Pirított (sütő)tökmag - tökfaragó versennyel

Jól elkéstem ezzel a bejegyzéssel, meg a tökfaragással is, de nem baj, akkor is leírom, hogy meglegyen. Vettem egy gyönyörű kicsike tököt, és azt gondoltam, hogy a 4 napos hétvégére, amikor Csincsillával találkozunk, megfaragom neki ajándékba (csak úgy), és akkor jól időzítve meglesz a tökmagsütés is. De nem volt időm faragni, ezért szóban átadtam a tököt neki, és mondta, hogy jó, hogy nem vittem, mert nem kér semmit. Ha lehet. Aztán meséltem Tomának hosszan a Csincsillával közös kutyasétáltatós élményeimet, majd mondtam neki a tökproblémát, hogy nem sikerült elkészülnöm vele, és hogy akkor neki faragom meg. Mondta, hogy nagyon örül neki, de tarthatná-e nálam azt a tököt. Mondtam, hogy persze. De nem sikerült elkészülnöm akkorra sem, amikor Toma nálam járt. Ekkor volt még egy ötletem, hogy kiviszem majd a temetőbe, milyen jól fog mutatni a sok szokványos mécses között, de akkorra se készült el. És ezzel elment a négynapos hétvége. 

Aztán a múlt hétvégén mégis elkészült, és a magokat is megsütöttem, és minden nagyon tökéletes lett. Mutatom:

A tökmag pedig úgy készült, hogy egy fagyiskanállal kikapartam a tök belsejét, amelyik magokra nagyon rátapadt a tökhús, azt egyből dobtam is ki, nem vacakoltam vele, de könnyű volt ez a döntés, mert azok a magok nagyon picik voltak, nem kellettek a sütéshez. A nagyobb magokat megtisztítva még vízbe is dobáltam, többször átmostam, szűrőn keresztül is és álló vízben is. Aztán kiterítettem száradni egy sütőpapírra. De nem tudtam kivárni a teljes száradást, úgyhogy picit nyirkosan megsóztam, és a hideg sütőbe betoltam. 160 fokra állítottam a sütőt, és amikor elérte a 160 fokot, légkeveréssel sütöttem 15 percig. Ennyi elég is volt neki, de lehet, hogy másik sütőben több vagy kevesebb idő kell neki, vagy esetleg meg kell forgatni őket félidőben. Nagyon-nagyon finom lett, nem lehet abbahagyni. 

A fiatalok meg minden évben elutaznak valahova vidékre tököt faragni. Mindig máshova. És megállapítottuk tesómmal, hogy egyre szebb tököket faragnak, az ideiek így sikerültek:

1. Viki, 2. Vid, 3. Szabi, 4. Mazsi

5. Andi

Lehet szavazni!

A napi cuki pedig Amy a kiránduláson, amikor még csak azt mondják neki, hogy ott kell maradnia egy fotó kedvéért, de ő már nagyon aggódik, nehogy ott hagyják őt:

És aztán mondták neki, hogy kész a fotó, jöhet:

És már én se félek a kutyáktól, mióta voltunk sétáltatni Csincsillával, itt éppen Luckyval és Rambóval barátkozom, osztogatom a jutifalatokat:

Azt sohasem gondoltam volna, hogy én valaha egy idegen kutya szája elé teszem a kezemet, azt meg pláne nem, hogy a kezem a helyén marad ezután, de az első kutya, akit kivittünk a menhelyről egy sétára, Picur volt (persze csak a neve volt Picur, ő maga óriási volt), és Picur kikerülte Csincsilla felé nyújtott kezét, amiben a jutifalatok voltak, és leült elém. És nem lehetett mit tenni, elő kellett venni a zsebemből a jutifalatokat, és odanyújtani Picurnak. És kiderült, hogy ez nem is olyan rossz. A második kutyus Nellike volt, az ember tényleg azonnal szerelembe esik vele, olyan volt, mint egy cica, ahogy bújt hozzám, és teljes testével nekem dőlt, aztán jött Elif, majd Lucky és Rambó, Ganja, Búza, és Negro. Felejthetetlen, különleges élmény volt, az tuti.

Kovászos túrós pogácsa

 

Nem csak Andi, én is küzdök a kovászos kenyerekkel, x éve. Nem azt mondom, hogy semmi mással nem foglalkozom, de ahhoz képest elég sok erőfeszítést teszek érte, amilyen vacak a végeredmény. Nem sírok nagyon, mert a saját vacak kovászos kenyér is elképesztően finom, nem csak az élesztős boltiakat körözi le, ami mondjuk alap, de nekem általában sokkal jobban ízlik a piacokon, itt-ott kapható vadkovászos kenyereknél is. Majd egyszer talán én is írok egy szép nagy dolgozatot róla, de ennek még nem jött el az ideje. 

A pogácsa gyakorlatilag egy elronthatatlan műfaj (már persze ha nem égetjük szénné), mert minden tésztaféle isteni egy kis rápirult sajttal és köménnyel. Régebben hol ilyet sütöttem, hol olyat, tejfölöset, élesztőset, omlósat, krumplisat, amihez épp kedvem és időm volt, de amióta egyszer elkészült ez a túrós, csak ilyet sütök, mert ez kábé fényévnyire van a többitől. És ráadásul pár naposan is nagyon jó, sajnos. Szóval igyekszem annyit sütni, amennyit a vendégek megesznek és elvisznek. 

Mivel irtó ritkán fordul elő, hogy 24 órán keresztül otthon vagyok, és közben tudom abajgatni a tésztát, szinte minden alkalommal másként készül, mármint az alaptészta nagyjából ugyanaz, az változik, hogy mikor és mit ugrálok körülötte. Most még pont emlékszem, hogy most péntek-szombaton hogyan készült, ezt fogom leírni. Ez most különösen finom lett, és elég jól beleillik a szokásos napirendembe is. Mert hogy általában szombat délelőttre kell friss pogácsát prezentálnom.

Szóval. A hozzávalók:

25 dkg finomliszt

25 túró (ezt szoktam  úgy is, hogy egy része juhtúró)

25 dkg vaj (ha nem csak vegák eszik, akkor 15 dkg zsír és 5 dkg vaj)

1 púpos teáskanál só

kb. 20 dkg frissített, jó állapotú kovász

1 tojás

tojás, 10 dkg sajt és jó sok köménymag a tetejére

Minden megy a vájdlingba. Most még ment hozzá pár evőkanálnyi, pár napos, eddig hűtőben ücsörgő kovászmaradék is. Rémes, ragacsos massza lesz belőle, azt gondolná az ember, hogy soha semmire sem lesz jó, de jó lesz. Szépen össze kell gyúrni, és hideg helyen pihentetni egy-két órát. Utána most egyszerűen finoman átgyúrtam,  lisztezett deszkán kicsit áthajtogattam (egy-két óra alatt szép lágy, de jól kezelhető tészta lett belőle a hidegben). Aztán ment vissza a pár fokos teraszra éjszakázni. Másnap reggel behoztam. Deszkán kinyújtottam nem túl vékonyra. Itt jön a fontos sorrend: először még egyben lekenem felvert tojással. Utána pizzavágóval felkockázom. Ráreszelem a sajtot, megszórom köménymaggal, kézzel kicsit rá is nyomkodom. Aztán sütőpapíros tepsire átrakosgatom, ez tart a legtovább. Ebből a mennyiségből három jó nagy tepsi lett. És akkor a tepsiket napoztattam még a meleg asztalon 2-3 órát. Utána mentek a kb. 200 fokos sütőbe. Nem mértem, de nem tíz perc alatt sül meg. Könnyű, ropogós, vékony a héja, belül puha, és sajnos nem lehet abbahagyni az evését.

Napi cukinak meg két állat.

Juhtúrós medvehagymás pite

Volt egy év, amikor kvázi medvehagymamérgezésünk lett, annyit ettünk, illetve etettem belőle. Szerintem könnyű túladagolni. Akkor egy-két évet kihagytunk. Tavaly már ettünk, meg az idén is, de tényleg módjával adagolom, nekem nem esik jól túl sok belőle. Szóval egy-két nagy csokor elég is egy szezonban, de az tényleg jó. Csütörtökön Kóficka fodrászolását (gyönyörű lett!!!) összekötöttem a piaclátogatással, és irtózatos méretű irtózatos friss medvehagymacsokrot kaptam 300 Ft-ért, akkorát, hogy a végét majd olajjal le fogom turmixolni, mert sosem fogy el. (A medvehagymavásárlás ugye tuti lutri, mert az van kiírva, hogy mennyibe kerül a csokor, és csak akkor látod, mekkora, amikor kihúzza az eladó a kis társai közül, orosz rulett.) Volt belőle már hagymás tört krumpli (isteni, és tényleg nem kell hozzá szakácsdiploma), párat elrágcsáltunk kenyérhez, szerintem úgyis nagyon finom, egy részéből lett ez a pitécske, és még mindig maradt jócskán. Szerintem isteni lett a pite, ámbár nem nekem való. És tényleg órán belül futható, mosogatással mindennel együtt. Majdnem laktózmentesen csináltam (laktózmentes juhtúró létezik???), de az egyébként nyilván tökmindegy, már nem a fogyasztó szempontjából, de a laktózmentes cuccok pont úgy viselkednek, mint a normálok.

Hozzávalók a tésztához:
30 dkg liszt
18 dkg vaj
1-2 evőkanál tejföl
1 kis tojás
1 teáskanál só

A szokásos, a hideg vajat több részletben (mert mindenhez a picike aprítómat használom) összemorzsásítottam a felkockázott vajjal, utána összegyúrtam a többivel. Tök jól kezelhető a tészta, ha mégis ragadna, kaphat egy kis lisztet. Kinyújtottam, fánkszaggatóval 12 nagy kört vágtam ki a tésztának kb. a feléből, és kibéleltem vele az egyik muffinsütő mélyedéseit. Nem kell a mélyedéseket zsírozni, mert elég zsíros a tészta, úgysem fog beleragadni. Beraktam a hűtőbe. Közben bekapcsoltam a sütőt is (200 fok?), és összekevertem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:
45 dkg túró
fél kis pohár tejföl (ugye már kivettem belőle egy picit a tésztához)
20 dkg juhtúró
1 kis csokor medvehagyma
frissen darált bors
pici só

Összevágtam a hagymát, és mindent összekevertem, nem kell sok só, mert a juhtúró eleve az. Betöltöttem a behűtött tésztákat, és mehetett a sütőbe.

Kinyújtottam a tészta maradékát, abból is köröket vágtam ki. (Azért csináltam ilyen hülye sorrendben, hogy legyen ideje az első adagnak lehűlnie.) A másik muffinsütőbe raktam, de ebbe először papírkosárkák mentek, mert sérült a sütő bevonata. Egyébként nem tudom, hogy mi a szösszel vonják be ezeket, a régi, 20 éves formáim teljesen jól vannak, most meg amiket veszek, gyakorlatilag maguktól lehullik a bevonat pár használat után (nem a kínai piacon vásárolok, ámbár lehet, hogy jobban járnék, Aldi, Spar, ilyesmi, és a fekete bevonatok viselkednek így). Ezt betöltöttem, úgy hűtöttem, amíg az első adag ki nem sült. Nem mértem a sütési időt, akkor jó, ha már látszik a tészta peremén, hogy kicsit megpirult. Gondolkodtam rajta, hogy elősütöm a tésztát, de nem kellett, nem áztatta el a töltelék, egyben szépen megsült. 24 darab lett, és még mindig maradt egy tenyérnyi tésztám, azt egy kis szilkonformába tömködtem, megraktam felszeletelt almával, megszórtam fahéjjal és cukorral, aztán az is megsült a muffinsütő mellett, és persze az sem lett rossz.

És napi cukinak meg frissen nyírt Kóficka. Szebb, mint valaha. Március elején töltötte be a 14. évét. Hogy lehet valaki ennyire édes????

Egy hete még ilyen volt. Meg az időjárás is.

Sajnos ülbeülőset egyedül nem tudok csinálni, de azért felülről is látszik, milyen szépséges. Mint egy kis kövér vakond. Ilyenkor jól látszik, milyen gyönyörű az alakja.

És hát a feje, az meg a legszebb.

Egyszerű töpörtyűs pogácsa és töpis-szilvalekváros kifli

(A kép baloldalán állandó fotóssegédem, az örökké érdeklődő ÉÉKC egy kisebb darabja látható.)
Mindig is imádtam ezt az összeállítást, mármint a szilvalekvárt töpörtyűvel, de mostanában nagyon ritkán sütök, gluténest még ritkábban, és ilyen durván zsírosat meg szinte soha. De most nagyon kellett valami a gulyásleves után, vendégeknek, ami nem csak frissen ehető. Meg szállítható. És ráadásul Limara gyönyörű szép könyvében is szerepel egy szilvalekváros-töpörtyűs csiga, szóval valahogy rá lettem állítva erre a vonalra. A töpibeszerzéssel (bocs, Demény, de elloptam:)) volt egy kis gondom: nemigen szoktam venni, szóval fogalmam sem volt, hol kapok normálisat. Aztán a helyi tejboltban belefutottam. Mindig azt gondoltam, hogy ez egy olcsó dolog. Hát nem. Ez a tejboltos, egyébként fantasztikusan finom töpi valami 3200 ft/kg körüli áron futott, szóval nagyonjóminőségűsonka-árban van. Ha még egy kicsit hozzáraknánk, vehetnénk irtó finom érlelt kecskesajtot (amit kifejezetten luxusnak tartok).

Akkor a körülbelüli recept, mert nem mértem semmit. Csináltam egy előtésztát, azt hagytam a konyhapulton egy éjszakát állni. Másnap délelőtt viszonylag szoros kelt tésztát dagasztottam vele. Megkentem a töpikrémmel, többször hajtogattam. Az egyik feléből pogácsa lett, a másik feléből pedig kis lekváros kiflicskék. Én nem kóstoltam, de állítólag nagyon finom volt. Nagyon könnyű volt a tésztája,  kívül ropogós, belül puha, ahogy kell. A szilvalekváros kiflik pedig sokáig nagyon finomak maradtak. Viszonylag pepecs az előállítása, mert sokszor kell hozzányúlni, de a tényleges munkaidő nem sok, csak ott kell lenni körülötte.

Tehát jöjjön valami receptféle:
Az előtészta: összekevertem kb. 20 kg finomlisztet kb. 10 g friss élesztővel és annyi langyos vízzel, hogy nagyon szoros nokedlitészta-állaga legyen. Letakartam átlátszó fóliával, és hagytam egy hosszú éjszakán át állni szobahőmérsékleten.
Kelt tészta: másnap az előtésztát beleöntöttem a dagasztótálba, adtam még hozzá kb. 40 dkg lisztet, 5-6 g friss élesztőt, 1 evőkanál sót, 1 evőkanál mézet, és kb. 2 dl langyos vizet, és a dagasztóspirállal szépen kidagasztottam. Inkább szorosra, mint nagyon lágyra. Aztán letakartam, és hagytam megkelni. Nagyon gyorsan megkelt, nem kellett neki sok idő, pedig nem volt valami meleg nap. Közben a töpi nagy részét aprítógépben pépesítettem, mindenféle fűszer nélkül, csak úgy magában (a kisebbik rész négylábú lakótársaink között lett kiosztva). A tésztát nagyon vékonyra kinyújtottam, megkentem a krémmel, pont elég volt hozzá ez a mennyiség. Utána összehajtottam, letakarva pihentettem, és még kétszer vagy háromszor hajtogattam, közte mindig hagytam 20-30 percet pihenni.
Pogácsa: ujjnyi vastagra kinyújtottam a tésztát. Késsel berácsoztam, kiszaggattam közepes szaggatóval. Letakarva megint hagytam kelni. Végül lekentem egy szobahőmérsékletű felvert tojással.  Forró sütőben megsütöttem, az időt sem mértem, olyan bő negyedóra kellhetett.
Kifli: nagytányérnyi, vékony köröket nyújtottam a tésztából, megkentem cukormentes, sűrű, házi szilvalekvárral, pizzavágóval cikkekre vágtam, végül mindegyiket felcsavartam. Aztán mint a pogácsáknál: letakarva kelesztés, lekenés, sütés.

Napi cukinak pedig kutya jin jang:

Gluténmentes juhtúrós sajtos ropogós

 A gluténes párja. Nagyon ritkán sütök magamnak pogácsát vagy ilyesmit, pedig nagyon szeretem, de lusta vagyok rá. Most úgy éreztem, minden kényeztetést megérdemlek. Tényleg isteni lett. Egy részét lefagyasztottam, szobahőmérsékleten 20 perc alatt teljesen felenged. De azért frissen a legeslegjobb.

Hozzávalók:
5 dkg gluténmentes liszt (mostanában a Sparosat használom)
5 dkg zabliszt
5 dkg barna rizsliszt
1 kávéskanál só
1 dkg élesztő
1 csipet sütőpor
3,5 dkg hideg vaj
4,5 dkg reszelt sajt
1 púpos evőkanál juhtúró
1 tojás
sajt és köménymag a tetejére

A tojást felvertem, kb. a felét használtam a tésztához, mindent összegyúrtam, minden különösebb fakszni nélkül. Rögtön kinyújtottam, lekentem a maradék felvert tojással, megszórtam sajttal, köménnyel, felvagdostam, és szobahőmérsékleten hagytam állni vagy fél órát, míg kiürült a sütő (ha lett volna időm, akkor a hűtőben hagytam volna pihenni egy éjszakát). Aztán 200 fokos sütő, és persze megint nem mértem, mennyi idő alatt sült meg.

Napi cukinak meg két zsánerkép a világ legédesebb kutyájáról.

Juhtúrós pogácsa

Azért ilyen vacakok a képek, mert örököltünk Rebekától egy nagyon jó kis gépet, és nagyon nem tudom használni. Rosszak a fényviszonyok rajta, és életlen. Azt hiszem, mást nemigen lehet elrontani. De rajta vagyok a témán, türelem, és egyszer majd szépülünk.
Vasárnap pogácsát szerettem volna sütni, ez lett az egyik végeredmény (a másik meg gluténmentes lett, jön majd az is). Mindent beleraktam, amit találtam otthon.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
1 teáskanál só (csak ennyi, mert a juhtúró is sós)
1 dkg élesztő
12 dkg jéghideg vaj
8 dkg juhtúró
10 dkg reszelt trappista
1 tejföl (175 g)
1 egész tojás
1 kávéskanál méz

Mindezeket gyorsan összegyúrtam (szokásos módon, a lisztet morzsásítottam a vajjal az aprítógépben, utána deszka, és mehetett hozzá az összes többi). Kifejezetten ragacsos a tészta, de nem baj. Icipici liszt mehet, ha nagyon kell, de alapvetően a fenti mennyiség kell bele. Szép cipót gyúrtam, beraktam a hűtőbe egy-két órára. Utána nem túl vastagra kinyújtottam (sütés közben valamennyit nőni fog, ráadásul én az alacsony, ropogós pogácsákat szeretem), késsel bevagdostam, kiszaggattam, tepsi, felvert tojás, reszelt sajt rá, egy részére még köménymag is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem sül, nem mértem. Sokáig eláll, már ha marad belőle.

Napi cukinak meg egy kis karácsonyi cica. ÉÉKC imádja a Bendit. Mással ez a kép nem születhetett volna meg.

Bánatos Eszmeralda. Ezen a képen látszik, hogy milyen cuki kis fát sikerült végre kilobbiznom. Elindultunk a miniatürizálás (vagy eliminálás) kényelmes útján.

Kosárkázó

Mostanában a gyerekeimtől értesülök az igazán trendi dolgokról. Például Rebekától a restaurant day-ről. Ahová ők is beneveztek, Kosárkázót nyitottak. Annyira cukik voltak. Isteni volt a kaja, meg a körítése is nagyon menő volt. Ilyen szép volt  a bemutató vitrin, mint ahogy felső képen látjátok. Előre megsütötték a kis tésztakosarakat, előkészítették a színes töltelékeket, és akkor már csak pár perc kellett az összesütéshez, ha valaki kért valamelyiket.

Annyira jól csinálták. A Szárnyas ízvadász csinált a napról egy jó kis filmet is.

És akkor következzék a több oldalnyi recept. Persze blogbaugatós, szóval Rebeka írta.

Kosárka

Hozzávalók:

- finomliszt

- teljes kiőrlésű vagy rozsliszt

- vaj (a fele lehet margarin) + egy kevés a formák kikenéséhez (én nem használnék margarint, a szerk. megjegyzése)

- hideg víz

A vajat robotgépben összemorzsásítjuk a liszttel, majd gyúródeszkára borítjuk. Egy kevés vizet kanalazunk hozzá, és összegyúrjuk. Nem túl lágy, de jól nyújtható tésztát kell kapnunk. Ha repedezik, nem veszi föl az összes lisztet, adhatunk hozzá még néhány kanál vizet.

A kész tésztát legalább 20 percig hűtőben pihentetjük, de minél tovább, annál jobb.

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. A tésztát lisztezett gyúródeszkára borítjuk és néhány milliméter vastagságúra nyújtjuk. Egy nagyobb pohárral, vagy pogácsaszaggatóval körlapokat vágunk a tésztából. Ilyenkor még érdemes a körlapokat még egy kicsit vékonyabbra nyújtani, bár ez ízlésfüggő. Mi a lehető legvékonyabb tésztakosárkára vágytunk.

Kivajazzuk egy muffinsütő formáit és ebbe fektetjük egyesével a körlapokat. A fodrozódó széleket szépen elegyengetjük. A kosárkákba sütőpapíron babot, lencsét teszünk, és súlyozva 12-15 percig sütjük őket. Ezután eltávolítjuk a súlyokat. Ha olyan krém kerül majd a kosárkákba, amit magába szívna, megkenjük tojássárgájával a tésztát. Végül még 5-6 percre visszatesszük őket a sütőbe, hogy szép aranybarna színt kapjanak.

Kihűtve elég strapabírók már, és jól fagyaszthatók.

Sütőtökös, kéksajtos, rozmaringos krém

Hozzávalók:

- 1,5 kg sütőtök

- só, bors

- vaj

- 20 dkg kékpenészes sajt

- 10 dkg durvára aprított dió

- 1 csokor friss rozmaring

A sütőtököt megmosom, nagyobb darabokra vágom, kikanalazom a magokat. A szeleteket sütőpapírral bélelt tepsire fektetem és alaposan megpakolom vékonyra vágott fokhagymával, vajforgácsokkal, sózom, borsozom. A fűszerezett tököt betolom a sütőbe, és puhára sütöm.

A sült tökszeletek húsát egy keverőtálba kikanalazom, belemorzsolom a kéksajtot, a rozmaringot ízlés szerint, beleöntöm a diót, és ha kell, még sózom, borsozom.  A krémet kosárkákba kanalazom és 10 percre sütőbe teszem, hogy kicsit összemelegedjenek. Rozmaringággal díszítve tálalom.

 

Paradicsomos kápiakrém

Hozzávalók:

- 1,5 kg kápia paprika

- 2 kis paradicsomkonzerv

- só

- bors

A paprikákat megmosom, félbe vágom és eltávolítom a magokat. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetem őket és a 200 fokos sütőbe tolom őket. Addig sütőm, amíg a paprikák húsa megpuhul és héjukon megjelennek az első fekete foltok.

A fekete voltokat eltávolítom, majd a sült paprikát héjastul robotgépbe pakolom, és krémesre turmixolom. A piros pépet lábasba kanalazom, hozzáadom a két paradicsomkonzerv tartalmát, sózom, borsozom, és összerottyantom. A kápiakrémet kosárkákba kanalazom és összemelegítem. Nagyon jól áll neki a pirított bacon, akár a krémbe is lehet keverni.

Fokhagymás spenótkrém

Hozzávalók:

- 1,5 kg megtisztított spenót

- 3 gerezd fokhagyma

- 3 evőkanál liszt

- 2 ek kókuszzsír

- 1,5 dl tej

- 40 dkg görög joghurt

- szerecsendió

- só

- bors

A spenótot megfonnyasztom, lecsöpögtetem és félreteszem. A fokhagymát apróra vágom és a felhevített kókuszzsíron 1-2 percig pirítom, közben némi szerecsendiót reszelek rá, hogy finom illatos legyen. Leveszem a tűzről, rákanalazom a lisztet és alaposan elkeverem. Ráöntöm a tejet, visszateszem a tűzre a lábast és folyamatosan kevergetem, amíg tejfölsűrűségű masszát kapok. Megint leveszem a tűzről az edényt és belekanalazom a görögjoghurtot, alaposan elkeverem, sózom, borsozom. Utána jöhet bele a spenót és turmixolom az egészet. A krémet kosárkákba kanalazom és 10 perc alatt összesütöm. Mi tojásvirágokkal (sült tojásból virág alakú kiszúróval formákat vágtunk) díszítettük, és nem volt panasz.

Kardamomos almakrém

Hozzávalók:

- reszelt alma

- barna cukor

- fahéj

- őrölt kardamom

Az almákat megmosom, lereszelem és egy nagy lábasba borítom. Megszórom egy jó adag cukorral, fahéjat és kardamomot hintek rá, és főzni kezdem. Kevergetve várom, hogy elfőjön a leve, aztán szépen összeturmixolom. Kosárkába kanalazom, összesütöm, és forró, karamellizált almakockákkal rakom meg.  A karamellizált almakockákhoz felkockázom az almát, megszórom fahéjjal és sok-sok cukorral, majd addig forralom, amíg elfő az alma leve és karamellizálódik a cukor.

Othellókrém

Hozzávalók:

- 0,5 kg Othelló szőlő

- folyékony édesítőszer

- 80 dkg görög joghurt

Kislyukú szűrőbe teszem a megmosott szőlőszemeket és kipasszírozom belük a levet. A maradék magra, héjra már nincs szükség. Az Othelló léhez hozzákeverem a joghurtot, és ízlés szerint édesítem. Tojással megkent kosárkákba kanalazom a krémet (mert sütés közben egyébként magába szívná a tészta a nedvességet), és 10 percig sütöm. Mentalevéllel díszítem. Az Othellókrém egyébként fagyasztóban hűtve sorbetként is kitűnően funkcionál.

Citromkrém

Hozzávalók:

- 3 citrom leve

- 40 dkg görög joghurt

- 2 dl habtejszín

- folyékony édesítőszer

Belekeverem a joghurtba a citromlevet, majd felverem a tejszínhabot és azt is beleforgatom. Ízlés szerint édesítem, hűtőbe dugom és kész is (: Hidegen forró kosárkába kanalazom, és megszórom morzsásra tört savanyúcukorral.

(Nekem ez ízlett a legjobban, be is teszek róla egy képet - a szerk. megjegyzése. És a tetejét a tört savanyúcukor egyszerűen zseniális.) 

Zöldséges muffin (gluténmentes)

Változatlanul azzal küzdök, hogy valami meleg ételnek kinéző ételt tegyek magunk elé legalább hetente kétszer. Mindig jóval később érek haza, mint szeretnék, és tényleg maximum fél órám van a kajával piszmogni, mindig van valami más kötelező feladat, most például a Csillától kapott kereskedelmi mennyiségű birsalma feldolgozása (birsalmasajt ,  melléktermékként birsszörp és birslekvár lesz belőle, több napos projekt mind). Ez is egy ilyen volt, és nemsokára jön egy másik is. Nekem nagyon ízlett, de szerintem a családnak is. Az előkészítése tényleg belefér a félórába a mosogatással együtt, aztán amíg sül, lehet lazítani. Nekem melegen ízlett a legjobban, de nyilván lehet melegíteni is. Ebből az adagból, ami majd mindjárt következik, lett 12 baconos muffin és egy kis tepsinyi csak sajtos vega, szóval bőven marad belőle másnapra is (a legendásan jó étvágyammal is csak kettőt bírtam legyűrni a kannibál változatból).

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott zöldségkeverék (ez most zöldbabos-kukoricás-sárgarépás volt)
némi zsiradék
3 tojás
25 dkg tehéntúró
5 dkg juhtúró (csak ízesítésnek használtam)
kb. 3 dl joghurt
fél dl olívaolaj
4-5 evőkanál liszt (nálam kukorica- és gluténmentes liszt fele-fele arányban, de más is jó)
fél zacsi sütőpor
só
bors
12 szelet bacon
5-10 dkg kemény sajt
kicsi vaj

A fagyasztott zöldségeket beleöntöttem egy nagy lábasba, öntöttem alá pici olajat meg pici vizet, és felmelegítettem, főzni nem kell, mert ezek tulajdonképpen már roppanósra vannak párolva. Sóztam is.
Közben egy nagy tálban összekevertem a liszteket a sütőporral, aztán mehetett bele a többi hozzávaló (a bacont és a sajtot kivéve). A muffinforma mélyedéseit kibéleltem a baconnal (alulra egy darabka), aztán az oldalát is). A kicsi tepsimet kikentem vajjal. Eddigre már kész volt a zöldség is, leszűrtem, és több kis adagban hozzákevertem a tésztához (csak hogy ne főjön meg rögtön a tojás). Olyan jó muffintészta-állagúnak kell lennie az egész cuccnak, jól adagolható kanállal, éppen csak nem folyik, de azért kifejezetten lágy massza. Teliraktam a mélyedéseket, a maradék meg ment a tepsibe. Ennek a tetejére még reszeltem sajtot is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem pirul, nem néztem az órát, de olyan 20 perc lehetett. Amikor forró, akkor még nagyon lágy, érdemes vele várni egy kicsit, ahogy hűl, egyre szilárdabb lesz, akkor már lehet szépen szeletelni, illetve egyben ki lehet emelni a mélyedésekből. Salátával egyszerűen isteni volt.
Este főzni azért is jó, mert nem lehet egy normális képet csinálni, legalábbis az én nulla felszerelésemmel. Mindenesetre ha művészi alkotásnak nem is, információnak elmegy.

 

Napi cukinak meg pár illegális melegedő. Kutya elvileg csak az előszobában tartózkodhat, alapvetően a kosárkájában. Nem is értem, hogy tudnak ennyire felszaporodni az ágyakban. Az én édes kicsi cicám persze ott alukálhat, ahol akar.

Tésai vacogás 1. Aki miatt nem lehet beágyazni:

Tésai vacogás 2. Nem én takartam be:) Ez egyébként a lenti kutyakanapé, de rendezettebben szokott kinézni, ha Kóficka épp nem furkálja be magát minden alá:)

Medvehagymás pogácsa teljes kiőrlésű lisztből, instant tacsival

A medvehagymás pogi a Bea felségterülete, sütött már nálunk is, és persze a szép új blogjában is. Még pénteken zsákmányoltam egy szép nagy csokor medvehagymát a békásmegyeri piacon, és a családi kupaktanács (Bendi) úgy döntött, hogy ez legyen belőle. (Aztán vasárnap Permanistától kaptam egy hatalmas adag, sk. frissen szedett medvehagymát, de az majd egy külön történet lesz). Gondoltam, ha már ilyen rémesen egészségesek vagyunk, akkor legyen már a liszt is teljes kiőrlésű, szerintem nem ártott neki.

Hozzávalók:
- 2 dkg élesztő
- 44 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 2 dl langyos víz
- 1 teáskanál cukor
- 1 tojás
- szűk 3 dl joghurt
- 2 púpos evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
- 11 dkg finomliszt (és valamennyi majd a nyújtáshoz)
- 1 evőkanál só
- 1 jó nagy csokor medvehagyma
- 1-2 dl libazsír
- kevés reszelt sajt a tetejére

A dagasztógép táljában összekevertem a két deci langyos vizet az élesztővel, cukorral, meg olyan 5-10 dkg teljes kiőrlésű liszttel, és hagytam állni vagy két órát letakarva. Utána hozzáadtam a többi lisztet, a tojást, a sót, a joghurtot, és közepesen lágy tésztát dagasztottam belőle. Hagytam megkelni. Közben a legnagyobb megdöbbenésemre rájöttem, hogy nincs otthon vaj. Mindig hatalmas készletek vannak belőle otthon (kiló alatt nem veszek), nem tudom, hogy történhetett ez meg. Épp libazsírt sütöttem, szóval ebből öntöttem ki egy tálba vagy másfél decit, és belekevertem az apróra felvágott medvehagymát.
A megkelt tésztát lisztes deszkára borítottam (muszáj lisztezni, nekem a joghurtos kelt tészták mindig eléggé ragacsosak). Jó nagyra kinyújtottam, alaposan megkentem a hagymás libazsírral, és összehajtogattam. Letakarva hagytam pihenni, és még vagy kétszer hajtogattam. Közben itt-ott csurgott ki belőle a medvehagymás libazsír, nem örültem neki, de kezelhető volt a helyzet (ha vajat használtam volna, akkor megmenekültem volna ettől, szóval gyengébb idegzetűeknek ezt javaslom). Aztán kinyújtottam olyan centi vastagra, késsel berácsoztam a tetejét, és nagyobb szaggatóval kiszaggattam. A tetejét sós vízzel lekentem, és megszórtam kevés reszelt sajttal, aztán irány a forró sütő. Állítólag finom volt.

Pár darabot vittünk magunkkal másnap kirándulni, a Bujáki Kikeletre. A napi cuki képeket ott lőttük. Kóficka idén már a 11. évébe lépett, nem is jut neki napi futás, szóval sok már neki a 30 km túra. De nem volt szívem otthon hagyni, gondoltam, majd valahogy megoldjuk. Egyébként két éve már jártunk itt, csak akkor hosszabb távon, akkor is eléggé elfáradtak a négylábúak.
Most úgy volt, ahogy vártam, hogy olyan 25 kilométernél volt a Sasbérci kilátó, itt Kóficka már nagyon fáradt volt. Gondoltam, hogy itt az ideje egy kis külső segítségnek. Az eb egyébként csurom sár volt, mert minden úti és útszéli pocsolyába belevetette magát, és rengeteg volt belőlük.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mi is rendeztünk középtájt egy lábáztató partit egy jéghideg patakban, és nagyon-nagyon felfrissültek tőle az égő csülikék (ahogy a Tamás nagymamája mondta volna).

Mindenesetre a nagyon sáros Kófickától eléggé undorodtunk. Először a kevésbé féltett zsákba akartuk berakni, hosszas próbálkozás után kiderült, hogy a kutya szélesebb, mint a zsák:)

Kóficka mindenesetre nagy nyugalommal és türelemmel viselte a próbálkozásokat:))

Ekkor kipakoltuk a másik zsákot is, hátha abba belefér:

Abba sem fér bele:))

Viszont belefért a szatyorba:)) (Amit azért raktam be a zsákba, hogy ha az eb miatt ki kell üríteni, akkor ide áttehetjük majd a maradék szendvicseket:)).

Miközben mi a DT-sal próbáltuk Kófickát belegyömködni valamibe, Rebeka mindent fényképezett:) Azért van ennyi remek képünk.

A következő 1-2 km-t így tette meg: