Almás-joghurtos pohárdesszert

Évától kaptam az almákat, és tőle van a recept is, vagyis ő találta a Stelázsi és zsírosbödön oldalon. Az alma legalább 2 kiló volt, ha nem több, az utóbbi almás sütik ebből a szállítmányból készültek. De most már kicsit elég volt belőlük, úgyhogy ma a maradék 1 kiló almát ledinszteltem és betettem a mélyhűtőbe. Szerintem imádni fogom magam ezért egyszer, mondjuk amikor majd almás pitét akarok csinálni. Vagy milyen régóta szeretném a mekdöncis almás pitét valahogy előállítani itthon. Van ötletem, de most egy kicsit muszáj valami mást sütni.

Ez a desszert nagyon egyszerű, és finom is volt. Jobb lett volna, ha két ilyen üvegbe osztom szét, de nem volt elég joghurt itthon (megvettem, de tesómnál maradt és mindig elfelejtettem hazahozni). Így készült:

Hozzávalók:

• 3 db nagyobb alma (Én 4 db ilyen kisebb sárgát használtam, és az egész itt látható, illetve egy evőkanálnyi nem fért már a tetejére sajnos.)
• cukor, az alma édességétől függően
• ½ citrom leve
• fahéj (ízlés szerint)
• keksz (győri édes zabkeksz volt)
• joghurt
• magok a tetejére (nálam mandulalapok voltak)

Az almákat meghámoztam, lereszeltem, kicsi cukorral, fél citrom levével és egy kis fahéjjal megdinszteltem. Amikor kihűlt, egy kisebb befőttes üvegbe rétegeztem a joghurttal és a keksszel: alulra került az ujjaim között szétmorzsolt keksz, rá a langyos alma, arra joghurt, megint keksz, megint alma és megint joghurt. Még egy réteg alma jött volna, de nem fért az üvegbe, ezért csak mutatóba tettem rá egy kanálnyit, megszórtam összemorzsolt keksszel és mandulalapokkal. Hűtőbe tettem, majd mind megettem.

Nagyon finom volt, de kb. háromszori nekifutásra bírtam ezt a mennyiséget megenni, szóval tényleg kisebb üvegekbe kell szétosztani.

Napi cuki Amy, aki itt épp azt mutatja, hogy elvesztette az egyik zokniját:

Pedig most már megjött a hideg, jó lenne valahogy megtalálni.

Tejszínes-mézes labane eperrel - Yoda miniszoborral

Azért kell leírnom ezt a receptet, mert a méz a citromhéjjal és a tejszínhabbal ebben a lecsöpögtetett joghurtban valami olyan hókuszpókuszt vitt végbe, hogy szinte sajnáltam az epret hozzárétegezni. (És szerintetek következő alkalommal, amikor elkészítettem, mit felejtettem ki a joghurthabból? Igen! A mézet és a citromhéjat.) Úgy, ahogy volt, tökéletes volt, a labane. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem volt mézíze! A reszelt citromhéj viszont mindenképpen kellett ehhez a varázslathoz.

Azzal kezdődött, hogy már tavaly óta vagy még régebben szeretnék probiotikus fermentált limonádét csinálni. Még sosem jutottam tovább, mint hogy betűről betűre elolvasom a receptet. Nem értem én sem, hogy mitől vagyok elakadva. De idén eggyel továbbjutottam a feladatokban, kimostam az üveget, amiben tervezem a fermentálást, és lecsöpögtettem a joghurtot, mert élőflórás tejsavó kell ehhez a recepthez. Megvettem a biocitromokat is, tehát minden készen állt, csak 3 literes üvegem nincs, helyette 2 literes van. Talán emiatt nem tudom megugrani ezt a bonyolult feladatot. Addig-addig totyogtam a recept körül, míg elment a kedvem megint, és a tejsavót felhasználtam tesóm kenyeréhez, a visszamaradt krémes, sűrű joghurtot meg ehhez desszerthez.

Egy doboz 400 grammos (aldis) görög joghurtot lecsöpögtettem, ahogyan már ebben a bejegyzésben mutattam. A kapott kétféle anyagot sok mindenhez fel lehet használni. A savót kenyérsütéshez szoktam, de biztosan jól állna mindenféle tejfölös-tejszínes ételnek is, a sűrű krémsajtot lehet sósan és édesen is fogyasztani. Tehát mi most itt csak a krémsajtot fogjuk használni.

Hozzávalók:

• 1 adag jó sűrű joghurtsajt (labane, labneh vagy labnita, nem tudom mi az igazi neve)
• 2 evőkanál méz
• 1 citrom reszelt héja (biocitrom)
• 1 dl habtejszínből felvert hab
• eper (most mélyhűtött, felengedett volt)
• a tetejére díszítésnek: eper, citromhéj és keserű csokoládé

A joghurtsajtban villával jól elkevertem a mézet és a citrom reszelt héját. A hideg habtejszínt felvertem, és beleforgattam a mézes-citromhéjas joghurtkrémbe. Nagyon csodálkoztam, de ez az összeállítás annyira finom, hogy akár ezen a ponton is elkezdődhet a dorbézolás. De mivel az epret már felolvasztottam, folytattam az eredeti terv szerint: az epret két darab kicsi, kb. 2 dl-es befőttesüvegbe* tettem, rákanalaztam egy adag joghurthabot, erre ismét epret tettem, majd megint a joghurthabot. A tetejére reszeltem még egy kis citromhéjat, eperszemeket tettem rá és aprítottam egy kocka keserű csokoládét, és azzal szórtam meg mindkét desszertet.

*A befőttesüveg helyesírása: „Amennyiben az adott üveg kizárólag arra az adott célra szolgál, úgy egybeírjuk, amennyiben csak alkalmilag, úgy külön. Alapeset: boros üveg és borosüveg, ugyanez: tintás üveg és tintásüveg. Ennek nyomán mindenkinek egyedileg kell eldöntenie, hogy mire gondol, amikor pl. a konzerves üveg kifejezést kívánja leírni." Ezt jegyezzétek meg, mert ki fogom kérdezni!

Aztán a csokiból újból és újból szórtam a pohárkrémre, mert annyira jó volt így együtt az összes íz. Biztos tök jó lehet Mascarponéval vagy Philadelphia krémsajttal, de hirtelen felindulásból akár a nem lecsöpizett görög joghurttal is.

Éva ma majdnem ugyanezt csinálta, csak dinsztelt almával és magokkal rétegezte, és ő nem csöpizte le a joghurtot. Holnap én is megpróbálkozom vele, már csöpög a következő adag joghurt.

A mai napi cuki már jó régóta várakozik. Anna megtalálta a Yoda miniszobrot a Gellért-téren, rögtön másnap, hogy kikerült oda.

Ekkora a kis cuki:

Mondjuk, mind a kettő cuki, szóval ekkorák a kis cukik.

Mákos tejbegríz pohárkérm - eperrel és tejszínhabbal

Felhívtam ma unokabátyámat, hogy boldog új évet kívánjak, és mellesleg megkérdeztem, mit csinálnak éppen. Azt mondta, receptet keresnek az interneten két hal megsütéséhez, mondta is, hogy milyen halak, de elfelejtettem. Eszembe jutott anyám mondása arra, ha szilveszterkor halat eszel: Elúszik a szerencséd! ha csirkét eszel szilveszterkor: Kikaparja a szerencséd!, ha disznót eszel: Kitúrja a szerencséd! További pozitív szilveszteri gondolatai, arra hogy mit csinálok szilveszterkor: takarítasz? dolgozol? főzöl? mosol? teregetsz? Naneeee! Egész évben ezt fogod csinálni! (Micike szólt, hogy ez nem szilveszterre, hanem január 1-jére vonatkozó népi jóslat. Sajnos ezt se sikerült megjegyezni, talán majd most.) Na, hát ezért hosszú listám volt mára, hogy mi mindent csináljak szilveszterkor, mert mindent szeretnék a továbbiakban is csinálni, mert legjobban azt utálom, ha korlátozva vagyok és nem csinálhatok valamit. Tehát mindent csináltam ma is. Főztem is, és majd jövök a receptekkel jövőre. (Csak nem tudom mikor, mert az első két hét nagyon durva lesz munkaügyileg.)

Ez a mákos tejbegríz pohárkrém viszont nem ma készült, hanem a karácsonyi bulim része lett volna. Mindenképpen pohárkrémet akartam csinálni a családomnak, mert kaptam Tomától ezeket a gyönyörű egyforma befőttesüvegeket, amikben valamelyik házhoz szállító cég küldi a desszertet. Ezek olyan jól néznek ki, és ha nem eszik meg a vendégek, akkor el is tudják benne vinni. Volt olyan gondolatom is, hogy tiramisu pohárkrém legyen, de amikor a kísérleti adagot elkészítettem, elment a kedvem tőle,  mert megint nem sikerült tökéletesre. Tejszínhabbal csináltam tojássárga helyett, és a tejszínhab már nem a barátom. 

Ez itt tesóm adagja, ő még málnát is kapott hozzá.

Meg is fogadtam, hogy veszek majd egy doboz Bilagitot, ha jól emlékszem, Anyuci mindig ebből kapott be egy-egy szemet, amikor tudta, hogy olyat fog enni, ami nem a barátja, és aztán ette boldogan. Én is ezt fogom csinálni!

Hozzávalók:

• 5 dl tej
• 5 csapott evőkanál búzadara
• csipet só
• 3 evőkanál darált mák
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál nem darált mák

A tejet feltettem melegedni beletettem a búzadarát és a sót és folyamatos kevergetéssel (kézi habverővel) főztem 5 percig, amíg besűrűsödött. A harmadik percnél beleszórtam a darált mákot és a cukrot is, majd legvégül a nem darált mákot is. Aztán még löttyintettem hozzá egy kis tejet, hogy ne sűrűsödjön be nagyon. Három pohárba/befőttesüvegbe szétosztottam. Eddig a pontig jól elkészíthető előre is.

Ezután lehet bármivel díszíteni akár tálaláskor, akár előre. Én úgy képzeltem, hogy a hideg mákos tejbegrízre teszem majd a forró epret, és arra a hideg édes tejszínhabot. De variálható sokféleképpen, mehet rá bármilyen savanykás gyümölcs, akár úgy is, hogy étkezési keményítővel összefőzve, hogy kicsit kevésbé legyen folyós. A tejszínhabba pedig mehet habfixáló. Ezek közül én egyiket se csináltam, és így is finom lett, tesóm azt mondta, nagyon ízlett neki, csinálhatok ilyet máskor is, és hogy az eper leve jól fellazította a tejbegrízt. (Előzőleg nyafogtam, hogy túlságosan megszilárdult a tejbegríz, fel lehetne habverővel verni üvegbe töltés előtt, mint a finn grízes-epres desszertet, vagy fel lehetne lazítani egy kis tejszínhabbal.) Az epret én egy kis cukorral mikróban összemelegítettem. Az eper a mélyhűtőből volt. Lehet helyette meggyet is használni.

Ilyen, amikor a mákos tejbegríz összekeveredik az eperrel és a tejszínhabbal.

És ki mit csinált szilveszterkor (amit jövőre is fog csinálni!)? Azt tudom, hogy Amy vendégségben volt tesómnál, és kapott a finomságokból!

és Remi fát ültetett Máltán:

Itt megnézhető a videó a vidám társaságról, hárman tíz fát ültettek, plusz volt egy fehér bundás cuki is.

Én pedig írtam a blogba, és gondolom már tudjátok, hogy ez mit jelent! Mindenkinek boldog új évet! Ne szomorkodjatok! 

Bálint gazda meg azt írja egy helyen, hogy  "A mák hidegtűrő növény, ezért a magját minél korábban kell a finoman elmunkált talajba elvetni. Mint gyakorló gazdának, akkor volt a legjobb máktermésem, amikor egy esztendőben - szép, napos időben - szilveszterkor vetettük el a mákot."  - de szerintem ezt már beírtam valamelyik bejegyzésbe valamikor.

Vispipuuro (finn) vagy Süsse grütze (sváb) grízes-epres desszert

 

Na végre megcsináltam! Ez a grízes gyönyörűség Csincsillától került be a köztudatomba, és ahogy az eredeti finn csoda dátumát elnézem, pont 11 éve vágyom rá, hogy megcsináljam. Csak valami mindig hiányzik, legfőképpen az agykapacitás, hogy emlékezzek rá eperszezonban, hogy ilyet KELL csinálnom. Nagyon várom már, hogy nyugdíjas legyek, és minden de minden receptet kipróbáljak, amiket most kiírtam valahonnan a füzetembe, vagy amiket betettem a könyvjelzők közé. További terveim a nyugdíjra:

- kenyérsütés, csírák, fermentálás - tényleg, Csincsilla, nem indítunk majd valami vállalkozást?
- mindenféle házi tészta kipróbálása - nagyon várom! Ehhez viszont KELL nekem egy tésztagép.
- Ottolenghi receptek (beleértve ezeket a tevékenységeket: lefordítani, kipróbálni, egy szép füzetbe beírni)
- Kéktúra - bár ezt nem tudom hogy fogja bírni a térdem
- sok-sok bringázás - ez menni fog
- olvasás - ez most is megy
- jobb agyféltekés rajzolás
- naplóírás, fényképek rendezgetése, nagyon várom már ezt a foglalkozást is
- hétvégi ház keresése, vagy ha valamilyen csoda folytán meglesz, akkor nincs több kérdés, hogy miket fogok csinálni, ha nem lesz meg, akkor lehet álmodozni tovább, és csinálni a fentieket
- angoltanulás - azért ebben még nem vagyok biztos
- horgolástanulás
- könyvek eladása online vagy esetleg antikváriumoknál
- nyugger tai chi, hmm?

Van még egy csomó tervem, de azok most nem jutnak eszembe. Csak nehogy úgy járjak, mint az alábbi történetben a nénik:

Júlia néni két öreg hölgyet hívott meg, és attól fél, hogy elfelejti megkínálni őket kávéval. Várakozás közben ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval, megkínálom őket kávéval”. És íme, a két hölgy megérkezik, megkínálja őket kávéval. De feledékenységében egyfolytában ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval” - és valóban - másodszor is hozza a kávét. Ám a két hölgy közül az egyik így szól a másikhoz, miután eljöttek Júliától: „Micsoda vendéglátás! Ez a Júlia még egy csésze kávéval sem kínált meg bennünket”. Mire a másik megkérdi: „És ki az a Júlia?”. (Örkény István)

A receptet csak azért írom be, mert időnként eltűnnek a belinkelt oldalak még akkor is, ha saját receptjeinket linkeljük. Erre egy magyarázat van már: nemrég jött három email, hogy a Blogger letiltott 3 bejegyzésünket, mert megszegtük velük az irányelveiket. Ezekkel:

- Körtebefőtt, muskotályos-fahéjas körtelekvár
- Normandiai almatorta
- Beáta-napi Nagy Flambírozás

Istenem, bárcsak tudnám, hogy ezekkel a receptekkel milyen irányelveket tudtunk megszegni. Azt írták dolgozzam át, és akkor megjelenhet. Hát juszt se!

Tehát van egyszer ez a bejegyzés a finn epres csodáról, és van egy glutén- és tejmentes süsse grütze, és tudom, hogy van még egy, de azt most nem találom. Ezek tulajdonképpen ugyanazok a desszertek, a lekvárfőzéskor a lábosban maradt lekvárhoz búzadarát (vagy hajdinát vagy rizsdarát) tesz az ember és vizet, összefőzi és kész. Én Rebeka Vispipuuro receptjét használtam, mert arra vágyom már tizenegy éve, épp csak feleztem a mennyiséget, azaz:

Hozzávalók:

• 1,5 dl tört eper, plusz 3-4 evőkanál cukor (vagy a lekvárfőzésből a lábos alján maradt lekvár) az a jó, ha édes (próbáltam kevesebb cukorral is, de az nem volt annyira jó)
• csipet só
• ½ liter víz
• 1 dl búzadara (nálam 5 evőkanál búzadara)

Az aprítógéppel összetört epret a cukorral, sóval, vízzel forraltam 5 percig (az időket is felezni kellett!), majd beleöntöttem az 1 dl (azaz 5 evőkanál) búzadarát (grízt), és újabb 5 perc alatt kézi habverővel folyamatosan kevergetve megfőztem. A mosogatóba hideg vizet engedtem, ebbe állítottam a lábost, és viszonylag folyamatos kevergetéssel kihűtöttem a kását. Közben a robotgéppel édes tejszínhabot csináltam. A tejszínhab helyére került a robotgép táljába a kihűlt kása, amit legmagasabb fokozaton habverővel kevertem 10 percig. Az állaga a végére olyan lesz, mint a felvert tojásfehérjének: krémes könnyű, és lágy.

Poharakba töltöttem és rákanalaztam a finom, édes tejszínhabot, és eperdarabokkal és mentával díszítettem. Annyira, de annyira finom volt, csak a kicsi üveget se bírtam megenni egy ültő helyemben. Most citromfűteával próbálok helyrejönni. Sajnos hamarabb kellett volna abbahagyni az evést, de nem voltam rá képes. 

Ha igazán jól fel van verve a habverővel, legalább 10 percig, akkor ilyen habos az állaga:

Olyan egyszerű a készítése, hogy félek, kifelejtettem valamilyen mozzanatot... (Na de ki az a Júlia?).

Erről a csodáról mind az 50 képet, amit csináltam, be tudnám tenni ide, mert kivételesen mindegyik nagyon jól sikerült. Még a fotót se lehet elrontani. Próbáljátok ki akkor is, ha nem főztök lekvárt!

Napi cuki pedig tesóm gyönyörűséges eperlekvárja:

A finn-svéd-norvég vonalon ezek az édességek futottak a blogban:

- Vispipuuro - a finn epres csoda  (eredeti, Rebeka receptje)

- Joulutorttu, azaz szilvalekváros szélforgók - finn karácsonyi aprósüti

- Kanelbullar - svéd kardamomos fahéjas csiga (kedvenc bejegyzésem, ahol láthatjuk Bendi2-t és Bendi1-et, aki DT)

- Pepperkakor - svéd karácsonyi mézes süti

és ez a savanyúság:

- Svéd uborka csalamádé - Beától

Epres-étcsokis krémsajt

Na, akkor jöjjön megint egy édesség! Nagyon régóta várakozik már ez a recept a kedvencekben, és most végre minden összejött hozzá. Még szép poharakat is sikerült kölcsönöznom a fotózáshoz. Ez megint azzal a céllal készült, hogy egy kis tejterméket tudjak bejuttatni a gyerekbe.

Hozzávalók:

- 25-30 dkg krémsajt (lehet mascarpone, Philadelphia, vagy házi krémsajt, mint nálam most)

- 20-30 dkg mélyhűtött eper

- 3-4 evőkanál balzsamecet

- 7-9 evőkanál porcukor

- 1 evőkanál narancslikőr vagy egy narancs leve

- 1 evőkanál citromlé

- 3 kocka étcsoki

- 1 kiskanál kakaópor

- 5 evőkanál natúr joghurt, ha nem házi krémsajttal készül

- 2 evőkanál tej

- 1 zacskó vaníliás cukor (vagy 1-2 csepp vaníliaesszencia, vagy 1 vaníliarúd)

Azzal kezdtem, hogy négy poharat betettem a hűtőbe. Ezután elkészítettem az eperkrémet, mert annak hűlnie kell. Ehhez az epreket kiolvasztottam, lecsöpögtettem, pár szemet félretettem a díszítéshez, majd a maradékot kicsit feldaraboltam és betettem egy kislábosba. Hozzáadtam 3 evőkanál balzsamecetet és 3 evőkanál porcukrot. Összefőztem, villával összetörtem a szemeket, amennyire tudtam, és folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg jól besűrűsödött. Félretettem hűlni. (Ha valakinek van idén eltett, kicsit hígabb eperlekvárja, azzal is nyugodtan előállíthatja a krémet!)

Amíg az eperkrém hűlt, elkészítettem a kétféle krémsajtott. Először a fehérhez kb. 22 dkg krémsajtot simára kevertem 2 evőkanál porcukorral, 1 zacskó vaníliás cukorral, a citrommal és a narancslikőrrel. Ha szükséges, lehetne lazítani pár evőkanál natúr joghurttal.

Ezt félretettem, és egy másik tálba öntöttem a maradék, kb. 10 dkg krémsajtot. Az étcsokit a tejjel mikróban közepes fokozaton 1 perc alatt felolvasztottam, belekevertem a kiskanál kakaóport és ezzel, meg 1 evőkanál porcukorral ezt is simára kevertem a krémsajttal.

Most jött a bonyodalom, a pohárba kellett belevarázsolni a rétegeket úgy, hogy a pohár falán ne kenődjön el, de lehetőleg szépen látszódjon minden szint. Ehhez alulra tettem a csokis krémet, erre egy réteg eperszószt csorgattam. Segíteni kellett eloszlatni a szinteket, mert magától nem terült el illedelmesen. Következett egy réteg fehér krém, erre megint egy réteg eperkrém, majd lezártam az egészet egy utolsó réteg fehér krémmel. A tetejére étcsokit reszeltem, egy-egy szem eperrel díszítettem, és legeslegvégül Győri Édes Zabkekszet morzsoltam minden pohárba.

A képen azért van csak három pohár a négy helyett, mert az egyik valahogy szőrén-szálán eltűnt a hűtőből még a fotózás előtt... Nagyon finom desszert, a csokis rétegtől teljesen el voltunk ájulva, kár, hogy abból volt a legkevesebb. Legközelebb fordított arányban készül.

Eper aszúmártással

Sürgősen össze kell gyűjtenem újra 10 tojásfehérjét, mert Bori, amikor meglátta a blogban a meggyes máktortát, azt mondta, semmi mást nem kér szülinapjára, csak ezt a tortát! Amúgy a Toblerone-kehely mellett ez volt tesómmal a másik nagy kedvencünk Stahl Gyorsan valami finomat! szakácskönyvéből, emlékszem, egy hirtelen ötlettől vezérelve dobtuk össze egy este gyorsan, mert tokaji aszú "véletlenül" volt itthon. Szerintem ezáltal a krém által még az is megszereti az aszút, aki idegenkedik attól a jellegzetes ízétől.

Hozzávalók:

- 20 deka eper (nálam most mélyhűtött, felengedett)
- 5 tojássárgája
- 10 dkg cukor (poharanként az csak 2,5 dkg!)
- 1 citrom héja (kihagytam)
- 1,5 deci tokaji aszú
- 1/4 teáskanálnyi őrölt fahéj

Az epret felolvasztottam és majdnem egyenlően elosztottam 4 borospohárban, de lehet üvegpohárban vagy akár tálkában is, és persze lehet teljesen egyenlően is, kinek hogy tetszik. Egy kis lábosban kézi habverővel összekevertem a tojássárgákat a cukorral és a borral, majd gőz fölött folyamatos keverés mellett enyhén folyós, puding állagúvá sűrítettem. Ezután megvártam, amíg langyosra hűl, majd rákanalaztam a poharakban várakozó eprekre. Végül mindegyik desszert tetejét meghintettem csipetnyi őrölt fahéjjal. Eszméletlen finom! Langyosan a legjobb a jéghideg eperszemekkel!

De egy kicsit drága édesség, mert a maradék 3,5 dl bort muszáj elfogyasztani mellé vagy utána, vagy akár a készítés alatt, nehogy már tönkremenjen!

Toblerone kehely

Következzen egy nagyon gyors desszert, Stahl Gyorsan valami finomat! szakácskönyvéből. A könyv megjelenésének évében tesómmal ezt a desszertet készítettük el belőle elsők között, és annyira rákaptunk, hogy hetente rohangáltunk a Fáy utcai piacra Toblerone csokiért. Aztán egyszer csak ez az őrületünk is elmúlt, mint a többi (kicsivel később a piacot is megszüntették, nyilván tönkrementek, a Toblerone csoki iránt hirtelen megszűnő kereslet miatt), de most bevillant, amikor azon törtem a fejemet, mivel is lepjem meg holnap kedves Ferenket, mialatt itt lesz nálam felfúrni a polcaimat. Ez elég szar munka, aki panelban lakik, biztosan egyetért velem. A nehéz munka után biztosan jól fog esni neki ez a "könnyű" kis desszert.

Hozzávalók:

- 20 deka Toblerone
- 4 darab babapiskóta
- 4-6 evőkanál tej
- 5 deci hideg tejszín
- esetleg a tetejére étcsoki

A csokit gőz fölött felolvasztottam (két egymásba illeszthető lábas segítségével), majd kihűtöttem. Ezalatt felvertem a tejszínt, és közben egy-egy talpaspohárba beletördeltem egy-egy babapiskótát, amit aztán meglocsoltam egy-két evőkanál tejjel. A kemény habba beleforgattam a kihűlt csokit, a keveréket pedig elosztottam a poharakban a babapiskóta tetején, végül feldíszítettem a kelyheket étcsoki-forgácsokkal.

Be a hűtőbe egy éjszakára és kész!

Tényleg gyors és szerintem elég ütős is egy olyan Gombóc Artúrnak, mint Ferenk.