Még mindig élek, csak a blogról tűntem el. Nyár van, alig sütök, édességfronton az a legnagyobb gondom, hogy barackot, szőlőt vagy szilvát egyek-e, vagy dinnyét? És sárgát vagy görögöt? Időnként összedobok egy adag joghurtos fagyit. Egyikről sem lehet regényt írni. Főzni persze főzök, de általában egyszerű párolt/sült csirkét, salátával, főzeléket, tésztát, ezekből sincs mit feltenni. És ha néha nem ilyet, akkor meg lusta vagyok elővenni a fényképezőgépet, mert meleg van. Hála istennek. Meg egyébként is fáradt vagyok a mindenféle befőzésektől.
Ja, és persze nyaralunk is, és akkor még kevesebb a főzés, inkább csak úgy fekszünk a napon. Van, amikor a puha fűben.
De délutánonként jobb a szaletliben.
És néha behúzódunk az árnyékos tornácra (ő egyébként Zazika, vagy ahogy a gazdái írják, Zazieka, a Kisárpiék pitbullja).
Na, szóval igazoltnak tekintem az eddigi hiányzásomat. És akkor most hajrá, most sikerült elővennem a fényképezőgépet, már csak szorgalmasan be kell körmöljem a hétvégi menüt.
A legzseniálisabb savanyúsággal kezdem. Gyöngyi sógornőmnél ettem először, tőle kaptam a receptet is. Fantasztikus, pikáns ízű savanyúság, a legegyszerűbb ételből is ünnepi fogást varázsol.
Ecetes sárgadinnye
Hozzávalók egy 5 literes üveghez (hát, tudom én, hogy manapság ritkán rak el az ember 5 literes üvegbe ilyesmit, de hát így szól az eredeti recept, mindenki számolja át magának:))
- 4,5 dl 10%-os ecet
- 3 evőkanál só
- 45 dkg cukor
- szűk marék egész bors, néhány babérlevél
- víz (én 2 liter vizet tettem még hozzá)
- 1 lapos kiskanál szalicil (ezt mindig kihagyom)
- 1 lapos kiskanál borkén
- (1 félbevágott erős paprika - opcionális)
Ezeket a hozzávalókat egy nagy lábasban felforralom, és hagyom langyosra hűlni. Közben tisztára mosok jónéhány 7 dl-es üveget. A sárgadinnyék belét kikaparom, cikkekre vágom, héját levágom, és a cikkeket még keresztben elfelezem, hogy minél többet bele tudjak tenni az üvegekbe. Szépen, jó sűrűn belepazölözöm őket az üvegekbe. Ilyenkor mehet bele egy fél vagy egész erős paprika is. A langyos lével (a babérlevelet kidobom belőle) felöntöm őket, hogy teljesen tele legyenek az üvegek. Szorosan rácsavarom a tetejüket. Jöhet a húsz perc vizesdunszt.
Én ezt úgy szoktam csinálni, hogy a dunsztolandó üvegjeimet kipakolom egy nagy műanyag tálcára. Egy nagy, 6 literes tésztafőző lábas aljába összegyűrt újságpapírt teszek. A megtöltött üvegeket egyesével újságpapírba csomagolom, és beleállítom a lábasba, pont négy fér bele. A lábast kb. két harmadáig megtöltöm vízzel, ráteszem a fedőt, és gáztűzhelyen felforralom. Húsz percig forralom, kis lángon. Utána elzárom a gázt alatta, és hagyom a vízben kihűlni az üvegeket (ez olyan fél nap). Ha már teljesen kihűlt, és valamiért úgyis a konyha felé járok, akkor kiveszem őket, és mehet a következő négy üveg. Sokszor egy hétig is eltart, mire kiürül a nagy tálca, de nem baj, ennyi ideig bírják simán a még nem dunsztolt mindenfélék.
Arra is remek ez a recept, ha érkezik a házba nem túl édes sárgadinnye, amit csak úgy magában nem jó enni, de savanyúnak egy kis cukorral tuningolva tökéletes lesz.
Tettem el néhány üveggel édesen is, befőttnek (milyen jó lesz ez majd gyümölcssalátába, meg joghurtba télen). A recept szintén a Gyöngyitől van, azt mondja, anyukája a nagy soroksári kert rengeteg gyümölcsét mindig így tette el. Ez is jó kis egyszerű recept, nem kell se méricskélni, se szirupfőzéssel bajlódni.
Tehát a dinnyék felszeletelve üvegbe, rá néhány kanál cukor (én a dinnyékre két lapos kanállal tettem üvegenként). Felöntjük annyi vízzel, hogy tele legyenek az üvegek. Tető, húsz perces vizesdunszt. Anyukája tett még rá egy kis szalicilt vagy nátriumbenzonátot, én ezt kihagytam, viszont egy evőkanálnyi rummal meglocsoltam helyette minden üveget.
Update:
biztos nem véletlen, hogy két évig elfelejtettem beírni, hogy az édesen eltett dinnyéim mind felforrtak (és most is csak az Andi határozott rákérdezésére jutott eszembe). Tulkép fogalmam sincs, hogy miért. Nem tettem rá tartósítószert, de másra sem szoktam. A többi gyümölcsöt is így szoktam eltenni, semmi bajuk. Tehát
- vagy a sárgadinnye annyira más, de annyira más, hogy ennél ez nem működik - nem hiszem, hogy erről lenne szó
- lehet, hogy rögtön be kellett volna tenni dunsztba, és az alatt az egy-két-három nap alatt lett baja, amíg a dunsztolásra várt a kánikulai hőségben szenvedő konyhában - én ezt tartom a legvalószínűbbnek
- más ötletem nincs:)
Mindenesetre nem teszek el édes dinnyét azóta, nem olyan nagy munka, de azért mégis olyan lehangoló kihordani a kukába.
Viszont az eceteseknek az égvilágon semmi bajuk, még van néhány üvegem 2009-ről, és jobbak, mint valaha (most 2011 ősze van).
