Réka banános-zabpelyhes falatkái - mindenmentes

Tegnap megint kézműves foglalkozás volt Rékánál, és ezzel a sütivel várt, annyira gyönyörű. És azt hiszem, hogy mindenmentes, meg vegán, majd Csincsillától szeretnék segítséget kérni. Szóval ebben a sütiben semmi nincs, amire bárki allergiás lehetne, kivéve az én egész családomat, akik a mogyoróra, mandulára, dióra, kesudióra, szotyira, tökmagra és minden olajos magra elég érzékenyen reagálnak pattanások formájában. Nem is hajlandók ilyeneket enni. Én se vagyok kivétel, de szerencsére azért én pár szemet megehetek mindenféle szörnyűség nélkül. 

Hozzávalók:

• 3 db jó érett banán
• ha nem elég édes a banán, akkor valamilyen édesítő: vaníliás cuki, méz, cukor, édesítőszer (eritrit)
• zab, attól függően, hogy mikor sütöd. Ha azonnal, akkor több zab mehet bele (8-10-12 evőkanál), ha később sül csak ki, akkor folyékonyabbnak kell lenni, mert a zab beszívja
• pici fahéj
• aszalt vörös áfonya, amennyi savanyítást szeretnél bele, meg amennyi piros pöttyöt szeretnél látni benne
• esetleg csokidarabok

A banánokat pépesítjük valamivel (villa, merülőmixer, aprítógép), hozzákeverjük a többi hozzávalót, és kicsi pacákat teszünk a sütőpapíros tepsire. A tetejét díszítjük mindenféle finomsággal (itt most aldis magkeverékkel). 180- 200 fokon (nagy lángon) 10-15 percig sütjük.

Csincsillának biztos van vagy száz ilyen receptje a blogon, rengetegféle mentes és mindenmentes és vega és vegán sütit csinált már.

Ezeket pedig már én csináltam Eninek a húsvéti bulira

A kézműves foglalkozáson pedig ezek a zokninyuszik készültek ennek a videónak a segítségével.

Varrás nélkül készülnek a nyuszik úgy, hogy a zokniba rizst kell tölteni, ügyelve arra, hogy legalább a sarkáig érjen, mert abból alakítjuk ki a fejét, hogy ilyen ovális legyen A nyakánál és a fülénél elkötjük, a fülét kivágjuk, szemet és orrot rajzolunk nekik és masnit kötünk a nyakukba. Kicsi farkincát is ki lehet alakítani. A videón mindent jól megmutatnak. De ami a videóból kimaradt, és szerintem fontos infó, hogy kicsi zoknit kell keresni, mert a nagyobb zokniba nagyon sok rizs kell. Olyan 30-as méretű szerintem elég.

Zozi a nyuszijával

 A középső nyuszi Zorának készült, őt nem rizzsel töltötte meg Réka, hanem vatelinnel. Annyira örült neki amikor megkapta, hogy először bevitte az ágyába, aztán dobálta, majd várta, hogy dobáljuk neki. Valahogy a masniját is kikötötte többször is.

Cukormentes (mindenmentes) eperlekvár

Nagyon gyorsan fel akarom rakni, most van az eperszezon vége (és most tényleg isteni az eper a sok nap után), hátha valaki akar még főzni. Mert ez egészen isteni. Eperlekvár-esszencia. Sűrű, édes, jó tartású, látszik a képen. Cukor és zselésítő nélkül, 100% eper. Tartósítószert egyébként sem szoktam használni. Frenetikus mindenhez. Magában is. Jégkrémnek (majd jön). Desszertekre. Gesztenyepüréhez (ahhoz egészen zseniális). És kölesgolyóval sem rossz.

Tehát szokás szerint megpucolom az epret, és belezúdítom az öt literes, tényleg vastag talpú befőző lábasomba. Ha nem igazán vastag a talpa, le fog égni. A nagy szemeket összevágom, de nem kell túldarabolni. Elkezdem főzni. A habját leszedem. Próbálok vigyázni, hogy ne fusson ki (mindig kifut). Amikor az eperszemek már jól átfőttek, szűrőkanállal kiszedem, és a levet kis lángon rotyogtatom. Fedő nélkül, természetesen, jó sűrűre beforralom. Ez egy-két óra ilyen mennyiségnél. Néha azért megkeverem, ha arra járok, már csak azért is, hogy lássam az állagát. Akkor jó, amikor már majdnem leég, olyan sűrű. Ekkor visszarakom az eperszemeket, és addig forralom már csak, amíg azok is jól át nem forrósodnak. Ekkor már ott kell állni és keverni. Az öt literes lábas tartalma kb. a hatodára csökken. Kicsi üvegekbe szedem, fejre állítom. De aztán még jön egy vizes dunszt is, mert az ilyen sűrű lekvároknál az a tuti. Mostanában a tésztafőző edényt használom erre (tésztát úgysem főzök benne). Tehát a belső lyukacsos edénybe rakom a konyharuhába úgy ahogy bebugyolált üvegeket (fejjel felfelé, természetesen), háromnegyedig eresztem vízzel (az üvegeknek érjen háromnegyedéig). Már az eltevésnél gondolok arra, hogy egyforma magas üvegekbe rakjam a lekvárt, úgy azért kicsit egyszerűbb. Fedő rá, felforralom, és 20-30 percig forralom. Aztán hagyom ott kihűlni. Spejz. Már amit azon nyomban fel nem falunk. Eleve nagyon kevés lesz, ha így csinálja az ember, és sajnos nagyon-nagyon eteti magát. Össze sem számolom, hogy már hányadik üveget bontottuk fel. Napi cuki a rohanás miatt nincs.