Sült kacsamell fakszni nélkül

Hát jó, akkor jöjjön egy egyszerű kaja mindenféle fakszni nélkül Csincsillának. Már úgyis régóta szeretném megosztani a világgal a nagy titkot, hogy mitől lesz ropogós a kacsa bőre. Nagyon egyszerű a dolog, a végén 5-10 percre lekapcsolom a hőfokot nullára, és bent hagyom a sütőben a kacsát légkeveréssel. Néha benyúlok, és az ujjammal megkocogtatom a bőrt, hogy ropogós-e már. Ennyi.

Az egész folyamat az elejétől végéig úgy szokott történni, hogy veszek az Aldiban vagy a Lidlben egy csomag kacsamellet (2 db), és azokat szépen megtisztítom. Egy kerámia sütőtálba sütőpapírt teszek,  picike olívaolajat locsolok szét benne, majd ebbe teszem a melleket. Mindkét felüket sózom és borsozom. A sütőtálba teszem a félbe/negyedbe vágott krumplit, ezt is sózom, néha összedörzsölöm őket a sózott felükkel, állítólag ettől lesznek szép hólyagosak. Együtt sütöm a kacsamellekkel 180-200 fokon légkeveréssel, vagy van amikor légkeverés és grill funkcióval. Ez hangulatfüggő, nem ezen múlik a ropogósság, hanem azon, hogy amikor a krumplik már puhák (egy hústűvel szoktam ellenőrizni, de kb. 15 perc), és szépen megpirultak, akkor lekapcsolom a hőfokot nullára, és légkeveréssel folytatom a sütést. Ha a krumplik esetleg már túl pirosak voltak ennek a kezdetén, akkor azokat kiveszem előbb, és csak a kacsamellekkel folytatom ezt a ropogósítást.

Tesóm kérdezte, hogy nem szárad-e ki, és de, volt már olyan is, szóval figyelni kell. Aki véresen szereti, annak ez a megoldás nem lesz jó, de én mindenhogy szeretem, még kiszárítva is, csak ne legyen véres. Még annyit, hogy Micike Máltán mindig berácsozza a bőrét, és én is kipróbáltam úgy is, és a berácsozás akkor tényleg sokkal jobb, ha serpenyőben sülnek a kacsamellek, a sütőben mindegy. Illetve ha nem ez a sovány kacsamell kerül a konyhába, hanem olyan, amin van egy jó vastag réteg háj, azt is be kell rácsozni. Olyat szoktam karácsonyra venni, és annak a zsírját öntöttem ki a konyhakőre a vendégek érkezése előtt 5 perccel.

És akkor most jöjjön Csincsillának szeretettel a lényeg, az állatfarm. Mutatom a nyuszit, akit a nyúltársadalom kivetett magából, hogy milyen barátokra talált. Hát először is itt a csivava, aki az egész társaság feje, még a roti, aki Lord névre hallgat és a kanári-szigeteki (tényleg ez a fajtája!), akinek Brútusz a neve, is fél tőle. 

Úgy tűnik, hogy a nyuszi beilleszkedett a társaságba, Dzsordzs, a csivava eléggé odavan érte, ha jól látom, itt egy viszonzatlan szerelem van kibontakozóban.

Aztán van egy fekete cica is (le sem merem írni a nevét, mert manapság nem píszí ez a szó), aki, még nem biztos benne, hogy szereti a nyuszit, egyelőre csak összemérte a bundáját vele. Ő későbbre tervezi a barátkozást.

De az is lehet, hogy a nyuszi véletlenül elfoglalta a cica napozóhelyét, aki ezen megsértődött és azért rohant el. 

Hálaadás kacsával

 

Pulykát akartak sütni a fiatalok, hálaadásnapi pulykát, de a pulyka több okból elmaradt, és beugrott helyette egy kacsa. Azt mondták, hogy egy igazi nagy felnőtt pulykát nem tudnának megenni, a bébipulykát meg nincs szívük megsütni. Ráadásul kicsit elcsúszott a hozzávalók beszerzése is, így aztán egy rendes pulyka megsütése bele se fért volna már a napba. Ezt a képet például 19.32-kor kaptam:

Tehát ekkor kezdődött a sütés. A tepsibe répa, hagyma, fokhagyma és talán sütőtök került a kacsa alá. 22.37-kor viszont már jött a hír, hogy nagyon finom lett, így nézett ki, amikor elkészült.

Készült hozzá krumplipüré és sütőtökpüré:

És ilyen lett a végső simítások elvégzése után:

Hajnali fél 1-kor meg már mindenki elálmosodott, vagy már aludt:

Kacsakocsonya

"Remegek, mint kicsi-kacsa-kocsonyája Mis-kol-con" - ezt  mondogatta apu, amikor villáján felém egyensúlyozott egy falat kocsonyát. Még kicsit remegtette is a kezével. Viszolyogva néztem a remegő izét, de mindenképpen meg akartam kóstolni. Mert ahogy ette! Ahogy mindent evett, az utánozhatatlan volt, az embernek összefutott a nyál a szájában. Itt van előttem, ahogy kicsi katonákat készít a kis vágódeszkán: felkockázza a kenyeret, vékony kolbászkarikákat tesz rá, és egy pöttyintésnyi mustárral fejezi be az építményt. Vagy ahogy lágytojást evett, teljesen csak arra koncentrálva, amit csinál: kanalával körbeütögette a tojás héját, ezzel megrepesztve, majd megbontotta a tojást. Finoman leszedte kanalával a tetejét, és minden falat előtt belesózott a tojásba. Talán kenyérrel tunkolgatta is, ebben nem vagyok biztos, hogy az ő vagy az én specialitásom-e. Talán inkább az övé, hiszen én nagyon ritkán eszem ilyet, mert sosem sikerül tökéletesre a lágytojás. Sorolhatnám még, ahogy szardíniát evett, vagy a húslevesben főtt mindenfélével telt tálat maga elé húzta...

Sosem néztem utána, honnan van ez a "mondóka", de most megtaláltam, az "Egy kis itóka, ha bennem van" című költeményből. Úgy tűnik, apu kicsit átköltötte, de nagyon tetszik az utolsó strófa:

                "Egy kis itóka, ha bennem van,
                Hét napig ünnepi kedvem van.
                Míg bor van a kis polcon,
                Remegek, mint általába’
                Remegni szokott a gyáva
                Kicsi-kacsa-kocsonyácska
                Miskolcon."

Nagyon cuki, hallgassátok meg itt!

Tavaly ilyenkorig fogalmam se volt róla, hogy van olyan, hogy kacsakocsonya. Nagyon ritkán főzök kocsonyát, talán életemben kétszer csináltam, persze disznóból, és akkor Domi receptjét használtam. De mivel egyedül szeretem ezt a kaját, nem állok neki kocsonyát főzni, mert mindig rengeteg lesz belőle, úgyse tudom mindet megenni. És kapni se szoktam kocsonyát senkitől (nyaf). Szóval Olgitól hallottam, hogy csináltak anyukájával kacsakocsonyát kacsacsontból, kacsanyakból, egyéb alkatrészekből, és hozott nekem is ilyen darabokat a piacról. Annyira jó volt, hogy nem éreztem a diszó szagát, amikor főtt a kocsonya! És persze ez is túl sok lesz, de ebből a fölösleget legalább el tudom tenni a mélyhűtőbe alaplének, vagy csak simán levesnek ínségesebb időkre. Ha nagy a hajtás, csak előveszek egy dobozzal, főzök bele tésztát és megeszem.

Hozzávalók:

• 1 kg körüli kacsadarabok: 1 nyak, 1 farhát, némi kacsaláb és egyéb alkatrész. Ha nincs kacsaláb, akkor legalább csirkeláb kerüljön bele titokban.
• 1-1,5 liter víz 
• 1-2 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• 1 fej hagyma
• 1 picike zeller (nem fontos)
• 4-5 gerezd fokhagyma
• só, bors
• ha nem akar megdermedni, akkor zselatin

A kacsadarabokat megmostam, annyi vízben, amennyi ellepi, feltettem forrni. Amikor felforrt, a habot leszedtem, és mehettek bele a zöldségek. Aztán takarékon 4-5-6 órán keresztül főztem. Tálaláskor megszórhatjuk sóval, borssal, pirospaprikával, meglocsolhatjuk citromlével. Két pici üveggel tesómnak, 2 tányérral nekem lett, a maradék meg ment a mélyhűtőbe alaplének. Aztán kiderült, hogy Vikinek is ízlik, fel is jegyzem ide, nehogy elfelejtsük!

A családunknak vannak egyéb miskolci kötődései is, nem csak a kacsakocsonya, mert Amyt a miskolci árvaházban találta Mazsi, onnan fogadták örökbe Vikiék:

Eleinte szomorú volt és bizalmatlan, de most már nagyon boldog kiskutya lett belőle, ahogy az óriási vigyorból is látszik a képeken:

Asszem értékelné, ha kaphatna a kacsakocsonyámból. 

Nagyon meglepődtem, de nem találtam további kocsonyákat a blogon.

Foszlós perec

A napokban többször szembejött velem az a gondolat, hogy ha már állatokat eszünk és ezáltal kénytelenek vagyunk megölni néhányukat, tiszteljük meg annyival, hogy minden porcikájukat megesszük. Nekem ezt most százszázalékosan sikerült betartanom.



Volt ugyebár az a kacsa húsvétkor (meg egy plusz kacsafarhát). Mint említettem, a kacsa néhány részéből levest főztem, nagyobb részéből kacsapecsenye készült, a hájból töpörtyü és finom kacsazsír. (A csontok pedig Zokninál fognak kikötni, ha Segebaga tesókám végre rászánja magát, hogy elviszi neki a munkahelyi mélyhűtőből!) Régóta nem főzök már zsírral, a gyomrunk és az ízlelőbimbóink el is szoktak tőle sajnos, és gondolkodtam rajta, mi legyen a sorsa az illatos kacsasírnak? Ekkor találtam rá Ízbolygónál erre a perecreceptre. Éljen, kacsazsír kell bele!

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt

- 3 dl tej

- 1 teáskanál cukor (a tejbe)

- 25 g élesztő

- 1 evőkanál cukor

- 1 evőkanál só

- bő 2 evőkanál olvasztott kacsazsír

- 1 felvert tojás a kenéshez

A langyos cukros tejbe morzsoltam az élesztőt és amíg vártam, hogy felfusson, hogy hasznosan töltsem a várakozóidőt, a lisztet elkevertem az evőkanálnyi cukorral és az evőkanálnyi sóval. A kacsazsírt megolvasztottam, és a felfutott élesztővel együtt a liszthez adtam. Géppel nagyon alaposan megdagasztottam, letakartam, meleg helyen duplájára kelesztettem.

Amikor megkelt, kézzel még átgyúrtam, majd 16 egyforma részre vágtam a bucit. (Először feleztem, majd a feleket is feleztem, míg végül 16 darab 55 grammos golyócskát kaptam.) A részekből 1 centi átmérőjű és kábé 45 centi hosszú gilisztákat sodortam, végül perecet formáztam belőlük. Felvert tojással megkentem és 200 fokon 15 perc alatt szép pirosra sütöttem. (Na az ilyen recepteket szeretem nagyon, mert tényleg 200 fok és tényleg 15 perc kellett ahhoz, hogy jól megsüljön és szép piros legyen a perec. Nem kellett nézegetni, aggódni, tűpróbázni, csak annyi volt a dolgom, hogy beállítsam a hőfokot és a sütőórát, végül kivenni a kész pereceket.)

A kisülés után meg lehetne kenni sóval is. Az eredeti recept úgy írja, hogy "ez 2 ek lisztből, fél ek sóból és annyi vízből áll, hogy palacsintatészta állagú masszát kapjunk. Ha bőven megkentük a tetejét, még visszamegy 5 percre a már kikapcsolt, de még forró sütőbe." Nagyon sok dolgom volt, ezért én most nem vacakoltam a sózással.

Isteni finom perecek lettek, biztos, hogy megsütöm Kisnánára a barátaimnak! Ha nem is "kiállt", de kiált egy pohár finom hideg rozéért :-)), amit persze, hogy tudtam prezentálni, mert hoztam haza magamnak Villányból egy szép nagy üveggel.

Jégsaláta márványsajttal, paradicsommal és kacsamellel

Ezzel a salátával ünnepeltük meg a nagyon várt félévi bizonyítványt! Ugyan nem lett kitűnő, sőőt-sőőt..., de azért én elégedett vagyok a bizivel. Jó, kiderült, hogy nem egy jogászalkat, és jó, kiderült, hogy pikkelnek rá a tanárok és beírogatnak igazolatlan órákat, ami miatt a magatartás jegye rossz lett, de ezeken tudunk segíteni. :-) Végre egyszer nem példás a magatartása, elvégre fiú... Az ünnepi vacsora a következő volt:

A jégsalátát megmostam, leszárítottam és felcsíkoztam. Két tányérra szépen elosztottam, majd a tetejére halmoztam a felnegyedelt miniparadicsomokat. Ezt a zöldségtálat meglocsoltam a két evőkanál olaj, 3 evőkanál almaecet, 1 evőkanál méz, pici só és bors keverékével. Rámorzsoltam egy kis márványsajtot (ez jó ötlet volt!), végül rászórtam egy-egy marék vajon pirított (házi) zsemlekockát.

A kacsamellet 1 órára bepácoltam 2 evőkanál szójaszószból és 3 evőkanál fehérborból készült pácba. Ezután a bőrös oldalát rombusz alakban bevágtam, majd forró serpenyőben egy kis olajon oldalanként 7-7 percig sütöttem. Kis pihentetés után elkezdtem szeletelni, de aztán még visszatettem kétszer is, mert nem sült át és ebben a vírusos időszakban nem volt kedvem félig nyers húst enni. (Amúgy imádom a nyers húst, csak most már óvatos vagyok és szeretném tudni, honnan származik a hús, hogyan vágták le az állatot, hogyan tárolták és szállították stb.) Amikor jól átsült, hajszávénykonyan felszeleteltem és a saláta tetejére szórtam. Nekem nagyon ízlett, Tomának nem jött be, ezért még ezután kellett kifőznöm egy kis makarónit a tegnap készült milánói szószhoz, hogy ne maradjon éhes.


Az iskolának, a tanároknak és az osztályfőnöknek pedig azt üzenem, hogy mostantól legyenek szívesek jól viselkedni, mert különben ezzel a speciális Ori-pillantással fogok megérkezni az iskolába!

(A fantasztikusan gyönyörű képet innen kölcsönöztem!)

Kacsapecsenye

Tomától és Kamillától kaptam ezt a szépséges gyertyát és gyertyatartót, átadáskor gyönyörűen körberakták égő mécsesekkel. A tartó sajnos nem látszik, de majd egy másik alkalommal bemutatom teljes szépségében. A gyertya egy nagyobbacska félgömb, ami félig van megtöltve viasszal, és a viasz nélküli rész ki van lyukasztgatva, így meggyújtáskor különleges fénye lesz. Nagyon várom már, hogy láthassam, de ezt majd egy kivételesen nyugodt, hangulatos estére tartogatom. Köszönöm!

A legszűkebb családi körnek kacsát sütöttem péntek este. Nem akartam feltenni a blogba, mert már szerepelt egyszer, de nem mint önálló fejezet, hanem csak egy bekezdés valahol. Csincsilla viszont rámparancsolt, hogy kapjon a kacsasült önálló helyet is. Igenis!

A Lidlben vettem egy kétkilós fagyasztott kacsát. Kacsasülthöz szerintem csak a 2-2,5 kilós pecsenyekacsa jó. A kisebbek kiszáradnak sütés közben, a nagyobbak viszont túl zsírosak lehetnek, nagyságuk miatt tovább kell sütni őket, ezért amellett hogy iszonyúan zsírosak, még ki is száradhatnak... Szóval a legjobb a kétkilós kacsa.

Felengedés után jól megmostam, megtisztítottam, és sózás-borsozás után a hasába tömködtem egy fej hagymát, belenyomtam egy fél citrom levét, majd a citromot is beküldtem a hagyma mellé, és belemorzsoltam egy húsleveskockát. Hústűvel összetűztem a nyílást, majd az egész kacsát kívül is alaposan besóztam és jól megborsoztam. 200 fokos sütőben először a hátát sütöttem, majd megfordítva. Igazság szerint 60-60 perc kell mindkét oldalnak, de ha olyan vendég jön, aki egész nap nem evett, akkor 45-45 percre lehet csökkenteni a várakozási időt... Sült krumplival, sokféle savanyúsággal tálaltam, de finom lehet még hozzá a hagymás krumpli, párolt káposzta házaspár is!

Egy kacsát három jó étvágyú ember el tud tüntetni egy ültő helyében, de láttam már olyat is, amikor ketten megbirkóztak(unk) vele.

Amikor Toma hazaérkezett, kérdezte, mi lesz a vacsi? Mondtam neki, hogy kacsa. És nekem? kérdezte. :'-( Természetesen neki fokhagymával tűzdelt sertéscombot sütöttem, de azt elfelejtettük lefényképezni, mert nagyon éhesek voltunk. Azt majd máskor bemutatom.

A Nagy Buli :-)

Szombaton megünnepeltük Toma 20. szülinapját, amire már olyan régóta készültem. A menüsor csak az utolsó napokban állt össze: kivételesen nem készítettem levest, csak húsokat és salátákat.

Sütöttem egy kétkilós pecsenyekacsát, nagyon egyszerű módon: csak kívül-belül megsóztam, jól megborsoztam, a hasába egy fél hagymát, egy fél citromot (aminek előbb belenyomtam a levét), pár gerezd fokhagymát és egy elmorzsolt húsleveskockát gyömöszöltem, összetűztem a nyílást egy hústűvel és 50-50 percig sütöttem először a hátával fölfelé, majd megfordítva. Szerintem kicsit kiszáradt, de mivel családom egyik tagja sem evett még kacsát, el voltak tőle ragadtatva. A kacsahúsnak igen különleges íze van, én nagyon szeretem. Örülök, hogy ízlett, mert az elkészítése egyszerű, így hát máskor is süthetek nekik kacsát. (A rengeteg csontot természetesen félretettem Zokninak!)

Volt még rántott hús, rántott cukkíni, és Toma kívánságára a paradicsomos-sajtos csirkemell is (na ez jó ötlet volt, mert az utolsó morzsáig elfogyott!). A köret sült krumpli, krumplipüré és a Boritól tanult krumplis-cukkinis-paradicsomos-sajtos finomság volt.

Készítettem még uborkasalátát, paradicsomsalátát és ezt a képen látható különlegességet. Az eredeti verziót egyik "anyósomtól" tanultam, bár az picit eltér ettől a tesóm által továbbfejlesztett változattól. Most mindkettőt közzéteszem:

Egy kis olajat kábé ugyanannyi mustárral kikevertem, majd felöntöttem tejföllel. Belekevertem apróra vágott hagymát, almát, uborkát, főtt tojást és egy üveg kukoricát. Toma ezt a Tata-féle verziót szereti, viszont az eredetiben nincsen se főtt tojás, se kukorica, helyette van benne vékonyra reszelt sárgarépa, én úgy jobban szeretem. De hiába próbáltam bevezetni a családba a sárgarépával készült salátát, mindig rendkívül nagy volt az ellenállás, úgyhogy megadtam magam.

Az egyik torta a Toma-kedvence vakondtúrás torta volt, a másik pedig a Csincsilla-féle (és egyben Mazsi-kedvence) szilvás klafuti.
















És a nagy alkalomra kinyitottam különleges mézboromat is.

Toma az egész családtól egy nagyon professzionális számítógépet kapott, és itt van Anna ajándéka a 20 éves Toma számára. Köszönjük szépen az ajándékokat és a köszöntéseket!

Az új számítógéppel kapcsolatban van az az aranyos kis történetem, hogy sajnos elég szar helyen, bunkó fiúkáktól vettük a gépet, de hát Toma nézte ki, ő intézte, én csak mentem ahova kellett. Na, elhoztuk a gépet, és persze az első probléma, hogy a bekapcsolás után nem indult, legalábbis a monitor fekete maradt. Felhívtam a boltot, montam, hogy félórája hoztunk el egy gépet, ami szar és különben is menjenek a ... Azt mondták, csavarozzuk le az oldalfalat, nézzük meg, hogy nem lazult-e ki valami, mondtam, nem tudom mit képzelnek ennyi pénzért, elvárom, hogy hazahozom és működjön, stb. stb, de aztán végül Toma rájött a hibára és beüzemelte a gépet.

A következő probléma, hogy nem lehetett feltenni rá Windowst, mert egy bizonyos ponton mindig kikapcsolta magát a gép. Annyira idegesek és szomorúak voltunk, alig aludtunk, másnap bevittük a munkahelyemre a gépet és megkértük Ákost, hogy segítsen. Természetesen ez a nagyon ügyes srác tudott segíteni és Tomával ketten megoldották ezt a problémát is. Egyik ilyen problémánál Ákos hozott egy programot, amit amúgy az internetről le lehetett volna tölteni, ha az új gép már tudott volna internetezni.

Mikor tesómnak meséltem az esetet: "Ákos pendrájvon áthozta a videokártya drájverét, amit az internetről kellett volna letölteni" ... ekkor fulladtam meg a röhögéstől és kérdeztem tesómtól, hogy szerinte 20 évvel ezelőtt, Toma születésének napján mit mondtam volna arra az emberre, aki egy ilyen mondatot mond? :-) Ugyanis ennek semmi értelme!

Sajnos a bulira Ercsitől és Évától csak 1 pontot kaptam az ötből, de ennek is örülök, mert voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem, hogy a sok levonás miatt átmegyek mínuszba! A hibákra már nem nagyon emlékszem (a mézbor miatt), de remélem Ercsi majd a kommentben emlékeztet néhányra, hogy tanulni tudjak belőle. Ilyesmi hibák voltak: túl kicsi Toma szobája, ahol a koncertet adta, a torzító pedálja nem a földön volt, túl meleg van, késett az ebéd, a tortát nem azonnal vágtam fel, stb. :-)))))))

A bulit kipihenni egyrészt Toma parancsára, másrészt tesóm erőszakossága miatt elmentem Érdre az utcabálra a Teddy Bear együttesre tombolni! Hihetetlenül jól éreztük magunkat Norbival, Sebével, Mazsival, és annyit táncoltam, hogy izomlázam lett másnapra, annyit énekeltem (ordítva), hogy fájt a torkom! Isteni volt!

A chippendale kukta természetesen itt is segédkezett. Látható, hogy mennyire odavannak érte a szebbnél szebb nőcik!

Tomókám! Nagyon boldog születésnapot, köszönjük a fantasztikus koncertet, amit az új gitároddal rögtönöztél nekünk!