Szülinap az Árnyasban karamelles ekler fánkkal

Ma van a tesóm szülinapja! Idén, rendhagyó módon nem anyukám készítette az ünnepi menüt, hanem az Árnyas Étteremben gyűltünk össze ünnepelni. Már elég régen eldöntöttük, hogy így fogunk tenni, mert nagyon megszerettük ezt a helyet. Idén harmadszorra voltunk ott: először Mazsolino diplomaosztója után, aztán egy „grill-fröccs-fánk” nevű vacsorán és aztán tesóm azt mondta, hogy milyen jó lenne télen is elmenni oda, és a duruzsoló kemence mellett ebédelni vagy vacsorázni. Ez a vágya most teljesült.

Nagy volt a sürgés-forgás amikor megérkeztünk, mert szinte tele volt az étterem. Lajos úr a tangóharmonikán játszott, a zenével megteremtve az alaphangulatot. Az étterem már karácsonyi díszbe öltözött, de még ez sem tudta elnyomni a békebeli, századfordulós jelleget, amit a belső tér áraszt magából. A falakon a régi képeket nézegetve visszarepülhetünk a múltba.

Azt hiszem, nem is kell említenem, hogy a konyha kitűnő, a személyzet kedves és gyors. A Facebook-on is lehet hozzájuk csatlakozni, sőt érdemes is, mert mindig van valamilyen nagyon kedvező akció, vagy rendezvény, amit kár lenne kihagyni. Pl. disznótoros vacsorák, vagy a már említett grill-fröccs-fánk est, ez nyári-kora őszi program volt. Most éppen egy olyan akciójuk fut, hogy minden hétköznap vissza lehet nyerni az aznap elfogyasztott vacsora árát. A részletek a honlapon, vagy ezen a Facebook címen találhatók.


A tulajdonosról, Janiról feltétlenül meg kell említenem, hogy nála közvetlenebb vendéglátóssal még nem is találkoztam. Remek humorú, mindenre nyitott, folyamatosan pörög, szervezkedik és ő ugyanúgy kiveszi a részét a munkából, mint a kollégái. Ma például egy percre nem láttam megállni, mindig ott volt valamelyik vendégnél. Na jó, egy percre talán igen. Tesómnak elénekelte és szájharmonikán eljátszotta a "Happy birthday to Mazsi from Árnyas" című számot. :)


Ez volt az ő meglepetése, és Mazsolino nagyon örült neki.


Néhány hónappal ezelőtt tesóm meglátott a Vidék Íze magazinban egy karamellkrémes ekler fánkot. Azt mondta, hogy szívesen elfogadná szülinapjára. Én azonnal lecsaptam az ötletre, de azért kicsit félve álltam neki. Már rájöttem, hogy ha valamit nagyon szeretnék elkészíteni, és különleges alkalomra lesz, az a legritkább esetben sikerül úgy, ahogy kellene. A Vidék Ízé-ben talált recept nem nyerte el tetszésemet, ezért az én elképzelésem szerint álltam neki.

Az alap tésztához sok receptet átböngésztem, de végül a saját képviselőfánk tésztámnál kötöttem ki. Abban eddig nem csalódtam, ezért úgy gondoltam, ezt használom. Mindössze annyit módosítottam rajta, hogy nem 4, hanem 5 tojásból készítettem és a többi hozzávaló mennyiségét is ennyi tojáshoz növeltem.

Megint csak nagyon könnyű volt vele dolgozni. A tepsibe kb. 2 cm széles 8 cm hosszú csíkokat nyomtam a csillagcsőrös habzsákomból.

200 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg szépen megnövekedtek és a tetejük barnulni kezdett.

Összesen 20 db fánkom lett.

Karamellkrém

Eredetileg azt terveztem, hogy karamellpudingot főzök és kihabosítom egy kis vajjal. De aztán rájöttem, hogy van más lehetőség is, miután rákerestem a neten a karamellkrémre. Gasztrokalandornál találtam meg a számomra tőkéletesnek tűnő receptet.

Így szól:

Hozzávalók:
- 25 dkg kristálycukor
- 6 dl tej
- 1 tojás
- 1 evőkanál finomliszt (én 1,5 evőkanállal használtam)
- 1 csomag vaníliás cukor

Megpirítunk 20 dkg cukrot, és 0,5 l tejjel felengedve, karamellé főzzük A maradék 5 dkg cukrot a tojással, liszttel és a vaníliás cukorral simára keverjük, 1 dl hideg tejjel felengedjük, a tojásos keveréket a forró karamellbe öntjük, miközben habverővel szüntelenül kevergetjük. A tűzre visszatesszük, állandóan kevergetve sűrű krémmé főzzük.

Pontosan az utasítás szerint jártam el, a liszt mennyiségét kivéve. A biztonság kedvéért többet adtam hozzá mint az előírás. Kicsit meg voltam ijedve, mert melegen még így is elég hígnak tűnt a krém, de miután kihűtöttem, pont megfelelő állagú lett.

A kihűlt fánkokról levágtam a tetejüket és az üreges belsejüket megtöltöttem karamellkrémmel.

4 dl habtejszínből 1 evőkanál porcukorból és 2 csomag habfixálóból kemény habot vertem, majd habzsák segítségével a karamellkrém tetejére nyomtam. Ezután ráhelyeztem a fánkok „kalapját”.

2 evőkanál kristálycukrot karamellizáltam, és gyorsan – amíg folyékony állagú volt – a fánkok tetejére csorgattam díszítésképpen.

Nem tudtam, hogy Mazsolino vajon elfelejtette-e hogy ezt kérte szülinapjára, így úgy gondoltam, legyen meglepetés. Ezt Jani – az Árnyas szuperjófej tulajdonosa – segített megvalósítani. Lebeszéltem vele, hogy előző nap elkészítem és elszállítom hozzájuk a sütit, ők tárolják egy éjszakát és másnap a desszert elfogyasztása után kihozzák, mint egy második desszertet. Még a gyertya kérdést is meg tudtam oldani némi virágkötészetben használatos oázis és alufólia segítségével, így nem kellett izgulnom azon, hogy a fánkokba hogyan fogjuk beleszúrni.


A meglepetés sikerült, Jani személyesen szolgálta fel a fánkokat, miközben Lajos úr a Boldog szülinapot című dalt játszotta harmonikáján. :) Persze a család - hogy ne legyen elrontva a meglepetés - desszertet is rendelt előtte, így tesóm nem tudta eldönteni, hogy az időközben kihozott Créme brulée-jét egye vagy az ekler fánkokat. :)


Jani is tiszteletét tette az asztalunknál és megkóstolta az ekler fánkot. Sajnos már nem volt olyan finom, mint tegnap, hiszen a tészta egy napi állás után nem maradt olyan friss, de azért mindenki elégedetten nyilatkozott róla. Én is megnyugodtam, mert nem rontottam el a meglepetés sütit, teljesen simán ment minden a sütés során. :) Janinak és az Árnyas többi tagjának pedig köszönjük ezt a szuper napot.

MÉG EGYSZER BOLDOG SZÜLINAPOT TESÓKÁM!

Holland meggytorta

Persze nem így kéne kinéznie ennek a tortának, ám én örülök, hogy egyáltalán ennyire összejött. Az Európa eszik c. szakácskönyvben találtam a receptet, de nem pontosan követtem az utasításokat, ezért azt írom most le, ahogyan én készítettem. Az íze nagyon finom, és az előre elképzeltek ellenére könnyen lehet szeletelni is, ezért megtartom a receptet, és a tapasztalataimból tanulva fogom megsütni legközelebb.

Hozzávalók a tésztához:

- 450 g mélyhűtött leveles tészta, nekem egy fél adag mélyhűtőbe eltett házi leveles tészta

A leveles tésztát felolvasztottam, nagyon vékonyra kinyújtottam és két db 30 cm-es kör helyett (ami az eredeti receptben szerepel) 3 db 24 cm-es kört vágtam ki. Azért ekkorát, mert ekkora tortaformám van, és úgy terveztem, hogy kapcsos tortaformában fogom összeállítani a tortát. Sajnos a körök sülés közben jócskán összementek, így aztán a kapcsos tortaformát nem lehetett használni az összeállításhoz, ezért legközelebb úgy fogom csinálni, hogy 2 db 40×40 cm-es négyzetet fogok sütni, és a végén a tortaforma kerek alját ráillesztve fogom kivágni a megfelelő méretű köröket.

A tésztaköröket sütőlapra tettem és 200 fokon 20 percig sütöttem, bár a recept 30 percet írt, nekem az sok lett volna, ennyi idő alatt is szépen megbarnultak a lapok. Félretettem hűlni.

Még egy probléma volt, hogy a tészta sülés közben néhány helyen felpúposodott, hólyagos lett, ezért végül megfordítva, az aljával fölfelé használtam a torta összeállításakor. Amikor megfordítottam a körlapokat, még rá is tenyereltem kicsit, hogy minél jobban beroppanjon a púpja, és viszonylag egyenesen, vízszintesen álljon.

Amíg hűlt, három különböző réteget kellett előállítani.

Hozzávalók a meggyes töltelékhez:

- 50 dk mélyhűtött, felengedett meggy
- 2 evőkanál étkezési keményítő
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 2-3 evőkanál cukor
- 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj
- 1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg

A meggyet egy kis lábosban feltettem főni, és ugyanúgy, mint a meggyes máktortánál, 1,5 dl kiolvadt lét leöntöttem, ebben elkevertem az étkezési keményítőt, majd a teljesen felolvasztott meggyet a fűszerekkel összefőztem, végül hozzáadtam a keményítős meggylét is, és ezzel besűrítettem. Lehetett volna jóval sűrűbb is vagy úgy, hogy jobban elfőzöm a levét, vagy úgy, hogy több étkezési keményítőt adok hozzá, mondjuk 60 g-ot, mint a meggyes máktortánál. De ez csak később derült ki. (Az eredeti receptben különben zselatint kell a meggyes töltelékhez adni, de én azt nem szeretem, és a legutolsó néhány alkalommal csomós is lett a zselatinos akármim, úgyhogy inkább az étkezési keményítős sűrítést választottam.) Ezt is félretettem hűlni.

Ezután elkészítettem a meggyzselét a torta tetejére.

Hozzávalók a meggyzseléhez

- 5-10 dkg felolvasztott meggy
- 1 zacskó tortazselé (Dr. Oetker)
- 2-3 csapott evőkanál cukor

Soha életemben nem használtam még tortazselét, nem vagyok oda különösebben a zselékért, de ez a bevonat az eredeti fotón nagyon jól mutatott, ezért gondoltam mégis ráteszem én is a tortámra.

A csomagoláson szereplő leírás szerint készítettem: a tasak tartalmát 2-3 evőkanál cukorral elkevertem, és állandó keverés mellett hozzáadtam az előzőleg késes robotgépben pürésített meggyet. A forrástól számítva 1-2 percig főztem, majd félretettem állni, hűlni. Amikor az állaga sűrűsödni kezdett, óvatosan rákanalaztam az egyik kihűlt tésztalapra.

Amikor a zselé teljesen megszilárdult, egy nagy és éles késsel szeletekre vágtam. 14 szeletre kellett volna, de azt nem tudtam, hogyan osszam el, ezért először négy, majd 8, majd 16 szeletet csináltam belőle.

Amíg minden hűlt, elkészítettem a tejszínhabot is.

Hozzávalók a tejszínhab-töltelékhez:

- 5 dl tejszín
- porcukor ízlés szerint
- 1 csomag habfixáló

A habfixálóra az van írva, hogy 2 dl tejszín fixálására alkalmas, de ezzel nem kell foglalkozni, az 5 dl tejszínből is olyan kemény habot csinált, hogy alig tudtam rásimítani a tortára. Mindent a leírás szerint csináltam, az eredeti recepttől abban tértem el, hogy a tejszínhez is zselatint kellett volna tenni.

Az összeállításhoz jól jött volna a kapcsos tortaforma segítsége, de végül így is megbirkóztam a feladattal. Alulra tettem egy felfordított tésztalapot (hogy a púpok megszűnjenek, ugye), rákentem egy kis meggyes tölteléket, erre megint tettem egy tésztát (csak azért, mert kettő helyett hármat sütöttem, ennyi jött ki az én tésztámból, de ez a réteg nem kötelező!), erre megint meggyes tölteléket kentem, ráhalmoztam a tejszínhabot és egyenként ráillesztettem a tortazselével bevont háromszögeket (nem fért rá mind). Amúgy hogy jól mutasson úgy kellett volna csinálni, hogy habnyomóval 14 csíkot kellett volna nyomni - még plusz a tejszínhabréteg tetejére - a középpontból kifelé, sugár alakban, és ezekre a csíkokra kellett volna tenni kicsit megdöntve a háromszögeket. Sajnos nincs habnyomóm, így kanállal próbáltam megoldani ezt a manővert, de nem mindenhol sikerült.

Nagyon finom! A meggy és az édes tejszínhab elég jól kijönnek egymással.

Habos mandulás kocka

Egy ezer éves tartozásomat szeretném most közzétenni. Még tesókám névnapjára (május 4.) készült ez a süti, méghozzá anyukámék által. A recept a Vidék Íze 2010. decemberi számából való, de az biztos, hogy ezt a desszertet nem csak karácsonyra ajánlom, hanem bármilyen alkalomra. Annyira de annyira finom! Ráadásul sokkal szebb lett mint ahogyan az újságban szerepel.


Hozzávalók a tésztához:
- 22 dkg vaj
- 22 dkg cukor
- csipetnyi só
- 1 csomag vaníliás cukor
- 6 tojás
- 8 dkg liszt
- 1 kávéskanál sütőpor
- 30 dkg darált mandula

A kenéshez:
- 1 kis üveg ribizlilekvár (ha jól emlékszem, meggylekvárral készült)

A habhoz:
- 8 dl habtejszín
- 6 teáskanál porcukor
- 3 csomag habfixáló

A tetejére:
- 20 dkg szögletes édes keksz
- 1/2 dl rum
- 1/2 dl feketekávé
- 10 dkg étcsokoládé

A puha vajat a cukorral, sóval és a vaníliás cukorral krémesre keverjük, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat. Apránként hozzáadjuk a sütőporral és a mandulával elvegyített lisztet. Egy kb. 30 x 40 cm-es tepsit kivajazunk-lisztezünk (vagy sütőpapírral beborítunk), beleöntjük a kevert tésztát és 175 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni.


Ezután tálcára borítjuk a tésztalapot és megkenjük a lekvárral.

A tejszínt a porcukorral és a habfixálóval kemény habbá verjük, majd a lekváros lapra simítjuk. A kekszeket a rummal elkevert kávéba mártjuk (vigyázzunk, hogy ne áztassuk el), majd lecsepegtetjük és kis közöket hagyva a tejszínhabra sorakoztatjuk. A csokoládét megolvasztjuk és a kekszekre csorgatjuk.

A sütit egy éjszakára hűtőbe tesszük, másnap a kekszek között kockákra vágjuk.

Nem sokkal több idő lehet az elkészítése, mint ahogy megírtam a bejegyzést. Sajnos csak ez a két kép lett használható a sütiről. Én nem nagyon fotóztam, el voltam foglalva azzal, hogy minél többet egyek meg belőle. :) Lehet, hogy elfogult vagyok, mert a csoki-tejszín párosítás nálam szinte legyőzhetetlen, de nekem nagyon ízlett. Hamarosan újra meg kell csinálni!

Epres alagút

Hát, ezen is túl vagyok és még mindig forog a Föld. :) Mármint a nagyon kerek, rettegett harmincadik - hú, leírni is furcsa - szülinapomon. Nagyon sok szempontból emlékezetes marad számomra ez a szombat és nem csak az éveim száma miatt. 

Az biztos, hogy még egyetlen születésnapomon sem köszöntött fel negyvennél több ember egy nap alatt. És nem sírtam még ennyit a meghatottságtól, mert olyan mértékű szeretet vett körül, ami miatt folyamatosan könnyeztem. Tesókám például elhatározta, hogy 30 különböző módon köszönt fel. Bár nem jött össze mindegyik, azért nagyon nagy arányban meg tudta valósítani ezzel bizonyítva kreativitását. :) Kaptam tőle például egy ilyen szép blogbejegyzést. Anyukám pedig olyan idézetet írt a képeslapomba, hogy végig sem bírtam olvasni, már a felénél bőgtem. :)

És apukám saját kezűleg, teljesen egyedül sütött nekem egy tortát, ami természetesen epres volt, mivel születésnapomra mindig epres sütit kérek. 

A recept a Nők Lapjából, Lajos Mari konyhájából való.

Hozzávalók a piskótához:
- 8 dkg finomliszt
- 4 dkg étkezési keményítő
- 5 közepes tojás
- 1 kávéskanál citromlé
- 7 + 8 dkg kristálycukor
- porcukor a szóráshoz
- 10  dkg eperdzsem

Továbbá:
- 30 dkg eper
- 3 + 2 dkg porcukor
- 1 evőkanál citromlé
- 1/2 tasak (vagy 3 lap zselatin)
- 1 + 1 tasak vaníliás cukor
- 1,5 + 1 dl tejszín
- 2 evőkanál narancslikőr
- 1/2 tasak habfixáló
- citromfű/mentalevél

A piskótalaphoz összekeverjük a lisztet a keményítővel. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjéket kemény habbá verjük a citromlével és 7 dkg kristálycukorral. A tojások sárgáját habosra keverjük 2 evőkanál vízzel és 8 dkg kristálycukorral.  Apránként és felváltva beleforgatjuk a habot és a lisztet vigyázva hogy ne törjön össze a hab.  Sütőpapírral bélelt, kb. 30 x 40 cm-es tepsibe simítjuk a masszát és 220 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük.


Megszórunk porcukorral egy - a tepsinél valamivel nagyobb konyharuhát. Tepsistül ráborítjuk a sütőből kivett piskótalapot, azonnal lehántjuk róla a sütőpapírt és benedvesített konyharuhával hagyjuk kihűlni.

Az eperdzsemet összeturmixoljuk, felforrósítjuk, megkenjük vele a piskótalapot és szorosan feltekerjük.

Az epret megmossuk, megtisztítjuk, 6-8 szép szemet félreteszünk a díszítéshez. A többit felaprítjuk, összekeverjük 3 dkg porcukorral és a citromlével. Lefedjük és fél órát pihentetjük. 

Folpackkal kibélelünk egy 18-20 bordás őzgerincformát úgy hogy a két vége túllógjon a forma peremén. A piskótatekercset 20 db kb. 1 cm-es csigára vágjuk. Hatot félreteszünk, hatot a forma aljára, négyet-négyet pedig az oldalára fektetünk. 

A zselatint elkeverjük 1/2 dl hideg vízzel, 8-10 percig állni hagyjuk (a zselatinlapokat a felhasználási javaslat szerint felpuhítjuk). 2 dkg porcukorral és 1 tasak vaníliás cukorral kemény habbá verünk 1,5 dl tejszínt. Botmixerrel néhány pörgetéssel nem túl finom péppé törjük az epret. 

A narancslikőrt a zselatinhoz öntjük, majd hozzáadunk egyenként 3-4 evőkanál eperpépet és gyors mozdulatokkal az egészet összekeverjük. Apránként, kíméletesen beledolgozzuk a tejszínhabba.

A habos keveréket a piskótabélésbe simítjuk, a tetejére fektetjük a 6 piskótacsigát, ráhajtjuk a fóliavégeket és 8 órára betesszük a hűtőbe.

Tálalás előtt 1 tasak vaníliás cukorral és habfixálóval kemény habbá verjük a maradék 1 dl tejszínt és csillagcsőrös habzsákba töltjük. Hosszúkás tálra borítjuk az alagutat, eltávolítjuk róla a fóliát és tejszínhabbal valamint a félretett eperszemekkel és citromfű vagy mentalevelekkel díszítjük.

Apukám saját kezűleg szedett hozzá mentaleveleket a kertből. El sem tudjátok képzelni, hogy az amúgy is finom sütit mennyivel finomabbá tette apukám igyekezete, hogy tökéleteset alkosson a szülinapomra. Látnotok kellett volna az arcát amikor hozta nekem a sütit. Biztos hogy soha nem fogom elfelejteni. :)

Ezen kívül anyuék közösen elkészítették a kedvenc csokoládés epertortámat - a hagyományos szülinapi sütimet.  Idén a különlegessége a tetején álldogáló eperkalapos süni volt. Anyukám szerezte be nekem, hiszen én vagyok a család Sünije. A kicsi és néha morcos, szúrós elsőszülött. :)

A sok ajándékot meg sem próbálom felsorolni, csak egyszerűen mindenkinek köszönök mindent. Szép és hasznos dolgokat kaptam. Imitől már majdnem két hónapja a leghasznosabbat: a biciklimet, amit már jó párszor használtam is azóta és mondhatom nagyon meg vagyok elégedve vele. 

Mondtam már hogy mennyire szeretek mindenkit? :)

És hogy négylábúak is szerepeljenek a blogban: Frakk is ikrek jegyében született, ő ma ünnepli 8. szülinapját. A legszebb kutyaférfikorban van, nem? :)

Epres-kivis túrókocka

Ez a süti még Mónika-napra, tesóm névnapjára készült. Tudom, kicsit le vagyok maradva, de ígérem szép lassan minden, mostanában készült újdonság felkerül ide a blogra. :) 

Az eredeti recept kedvenc gasztromagazinunkban, a Vidék ízében jelent meg, és természetesen kicsit alakítottam rajta. Az újságban a "túrókocka kivivel" nevet viselte, de tesóm kérésére én nem csak kivit, hanem epret is tettem bele fele-fele arányban.


Hozzávalók a kakaós alaphoz:
- 5 tojás
- 10 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- csipetnyi só
- 3 dkg kakaópor
- 12 dkg liszt

A krémhez:
- 40 dkg túró
- 1 csomag vaníliás cukor
- narancsaroma 
- kevés porcukor
- 2 dl habtejszín
- 1 csomag habfixáló

A díszítéshez:
- néhány kivi és eper
- 5 dl habtejszín

A kiviszószhoz:
- 3 kivi
- porcukor
- narancsaroma
- reszelt citromhéj

Először elkészítettem a kakaós alapot. Kettéválasztottam a tojásokat. A sárgáját a cukor felével, a vaníliás cukorral és a csipetnyi sóval habosra kevertem. A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá vertem. Ebbe belekavartam a tojássárgájás masszát és kanalanként hozzáadtam a kakaóporral összeszitált lisztet is. Vigyázva kevertem, hogy ne törjön össze a tojásfehérje.

A recept szerint 20 x 30 cm-es tepsibe kellett volna öntenem a masszát, de nekem nincs akkora csak valamivel nagyobb (ha jól emlékszem, 24 x 37 cm). Tehát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt készre sütöttem. Mivel nekem a tepsi mérete miatt elég lapos tésztám lett, nagyon kellett figyelnem, nehogy hirtelen megégjen.
A tepsiben hagytam kihűlni, majd tálcára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt és óvatosan kettévágtam. Nem volt könnyű feladat, mert tényleg elég laposra sikerült a süti. 

Ez után következett a töltelék elkészítése. A túrót a vaníliás cukorral, a narancsaromával (narancslikőrt ír a recept, de nekem csak aromám volt otthon) és ízlés szerint egy kis porcukorral kikeverjük. A habtejszínt habfixálóval habbá verjük és ezt is hozzáadjuk a túrós keverékhez. Én egy 2,5 dl-es zacskó habtejszínt vettem, így a díszítéshez is elég lett ez a mennyiség.

Néhány kivit meghámoztam, hosszában kettévágtam és félkarikákra szeleteltem. Az epreket megmostam, szintén szeletekre vágtam.

A krém felét rákenjük az alsó tortalapra, ezt beterítjük a kivi- és eperszeletekkel, majd rákenjük a túrókrém másik felét. Ráfektetjük a felső tortalapot és kissé rányomjuk.  Néhány órára, vagy akár egy éjszakára hűtőbe tesszük.

A kiviszószhoz 3 db kivit meghámoztam, apró kockákra vágtam.  Megszórtam porcukorral, reszelt citromhéjjal és hozzáadtam egy kevés narancsaromát. Botmixerrel pürésítettem és szintén hűtőbe helyeztem.

Fogyasztás előtt a süti tetejét a maradék tejszínhabbal díszítettem. Habrózsákat nyomtam  rá és mindegyik rózsába egy-egy szelet kivit vagy epret helyeztem.  Kis kockákra vágtam és a tányéron meglocsoltam a kiviszósszal.

Nagyon jó ízű süti, a friss gyümölcs különösen feldobja. A kakaós lap nem hagyományosan könnyű piskótaállagú, inkább sűrű, tömör tésztájú, de a túrókrémtől kissé megpuhul. A kiviszósztól eleinte tartottam egy kicsit, eléggé savanykásnak tűnt nekem amikor megkóstoltam. De végül rájöttem, hogy nagyon is jól illik a sütihez, hiszen a túrókrém, a tejszínhab és a kakaós piskóta édességét jól ellensúlyozza ez a különleges pikáns íz.

A családom is jól fogadta a sütit, azt hiszem lesz még ismétlés belőle, akár más gyümölccsel is. :)

Philadelphia-tiramisu

Valamelyik újság decemberi lapszámának utolsó oldalán találtam ezt a receptet. Munkaköri kötelességből rengeteg újság megy át a kezemen nap mint nap, és gyorsan csak lefénymásoltam a hátsó borítót, de azon nem szerepel az újság neve sajnos. Gondolom, sokan találkoztak a recepttel, mert ez tulajdonképpen a Philadelphia krémsajt hirdetése, és pont ezért is figyeltem fel rá. Én ugyanis nem igazán szeretem a mascarpónét, mindig rosszul vagyok tőle, a tiramisut meg igen. Ez pedig egy jó alternatíva a mascarpone helyettesítésére. Ja, és nyerstojás-utálóknak mondom, hogy tojás sincs benne.

Hozzávalók:

- 100 ml frissen főzött kávé

- 5 evőkanál mandulalikőr (kihagytam)

- 400 g Philadelphia krémsajt (natúr)

- 200 g joghurt (én kb. 3 dl tejszínből vert cukrozatlan tejszínhabot használtam)

- 2 csomag vaníliás cukor

- 1-2-3... stb. evőkanál porcukor

- kb. 20 db babapiskóta

- meghintéshez kakaópor

Kávét főztem, majd kihűtöttem. Amíg hűlt, simára kevertem a krémsajtot a tejszínhabbal, a vaníliás cukorral és a számolatlan evőkanál porcukorral. Öntöttem hozzá egy kis narancsszirupot is a mandulalikőr helyett.

Folpackkal kibéleltem egy 18 x 18 cm-es szögletes formájú műanyag dobozt. Kiraktam az alját babapiskótával, amit aztán meglocsoltam a kávéval. Ráterítettem a krém felét (vagyis több, mint a felét, mert úgy sikerült), és erre megint babapiskótát tettem, amit megint meglocsolgattam a kávéval. A tetejére terítettem a krém másik felét, és betettem a hűtőbe pár órára.

Tálaláskor még a dobozban meghintettem bőven kakaóporral, majd a folpack kilógó szélénél fogva kiemeltem a dobozból és egy szép tálra helyeztem. Négy egyforma kockát vágtam belőle.

A recept azt írja: adagszám 6, elkészítési idő 25 perc, hűtési idő 2 óra. Nagyjából stimmelnek az adatok, és ha előbb olvasom, hogy nem négy-, hanem hatadag sütiről van szó, akkor biztosan nem lettem volna rosszul az adagomtól.

Idén már nem írok többet, ezért mindenkinek ezúton szeretnék boldog új évet kívánni, de előbb még egy jó szilveszteri bulit!

Kinder bueno

A katasztrofálisan sikerült kinder pingui sütim után megfogadtam, hogy soha többet nem készítek semmit, aminek "kinder"-rel kezdődik a neve. Nem mintha nem izgatott volna a többi ilyen süti, hiszen a csoki változatát mindegyiknek szeretem. De azóta sem vitt rá a lélek, hogy bármelyiknek is nekiálljak.

Miután a pinguit megsütöttem, felhívtam Esztit, hogy elsírjam neki, milyen rossz lett, hiszen előtte ő biztatott, hogy biztosan szuper lesz.
Nem tudom, hogy a csalódottságom hatására vagy sem, de végül úgy döntött, hogy egy másik kinder süteménnyel, a buenóval vár minket. És milyen jól tette! Miután a fél tepsit én faltam be ebből a sütiből, egészen kedvet kaptam az elkészítéséhez. Mert persze Eszti szerint ez is olyan egyszerű...na igen, neki. :)

Hozzávalók a tésztához:
- 6 tojás fehérje
- 6 evőkanál cukor
- 2 evőkanál liszt
- fél csomag sütőpor
- 15 dkg darált mogyoró
- 1 evőkanál étolaj
A tetejére: mogyorókrém

A tésztához a tojásfehérjéből kemény habot verünk, apránként hozzáadjuk a cukrot. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a mogyoróval, és óvatosan belekeverjük a tojáshabba, közben belecsurgatjuk az étolajat is. A kész masszát kb. 35x25 cm-es kivajazott, -lisztezett tepsibe tesszük, majd 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
A tészta tetejét még melegen megkenjük mogyorókrémmel.

Hozzávalók a krémhez:
- 1 liter tej
- 6 db tojás sárgája
- 35 dkg cukor
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 5 evőkanál liszt
- 20 dkg csokoládé (nincs információm arról, hogy milyen)
- 50 dkg vaj/margarin
Közé:
- 15 dkg háztartási keksz
- tej
Tetejére:
- 5 dl habtejszín
- 2 csomag habfixáló
- ízlés szerint cukor
A tejben csomómentesre keverjük a tojássárgáját, a vaníliás pudingport, a lisztet és a cukrot, majd az egészből egy sűrű krémet főzünk. Elfelezzük. A csokoládét megolvasztjuk és a krém egyik feléhez dolgozzuk. Kihűtjük.
A vajat/margarint habosra keverjük és két részre osztjuk. A sárga és a csokis krémhez dolgozunk egy-egy részt.
A mogyorókrémmel megkent tésztára rákenjük a sárga krémet, ezt beborítjuk tejbe mártogatott háztartási keksszel. Erre jön a csokis krém. Tetejére a tejszínből, cukorból és habfixálóból vert kemény habot simítjuk.
Néhány órára hűtőbe tesszük dermedni.


Így leírva tényleg nem tűnik olyan bonyolultnak. És ha hozzávesszük, hogy milyen finom, mindjárt megér egy próbát. Fogyókúrázóknak nem ajánlom. Egyrészt, mert tömény édességbomba, másrészt pedig nem lehet leállni az evésével. :)

Csokoládés ribizlitorta

Mazsolino ismét sütött, méghozzá nem is akármilyen tortát! Nem elég, hogy finom volt, de még szép is. Igaz, a képek nem adják vissza teljesen, mennyire mutatós lett, de azért nézzétek meg:



Tesókám nagyon ki akart tenni magáért, hiszen barátja Zoli szombaton lett 30 éves (hú, leírni is furcsa :) ), ráadásul Zolinak van még két ikertestvére, így az egész családnak szánta a tortát az aznap tartott szülinapi összejövetelre. Persze ahogy lenni szokott, ilyenkor nem jön össze az, amit szeretnénk. A süti eredetileg csokoládés málnatortának indult. Anyukám szépen meg is vásárolta a hozzávaló málnát a piacon, ami kb. 1 nap alatt megrohadt. Szegény tesóm ezt csak akkor vette észre, amikor már a tortával kellett volna foglalatoskodnia. Eléggé elkeseredett hangon hívott fel, hogy kidobta az 1200 Ft-os 1 kiló málna 90 %-át és hogy mi lenne a legjobb megoldás ezek után, mert hogy már abszolút nincs idő piacon nézgelődni valamilyen elfogadható gyümölcs után. Rövid tanakodás után a ribizli mellett maradtunk. Zoli nyerte meg a feladatot, hogy a lehető legközelebbi helyről jó minőségűt próbáljon meg beszerezni. Sikerült is neki, persze horror áron.

Rohamtempóban készült a torta, de természetesen még így is volt mit elrontani: Mazsolino annyira belelendült a habverésbe, hogy kissé túlverte, úgyhogy összeesett és csomós lett. Nem is tudom, ezek után hogy volt lelkiereje befejezni a tortát, de végül megcsinálta és lehangoltan izgult, hogy mit szól hozzá a család. Természetesen még így is sikert aratott, úgyhogy ezen felbuzdulva (és mert a felbontott tejszín másik felét el kellett használni valamire) vasárnap még egy adag ugyanolyan tortát sütött. Ami viszont tökéletesen sikerült és én azóta is emlegetem.

Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg liszt
- 5 dkg étkezési keményítő
- fél tasak sütőpor
- 3 dkg kakaópor
- 3 tojás
- 15 dkg vaj/margarin
- 12 dkg cukor
- 1 dl tej

Hozzávalók a krémhez:
- 5 dl tejszín
- 3 dkg porcukor
- 1 csomag habfixáló
- 2 csomag vaníliás cukor
- 40 dkg ribizli


Mazsolino ezt írta az elkészítéséről:

"Kikenünk egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. (Ezt a végére hagytam.) A lisztet elvegyítjük a keményítővel, a sütőporral és a kakaóval. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük (utóbbit szintén a végére hagytam, hogy ne essen össze).
A margarint habosra keverjük 12 dkg cukorral, beledolgozzuk a tojások sárgáját. A tejet a lisztkeverékkel felváltva hozzákeverjük, végül a tojáshabot is beleforgatjuk. A formába simítjuk, és a sütőben kb. 30 percig sütjük (nekem légkeverésen, 160 fokon kb. 40 perc volt). Tűpróba. Hagyjuk kihűlni.

A tejszínt kemény habbá verjük a habfixálóval, beleszitáljuk a porcukrot, a vaníliás cukrot. A ribizlit megmossuk leszemezzük, néhány szemet félreteszünk a díszítéshez, a maradékot óvatosan a tejszínbe forgatjuk (vagy egy réteget már a sütire felvitt habrétegre szórunk, és arra újra tejszínhabot kenünk). A habot a tésztalapra simítjuk úgy, hogy az oldalára is jusson, és 1 órára hűtőbe tesszük hűlni."

A második tortából kaptunk kóstolót. Nem tudok mást írni róla mint hogy isteni! A kakaó kesernyés, a tejszín édes és a ribizli savanykás íze így együtt.... Hmmm..... Egy egész tortát meg tudnék enni egyszerre belőle. :)

Tesómra pedig büszke vagyok, amiért nem dobta ki az egészet a kukába, nem adta fel és amiért másodszorra ilyen tökéleteset alkotott.

Citromisu

Múlt héten nagy főzésben voltunk bent a kolléganőimmel - legalábbis elméletben. Ahogy közeledik a hétvége, meg szoktuk vitatni, ki mit tervez főzni, sütni. Mivel most három naposra sikerült a hétvége, ezért több ötlet jutott eszünkbe, mint egyébként. Más kérdés, hogy az enyéimből szinte semmi nem valósult meg "lustaság", "kirándulás" és "házikenyér parti" címszavak miatt.

Azonban az az édesség, aminek az ötletét Kriszti adta, elkészült. Méghozzá két példányban is, mert Zsuzsa kolléganőm is megcsinálta. Zsuzsa valami citromos sütire vágyott aztán rájöttem én is, hogy nem rossz gondolat, régen ettem citromosat. Kriszti pedig egyből mondta a citromisu receptjét, amit ő a karácsonyi vacsora után szolgált fel desszertként és nagy sikert aratott a családja körében.

Gyorsan rákerestem itt a blogon, hogy szerepel-e már, és meglepődve tapasztaltam, hogy Csincsilla egy nagyon-nagyon hasonló édességet készített Citromos álom néven.

Mivel Csincsilla receptje nem teljesen azonos Krisztiével, ezért leírom, hogy én hogyan készítettem.

Hozzávalók:
- 30 dkg babapiskóta (vagy piskótatallér - nekem most ez volt itthon)
- 2,5 dl édesített növényi tejszín
- 3,5 dl tejföl
- 2 x 125 g citrom ízű joghurt
- 3 evőkanál porcukor
- 1 + fél citrom leve
- 3 lime leve
- 1 narancs leve

A tejfölt, a joghurtokat és a porcukrot jó alaposan kikevertem, majd hozzáadtam 1 és fél lime levét. Belekevertem a kemény habbá vert növényi tejszínt is. Nekem így elég savanykás volt, de akinek nem az, bátran keverjen hozzá még citrom vagy lime levet.

Kifacsartam a narancs, a másfél citrom és a maradék másfél lime levét is és az egészet összeöntöttem egy tálban.

Egy kör alakú, magas peremes üveg sütőtálban elkezdtem lerétegezni a piskótatallérokat (kör alakban), méghozzá úgy, hogy mindegyik tallér alját 1-2 másodpercre belemerítettem a citrusok levébe.

Az első réteg piskótatallért megkentem a citromos habbal, majd újabb réteg piskóta következett egészen addig, amíg a tetejére került a maradék hab.

Citromszeletekkel és mentalevéllel díszítettem és néhány órára a hűtőbe tettem pihenni.

Szépen szeletelhető, frissítő ízű édesség lett a végeredmény. Kicsit túlságosan habos-krémes, tehát egyszerre egészen biztosan nem fogyasztható belőle sok. Nagyobb társaságnak viszont tökéletes ez az adag.

Epres képviselőfánk

Volt a hűtőben egy adag felhasználásra váró eprem, aminek a másik felét még múlt hét végén megettük. Gondolkodtam, mit csináljak belőle, mert a joghurtos-pudingos eperkrém már többször is terítéken volt mostanában és valami másra vágytam. A megoldást Zsuzsa kolléganőm szolgáltatta, aki behozott egy konyhamagazint és rögtön az első oldalon megláttam az epres képviselőfánkot.

Gyorsan végigfutottam a recepten és ami igazán meggyőzött, az a legvégére odaírt "Munka: kb. 45 perc" szöveg volt. Gondoltam, ha nagyon bénázok, másfél óra alatt akkor is kész van és annyi belefér egy munkanap utáni estébe.

A képviselőfánk tésztájától tartottam egy kicsit, hiszen még soha nem csináltam és nem tudtam elképzelni, hogyan lehet olyan szép aranybarna, belül üreges, kívül ropogós és mégis puha egyszerre. Lesz ami lesz alapon álltam neki.

Hozzávalók a tésztához:

- 10 dkg vaj

- 15 dkg liszt

- 4 tojás

- 2,5 dl víz

- 1 csipet só

Felforralunk 2,5 dl vizet egy csipet sóval és a vajjal. Beleszórjuk a lisztet és kevergetve addig pirítjuk, amíg az edény alján fehér réteg képződik és a massza gombóccá áll össze.

A tésztát ezután keverőtálba tesszük, kissé kihűtjük és egyesével beledolgozzuk a tojásokat. A következő tojást csak akkor adjuk hozzá, ha az előzőt már teljesen felvette a massza.

A sütőt 200 fokra előmelegítjuk. A tésztát csillagcsőrös habzsákba töltjük és nagyobb diónyi adagokat nyomunk a sütőpapírral bélelt tepsibe. (Én csak az első néhányat nyomtam habzsákból, mert meguntam, hogy a ragacsos massza mindent összeken. A végén kanállal adagoltam a sütőpapírra.) A halmok között hagyjunk elég távolságot, mert a tészta sütés közben megnő. 15-20 percig sütjük azután hagyjuk kihűlni.

Izgatottan vártam, hogy vajon tényleg meg fog-e nőni, olyan kicsiknek tűntek azok a nagyobb diónyi halmok. Az első 5-6 percben alig történt valami, utána szép lassan elkezdtek emelkedni és a végére 7-8 cm átmérőjű fánkjaim lettek.

Hozzávalók a krémhez:

- 25 dkg eper

- 2,5 dl növényi eredetű tejszín

- 1 csomag vaníliás cukor

- 1 evőkanál porcukor (én ezt kihagytam, mert a tejszín édesített volt)

- + én tettem bele 3-4 teáskanálnyi eperlekvárt

Az epret megmossuk, megtisztítjuk, megszárítjuk és apróra vágjuk. A tejszínt kemény habbá verjük a vaníliás cukorral (és a cukorral), valamint az eperlekvárral. A végén beleforgatjuk az apróra vágott epret.

A kihűlt fánkok tetejét egyesével levágtam. Némelyik kissé összébb esett, puhább lett, de a nagy többsége ropogós maradt. Viszont mindegyiknek szép, üreges lett a belseje. Az alsó részekbe beletöltöttem a krémet, jól megpúpoztam, végül a tetejére helyeztem a levágott "kalapokat".

Tálra rendeztem és porcukorral megszórtam.

Az egész családnak ízlett, elfogyott az utolsó darabig. Most már tudom, hogy milyen könnyen lehet képviselőfánk tésztát készíteni, úgyhogy biztosan megcsinálom máskor is. Esetleg valamilyen más gyümölccsel vagy a hagyományos képviselőfánkot tojássárgája-krémmel és tejszínhabbal.

A receptnek igaza volt: egy órán belül elkészültem vele előkészítéssel, tálra rendezéssel együtt.

Ebből az adagból összesen 15 db képviselőfánk készült el, persze nem sikerültek egyforma méretűre. :)

Epres csigatorta

Vasárnap a szüleimnél ebédeltünk. Ünnepi ebédre készültünk, hiszen anyák napja volt és aznap ünnepeltük Mazsolino névnapját is. Mint kiderült, anyuval egymástól függetlenül a Nők Lapjából, Lajos Mari receptjei közül néztük ki, hogy mivel is készüljünk ebédre. Ő egy töltött karajt választott egy régebbi újságból, én pedig a múlt heti lapszámban bukkantam rá a desszertre: az epres csigatortára.

Olyan gyönyörű volt a képen, hogy elhatároztam; muszáj megcsinálnom. Még ha tizedannyira lesz csak szép az enyém, az íze akkor is biztosan finom lesz. Bár arra a napra szerettem volna tökéleteset alkotni, hiszen anyukám és testvérem ünnepe volt!

Először is elkészítettem a piskótalapot.

Hozzávalók:
- 120 g finomliszt
- 30 g étkezési keményítő (kihagytam)
- 1 kávéskanál sütőpor
- 4 tojás
- só
- 100 g cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
+ a kenéshez eperlekvár

A lisztet, sütőport összeszitáltam. Ebbe a keverékbe került volna az étkezési keményítő is.
A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjét 4 evőkanál hideg vízzel, 1 csipet sóval, majd az apránként hozzáadott cukorral és vaníliás cukorral kemény, fényes habbá vertem. Egyenként beledolgoztam a tojássárgáját, majd a lisztet.
Sütőpapírral bélelt kb. 30 x 40 cm-es tepsibe simítottam és 200 fokos sütőben kb. 10 percig, tűpróbáig sütöttem.

Benedvesített, jól kicsavart konyharuhára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt és még forrón, eperlekvárral megkentem a piskótalapot. Ezután hagytam hűlni.


Elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók:
- 6 zselatinlap
- 400 g krémes állagú tehéntúró
- 60 + 30 g porcukor
- 1 citrom
- 1,5 + 3 dl tejszín (én 1,5 + 3,5 dl-t használtam, mivel 5 dl-es kiszerelésben vettem)
- 1,5 tasak habfixáló (én 2 tasakot használtam)
+ a díszítéshez eper

A zselatinlapokat beáztattam bő hideg vízbe. A túrót, 60 g porcukrot, az alaposan megmosott citrom reszelt héját és 2 evőkanál átszűrt citromlét simára kevertem. A zselatint kinyomkodtam és annyi vízzel amennyit magába szívott egy lábasban, gyenge tűzön felolvasztottam. Lehúztam róla, hozzákevertem 1 evőkanál túrókrémet, aztán a krém egészéhez kevertem.
1,5 dl tejszínt fél csomag habfixálóval kemény habbá vertem és óvatosan beleforgattam a túrókrémbe.


A piskótalapot egy tálcára emeltem. Egyenletesen megkentem a túrókrémmel, majd fél órára betettem a hűtőbe hogy dermedjen.

Ezután 6 db kb. 4,5-5 cm széles hosszanti csíkra vágtam a sütit. Egy lapos tálon kezdtem el feltekerni csigaszerűen a csíkokat, úgy hogy szorosan és folytatólagosan egymás után, a krémes felével befelé helyezkedjenek el a piskótacsíkok. Szabályos, kerek tortaformát kell kapnunk a végén.

Állítható tortakarikát helyeztem köré, és egy éjszakára betettem a hűtőbe.


Másnap délelőtt leemeltem a karikát a tortáról. Az epret megmostam, megtisztítottam, felitattam róla a nedvességet és a legnagyobb szem kivételével mindet félbevágtam. :)

A maradék 3 dl (nálam 3,5 dl) tejszínt 30 g cukorral és az 1 csomag (nálam 1,5 csomag) habfixálóval kemény habbá vertem és bevontam vele a tortát. Az eperrel szépen feldíszítettem. Középre helyeztem az egyben hagyott eperszemet. :)

Ha tökéletesen nem is sikerült utánoznom az újságban látott képet, azért szerencsére eléggé hasonlóra sikerült. Az íze is olyan lett, amilyenre számítottam. A tejszínhab édességét és a túró töménységét ellensúlyozta a friss citrom és eper íze. A piskóta pedig... imádtam vele dolgozni. Lágy, puha, rugalmas tésztája volt, abszolút nem morzsálódott, töredezett. És ami a lényeg: mindenkinek nagyon ízlett!

Ebéd után pedig kiültünk egy kicsit a kertbe, ahol többek között a lila akácban gyönyörködhettünk. Mazsolino le is fotózta.

A bejegyzés nem véletlenül ma született, hiszen ma van Mónika napja, vagyis még egyszer nagyon-nagyon boldog névnapot kívánok tesókám!