Az ócsai Bolyai János Gimnázium menzája (anno 1900) mély nyomokat hagyott bennem. Nagy, gömbölyű konyhásnénik nagy, hófehér köpenyekben főztek és osztottak. Jól főztek és jól oszottak. Nem volt mosogatólé leves gyanánt, nem voltak hideg, mócsingos húscafatok, nem voltak undorítóra dermedt büdös főzelékek. Nem volt gyomorösszerántó hipószag és bűz, és nem voltak mocskos, zsíros edények, tálcák. Már csak Pesten, nagykorúan értesültem arról, hogy a menza gáz, menthetetlenül falusi voltam (és vagyok, az úton való átkelés még mindig gondot okoz). A fiúk mindig kaptak repetát, a lányok meg csak azért nem, mert nem kértünk.
A heti menüt nagyjából még mindig fel tudom mondani, csütörtökönként pl. általában paradicsomleves volt, meg rántott csirke krumplival, szombaton (mert én még jártam egy kicsit szombatonként iskolába) valami egytálétel, rakott krumpli, paprikáskrumpli, ilyesmi, nápolyival, almával, és a szerda volt a tésztanap. Fogalmam sincs, hogy csinálták, habkönnyű és óriási kelt pogácsák, bukták, isteniek voltak. Előtte meg mindig valami nagyon tartalmas, finom leves, egyik jobb volt, mint a másik. Na, itt szerepelt időnként sárgaborsóleves is, jó nagy tányérral, forrón, remek volt.
Aztán persze nem biztos, hogy olyan volt, mint amit most főztem, de valami hasonló. Jó sok húsféle volt benne, nem szárazkolbász, inkább valami lecsókolbászféle, az akkoriban még ehető volt. Biztos nem használtak merülőmixert, és az is lehet, hogy volt benne valami tésztaféle, de én azokért nem nagyon vagyok oda levesekben, szóval ebből kimaradt.
Hozzávalók:
- egy bögrényi sárgaborsó
- két szál répa, két szál petrezselyemgyökér, némi zeller
- valami jobbféle debreceniből két-három szál
- 2-3 gerezd fokhagyma
- egy szűk evőkanálnyi libazsír (vagy olaj)
- egy teáskanálnyi liszt
- só, bors, őrölt kömény
A borsót alaposan megmossuk, langyos vízben áztatjuk legalább 10-12 órát. Leszűrjük, lemossuk, tiszta vízben feltesszük főni. A habját leszedegetjük. Nekem elég lassan puhult meg még így is, de hát nem siettem. Amikor már majdnem teljesen puha, hozzátesszük a megtisztított, felkarikázott/kockázott zöldségeket., és együtt tovább főzzük, amíg azok is meg nem puhulnak.
Ekkor érdemes merülőmixerrel némileg pépesíteni, csak úgy félig-meddig, hogy ne a rántással kelljen sűríteni, az majd csak az ízt adja hozzá.
Belekarikázzuk a debrecenit, és fokhagymás rántással berántjuk. (A zsíron/olajon picit megpirítjuk a lisztet, belenyomjuk a fokhagymát, és fél perc alatt összeforrósítjuk. Némi hideg vízzel felengedjük, és hozzákeverjük a csendesen fővő leveshez.) Még vagy öt percig forraljuk a kész levesünket. Valamikor útközben fűszerezzük.
Nagyon finom és tartalmas leves, pont ezekre a hideg napokra való. Utána már tényleg csak egy kis desszert fér az emberbe.
A képet az iskola honlapjáról kértem kölcsön.
Bea is főzött már nekünk sárgaborsólevest (illetve Mazsolino:)). A kettő alapvetően a sűrítésben különbözik (ha nem vesszük túl komolyan a virsli-debreceni ellentétet), Beáék habartak, ezért egy légiesebb, de azért mégis télies fűszeres levest kapnak, legalábbis azt hiszem, ebben az ócsaiban pedig fokhagymás rántás van, és emiatt szépen elballag a bableves irányába. Érdemes mind a kettőt kipróbálni.
