Gyökérkenyér - kovásszal

Már biztos halál uncsi ez a sok kenyér, de muszáj volt ennyit sütnöm, mert Micikétől kaptam egy csomó isteni olasz felvágottat, amikor itt járt, és emiatt teljesen kifogyott a kenyérkészlet a mélyhűtőből. Majdnem bolti kenyeret kellett vennem, de aztán végre az időjárás is kedvezett (lehűlt a levegő), és süthettem minden nap kenyeret. (Csak feljegyzem ide, hogy a Salame Napoli volt a kedvencem.)

Ezt a kovászos gyökérkenyeret új felfedezettemnél, Zsombinál találtam, de ő ezt nem próbálta ki, csak leírta a receptet. Az élesztőset próbálta, és az nagyon jól néz ki, óriási lyukak vannak a kenyerében, az lesz a következő, amit megpróbálok.

Hozzávalók:

• 240 g búza finomliszt (BL55)
• 200 g kenyérliszt (BL80)
• 1 kávéskanál só
• 40 g aktív kovász (én 80 grammot tettem, mert keveselltem a negyvenet, meg mert annyi kovász maradt)
• 320-330 g szobahőmérsékletű víz

A kovászt a tészta bekeverése előtt kb. 8 órával meg kell etetni, hogy megfelelően aktív legyen. A liszteket a tálba szitáltam, összekevertem a sóval, majd hozzáadtam a kovászt. 

Folyton variálok a kovásszal, most nem is tudom milyen volt, ezekkel a lisztekkel szoktam etetni: teljes kiőrlésű rozsliszt, teljes kiőrlésű búzaliszt, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, rétesliszt, simaliszt, kenyérliszt, világos rozsliszt. Ezek közül maximum kettőt szoktam használni egy-egy etetésnél, fele-fele arányban. Az egyik liszt mindig teljes kiőrlésű szokott lenni. Azt hiszem, hogy most tk. rozsliszt volt és rétesliszt. 

A tésztához hozzáadtam 330 gramm vizet is. 5 perc alatt összekevertem a dagasztókarú robotgéppel, de elvileg pont az az egyszerűség ebben, hogy egy kanállal, vagy fakanál nyelével is elég összekeverni, csak én nem akartam birkózni a tésztával, inkább géppel csináltam.

Ezután 10-12 órát kell keleszteni Zs. receptje szerint, de én áttettem egy olajozott tálba, és az első másfél órában 30 percenként meghajtogattam a tésztát. A meghajtogatásra a neten találni egy csomó videót, a lényege, hogy a gömböcöt az oldalán megfogom egy ponton, felhúzom, és ráhajtom a tetejére, és így megyek körbe a tésztán, amíg az első ponthoz vissza nem érek. Ekkor felfordítom, hogy a hajtogatott fele legyen alul, és ami eddig az alja volt, az legyen felül. 

Aztán letakarva szobahőmérsékleten kelesztettem, nem 10-12 órát, de elég sokat, talán 8 órát. Lisztezett pultra borítottam és elfeleztem a tésztát, egyenként kilapítgattam, és ugyanúgy, mint az élesztős gyökérkenyérnél, feltekertem és megtekertem. Újra kelesztettem 40 percig, majd 250 fokra előmelegített, gőzösített sütőben megsütöttem 28 perc alatt.

Nem lett rossz!

Napi cuki most megint Winston lesz a reggeli kávéjával

Ezeknél a gyors összekeverésű, de hosszú kelesztésű kenyereknél az a jó, hogy ha mondjuk este bekevered a tésztát, reggel csak sütni kell, és reggelire friss kenyered lesz. Ha viszont reggel kevered össze munka előtt, akkor munkából hazaérve már sütheted is, és friss kenyered lesz vacsorára. És még elrontottan is sokkal se sokkal finomabbak, mint a bolti kenyerek. De nemcsak finomabbak, hanem egészségesebbek is, mert nincs bennük a sok vegyianyag (pl.: lisztjavítószer 😁), és frissen felszeletelve és lefagyasztva bármikor elő lehet venni, amikor csak kell egy-két szelet. 

Májusi kovászos kenyereim és kirándulás a Kaán Károly kilátóba

Megint kettőt sütöttem, és megint ugyanaz a recept, mint áprilisban. Úgy látszik, muszáj Csincsillát utánoznom, és most mindaddig ez lesz, amíg nem posztol valami újat, hogy aztán azt tudjam másolni. A hónap elején megpróbáltam újítani, rozsos kenyeret sütöttem, ami már egyszer sikerült, azért van a füzetemben, de most, a hónap első hetében annyira sok volt a munka, hogy nem voltam képes még azt a picit se odafigyelni a kenyérre, amennyit a kovász etetése, a géppel dagasztás és a hajtogatások, formázás igényelt volna, mindent, de mindent elrontottam. Nem akartam már megint a bénázásomról írni, úgyhogy azt a kenyeret le se fotóztam, de már alig van belőle, ezért kellett újra nekiállnom.

A hosszúkás kenyér így néz ki közelről kívülről és belülről:

A kerek pedig ilyen:

Azért is kellett gyorsan sütnöm, mert Judittal mentünk vasárnap kirándulni a Nagy-Hárs-hegyre, és azt hittem, viszek szendvicset, de aztán kiderült, hogy ebéd után találkozunk, fél 3-ra kell Hűvösvölgyben lennem. Ezt úgy szoktam megoldani, hogy elmegyek a Szentlélek térre bringával, majd a 29-es busszal Hűvösvölgybe. De most végig bringával akartam menni, nagyon rám fért egy ilyen húzós menet, mostanában elég kevés program jött össze sajnos.

A lakásomtól Hűvösvölgyig 17,226 km az út át a Margit-hídon, majd a Varsányi Irén utcán fel a Moszkva térig, onnan pedig a Szilágyi Erzsébeten Hűvösvölgy felé. Nagyon izgalmas volt, mert az ismert útvonalamról eltereltek, és egyszer csak bent voltam az erdőben, szerencsére erdei bringaúton, és nagyon kellett nyomni, mert nem tudtam, hogy jó helyen vagyok-e, jó helyre visz-e az út, és odaérek-e fél 3-ra a megbeszélt helyre. Végül is 1 óra 9 perc alatt tettem meg az utat (kábé ennyit mondott az útvonaltervező is), 14,9 km/órás átlagsebességgel a bringás computer szerint. A combom olyan volt, mint a beton. De szerencsére időben odaértem, és volt még 7 perc pihenőidőm is, mire megjött Judit.

A kirándulás isteni volt jó sokat nevettünk, és felmentünk a Kaán Károly kilátóba. A kilátó, ha valaki nem ismerné, így néz ki:

Kép innen

Akkora szerencsénk volt, hogy nem volt ott senki, ráadásul elég stabilnak néz ki az építmény, ezért a rettenetes tériszonyommal is megpróbálkoztam a felmászással. Nem is volt semmi gond, amíg az utolsó előtti emeleten meg nem éreztem, hogy a nagy szélben kileng a torony egy icipicit. Azazazaz nagyon fájdalmas volt, nyilallgatott a gyomromba, a torkomba, meg mindenhova, jó annak, aki nem ismeri az érzést. Az is lehetett a baj, hogy egy fiatal pár is feljött a kilátóba, és valamiért az már sok volt nekem. Nem baj, szépen, ügyesen lejöttem, amikor is egy kutya feküdt a lépcső aljában, de ezt az akadályt is leküzdöttük. Annyira sajnálom, hogy nem csináltunk egyetlen képet se, de a túlélésről szólt a dolog a kilátó utolsó előtti emeletén. Judit azért felment a tetejére is. Gyönyörű volt a kilátás már az alsóbb szintekről is, megérte kockáztatni az életemet.

Nem tudtuk megállapítani, hogy hány kilométer lehetett ez a túra, de olyan 4,5-5,5 km körül. Ezután még hazabringáztam, de az már laza volt, mert végig lejtett az út. Nagyon kellett! 

A napi cuki Amy itt nem stréber! Mellette egy újkutya van, akivel még nincsen jóban, de aztán még eggyel balra a kis tacsi, a legjobb barinője:

De azért szerintem mégiscsak stréber, ha jól megnézi az ember, ő veszi a legkomolyabban a feladatot, meg az ő kicsike barátnője. 

Itt jól látszik a legjobb barinő, Lufi is (végre megtudtam a nevét)! Láttam egy videón, amiben fájt Amy hasa a napköziben, és Lufi puszilgatta őt.

Áprilisi kovászos kenyereim és kirándulás Solymáron

Most én is 2 kenyeret sütöttem, mert megirigyeltem Csincsillától, és mert a múltkori kovászos zsemlék túl hamar elfogytak és nem szeretem, ha nincs itthon kenyér a mélyhűtőben. Ezek tegnap éjszaka sültek ki, azért hiányzik az egyiknek a "fele", mert amikor ehetőre hűltek, muszáj volt felvágnom és megkóstolnom.

Szabi a pék receptje alapján sütöttem, az egyik azért lisztes, mert az a lisztezett konyharuhával bélelt kenyereskosaramban kelt, a másik egy üvegtálban. Azt is beliszteztem, de nem tettem bele konyharuhát, ami hiba volt, mert csak egy lapátka segítségével tudtam a forró sütőlemezre ügyeskedni a tálból. Ennek megfelelően néz ki szegény, viszont nagyon finom és gyönyörű nagy lyukak vannak benne. Most egy kicsit elégedett vagyok. Ti mit szóltok hozzá? Remélem, Csincsilla irigykedik az óriási lyukak miatt!

Csak a hozzávalókat írom, és sajnos linket sem tudok, mert csak a füzetemben van meg és egy Word doksiban, amit Gabitól kaptam:

• 180 g kovász
• 600 g víz
• 900 g liszt, ebből 850 g kenyérliszt, 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 20-22 g só + 0,5 deci víz (azt hiszem, 24 gramm lett a só)

Ebből 2 db kb. 70 dekás kenyér lesz. Érdekesség, hogy csak egyszer etettem meg a hűtős kovászt (előző este), mielőtt sütöttem volna vele.

Így néz ki a lisztesebbik felszeletelve:

És a kis nyomi ilyen lett belül:

Jeeeee!

A kenyérsütés azért is volt sürgős tegnap éjszaka, mert ma Évával mentünk Solymárra kirándulni először a Felső-Jegenye-völgybe, ahol szalamandrát szerettünk volna látni, és sikerült! Aztán átmentünk az Alsó-Jegenye-völgybe, ahol a Paprikás-patak vízesést néztük meg, a Rózsika forrást és a solymári várat. Az egész túra kb. 5-6 km volt, de hozzá kell még adni, hogy Hűvösvölgybe a buszvégállomáshoz bringával mentünk ki, ami nekem a lakástól másfél óra tekerés, majdnem végig emelkedőn. Eléggé kikészültem már megint, de nem a bringás résztől, hanem a gyalogostól. Sajnos a szalamandráról ilyen minőségben jött át a fotó:

Szóval azért kellett sürgősen kenyeret sütni, hogy vigyek szendvicset a kirándulásra, de az a helyzet, hogy még éjszaka megettem a szendvicse(i)met: kovászos kenyér + Serrano sonka + az enyhe ízekverék csíráim. Jézusom, de finom volt!

Éva hozott megint bolti tonhalas szendvicset és termoszban tejes kávét (isteni ötlet volt!), én  pedig vittem egy kis kekszet, csokit és mandarint. Jó volt ez is!

Kovászos kenyér nálam, mostanában

 

Ezer éve szeretném beírni, hogy lássa az Andi, hogy másutt sem csipkéből van a kenyér. Én is nagyobb lyukakat szeretnék, stb., stb. De ennél több energiát nem fordítanék kenyérsütésre, már ez is sok.

Szóval nálam sincs szó pultos kovászról, azért, hogy háromhetente egyszer használjam, nincs kedvem naponta kétszer etetgetni, inkább legyen vacakabb a kenyér. Szigorúan hűtő, heti egyszer megetetve. Aztán sütés előtt kiveszem, és mondjuk kétszer megetetem, ha úgy alakul, akkor háromszor. Mindig reménykedem benne, hogy most aztán tökéletes lesz, de sosem lesz az. Mármint nem felel meg az elvárásaimnak, de egyébként tényleg elképesztően finom.

Nekem egyébként az elején az volt a fő gondom, hogy miben kelesszem, általában túl nagy edényekben kelesztettem, és emiatt aztán tök formátlan lett a végeredmény. Aztán szépen kialakult, hogy egy hatalmas kenyeret sütök (1 kg lisztből), mert van egy kis kerek szakajtóm, az pont egy ekkorához volt jó. Nem volt tökéletes a késztermék már azért sem, mert túl nagy volt, túl kerek, és konyharuhával ki kellett bélelni a szakajtót, amit aztán mindig moshattam ki. Aztán most télen lehetett kapni az Aldiban kelesztő szakajtókat, még éppen azon az áron, amit hajlandó voltam érte kifizetni. Beruháztam két darabra, a hosszúkásokból, és akkor most ezeket használom, ez pont jó méret és forma nekünk. (Andi, véletlenül ott maradt képen, és nem volt kedvem leretusálni:))

Az is jó bennük, hogy nem kell bele konyharuha. Ha szépen kilisztezem, akkor nem ragad bele a nem túl magas hidratáltságú tészta. Egyetlen egyszer ragadt bele, természetesen pont akkor, amikor Rebekáék jöttek karácsonyozni, és rohadtul fel akartam vágni a kovászos kenyeremmel (Rebeka barátja elképesztően szép kovászos pékárukat gyárt), na ekkor úgy beleragadt, hogy kézzel kellett kikaparni a nagyját (a kicsijét meg késsel kapargattam még pár napig). A kép alapján el lehet képzelni, hogy nézett ki a felvágós kenyerem (aki kovászol, az tudja, hogy itt nincs javítási lehetőség, csak három nap múlva). 

Na, szóval mostanában ilyeneket sütök. Azért írok receptet is, nem azért, hogy bárki ez alapján süssön, keressen nagyobb tudorokat, inkább beszélgetésképp, meg persze magamnak.

Először is kiveszem a kovászt a hűtőből, és egy icipicit megetetek, aztán 12 óra múlva újra, és ha belefér az időbe, akkor 12 óra múlva újra. Tehát csütörtök reggel etetés, csütörtök este etetés, péntek reggel etetés. Úgy próbálom kiszámolni, hogy péntek reggel a megetetett kovász pont 200 g legyen.

A péntek reggeli kovászetetéssel egyidőben autolizálom a lisztkeverékemet (ez mostanában 70 dkg kenyérliszt, fehér és barna vegyesen, ahogy kedvem van, 15 dkg teljes kiőrlésű rozs, 15 dkg teljes kiőrlésű búza). Tehát egy nagy vájdlingban összekeverem 7,5 dl vízzel, ez épp csak átnedvesíti. Aztán mindenkit békén hagyok délutánig, nálunk mostanában nincs túl meleg, sok idő kell a kovásznak, hogy megmozduljon. 

Délután a szokásos. Összeházasítom a kovászt a vizes liszttel, kézzel dagasztom, nem nagyon alaposan, mert lusta vagyok (a Bendi erejét és hatalmas kezeit egyetlen egyszer tudtam felhasználni a dagasztáshoz, gyönyörű lett a tészta, na, az ragadt bele a szakajtókba). Fél óra pihi, aztán egy evőkanál só, megint egy lusta dagasztás. Utána már csak hajtogatom, sziromhajtással, olyan óránként (nincs laminálás, annyi energiát nem fektetek bele). Minden hajtogatás és formázás vizes kézzel történik, nekem ez jött be a legjobban, és ennyi vizet még elbír a tésztám.

Aztán úgy 5-6-7 óra múlva, ahogy van időm, kétfelé szedem a tésztát, előformázom, fél óra pihi, végleges formázás hosszúkás veknire. Rizsliszttel megszórt deszkán formázok egyébként. Utána mennek a kilisztezett szakajtókba, konyharuha nélkül természetesen. Még egy kis pihi a pulton, utána meg szemeteszacskóban hűtő, eddigre ugye este lesz. Általában nem másnap, hanem még egy nap múlva sütöm meg, tehát 48 órát kel még a hűtőben.

Aztán átborítom sütőpapíros tepsire, egyre a kettőt. Bevágom keresztben, mert ez tetszik, pedig már olvastam valahol, hogy csak hosszában kéne.

Lespriccelem vízzel. 250 fokos gőztelen sütőben sütöm (azért gőztelen, mert még ahhoz is lusta vagyok, hogy gőzösítsek), aztán olyan 20-25 perc múlva lecsökkentem 220 fokra a hőmérsékletet, és készre sütöm, jó barnára, mert csak így sül át a közepe. Közben kicsit sírok, hogy már megint nem az igazi.

Aztán rácson elácsorog egy napot, utána meg vékonyan felvágom, és mehet a fagyasztóba. Szerencsére tényleg nagyon szépen lehet általában szeletelni.

Kovászos zsemlét tán egyszer sütöttem, de nem érte meg a macerát, szóval minden tiszteletem az Andié.

Napi cukiban sem tudok versenyezni Amyval, mert ugyan nálunk is mindenki cukorfalat, de állatfotózásban sem vagyunk a topon. De azért lesz, hogy ne érje szó a ház elejét. 

Ez még egy téli kép. De általában mindig így. Balra egy cserépkályha van, azért (is) ilyen népszerű ez a hely. A Gyuri mindig rajtam fekszik, éjszaka is, és általában ordítva dorombol mellé. És a Zsuzsi nem esett le, de azért ennél általában több hely jut neki. Mögöttem meg pár üveg káposzta fermentálódik. Ő is a meleghez húzódik.

Ez meg teljesen friss. Gyuri sportot űz belőle, hogy mindig elfoglalja a Zsuzsi helyet. Szegény Zsuzsi meg ha bír, odaóvakodik. Zsuzsika már nem tud felugrani az ágyakra (most múlt 16), csak oda jut fel, ahová lépcsőket teszünk neki (cserébe van vagy három ágya a földön). Ez a dunyha az egyik kedvenc.

Kovászos zsemlék - 8 db - és Rákospatak-parti kirándulás

A recept a Nem vagyok mesterszakács blogból van, bár a saját jegyzeteimből sütöttem most

Az egész szombatom nem túl jól sikerült (hogy a vasárnapról már ne is beszéljünk), pedig jónak ígérkezett (mindkettő). Vagy legalábbis jobbnak. De a vasárnapban az nagyon jó volt, hogy a VakVarjúban megünnepeltük Viki szülinapját csak mi négyen csajok, és a végére odajött Toma is meglepetésnek. Kár, hogy nem találta ki hamarabb, hogy szívesen jönne. Viszont így sokkal érdekesebb témákat tárgyaltunk ki, köztük azt, hogy ki milyen krémsajtot tesz a Hajnimakaróniba.

Szóval szombaton úgy volt, hogy esni fog az eső, esett is, és hogy sok munkám lesz, lett is, tehát nem mehettem sehova. Ez a két/három (eső, munka, otthonmaradás) tényező szükséges a leginkább, hogy szívesen álljak neki kovászos valamit sütni. Merthogy azzal egész nap kell vacakolni, sőt előző nap már a kovásszal is.

A szombati kicsit kudarcos tortillasütés után annyira bíztam a zsemlékben, de sajnos ezek csak kívülről néznek jól ki, belülről már nem olyanok, mint az eredeti. Nagyobb lyukakat akarok!

Egyáltalán nem baj, így is el fognak fogyni. Leírom a hozzávalókat, bár nem szoktam, de nem pont az eredetit csináltam, annyit módosítottam rajta, hogy nem tettem bele porélesztőt, csak kovászt, de abból többet, mert több sikerült, és mint tudjuk, nem dobok ki semmit.

Hozzávalók:

• 375 g finomliszt
• 125 g kenyérliszt
• 200 g aktív kovász (150 g van az eredetiben + 1 g porélesztő)
• 350 ml kézmeleg víz
• 2 teáskanál tengeri só (14 g) - végre normális sómennyiség egy receptben! 

Hát ezek a hozzávalók, és ezzel kell annyit szórakozni, amennyihez van kedvünk. Aztán ami miatt a receptet beírom a blogba, az az a trükk, hogy a zsemlesütés úgy történik, hogy a sütő tepsijével (gáztepsinek nevezik, de nekem villanytűzhelyem van) letakarom a sütő másik tepsijében sülő zsemléket. Sőt, már a kelesztés idejére is letakarom, és előtte megspriccelem vízzel a tepsit, amivel lefedem.

Az első próbálkozásomkor úgy kelesztettem, hogy egy edényben forró vizet tettem a sütő aljába, és betoltam a két tepsi közé zárt zsemléket, és ebben a gőzös langymelegben keltek meg. Az jobban sikerült. Most ezt nem csináltam. Még a sütési időt kell tökéletesíteni, meg azt, hogy mikor vegyem le a fedőt, mert ha  végig rajta marad, akkor puha lesz. Az eredeti recept szerint 260 fok, 13 perc, + fél óra hűlés a sütőben. Ő nem takarta le a zsemléket, nekem 13 perc alatt letakarva puhák voltak. Itt kell valamit módosítanom.

Ha nem is lettek tökéletesek, de legalább jól néznek ki a zsömik:

És még egy haszna volt a szombati sütésnek a borús időben, mégpedig hogy rájöttem, hogy az erkélyen sokkal szebb képeket tudok csinálni, mint a lakásban. Ezért berendeztem ott egy kis fotóműtermet (ez picit túlzás, de mindegy). Ha nem lett volna sötét a lakásban, sosem jutott volna eszembe ez a megoldás. Mindig kint fogok fotózni!

Ezek itt az eggyel korábbi zsemléim, ezek kicsit jobban sikerültek:

A sok munka miatt én nem voltam kirándulni, de Mazsi, Szabi és Amy igen. Felfedezték a Rákos-patak partját. Egyszer már én is felfedeztem bringával, Évával eltekertünk először a Naplás-tóig, majd vissza egészen a torkolatig, ahol a patak a Dunába ömlik. Majd keresek arról is képeket, de most inkább Mazsiék képeit mutatom a napi cuki rovatban.

Amy a patakparton. Ilyen elhagyatott ez a hely, nagyon nekem való, ráadásul tőlem egy sarokra indul a túraútvonal... Persze itt nálam, az elején még nem ilyen gyönyörű és izgalmas, mert eleinte lakott területen megy. És van a legeslegelején egy nagyon elhagyatott felüljáró, azon lehet átkelni a síneken, hát az igazán félelmetes.

Szépséges nárcisz, mutatja, hogy itt a tavasz.

És egy vicces rajz a hídon. Az van odaírva, hogy "Mindenkiben ott lapul a kisördög!" Igaz. Családunk nőtagjaira mindenképpen, beleértve Amyt is.

És vittek magukkal szendvicset iiiiiiis!

Sonkás-sajtos.

A tortillalapokkal meg az lett - ha érdekel valakit -, hogy összetördeltem nagyobb darabokra és betoltam a lekapcsolt, de forró sütőbe légkeveréssel, és így kaptak egy kis színt és egy kis plusz sült-ízt, és annyira finomak! Majd valami mártogatót kitalálok hozzá, csak el ne fogyjon addig! Befőttes üvegekben tartom, az egyiknek a fele már eltűnt.

Kovászos kenyér - és kirándulás Visegrádon

Elég régóta próbálkozom kovászos kenyérrel, és imádom csinálni is, de főleg enni. Még sosem sikerült tökéletesre, de eddig mindegyiket megettem az utolsó morzsáig. Nagyon finomak még azok is, amiket elrontok.

Nem írok receptet, mert az internet tele van velük. Nincs is állandó receptem. Ha meglesz a tökéletes, azt istibizi megírom. Én is megnéztem rengeteg videót a hajtogatásról, az arányokról, kelesztésről, elolvastam mindent, ami elém került, de annyiféléket mondanak és írnak, és biztos, hogy mindegyik tanács jó is, de nem nagyon sikerül betartani. Az egyik ilyen, hogy nem szoktam gyakran etetgetni a kovászt, csak beteszem a hűtőbe és békén hagyom a következő sütésig. Csak akkor kap enni, amikor sütök vele.   

Van egy füzetem, abban gyűjtöttem eddig a tudnivalókat, most itt is összeírom. A kovásszal kapcsolatban ezek vannak a füzetben:

• A szilárdabb kovász sokkal tovább bírja a hűtőben, mint a lágyabb. Ezért amit a hűtőben tartok, az ezekből áll: 14-18 g kovász + 14 g víz + 20 g liszt (ez így együtt 50 g lesz).  
• A liszt lehet tejes kiőrlésű rozsliszt, de lehet fele ilyen, fele olyan, lényeg, hogy az egyik fél (10 g) teljes kiőrlésű legyen. Csináltam már teljesen fehér lisztes kovászt is, de az eddig még sosem lett tökéletes.
• Nem szoktam etetgetni és kidobni a fölösleget, képtelen vagyok kidobni bármit. 
• 2 hetet is kibír a hűtőben, lezárt csatos üvegben. Így néz ki, amikor előveszem:

Van, amikor teljesen eltűnnek a bubik, és van, amikor az alján megmaradnak. Bárhogy néz ki, működni fog, ha felmelegszik és kap enni.

• Amikor kiveszem a hűtőből, és picit felmelegedett, akkor van, hogy rögtön feletetem, de van, hogy először csak kiveszek ebből a picike adagból 14-18 g kovászt, és az első pont szerint etetem meg. (A maradékot is bele fogom tenni a kenyérbe, nem dobom ki. Végül is, az is csak liszt és víz.)

• A feltetetés: 50 g kovász + 80 g víz + 100 g liszt (a liszt bármi lehet, de a fele teljes kiőrlésű liszt legyen). Ezután a kovász 12 óra múlva használható.
• Ha azt akarom, hogy gyorsabban fickós legyen, akkor több vizet adok hozzá (100 g vizet), vagy teljes kiőrlésű rozslisztet használok csak, vagy mindkét dolgot bevetem. 

Na és akkor az időzítés, amiről szintén nem írnak sehol, vagy én nem találkoztam vele. Nekem ez a legnehezebb. Előre tudni kell, hogy itthon leszek-e egész nap, vagy legalább akkor, amikor dolog van a tésztával. Most ez volt a menetrend, és ez jó volt így.

• Elővettem a kicsi kovászt a hűtőből délelőtt 10-kor, hagytam kicsit melegedni, majd olyan dél körül kivettem belőle a 18 grammot, hozzáadtam a 14 gramm vizet és a 20 gramm lisztet. Így nézett ki:

• Hagytam estig kelni. Jó, hát nem estig, hanem éjfélig, mert későnkelős vagyok, tudtam, hogy másnap délelőtt 10-ig ki kell bírnia. 
• Éjszaka megetettem 80 gramm vízzel és 100 gramm liszttel. Reggelre ez lett belőle:

• Délelőtt 10 körül összekevertem a liszteket a kenyérhez, leöntöttem az előírt mennyiségű langyos vízzel, és hagytam 30-45 percig állni. Olvastam, hogy erre szükség van, ez az autolizálás.
• Hozzáadtam a kovászt, a dagasztógéppel dagasztottam, majd a sót is beletettem. 
• Nem szabad elfelejteni kivenni az érett kovászból 16-18 grammot a hűtős adaghoz és azt is megetetni megint.
• 45 percenként meghajtogattam, utoljára kb. délután 2-kor. 
• Hagytam 2 órát érlelődni, kelni. (Ezt a lépést kihagyom, ha sietek.)
• Délután 4-kor megformáztam a tésztát, és betettem egy konyharuhával bélelt kenyeres kosárba kelni.
• Most betettem a hűtőbe, mert el kellett rohannom Szabi fotós kiállításánák megnyitójára, és nem tudtam, hogy mikor jövök haza. Ha ez nem lett volna, akkor nem teszem hűtőbe, és 2-3 óra múlva sütöm.
• 8-ra értem haza, akkor gyorsan kivettem a hűtőből, sőt a radiátor mellé tettem, mert szerettem volna még éjfél előtt sütni. Mert a sütés is legalább 45 perc (ezt is be kell kalkulálni), de van, hogy 5-10 perccel tovább sütöm, mint most. Jobb lett volna, ha hagyom tovább melegedni, de nem volt idő.
• Fél 11-körül tettem be sülni, de lehet, hogy kicsit később. 50 percet sült, és a kikapcsolt sütőben pihent még 5 percet nyitott sütőajtónál, lefújva egy kis vízzel. (Hogy cserepes legyen, és következetesen mindig betartom ezt az utolsó lépést, de még sose lett cserepes a kenyerem.)

És egy művészi fotó is a kenyérről. Gyönyörű, ugye?

A bevágásról: nem tudom, hogy csinálják a videókon azt az egy mozdulattal jó mélyen bevágást, nekem sose sikerült. Viszont az a tapasztalatom, hogy 

• ha lágyabb a tészta, akkor nehezebb mély bevágást csinálni (lehetetlen).
• ha nagyon lisztezett a kenyér felülete, és a tészta nem túl lágy, akkor gyönyörű mintákat lehet belevágni.
• ha viszont nem lisztes, és még le is fújom vízzel a kenyeret sütés előtt, akkor sokkal finomabb lesz a héja.

Van egy kenyérminta-gyűjteményem is: 

A sütés:

• A legszebb kenyerek vagy kemencében vagy öntöttvas edényben sülnek. Még a jénai sütőtál is jó, aminek teteje van. Nekem nincs egyik sem, és bár nem tökéletesek a kenyereim, de nagyon finomak így is. 
• Nagyon forróra elő kell melegíteni a sütőt, és egy tepsiben vizet is kell tenni bele, hogy jó gőzös legyen.
• A tepsit nem kell végig benne hagyni a sütő aljában, mert a kenyér alja akkor nehezebben sül.
• A kenyeret érdemes valamilyen formában sütni, nekem van egy kerámia sütőtálam, amit erre használok. Sajnos nincs teteje. Sokáig nem voltam hajlandó semmilyen edényt se használni a sütéshez, de nagyon gyakran elterült a kenyerem. És be kellett látnom, hogy a kemencében is van támaszuk, hiszen egyszerre többet sütnek, és egymást támasztják meg.
• Akkor van kész, ha az alját megkopogtatva kongó hangja van.
• A lágyabb tésztájú kenyerekben nagyobb lyukak lesznek, de azokat iszonyú nehéz formázni. A tömörebb tésztákban kicsike lyukak vannak, de azzal könnyebb dolgozni. Én arra gyúrok, hogy könnyű legyen a formázás, és nagy lyukak legyenek. Naná.
• A kisebb (50 dekás) kenyerekben is nagyobb lyukak lesznek.

Nekem most így sikerült, ez egy kb. 80 dekás kenyér:

Azért kellett még aznap (pénteken) megsütnöm a kenyeret, mert szombaton Visegrádon kirándultunk Gabival, a Bertényi Miklós Füvészkerthez, és szendvicset kellett csinálnom reggel. Fú, annyira finomak voltak, hogy már az odaúton megettem kettőt a kocsiban... Most nem a tonhalkrémet vittem, hanem kacsazsírban sült csirkemellet.

A túra ezúttal is 6 km volt, és megint eléggé elfáradtam, viszont nagyon sok szépet láttam, most, hogy még nincs a fáknak lombja, gyönyörű a kilátás a túraút minden pontjáról. A füvészkertbe nem mentünk be, mert nem maradt rá időnk, féltünk, hogy ránk sötétedik a visszaúton, de visszamegyünk egy hét múlva kocsival. A terv az, hogy megebédelünk a füvészkert mellett lévő Ördögmalom étteremben, és utána végigsétáljuk a füvészkertben a 4,5 km-es útvonalat. Füstölt pisztrángot fogunk enni! Nyamnyamnyam.

Aztán február 20-án visszamentünk, és végigsétáltuk a füvészkertet.

Ami olyan, mintha egy erdőben sétálnál:

Nagyon jó lenne visszamenni más évszakokban is és megnézni. Fincsi hely!

Napi cukinak most csak a festett kavicskaticáim, legutolsó kézműves foglalkozásunkról Rékával. Réka egy szív alakú követ festett Rolandnak, ha megtalálom a fotót róla, akkor beteszem még azt is ide. Gyönyörű lett!

További kovászos receptek a blogon:

• Csincsilla kovászos-túrós pogácsája, ami nagyon izgatja a fantáziámat
• Kovászos pizza szintén Csincsillától, ezt is ki akarom próbálni, de erre vendégeket kell hívnom
• Kovászos kenyér - hagyományos és gluténmentes, szintén Csincsillától.
• Csincsilla gyönyörű kovászos rozskenyere recept nélkül, dagi cicával

Kovászos túrós pogácsa

 

Nem csak Andi, én is küzdök a kovászos kenyerekkel, x éve. Nem azt mondom, hogy semmi mással nem foglalkozom, de ahhoz képest elég sok erőfeszítést teszek érte, amilyen vacak a végeredmény. Nem sírok nagyon, mert a saját vacak kovászos kenyér is elképesztően finom, nem csak az élesztős boltiakat körözi le, ami mondjuk alap, de nekem általában sokkal jobban ízlik a piacokon, itt-ott kapható vadkovászos kenyereknél is. Majd egyszer talán én is írok egy szép nagy dolgozatot róla, de ennek még nem jött el az ideje. 

A pogácsa gyakorlatilag egy elronthatatlan műfaj (már persze ha nem égetjük szénné), mert minden tésztaféle isteni egy kis rápirult sajttal és köménnyel. Régebben hol ilyet sütöttem, hol olyat, tejfölöset, élesztőset, omlósat, krumplisat, amihez épp kedvem és időm volt, de amióta egyszer elkészült ez a túrós, csak ilyet sütök, mert ez kábé fényévnyire van a többitől. És ráadásul pár naposan is nagyon jó, sajnos. Szóval igyekszem annyit sütni, amennyit a vendégek megesznek és elvisznek. 

Mivel irtó ritkán fordul elő, hogy 24 órán keresztül otthon vagyok, és közben tudom abajgatni a tésztát, szinte minden alkalommal másként készül, mármint az alaptészta nagyjából ugyanaz, az változik, hogy mikor és mit ugrálok körülötte. Most még pont emlékszem, hogy most péntek-szombaton hogyan készült, ezt fogom leírni. Ez most különösen finom lett, és elég jól beleillik a szokásos napirendembe is. Mert hogy általában szombat délelőttre kell friss pogácsát prezentálnom.

Szóval. A hozzávalók:

25 dkg finomliszt

25 túró (ezt szoktam  úgy is, hogy egy része juhtúró)

25 dkg vaj (ha nem csak vegák eszik, akkor 15 dkg zsír és 5 dkg vaj)

1 púpos teáskanál só

kb. 20 dkg frissített, jó állapotú kovász

1 tojás

tojás, 10 dkg sajt és jó sok köménymag a tetejére

Minden megy a vájdlingba. Most még ment hozzá pár evőkanálnyi, pár napos, eddig hűtőben ücsörgő kovászmaradék is. Rémes, ragacsos massza lesz belőle, azt gondolná az ember, hogy soha semmire sem lesz jó, de jó lesz. Szépen össze kell gyúrni, és hideg helyen pihentetni egy-két órát. Utána most egyszerűen finoman átgyúrtam,  lisztezett deszkán kicsit áthajtogattam (egy-két óra alatt szép lágy, de jól kezelhető tészta lett belőle a hidegben). Aztán ment vissza a pár fokos teraszra éjszakázni. Másnap reggel behoztam. Deszkán kinyújtottam nem túl vékonyra. Itt jön a fontos sorrend: először még egyben lekenem felvert tojással. Utána pizzavágóval felkockázom. Ráreszelem a sajtot, megszórom köménymaggal, kézzel kicsit rá is nyomkodom. Aztán sütőpapíros tepsire átrakosgatom, ez tart a legtovább. Ebből a mennyiségből három jó nagy tepsi lett. És akkor a tepsiket napoztattam még a meleg asztalon 2-3 órát. Utána mentek a kb. 200 fokos sütőbe. Nem mértem, de nem tíz perc alatt sül meg. Könnyű, ropogós, vékony a héja, belül puha, és sajnos nem lehet abbahagyni az evését.

Napi cukinak meg két állat.