt

-          100 g finomliszt

-          1 tk fahéj

-          ½ tk szódabikarbóna

-          1 ujjnyi friss gyömbér

-          125 g vaj

-          100 g barna cukor

-          1 ek méz

-          1 tojás

A lisztet összekeverem a fahéjjal, szódabikarbónával és belereszelem a megtisztított gyömbért. (Mindenhol szárított gyömbérről olvastam, de nekem az nem volt és jelentem, friss, reszelt formában is működik!)

A vajat lábosba teszem, a cukorral és a mézzel felolvasztom, majd a száraz hozzávalókhoz öntöm. Beleütöm a tojást az egészbe és szépen összegyúrom. A tészta eleinte aggasztóan száraznak és morzsálódósnak tűnt, de aztán jól működött.

Kis golyókat formáztam, sütőpapírozott tepsibe pakoltam őket, kicsit ellapítottam az összeset, aztán 10 percre 170 fokos sütőbe dugtam őket. Az alja ropogós, a teteje lágy lett és finoman érződik benne a gyömbér csípőssége. Egy pohár tejjel az igazi.

Kapott némi tartalmi (sárgarépa) és optikai tuningot (barnacukros pillemáz, marcipán répákkal), isteni lett, a húsvéti Vidék ízében fog szerepelni- a szerk. megjegyzése. Állítólag isteni.

Napi cukinak meg két babakori kép az egyik kedvenc sétapartnerünkről. Nyika valószínűleg valamelyik békésebb angol király volt egyik előző életében. Pont ilyen nagylábú, nagyfülű ma is, csak sokkal nagyobb felületen bársonyos.

Sütőtökös golyó - Blogbafőzés

Deménytől kölcsönözve a kifejezés. Szóval vendégposzt jön, megint Rebeka főzött, Rebeka írt, Rebeka fotózott, legalább ő, ha már az anyja nem teszi. Íme:

Az ősz nekem narancssárga és illatos, így a sütőtök mindig is hozzátartozott az évszakhoz kapcsolt asszociációimhoz. A viszonyunk egyetlen gyenge pontja az volt, hogy amióta az eszemet tudom, egy kanálnál többet nem tudtam legyűrni belőle (anyja lánya, a szerk, megjegyzése). Minden évben megpróbáltam, hátha most! És nem. Egészen eddig, ugyanis az elmúlt hetekben nemcsak megeszem, hanem a szervezetem úgy kiált érte, mintha az elmúlt 21 év hiányát igyekezne bepótolni.

Szóval az elmúlt hetekben volt kéksajtos-kakukkfüves sütőtök, mogyoróvajas sütőtök-krémleves, sütőtökös rizottó és jön a sütőtökös pite. És ha nem lenne elég, a héten az osztállyal is a sütőtökről tanulunk, vettünk is a piacon, megsütöttük és valamilyen édességet szerettünk volna készíteni belőle. Egyszerűt, hogy el tudják készíteni és finomat, hogy egy kis vitamint juttassunk a szervezetükbe. Így találtunk a sütőtökös golyóra, ami átment a teszten. Az is falta, aki egyébként utálja a sütőtököt (tényleg!). A nagy sikerre való tekintettel itthon is csináltam egy adagot és már csak 5 4 golyócska figyel a hűtőben. (:

Hozzávalók (kb. 15 kisebb golyóhoz):

-          1 kg sütőtök

-          40 dkg darált keksz (egészségesebb alternatíva: 40 dkg aprított zabpehely)

-          10 dkg durvára vágott dió

-          6 ek méz

-          1 ek juharszirup (opcionális, nekem most ő az aktuális szerelmem a sütőtök mellett)

-          2 kk fahéj

-          2 kk rum

-          20 dkg kókuszreszelék

A sütőtököt felszeleteljük, eltávolítjuk a magokat és puhára sütjük.

Kikanalazzuk a puha tökhúst, villával összetörjük és hozzáadjuk a darált kekszet, diót, mézet, juharszirupot, fahéjat és a rumot (esetleg a kókuszreszelék egy részét – a lakótársam kókuszimádó). Összegyúrjuk az egészet. Jól formázható masszát kell kapnunk. Ha túl nedves, mehet bele még egy kis darált keksz, ha száraznak tűnik, akkor méz.

Kis golyókat formázunk belőle, kókuszreszelékbe hempergetjük őket, majd egy jó hűvös rejtekhelyet keresünk, ahol nem talál rá más, hogy felfalja előlünk!!

 

Ez volt a gyerek, most pedig jövök megint én, egy kis napi cukival. Magas-Tátra. Voltunk kint pár napot, és még mindig annyira szép! Amikor évekig nem járok arra, el is felejtem, hogy ilyen gyönyörű. És iszonyat mákunk volt, végig ezerrel sütött a nap.
Itt laktunk, mi speciell a toronyszobában, mögöttünk a Nagyszalóki csúcs. Nem rossz, mi?

Ez meg a Vöröstorony-hágó, ahová tényleg nem kellett volna ilyen terepviszonyok között felmenni.

Ez meg a helyi fauna jeles képviselője, szuperértelmes a tekintete, nem?

Cukkinipizza - blogbaugatás, ahogy Demény, a köcsög mondaná

Nagyon bírom Deményt meg a stílusát, én sem tudom jobban megfogalmazni, hogy ezt most nem én írtam:)) Szóval Rebeka látja, hogy alig történik valami a blogon, ő viszont istenieket főz, és most elhatározta, hogy besegít. Főz, fotóz, fogalmaz. Fogadjátok fszeretettel:) Egyébként szerintem zseniális a kaja, nem csak fogyókúrázóknak (nekem ugye már minek), hanem gluténkerülőknek is. Télen is van cukkini, ugyan ritkásabban és drágábban, de most begyakoroljuk, jövő nyáron meg ezt esszük majd folyamatosan. Akkor lássuk:

"Azt hiszem, megtaláltam a nagy Őt a lakótársam, Annácska személyében. Na jó, ez nem coming out, csak a főzés területére értem J

Korábban is rengeteget „táplálkoztunk együtt mentálisan” még a pompomlányos időszakunkban, és az evés szeretete azóta sem lankadt bennünk. Kicsit már gyakorlottabban mozgunk a konyhában, ami sok lehetőséget nyitott meg előttünk J, és buzog bennünk a tanulni vágyás, így első közös projektként átlapoztunk egy Jamie Oliver és egy River Cottage szakácskönyvet, lelkesen jelölgettünk és megfogadtuk, hogy végigfőzzük a kiszemelt étkeket.

Elsőként viszont egy pinterestes receptet próbáltunk ki, ami már régóta izgatta a fantáziámat: a cukkíni pizzát.

De lesz még marokkói paradicsomos halragu, kéksajtos-rozmaringos sütőtök és camemberes-rozmaringos penne is.

Szóval a cukkini pizzában az a pláne, hogy a „pizza” alapja nem lisztből készül, hanem reszelt cukkíniből. Szóval a paradicsom és a nyúlós sajt élvezete megmarad, mégsem szalad be 2000 kalória a szánkon. Kedves dolog, nem?

Hozzávalók az alaphoz (1 nagy tepsi lesz belőle):

-          2 tojás

-          3 közepes méretű cukkíni

-          1 csésze reszelt sajt (mi trappistát használtunk, de lehet mozzarellával is készíteni)

-          ½ csésze reszelt parmezán

-          1 csésze teljes kiőrlésű liszt (elhagyható, én csak a ropogósság reményében kevertem vettem be a buliba) - (én ugye rizslisztet vagy valami ilyesmit használnék - a szerk. megjegyzése)

-          só

Lereszelem a cukkíniket, megszórom sóval és kicsit állni hagyom, amíg levet ereszt. Utána kicsavarom jó alaposan. (Én ezzel szenvedtem a legtöbbet, de az okosok azt mondják, érdemes tiszta konyharuhába csavarni az egész zöld pakkot és így kicsavarni a levet. Elegánsnak tűnik.)

Hozzákeverem a két tojást, a reszelt sajtokat és a lisztet és összegyúrom az egészet. Elég lágy, de semmiképp nem folyós „tésztát” kaptam eredményül.

Sütőpapírozott tepsire borítom az egész matériát és szépen kilapogatom, úgy 1-1,5 cm vastagságúra, majd betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe és aranybarnára sütöm.

Ezután jön a móka és kacagás része: megkenem fűszeres paradicsomszósszal és rápakolok mindent, ami jó. Mi itt sonkát, paradicsomkarikákat, bazsalikomot és sajtot tettünk a pizzánkra.

Visszatolom a sütőbe még egy kicsit, hogy a sajt is szépen megolvadjon a tetején és voilá!"

Napi cukinak meg egy kirakós játék. Na kinek van a legeslegszebb hasikája????