Kozi húslevese és 2+1 új versenyző a Napi cuki rovatban

 

Kozi tesóm barátnője már ezer éve, és nagyon jól főz, szeret is főzni, na meg főleg enni, és néhány éve kiköltözött Grazba. (Grácba persze, de megnéztem a szótárban és tényleg így kell írni.) Szóval Grazban él, és szeret mindenkit vendégül látni, és egyszer amikor tesóm kiment hozzá vendégségbe, ezzel a levessel várta őt. Eszméletlenül finom, és villámgyorsan elkészül. Vannak időszakok, amikor heti rendszerességgel főzöm, de nem tudom megunni. Valamiért nekem magamtól sosem jutott volna eszembe nem a klasszikus módon főzni a húslevest, bár csináltam már a koleszterindiétás szakácskönyvből egy csirkelevest, de abban volt liszt is (minek?), és találtam Beától egy pulykalevest is, ami hasonló. Csincsilla a krémleveseket tolja inkább, legalábbis most ez derült ki, ahogy végignéztem az elmúlt 14 évet. 

Hozzávalók:

• fél csirkemell
• 1 csokor újhagyma
• maradék hegyes erős vagy tv paprika, ha van, de nem fontos
• 2-3 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• negyed zeller
• 1 nagyobb krumpli
• 3-4 fej gomba
• 1-2 csokor petrezselyem
• só, bors, leveskocka (kihagyható), kurkuma
• opcionális: borsó, karalábé, vagy bármilyen leveszöldség, amit el tudsz képzelni bele.
• eperlevél tészta

Kicsi olajon vagy kacsazsíron vagy a kettő keverékén megdinszteltem a hagymát, vele együtt a maradék paprikáimat, most egy kis zöld és egy piros színű paprika volt a hűtőben. Amíg ezek vígan dinsztelődtek, megpucoltam és apró darabokra vágtam a sárgarépát, a fehérrépát, a zellert, és ebben a sorrendben dobáltam be őket is a lábosba dinsztelődni. Amikor végeztem, felöntöttem jó sok vízzel, sóztam, borsoztam, beletettem a fűszereket is. Én szoktam leveskockát használni, mert jobban ízlenek a kaják az ízfokozó miatt, de persze nem kötelező, biztosan anélkül is nagyon finom ennyi finomsággal. Szóval felöntöttem vízzel, és amíg felforrt, apróra felkockáztam a fél csirkemellet is, és azt is beledobtam a levesbe. Ezután következett a krumpli, amit szintén pucoltam, aprítottam, majd a gomba, ugyanezt az eljárást szenvedte el, és mind ment a levesbe. Főztem egy kicsit, nem tudom meddig, amíg nagyon éhes nem lettem. 

Van, amikor lefedve, nagyon lassan forralom, mert azt képzelem, hogy úgy lesz a legfinomabb, de van, amikor nem képzelek semmit, mert éhesen csak az evésről lehet képzelődni. Amikor majdnem kész, aprított petrezselymet is szórtam bele. 

Az eperlevél tésztát külön szoktam megfőzni, mert nem szeretem, ha felszívják előlem a levest. Tálaláskor összekeverem őket, és megszórom még egy kis petrezselyemmel.

Napi cukinak pedig új versenyzők neveztek be, az egyiküktől engedélyt kaptam a bemutatásra, a másik kettőtől nem kértem engedélyt:

Toma egy fotózáson segédkezett a hétvégén, ahol persze nem ő volt a modell, ő csak segíteni ment, de a két kutymány is csak kellék volt, és amikor nem használták őket a gazdiról készült fotók szépségének emeléséhez, akkor Toma vigyázott rájuk. Ezek asszem igazi pitbullok. Mind a három.

Családi salátánk

Teljesen le vagyok döbbenve, hogy ez a saláta nincs még fenn a blogon, mivel kábé 30 éve alapdarab minden családi ünnepen. Az eredeti receptet még én szereztem Kati-mamától, és ezek voltak a hozzávalók, ha jól emlékszem:

• 1 evőkanál olaj
• 1 evőkanál mustár
• 1 nagy pohár tejföl (de nem a vödör nagyságú), abból is lájtosabbik verzió, mert az folyékonyabb
• 1 répa
• 1 alma
• fél uborka
• 1 szál újhagyma, vagy kicsi vöröshagyma, vagy póréhagyma

Arra viszont jól emlékszem, hogy amikor először kóstoltam, teljesen el voltam ájulva tőle, én addig, amíg Kati-mama családjához nem tartoztam, csak a teljesen konzervatív kajákat ismertem, beleértve a salátákat is, úgymint uborkasaláta, ecetes-cukros lében fejes saláta, meg valamilyen majonézes saláta, de majonézest otthon sosem csináltunk, azt egyéb helyeken ettem (kivéve, ha Ica néni jött vendégségbe, mert akkor úri családot játszottunk és kászinótojást szervíroztunk a vendégnek).  A fejes salátával is van Kati-mama féle receptem, ott is olajjal és mustárral kezdődik a recept, ebbe kell valamennyi szál újhagymát aprítani, és beleforgatni a felaprított fejes salátát. Meg is fogom csinálni, mert erre is úgy emlékszem, mit valami hihetetlen finom dologra. Több, mint 30 évvel ezelőtt kóstoltam ezt is, jó rég volt. 

Aztán a családnak is ízlett, de tesóm teljesen átalakította a receptet, egyszerűen kihagyta a répát, helyette kukoricát tett bele és főtt tojást. Ráadásul ő óriási adagot csinál, ami nagyjából ezekből áll:

• kb. 4 evőkanál mustár
• nem tudom, hogy olajat tesz-e bele tesóm, de 1 evőkanál mehet
• 1 vödör tejföl (20%-os)
• 3-4 naggyon savanyú alma
• 1-2 kígyóuborka
• 1 póréhagyma
• 1 üveg kukorica a levével együtt
• 4-5 kemény tojás

Most a képen látható hozzávalókból készült, azzal a különbséggel, hogy csak az egyik szál újhagymát tettem bele:

A tojásokat megfőztem, a Csincsillától nemrég tanult tökéletes főtt tojás recept alapján, miszerint hideg vízbe jó sok sót tettem, (akár lehet egy evőkanál/tojás), mehetnek bele a tojások és feltettem főni. A forrástól számítva pontosan 6 percig főztem, aztán hideg vízben kihűtőttem. Tényleg tökéletes! Tojás ugye nincs az eredeti receptben, de azt nem hagyom ki, mert segít magasan tartani a koleszterinszintet.

Ezután az 1 evőkanál mustárt elkevertem az 1 evőkanál olajjal, amikor egynemű lett, beletettem a tejfölt (de nem az egész pohárral, egy kicsike maradt az alján, bár elbírta volna az egészet, de akkor nem marad itthon tejföl, pedig annak mindig lenni kell), aztán apróra felvágtam a hagymát, az uborkát, az almát, és nagylyukú reszelőn lereszeltem a répát. Mind ment bele, és kanállal jól elkevertem. Végül az apróra vágott főtt tojásokat tettem bele. Az egyikkel díszíthettem volna a salátát, de aztán csak a kis tálkához hagytam egy karikányit. 

Mivel nemrég, amikor vittünk vendégségbe ilyen salátát, azt mondták két helyen is, hogy sótlan, ezért most a Gabitól kapott medvehagyma-sóval megsóztam a tetejét, nagyon jól állt neki. Sosem szoktuk sózni, és nekünk ez nem sótlan, bár most, hogy mondták...

Napi cukinak pedig Amy fésülködés előtt, közben és után

Imádja!

Bosszantják azt hiszem:

Legvégül:

Padlizsánkrém - fokhagyma nélkül, mini adag

 

Tudom, hogy nem most van padlizsánszezon, de néha olyan szerencsém van, hogy a kedvenc zöldségesboltom kiselejtez 6 db padlizsánt, aminek amúgy semmi baja, csak felületi sérülései vannak. Nagyon szeretem a padlizsánkrémet, és már őrülten sok kísérletem volt vele, de ez a mostani verzió jött be a leginkább. Ebben nincsen fokhagyma, se olaj, se semmi más, csak padlizsán, majonéz és picike hagyma. 

Már Erdélyben is tanítottak padlizsánkrémet csinálni, ott nem bolti majonézzel csináltuk, hanem kikevertük a majonézt a nagykönyv szerint, cseppenként adagolva az olajat (és a végén nem tettünk hozzá tejfölt, ezt hogy hívják? Tartár?), de ahogy mostanában csinálom, azt Olgitól tanultam. Ő egyébként nyáron, ha sütögetős bulit tart, akkor vesz egy csomó padlizsánt, és a maradék parázson megsüti őket. Aztán a fölösleget (mert sokat csinál ilyenkor) szétosztogatja, vagy kisebb adagokban beteszi a mélyhűtőbe. Ha megkívánja, csak előveszi, felaprít egy teáskanálnyi hagymát, tesz rá egy-két evőkanálnyi majonézt, a felengedett füstös padlizsánt, sót és borsot, és összekeveri. Na ezt tanultam meg!

Lehet kenyérre kenni, vagy mártogatósnak kitenni, és tortilla chipsszel, répahasábokkal, bármilyen más zöldségekkel kínálni. Megnéztem a blogon, és találtam egy csomó receptet, ebből arra következtetek, hogy blogszerzőtársaim is szerethetik a padlizsánkrémet.

• Ez egy TV Paprikán látott recept tőlem, 2 fokhagyma is van benne (és egy süni, amit Toma fotózott nekem 2008-ban)
• Ezt is én írtam 2009-ben, és a pécsi rokonok csinálták Kata receptje alapján, szintén fokhagymával
• Tésai tejmentes, gluténmentes padlizsánkrém 2017-ből Csincsillától, a bejegyzésben csodás képekkel a kertről és DT-omról és a nagyon cuki kutyapocikról
• Itt pedig egy Ratatuille-nak indult és padlizsánkrémként folytatódó recept 2015-ből Csincsillától, egy gömbölyű Zsuzsikával a végén. Jó, hogy felbukkant, mert már többször készültem rá, hogy megcsináljam! (Nem a Zsuzsikát, a ratatuille-t!)
• Ez is 2015-ös bejegyzés Csincsillától, jól megfigyelhető a tárcsás padlizsánsütési módszer, de a lényeg mégis csak a legfurcsább pózokban alvó és napozó Kóficka és Zsuzsika
• És a mi cuki Beánktól is volt egy említés a padlizsánkrémről 2010-ben a házi kenyér parti beszámolójában, de receptet nem ír, cserébe sok-sok kép van Vilmáról és Frakkról

Na jó, azért rizsáztam ennyit, mert a recept nagyon rövid. Hozzávalók:

• 6 db kicsi padlizsán (lehet venni is, én kaptam) fele, tehát 3 db jól megsütve
• 1 cm-es újhagymadarabka vagy ennek megfelelő mennyiségű vörös-/lilahagyma
• 1 evőkanálnyi Globus majonéz (Csincsilla kedvence ez a márka, úgyhogy az enyém is)

A padlizsánokat megmostam, megszurkáltam késsel, majd megsütöttem 200 fokon légkeveréssel a sütőben nagyon-nagyon. (Ez kb. 30-45 percig tartott, sajnos nem mértem, mert közbejött egy telefon. Legyen jól megsülve, akár a héja megkeményedve, az oldala mindenhol beroggyanva, egyszóval ne nézzen ki jól, mert akkor jó. Ha parázson sütjük, akkor szenesedjen el a héja, akkor jó.) Amikor valamennyire kihűltek, kikapartam a belsejüket, és hagytam kicsit lecsöpögni. (Lehet hagyni egy napig is, de ezt nem mindenki tudja kivárni.) Villával összetörtem őket olyan jó rusztikusra, a felét betettem a mélyhűtőbe, a másik felét pedig hozzákevertem az apróra vágott hagymához és a majonézhez. Sóztam és borsoztam. Pirítóson szoktam enni, természetesen a kovászos kenyeremmel, és ennél finomabb vacsit el se tudok képzelni. Ja, igen, nem szoktam fakéssel meg favillával vacakolni, nem érdekel, ha megbarnul, amúgy meg nem barnul meg.

FRISSÍTÉS! Mutatom Mazsi verzióját (2024. február 6.). Neki nem volt ideje, hogy sokáig csöpögtesse a padlizsánt, ezért nem egyben sütötte meg, hanem félbevágva, mert úgy képzelte, hogy akkor kisül belőle a sok lé, és a húsa is kap egy kis kokszot. És igaza lett, mutatom:

Félbevágva szépen megsültek a padlizsánok

És ugyanolyan gyönyörű és finom padlizsánkrém lett belőlük. Ügyes a csaj!

Sajnos megint hiány van napi cukiból, úgyhogy most jöjjön a kert. Természetesen ki vagyok akadva, hogy ilyen meleg van március vége felé (állítólag 20 fok, de szerintem több), viszont a ház előtti kiskertben a virágaim imádják:

Ezeket a nárciszokat Mazsitól kaptam, ő ásta ki valahonnan, mert szörnyű helyük volt. Úgyszólván itt is egy (sok) életmentés történt, mint az örökbe fogadott cicáknál és kutyáknál. Emlékszem, egyik évben, amikor március 15-én az az órási havazás volt és át kellett ülnünk egy másik autóba, ki kellett őket kaparnom a 20-30 cm vastag hó alól, és nem lett semmi bajuk.

A következő virágokat Gabitól kaptam, amikor a Tahi-telket eladta, kiásott néhány virágot nekem a kertből. Remélem, hogy majd a következő kertjébe visszatelepíthetjük őket.

Téli zöld meténg

Felírtam a neveket a füzetembe, és emlékeztem is rá, és meg is találtam! Nagyon meg vagyok elégedve magammal. Szóval ez elvileg a Téli zöld meténg, azt írtam róla, hogy elterül és lila virágja van. Stimmel.

Hunyor

Ez lehet a Hunyor, azt írtam róla a füzetembe, hogy nagy bokros és zöld virágja van.

Illatos gólyaorr (egy kis salátaboglárkával)

Erről meg azt írtam, hogy Illatos gólyaorr, terül és rózsaszín virágja van. Sajnos nincs még virágja, de a salátaboglárka úgy döntött, hogy segít neki a sárga virágjával, hogy szép lehessen addig is, amíg nem lesz sajátja.

Salátaboglárka

És akkor a kis kedvencem, a Salátaboglárka, amit Boritól kaptam és nagyon elterjedt a kiskertben, és ilyenkor tavasszal mindig csodálatossá varázsolja. Rengeteg sárga virágja van, sajnos amikor elvirágzik, akkor már nem szép. Salátát még nem csináltam belőle, mert nem lehet tudni, hány kutya, cica, süni vagy bármi más, amire gondolni se szeretnék, látogatta meg.

Jácint

Végül a kis Jácintom, amit még nem tudom miért nem loptak el. Minden évben megpróbálkozik a virágzással, talán idén sikerül is neki. Nagyon szeretem az illatát.

Az az igazság, hogy nem sokat foglalkozom már a kiskerttel, pedig nagyon szerettem csinálni, olyan megnyugtató volt mindig. De kicsit elment a kedvem, másoknak nem annyira fontos, hogy szép legyen a környezetünk, de most van remény, mert a szemben lakó új szomszéd szintén összeszedi a szemetet és összegereblyézi a faleveleket, lehet, hogy az én kedvem is visszatér. Addig is gyönyörködöm azokban a növényekben, amik külön gondoskodás nélkül is tudnak létezni.

Narancsos-mákos kuglóf

 

Kicsit sötétbarnára sütöttem ezt a kuglófot, nem tudom, hogy a sütőm hibázott-e, vagy én, vagy a recept. Azt meséltem már, hogy mi van a sütőmmel? Az ajtószigetelő gumi ha felmelegedett a sütő, akkor megnyúlt és belógott a sütőbe egy kicsit, ennek következtében jött ki a gőz a réseken, ami nemcsak a kenyérnek nem tett jót, de a tűzhelynek a gombjai is mindig nagyon koszosak lettek és tűzforrók. Nagyon utáltam. Rászántam magam, hogy kicserélem, találtam is egyet a neten, de nem mertem megrendelni, mert nem voltam benne biztos, hogy jó lesz ide. Ezért írtam nekik emailt, mert ajánlgatták a segítségüket, hogy megmondják. Nem válaszoltak. Újra nekigyürkőztem a szigetelőgumi projektnek, elbicikliztem a Baross utcába, és megvettem a gumit. Ugyanazt adták, amit korábban kinéztem, csak 2.000 Ft-tal drágábban. Mindegy. Boldog voltam. Hazajöttem, pár nap (vagy hét?) rákészülés után kicseréltem. És most még rosszabb, még annyira se csukódik be a sütőajtó. Nyaf.

Na, de inkább a sütiről írok, nem nyafogok többet. Azért kívántam meg ezt a sütit, mert Réka sütött nekem nemrég mákos-narancsos muffint, és az borzasztóan ízlett. Eddig nem tudtam, hogy szeretem a mákos-narancsos muffint. Kértem a receptet, de Réka nem adta, hanem kitalálta, hogy süssük meg együtt. Nemrég találkoztunk is nálam pénteken, hozta az összes hozzávalót, sőt még a muffintepsit is, mert az nekem nincs. De annyira szörnyű hetünk volt, hogy lehuppantunk egy-egy helyre, töltöttünk egy-egy fröcsit, aztán a sütésből nem lett semmi. 

De befészkelte magát az agyamba a mákos-narancsos süti, ez nekem nagyon KELL és kész, ezért kerestem egy mákos-narancsos receptet, és ez alapján sütöttem ezt a kuglófot. Na persze közelében sincs Réka muffinjának, sok bajom van vele, de el fog fogyni szerintem. Majd teszek a mélyhűtőbe is. Amúgy az ilyen sütik is jók lehetnek egy kiránduláson.

Az eredeti recept innen van.

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 17 dkg cukor
• 1 dl étolaj
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál joghurt (tejföllel helyettesítettem)
• 1 narancs leve és ha bio, akkor a héja reszelve, ha nem bio, akkor a boltban kapható reszelt narancshéj, bár ez cukrozott, de nekem csak ez volt
• 1 dl tej (ezt nem tettem bele)

A tojásokat habosra kevertem a cukorral, nagyon lassan belecsorgattam az olajat, és beleszórtam még nem egészen egy csomag vaníliás cukrot (nem nagyon szeretem azt az erős vanília ízt, mindent elnyom és szerencsére volt egy bontott csomag), beletettem a többi hozzávalót is, kivéve a tejet. Azt a végére tartogattam, és jól is tettem, mert amikor összeállt a tészta, annyira hígnak találtam, hogy nem mertem még azt is beleönteni. Kb. olyan volt az állaga a tej nélkül, mint egy joghurtnak.

Száraz hozzávalók:

• 20 dkg liszt
• 8 dkg mák
• 1 csomag sütőpor

Ezeket összekevertem egy tálban, majd apránként hozzáadtam a tojásos-cukros-olajos-narancsleves keverékhez. Mint írtam fentebb, a tejet már nem mertem beleönteni. Itt már éreztem, hogy megint nem jól döntöttem, meg kellett volna várnom Rékát a kipróbált recepttel.

A kuglófformát kivajaztam, kicsit ki is liszteztem, és 170 fokon 45 percig sütöttem. Azért nem 180 fokon, mint amit az eredeti receptben írnak, mert benéztem a gombon a vonalkázást (mert nem jól látszik, az első bekezdésben taglalt probléma miatt). De jobb is, mert 170 fokon olyan sötét barnára sült, mintha csokis kuglóf lenne. Nem égett meg, de azért nem hasonlít az eredetire.

A formában kihűlt egy kicsit, aztán segíteni kellett neki, hogy kijöjjön belőle. Megszórtam porcukorral, hogy szép legyen. Nekem kicsit túl édes lett. Réka muffinja igaziból narancs- és mákízű, nagyon fantasztikus. Most akkor várok rá, és ha megtanultam, mutatom azt is. 

FRISSÍTÉS: Bár elég sokat nyafogtam itt emiatt a kuglóf miatt, végül az egész elfogyott, és egészen függő lettem tőle. Egy morzsányit se dobtam ki, egy szeletet se tettem a mélyhűtőbe, és egyedül ettem meg az egészet.

És itt van a kuglófnál is sokkal édesebb Amy a napköziben:

Úgy látom, az egész bagázs el van már fáradtva a rohangálástól. 

És ahhoz mit szóltok, hogy ma 27 fok volt az erkélyemen? Szeretnék egy Nyafiügyi Jelentést kitölteni!

Nyápic vagyok és imádok nyafogni.

Márciusi kovászos kenyér - 2+1 szuper ötlettel

 

Nem tudom, hogy nevezzem el a sorozatot, ha tényleg havonta fogom mutogatni a kenyereimet, akkor talán így jó lesz, ahogy most.

Tegnap sütöttem, és receptet megint nem írok. Amúgy is csupa elcseszéssel kezdődött, és úgy is folytatódott, de ahhoz képest elég szép, és nagyon finom lett a kenyér. 

Szerettem volna kovászos zsemléket sütni, a füzetemben van is egy recept 8 db zsemléhez. Valahonnan kimásoltam, a neve az, hogy kovászos cibatta zsemlék, és azt gondoltam, hogy ezt nem rozskovásszal kéne csinálni, hanem fehér kovásszal. Meg is etettem a kovászomat rétesliszttel, hátha az jobb lesz neki, mint a finomliszt, és másnapra látszólag nem történt semmi. Nem érdekelt, akkor is ezzel sütök, legfeljebb majd szórok bele szárított élesztőt, ha nem működik. Ám amikor a kovászt az üvegből átkanalaztam a tálba, látszott, hogy belül elég nagy lyukak vannak benne, tehát működik. Ezután rossz receptet néztem, mert a füzetben valamiért ellapoztam, így egész más arányokkal kezdtem dolgozni, az lett a vége, hogy rengeteg vizet kellett még adnom a tésztához, és ekkor feladtam a zsemlesütést. Azért egy csapott teáskanálnyi sót még tettem bele pluszban a sok pluszvíz mellé, mert a sótlan kenyeret utálom. Így aztán lehetett azon is rettegni, hogy elsóztam-e. 

Lényegtelen a sztori, mindig kábé ekkora káosz van körülöttem, arról már nem is beszélve, hogy a sok módosítgatás miatt folyamatosan mosogattam és még kézzel is kellett dagasztanom. Nem érdekes. Viszont az érdekes, hogy két remek ötletem keletkezett most, amit szeretnék elmesélni. 

Az egyik, hogy ezt a nagyon ragacsos tésztát, amit végül sikerült előállítanom, nem a konyhapulton formáztam meg, ahogy szoktam (nincs deszkám), hanem egy sütőpapírt jól beliszteztem, és azon hajtogattam meg a tésztát. Így aztán később nem kellett a pultot is lesúrolnom. Végül ezt a sütőpapírt használtam a kelesztéshez és a sütéshez is. Semmi konyharuha meg kelesztőkosár. Addigra elegem volt már a szétszóródott lisztből, ami csúszik a konyhakövön és a ragacsos tésztából, ami félek, hogy majd eldugítja egyszer a lefolyót.

A másik ötlet valószínűleg nem is saját, de ha máshonnan van, akkor is lehet legalább annak örülni, hogy egyáltalán eszembe jutott. Ez pedig, hogy ha gyenge a kovász, vagy hideg van kint, vagy valamiért gyorsítani akarom a kelesztést, akkor vizet forralok a vízforralóban, beleöntöm egy nagyobb tepsibe, beteszem a sütő aljába és a sütőrácsra meg a kelesztendő tésztát. Rácsukom a sütőajtót, és hagyom 1-2 órát ebben a párás melegben. Nagyon jól működik.

Aztán van még egy régebbi iszonyú jó ötletem, ami nem a kenyérsütéssel kapcsolatos. Amikor Tomának bemutattam, megkérdezte tőlem, hogy nem akarom-e szabadalmaztatni. Azt hiszem, nem értékelte a találmányt, pedig igazán jó, mindjárt meglátjátok. Ez pedig az, hogy az ikeás mécsesek alján, amikor leégnek, mindig marad egy kicsi viasz vagy mi ez, és ezt szépen egy fogpiszkálóval kipattintom, és átteszem az új mécsesbe a darabkákat, és ott elégetem. Ugyanezt csinálom a gyertyákkal, amiket már nem lehet meggyújtani, csak ezeket egy erre a célra üzemben tartott kicsi bicskával feldarabolom, és ezekkel az apró darabkákkal töltögetem fel a mécseseket, így aztán sose dobok ki semmit belőlük. És  sok-sok órával meghosszabbodik így a mécsesek élettartama is. Szerintem óriási ötlet!

A kenyerem félbevágva:

A februári kovászos kenyerem itt található, és annak a bejegyzésnek a végén a blog minden kovászos finomságát összegyűjtöttem, úgyhogy most ezt kihagyom.

Most nincs napi cuki, mert pillanatnyilag elfogytak a cukikról készült fotók, ezért az lesz a napi cuki, hogy megmutatom egy régebbi kovászos kenyeremet, ami nagyon jól sikerült. Persze receptet ahhoz se tudok, bár akkoriban még betartottam a receptek minden lépését. A képeknek két dátuma van valamiért (én sem értem), az egyik 2019-es, a másik 2020. április 14. Ha a régebbi dátum az igaz, akkor lehet, hogy ez a kenyér még az Anna-féle kovásszal készült, aminek az a nevezetessége, hogy volt velünk kirándulni és gombászni a Lajos-forrásnál. 

Annyira jó tészta volt, hogy nem kellett sütőedénybe tenni, mégse lapult szét.

Ilyen nagy lyukakat szeretnék mindig. És úgy látom, ez egy szép fehér kenyér, hogy csináltam vajon?

Epres-banános-almás-mandarinos smoothie

Ez a smoothie azért imádnivaló, mert csak gyümölcs van benne és víz. Micikétől tanultam, az a jó, hogy ehhez se kell mesterszakácsnak lenni. Tavaly mindennap csináltam, egész télen, bár Micike szerint ez nyári ital, mivel jeges gyümölcs kell bele, és jegesen kell összeturmixolni. Valamiért nekem mégis télen jut csak eszembe, lehet, hogy azért, mert télre van telepakolva a mélyhűtőm különböző gyümölcsökkel. Ha például a banán kezd megbarnulni, ez az egyik legjobb felhasználása, de az is lehet, hogy nem várom meg a barnulást, hanem még jó állapotban azt is berakom megpucolva a mélyhűtőbe. (Ne héjastól!)

Én mindig bubis vízzel öntöm fel, de szerintem sima vízzel is tökéletes lehet. Nálam nem gond a bubis, az mindig van itthon, sőt már bubisvíz-gyártó szerkezetem is van, a fröcsi miatt. Tesómnak nem szabad bele sok vizet tenni, mert kiskanállal akarja enni desszertként.

Hozzávalók:

• Mélyhűtött eper és/vagy erdei gyümölcsök, bogyós gyümölcsök, málna, áfonya, bármi
• Mélyhűtött vagy friss banán
• Alma 
• Mandarin, narancs, vagy grépfrút, vagy ezeknek a leve
• Víz, amennyit gondolsz

Az egészet belepakolom az aprítógépbe, a mélyhűtött gyümölcsöket egy kicsit hamarabb, hogy tudjanak egy picit olvadni. Az én aprítóm nem viszi olyan jól a jégdarabokat. Amikor kicsit felolvadt, mehet bele az alma és a banán is, és a többi hozzávaló, ha van, meg egy kis víz. Micike nem pucolja meg és magozza ki az almát, én igen, az aprítógépem miatt. Amikor egyszer Tománál csináltunk ilyet, ott se magoztuk ki, és nem voltak benne magházdarabok. Szóval ez is gépfüggő és ízlésfüggő.

Általában kb. 10 szem eper, 2 banán, 1 alma az adag, de bárhogy variálható. Sokszor megcsinálok egyszerre többet, és 2-3 napig csak rájárok. Délután szoktam inni, hogy kibírjam vacsoráig. Ilyenkor a sűrű gyümölcsturmixot átöntöm egy pohárba, feltöltöm valamennyi bubis vízzel és kész. Persze ekkor már nincsenek benne jeges darabok, de így is nagyon finom. 

Napi cuki

Ha valaki azt hinné az előzmények után, hogy Amy sosincs otthon, mert mindig a napköziben bandázik, az téved, nemrég például meglátogatta a gazdáját a munkahelyén a rendelőben. Ebből is kiderül, hogy Amy mindenhol ott van, és mindent felügyel. A rendelőben lakik Dr. Csipesz a hörcsög, aki nem tévesztendő össze egy tengerimalaccal. Ez tényleg egy höri, és egyszerűen csak dagadt. És Amy nagyon szeretne vele játszani vagy megkóstolni őt, ezt még nem tisztáztuk.

Csipesznek egy darabig kerestek igazi gazdit, de mivel nem kellett senkinek, így maradt a rendelőben kabalának. Amy szívesen beugrana hozzá a terráriumba, és akkor hátha ő is ott lehetne észrevétlenül a gazdival a rendelésen. Bár a napközi is elég jó buli.

Ennél hosszabbra nem tudja nyújtani a nyakát és az orrát. De mintha Csipesz nem akarna barátkozni... Valahogy mindig hátat fordít Amynek. Szerintem ez nem szép tőle.

És itt van Dr. Csipesz végre szemből is. (Itt meg egérre hasonlít, nem?)

Nagyon veszélyes, harap, mint egy vadállat (a höri!). Jobb ha Amy nem dugja be az orrát. Inkább legyen a napköziben.

További smoothie-k és lassik és egyéb gyümölcslék a blogon:

• Tejjel készült energiadús smoothie
• Joghurttal készült epres-banános-rózsavizes lassi
• További gyümölcsléket csak alkoholosakat találtam, de az nem passzol a mai témánkhoz.

Réka tonhalas mártogatója

 

Ez valami fantasztikus recept, mert amilyen egyszerű, olyan finom. Réka mindig ezt hozza a bulikba, és mindig el is fogy. Legutóbb olyan szerencsém volt, hogy ott készítette a szemem láttára, mert nem volt ideje előre megcsinálni, úgyhogy ellestem a titkokat... És ez jól is jött, amikor nemrég egy alkalommal Mazsi átjött hozzám fodrászkodni és dumálni. Nagyon sok munkája volt, és egyáltalán nem volt biztos, hogy tud jönni, így aztán nem készültem semmivel, vagyis ez sem igaz, mert főztem egy jó nagy adag borscsot, de nem azt akartunk enni, így váratlanul eszembe jutott ez a mártogatós. Ehhez mindig mindenkinek minden hozzávaló megvan otthon, ezért is zseniális a recept. (Akinek nincs meg, az szerezze be.)

Hozzávalók (1 kisebb bulira):

• 1 tonhalkonzerv (bármilyen jó: olajos és sós vizes is) - azt írják a dobozon, hogy töltőtömeg 150 gramm, nettó tömeg 195 gramm, hmmm. Szóval egy átlagos tonhalkonzerv.
• 1 kis pohár (175 grammos) 12%-os tejföl
• só, bors, bazsalikom, oregánó, kapor, bármilyen fűszer, amit szeretsz

Ezeket villával jól összekevertem és kész is. Tényleg ennyi.

Pucoltam jó sok répát hozzá, meg volt még kaliforniai paprika is, és tortilla chips, és ezzel mártogattuk. Most legutóbb tesómhoz vittem ilyet, amikor online színházban voltunk. A darab szar volt, de ez a mártogatós elfogyott.

A halat Amy is szereti, főleg a Duna-parton sétálva, ha talál egy döglöttet, azonnal belehempergőzik, és ha förtelmes döglötthalszagú lesz a bundája, akkor boldog. És nem érti, miért kiabálnak vele és fújjolnak, meg próbálnak minél távolabb kerülni tőle, és amikor hazaér miért kell azonnal fürdeni.

De itt a képen nem ez történt, hanem csak megint a napköziben bandázik ez a kutyagyerek.

Na, így kell élvezni az életet, gyerekek, mint ahogy Amy mutatja.

Füstöltlazacos tojáskrém és kirándulás Biatorbágyon

 

Úgy tűnik, nálam már húsvét van, annak minden hozzávalójával: főtt tojás, füstölt hús és torma. Bár igazából azért készült ez a szendvicskrém, mert Biatorbágyra mentünk kirándulni Gabival, és vinnem kellett valamit az útra. 

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 50 g füstölt lazac (szerintem tegyetek bele többet, ez kicsit kevés volt)
• 1 kis pohár (175 grammos) 12%-os tejföl, vagy ha nagy pohár van otthon, akkor abból 2-3 evőkanálnyi
• só, bors, kapor a díszítéshez

Az eredeti receptben mások az arányok, egyszer úgy is ki kéne próbálni. Ott 2 tojás és 125 g füstölt lazac és 100 gramm tejföl van, az lehet, hogy még jobb is.

A tojásokat keményre főztem sós vízben. Amikor kicsit kihűlt, megpucoltam, 2 db-ot betettem az aprítóba, mellé a lazac nagy részét és a tejfölt, és krémesre aprítottam. Áttettem egy tányérba, és hozzákevertem villával a maradék lazacot és tojást. Sóztam, borsoztam, a végén kaporral megszórtam.

A szendvicsekbe a frissen elkészült zsázsacsírát tettem, aminek csípős tormaíze van, nagyon passzolt hozzá. Amíg a kirándulásra készítettem a szenyákat, ezt a kicsikét szépen megettem egy kis tejeskávéval, és ez tök jó ötlet volt, mert utána órákig nem éheztem meg.

De persze ahhoz nem kell éhesnek lenni, hogy az ember megegye a szendvicseit egy kiránduláson (és a csokikat és a gyümölcsöket).

És a túra: Biatorbágyon kirándultunk Gabival tegnap, felmásztunk a Százlépcsőn a Madárszirthez, és messziről megcsodáltuk a Nyakas-sziklát is. Ezt a túraleírást követtük. Nagyon jó volt a túra egyrészt azért, mert a legtöbb részén nem volt túlságosan megerőltető, csak a tériszonyomat tette próbára egy kicsit. A Százlépcsőn felmenni is kalandos volt, egy helyen félre kellett állnunk, hogy a gyorsabban haladó fiatal fiúkákat elengedjük, na ott volt egy kis bajom, mert amíg csak haladtunk felfelé, nem tört rám a tériszony, de a mikor megálltam és lenéztem, és főleg oldalra, a lépcső melletti szakadékba, akkor kicsit féltem, hogy innen nem fogok továbbmenni. Ez a Százlépcső:

Hősiesen folytattam, és felértünk a Madárszirtre, ami messziről ilyen:

Közelről meg ilyen:

A Nyakas-sziklát nem másztuk meg, de meg se közelítettük, csak messziről néztük. A kép közepén van:

És amíg én a kiránduláson a tériszonyomat győztem le, addig Amy az iskolában szintén legyőzte a félelmét ebben a füstöltlazacos tojáskrém színű alagútban:

Ilyen egy igazi K9-es renttenthetetlen kutymány.

Tessék nézni azt az elszánt tekintetet, ahogyan a labdáját megmenti a Sárga Szörny gyomrából!

Jól áll neki a sárga. Nekem meg pont a sárga nem áll jól, igaz, nem is vagyok ilyen isteni csokoládészínű.

A kirándulásról Gabi, az ügyes Amyről pedig Szabi készítette a csodaszép képeket.